Általában a hifiről

[new_dualcs5000]

Tapasztalt, használt cuccokkal (is) kereskedő barátom ha azt hallja: "ok. Megérkeztem! Kész!" , már kezdi kicsomagolni a következő cuccost... ( zoli73-nak/Tctronic-nak )

[cables]

Ami érdekes viszont, ha pl. egy kábelt hallgatunk meg és az jó, előre mutató, az mindhárom rendszert azonos irányba mozdítja, nem csak hangolunk ide-oda.

Pont ezt írtam én is, csak nem mertem kábel cserét írni... :)

[PgSpa]

Én idén döbbentem rá, hogy mennyire különbözhet az általunk megszokott rendszerünk hangja a másokétól, és mivel a kombinációk, variációk száma végtelen, az lenne a furcsa, ha azonosak lennének. Nagyon röviden leírom a rendszereket és használójukat:
1. színházi szakember: öreg DD lemezjátszó, egykor majdnem high-end CD, modern kb. 1millás olasz hibrid erősítő, szekrény méretű monitor, a stream másodlagos -laptop. Zenei ízlés: prog rock,blues, '70-'80-as évek
2. építőiparos újgazdag csemete: csak stream, chi-fi streamer, angol mindenes erősítő, nagymonitor. Zenei ízlés: tesztlemezek, meg cool jazz
3. saját: angol vágódeszka lemezjátszó, univerzál disc játszó (SACD), magyar erősítő, mini monitor. Stream módjával, célgéppel. Zenei ízlés: klasszikus, régizene, barokk, kevés jazz
Mindhármon lehetőségem van/volt azonos zenéket hallgatni. Persze az enyém tetszik legjobban , de az elsőből irigylem a nagy hangtömeget, a másodikból a nagymonitor terét, de ugyanúgy érzem a hiányosságaikat is. Ami érdekes viszont, ha pl. egy kábelt hallgatunk meg és az jó, előre mutató, az mindhárom rendszert azonos irányba mozdítja, nem csak hangolunk ide-oda.
Egy hifi kiállításnak is hasonlóképp kellene működnie, csak a sok ember, a stressz, a rossz szobák miatt ez nem igazán működik.
A talán Chord által említett önbecsapás módszer korábban nagyon jól működött nálam, de megtaláltam rá az ellenszert: rosszkedvűen, fáradtan kezdek tesztelni egy új komponenst. Ha akkor is van valami pozitív, azt biztosan észreveszem...

[Sosztakovics]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

A saját hangzásvilág kialakítása akkor lenne lehetséges, ha az alapanyag, a felvétel, mindenkinél ugyanaz volna és egyazon magas minőségi szintet képviselne. Pl ha kizárólag Signor Ricci vagy a prof Reference Recordings anyagait hallgatnánk. Akkor tényleg volna értelme áthívni a szakikat átbeszélni a hallott különbségek okait. De ahány kiadó, annyi mikrofonozás, annyi utómunka, annyi belenyúlás.

Komolyan úgy gondolod, hogy egy hifista rendszerének kialakítására csak az említett kiadók anyagai alkalmasak?

Ezt az alapanyagot képzeld el úgy, mintha főzni kellene. Mindenkinek ugyanaz van a kosarában, ugyanazt az ételsort kell elkészítenie, de a technológia és az eszközök szabadon választhatók hozzá.

[zoli73]

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

Audióban nem kell mérget venni semmire, csak találgatunk, kapargatjuk az igazság falát.

A vélemény különbségekről: Hát nem mindenki ugyanazt a zenét hallotta, másrészt mindenki a saját rendszere hangjából ítél.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Pedig szerintem sokan hallhattuk ugyanazt a zenét 1-1 rendszerből. Sajnos több szobában is hallottam ugyanaztan a zenét többször is, és azt sem tudhatod, hogy éppen Ki, menyik fórumtársad ült melletted, hallgatta veled közösen az adott zeneszámot. Nem mellesleg, sok közismert zenét hallhattunk, mint közös nevező, ennek ellenére ahogy olvashattad, nagyon megoszlanak a vélemények.

[asebestyen]

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

Audióban nem kell mérget venni semmire, csak találgatunk, kapargatjuk az igazság falát.

A vélemény különbségekről: Hát nem mindenki ugyanazt a zenét hallotta, másrészt mindenki a saját rendszere hangjából ítél.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Rudi bácsi! Picit frissítsd fel kérlek azokat az emlékeket, amikor az egyik fórumtárshoz együtt mentünk a kábeleiddel és akkor egyből világos lesz, miről írnak a többiek, hisz Te magad is megtapasztaltad azt.

[asebestyen]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

A saját hangzásvilág kialakítása akkor lenne lehetséges, ha az alapanyag, a felvétel, mindenkinél ugyanaz volna és egyazon magas minőségi szintet képviselne. Pl ha kizárólag Signor Ricci vagy a prof Reference Recordings anyagait hallgatnánk. Akkor tényleg volna értelme áthívni a szakikat átbeszélni a hallott különbségek okait. De ahány kiadó, annyi mikrofonozás, annyi utómunka, annyi belenyúlás.

Komolyan úgy gondolod, hogy egy hifista rendszerének kialakítására csak az említett kiadók anyagai alkalmasak?

Majd Süti felvételeit hifista sztenderddé tesszük és mehet a szakértés.

[cables]

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

Audióban nem kell mérget venni semmire, csak találgatunk, kapargatjuk az igazság falát.

A vélemény különbségekről: Hát nem mindenki ugyanazt a zenét hallotta, másrészt mindenki a saját rendszere hangjából ítél.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

[Vinkler]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

A saját hangzásvilág kialakítása akkor lenne lehetséges, ha az alapanyag, a felvétel, mindenkinél ugyanaz volna és egyazon magas minőségi szintet képviselne. Pl ha kizárólag Signor Ricci vagy a prof Reference Recordings anyagait hallgatnánk. Akkor tényleg volna értelme áthívni a szakikat átbeszélni a hallott különbségek okait. De ahány kiadó, annyi mikrofonozás, annyi utómunka, annyi belenyúlás.

Komolyan úgy gondolod, hogy egy hifista rendszerének kialakítására csak az említett kiadók anyagai alkalmasak?

[zoli73]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok csatlakozni, mert mintha kissé kezdenének szétágazódni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés.
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek. Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, milyen hangot keres;
- ha megtalálta, vajon észreveszi-e, hogy ez már az;
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Csak magam példájából (mi másból): Én mostanában kezdek lecsendesedni, hogy miért? Szerintem már több mint egy éve a készülék cserének még a gondolat sem merült fel. Még csöveké sem(!) Kábelekkel próbálkoztam de minden maradt a régi, mert nem találtam jobbat.
Ok. Unaloműzésként van egy-két kísérletezés, pöcsölés, (készülék alátámasztás, rezonancia csökkentés, hangfal láb, stb) tervbe van egy aktív rendszer próbából, de ez már több éve is tervben volt . De ezek tényleg szinte csak pótcselekvések.

Le lehet-e állni? Persze simán. (Minden drogos ezt mondja )

Valahogy most engem is ilyen érzés kerített hatalmába, vagyis semmilyen. Ez idő tájt(Show után, jönnek a beszorulós, rossz idők, a zenehallgatásra csábító napok), a korábbi években valahogy mindig urrá lett rajtam az érzés, merre tovább, feljebb. Kerestem a gyenge pontokat a rendszeremben, néztem a hírdetéseket, magyarúl be voltam sózva, rágott a hifibogár, tervezgettem a készülék cseréket.
Ellenben most, teljesen nyugodt vagyok, semmi késztetésem nincs, a rendszert teljesen kerek egésznek érzem, semelyik készüléket nem tervezem cserélni, pedig korábban ilyenkor már megvolt a "haditerv". Most mindössze a lemezjátszóm phono, és talán karkabelének cseréje van/lesz porondon, de ez is csak fínomhangolás, és még csak nem is sürgős. A közelmúltban lett volna lehetőségem az előerősítömmel márkán belül feljebb lépni, de valahogy nem mozgatott meg a dolog, nem dobbant meg a szívem, és még utólag, mikor már elszalasztottam a lehetőséget, akkor sem volt bennem semmi rossz érzés, megbánás.
Komoly dolgok már nincsenek tervben, talán megérkeztem? Ezt még nem merem kijelenteni, csak remélem.

[Sosztakovics]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

A saját hangzásvilág kialakítása akkor lenne lehetséges, ha az alapanyag, a felvétel, mindenkinél ugyanaz volna és egyazon magas minőségi szintet képviselne. Pl ha kizárólag Signor Ricci vagy a prof Reference Recordings anyagait hallgatnánk. Akkor tényleg volna értelme áthívni a szakikat átbeszélni a hallott különbségek okait. De ahány kiadó, annyi mikrofonozás, annyi utómunka, annyi belenyúlás.

[Alex_Aston]

---

Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

A telefon hangátviteli frekvenciasáv nagyjából 200-3200Hz-ig terjed, kb. 20dB dinamika tartománnyal. Ha ez elég minden érzelem kifejezésére, minek a komoly hifi ugyanehhez...?

[zoli73]

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

- Kezdő hifistaként, tapasztalatok hiányában nagyon kevés, talán senki. A "haladók" között is sok az útkereső, sőt olyan is akad, akinek az egész hifis pályafutása egy nagy útkeresés.
- Szerintem 50-50%, aki észre veszi és aki nem.
- van akit ez le tud nyugtatni, másokat nem. Ez azért sok összetevős, sok mindentől függ.
Szvsz

[zoli73]

---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.


Megértjük egymást.jpg

Ha ez így volna, akkor a gyártók bajban lennének. Mindenkinek ugyan olyan hangú készülékeket kellene gyártania. Különben is milyen az az abszolút jó hang, ami mindenkinek a "a jó hang", amire gondolsz?
Ez bizony ízlés kérdése, azon meg vitázni...

[Vinkler]

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

-Nagyon kevés!
-Általában igen.
-Nem!

[Tctronic]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok csatlakozni, mert mintha kissé kezdenének szétágazódni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés.
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek. Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, milyen hangot keres;
- ha megtalálta, vajon észreveszi-e, hogy ez már az;
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Csak magam példájából (mi másból): Én mostanában kezdek lecsendesedni, hogy miért? Szerintem már több mint egy éve a készülék cserének még a gondolat sem merült fel. Még csöveké sem(!) Kábelekkel próbálkoztam de minden maradt a régi, mert nem találtam jobbat.
Ok. Unaloműzésként van egy-két kísérletezés, pöcsölés, (készülék alátámasztás, rezonancia csökkentés, hangfal láb, stb) tervbe van egy aktív rendszer próbából, de ez már több éve is tervben volt . De ezek tényleg szinte csak pótcselekvések.

Le lehet-e állni? Persze simán. (Minden drogos ezt mondja )

[Vinkler]

---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

[cables]

---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

Megértjük egymást.jpg (10.01 KiB) Megtekintve 1252 alkalommal

[mishow]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

[PgSpa]

Moderátorok merre jártok? Azért kapcsolódok ki ebben a fórumban, mert politikamentes. Ha valaki úgy érzi, hogy igaza van, akkor se hozza ide az ilyen vonatkozású érveit, véleményét!

Meddig kívánsz még ezen rugózni ?

Neked válaszoltam? Nem! Ne vedd magadra!

[Tctronic]

Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.

A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!

Biztosan van ilyen, sőt... Én viszont csak magamat akarom elkápráztatni Mostanában már elég jól sikerülget azért szerencsére. Volt egy jó pár kör, egy-két vadhajtás, meg egy kis elégetett pénz, de hát a hobbi már csak ilyen.
Szóval hozzám nem járnak szeánszra, én se nagyon máshoz, sőt őszinte leszek voltak ismerősök, rokonok, kollégák, egyéb okból hozzám betérők és kérték hogy hallgassák meg, de udvariasan elutasítottam hogy pl. a csöveknek be kell melegedniük, meg most ki van kötve az akármi.. Nem arra vágyom, hogy valaki azt mondja: Hú ez de kurv@ jó! Elég ha zenehallgatás közben néha felszisszenek elismerően.

Fordítva is igaz. Mit javasolok nekik? Semmit. Hallgassátok meg és ami tetszik.

[chord_]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

Egyetértek.
Mondjuk, itt nem a színfelismerési képesség tanulódott át, hanem saját maga józan eszében / szemében való bizalom billent meg. A 'csoporthoz tartozás' akarása meg valószínűleg evolúciós örökség, ami nagyon erős tud lenni.
Hosszabb távon, ha mindig jelen lenne x beépített ember, aki sárgát mond a pirosra, valóban áttanítható lenne a dolog?, nekem úgy tűnik, igen, bármennyire is képtelenségnek tűnik.

És igen, a hallásunk egy 'tanult', felprogramozott dolog.
Nem tudom, itt ki hogyan bolyongott a labirintusban, de nekem megadatott, hogy legalább 3 alkalommal kellett 'áttanulni' az akkori, éppen új rendszer hangját. Tehát, nem egy darab drót-csere volt, ide kb. rendszer-nullázás kell. Ami nem egyszerű, főleg, ha valaki sok zenét hallgat.
Hogy konkrétan, elsőre majdhogynem nem is tetszett, ill. tetszett, csak tökidegenek voltak a hangsúlyok; de, lévén, egyszerűen, csak az a rendszer volt a szobában, mert a régi már úton volt pl. Hollandiába.... szóval, ha kellett zene, mert nagyon kellett, akkor gyerünk, ez van most
És, ahogyan teltek a napok / hetek, szépen felépült a dolog, megtetszett, mert talán nagyon akartam, és elindult az igazi zenehallgatás.

A koordináta-rendszerből való kilépés erősen tanulságos énszerintem; visszahallgatva a régebbi isteni-rendszerünk hangját pl. másnál, hasonló készülékekkel, az meg majdnem vicces, merthogy a 'majdnem hallgathatatlan' kategória lett, pedig akár drágább / híresebb is volt.
Nem kell nagy matekosnak lenni, hogy akkor ez most visszafelé is igaz lehet ám... hogy pl. a mostani rendszerem hangja egy amonnani koordináta-rendszerből, az lehet, legjobb esetben egy érdektelen hang, mint a Hifisó jópár szobájában sokunknak.

Megkérdezhetitek, nyilván, hogy .... de akkor miafrász van, nem az igazi hangszerek igazi hangját kerested?, hát, én erre most már nem tudnék válaszolni, hogy mit is keresek én pontosan, akkoriban azt hittem, hogy az, igen, a valódi hangszerhang leutánzása a feladat. Tévedtem. Nekem nem az.

De asszem, ettől függetlenül, ezt az ingatagságot, ill. megingathatóságot / át-folyásolási képességet egy másik koordináta-rendszerbe, célszerű elfogadni, és nem azért, mert ezzel most a Csontost vagy a revoxot támadom, akik ezt pl. ugyanúgy használták, mint bármelyik kereskedő, hanem azért, mert úgy tűnik, hogy ez a legtöbb esetben így működik.

[ANDS]

…

Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

Pedig a tanárképzés alapja. Legyél határozott, legyen határozott a véleményed, különben nem tudsz tanítani. Ne engedd magad elbizonytalanítani.
Feleségem ennek a típusnak az iskolapéldája, jól kitart a saját álláspontja mellett, teljesen mindegy, hogy igaza van- e vagy sem.

Pár napja mondta egy guru barátom, egy kezén meg tudja számolni azon embereket, akiknek nem tetszett a nála hallható hang. Én azok közé tartozom. Szóval annyira ne bízd el magad!

[Sosztakovics]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.

A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!

[Luxor Audio]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.