-Nagyon kevés!
-Általában igen.
-Nem!

-Nagyon kevés!

Csak magam példájából (mi másból): Én mostanában kezdek lecsendesedni, hogy miért? Szerintem már több mint egy éve a készülék cserének még a gondolat sem merült fel. Még csöveké sem(!) Kábelekkel próbálkoztam de minden maradt a régi, mert nem találtam jobbat.mishow írta: ↑2023.10.26., csüt. 20:31Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok csatlakozni, mert mintha kissé kezdenének szétágazódni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés.
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek. Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, milyen hangot keres;
- ha megtalálta, vajon észreveszi-e, hogy ez már az;
- ha észreveszi, le tud-e állni?
![]()

Erre ne vegyél mérget!cables írta: ↑2023.10.26., csüt. 20:49---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.



Neked válaszoltam? Nem! Ne vedd magadra!

Biztosan van ilyen, sőt... Én viszont csak magamat akarom elkápráztatniSosztakovics írta: ↑2023.10.26., csüt. 19:04
Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.
A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!
Egyetértek.fapaci írta: ↑2023.10.26., csüt. 17:49A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.
Pedig a tanárképzés alapja. Legyél határozott, legyen határozott a véleményed, különben nem tudsz tanítani. Ne engedd magad elbizonytalanítani.

Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.fapaci írta: ↑2023.10.26., csüt. 17:49A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

Ohh. Imádom az ilyeneketchord_ írta: ↑2023.10.26., csüt. 15:05Csontosról eszembe jutott a módszer, hogy odamegyünk, akár jó messziről, nagy fáradtsággal, becsöngetünk, felinstalláljuk a rendszert / behelyezzük az adott komponenst / beállítjuk helyesen a mittudoménmit, megmutatjuk a tulajnak. Még új zenéket is mutatunk akár. Lelkesedünk. Igen jól tájékozottak vagyunk zeneileg, ez lejön az elpottyantott kérdésekből. Az esetek 99%-ában tetszeni fog az új hang. Sok kereskedő így csinálja, nem véletlenül.
Mert akkor is tetszeni fog, ha igazából nem tetszik; az elme egyszerűen átáll.
Leírtam, hogy miért; ez emberi konformitás adott esetekben olyanokból is előhívható, akik beton-szilárd alapú hifis ízléssel rendelkeznek.
Gondoljatok a pszichológiai kísérletekre, az egyik pl. az volt, hogy egy 5-6 fős társaság feladataként szabták, hogy bemondott egy géphang egy színnevet, pl. 'kék', és az öt színű kártyából ki kellett választani, hogy melyik a kék.
Eddig, gondolom OK, ez bárkinek menne.
Aztán az jött, hogy mérték az időt; mindenki rágyúrt nyilván a gyorsaságra.
Eddig is OK. Gyorsítunk. Gondolták, ez a teszt maga, a gyorsaság.
Aztán jött az alattomos trükk: egy kivételével, aki ezt nem tudta, (hiszen egy folyosón várakoztak, együtt jópofiztak, itták a gépkávét), a többiek beépített emberek voltak, és minden előre meg volt beszélve, jött a hang, hogy 'piros', és mindegyik beépített ember a sárga kártyára mutatott. Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.
Szóval, beül a fotelembe egy guru, akár ma este, és azt mondja, 'csodás a hang, de a legfelső regiszternél enyhe fedettséget érzek'... mi történik?, megvallom, talán én sem tudnám 'tartani a szisztémát', és amikor elmegy, ha más nem, kicsit elgondolkodnék, hogy tényleg, vajon melyik kábel vagy akármi lehet itt a hibás... holott, 2 órája ez volt a világ legjobb hangja.
Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)
Azért ez egészen elképesztő...
De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része.
Régi igazság, magam is évtizedek óta írom a klf. fórumokon, hogy két úton lehet a minőségi zenehallgatáshoz eljutni.PgSpa írta: ↑2023.10.24., kedd 19:37Az előző két ellentétes vélemény külön-külön és önmagában is igaz, és nem zárja ki egymást: a rossz minőségű hangrendszer is be tud vonni a zenébe, de bizonyos emberek a hifizésen keresztül ismerkedtek a minőségi zenékkel.
Az otthon rossz minőségű rendszereken (vagy sehogy) zenét hallgatók -azok, akik rendszeresen, bérlettel járnak koncertekre- ők azok, akiket hidegen hagy a technológia, és akár zsebrádión is élveznek egy Wagner operát. Ők szerintem többen vannak, mint azok, akik egy jó rendszeren keresztül csodálkoztak rá a minőségi zenékre.
Az első csoport általában zenét tanult, szolfézsra járt, belenőtt ebbe a kultúrába. A második csoport esetleg addig jut, hogy azt hiszi, Havasi meg Mága Zoltán már minőségi zene, és hú de jól szól a házimozin.
A Chord által megemlített réteg szerintem annyira kicsi, hogy számuk véleményem szerint száz alatt van ebben az országban.
Az első csoporthoz kapcsolható hivatásso zenészekről egy példa. kolléganőm férje egy nagy múltú vidéki régizene együttesben játszik (hát ami ennek a leírásnak megfelel, ilyen sincsen sok, talán ez az egy?), mosolyogva hallgatja a csillogó szemmel előadott lelkendezéseimet erről-arról a frissen megjelent lemezről. Kölcsönadjam? Ja, nincsen CD játszónk....

A kísérlet körülményeit nem részletezted, így belőle tanulságot levonni a hifizés kapcsán nem lehet.chord_ írta: ↑2023.10.26., csüt. 15:05Csontosról eszembe jutott a módszer, hogy odamegyünk, akár jó messziről, nagy fáradtsággal, becsöngetünk, felinstalláljuk a rendszert / behelyezzük az adott komponenst / beállítjuk helyesen a mittudoménmit, megmutatjuk a tulajnak. Még új zenéket is mutatunk akár. Lelkesedünk. Igen jól tájékozottak vagyunk zeneileg, ez lejön az elpottyantott kérdésekből. Az esetek 99%-ában tetszeni fog az új hang. Sok kereskedő így csinálja, nem véletlenül.
Mert akkor is tetszeni fog, ha igazából nem tetszik; az elme egyszerűen átáll.
Leírtam, hogy miért; ez emberi konformitás adott esetekben olyanokból is előhívható, akik beton-szilárd alapú hifis ízléssel rendelkeznek.
Gondoljatok a pszichológiai kísérletekre, az egyik pl. az volt, hogy egy 5-6 fős társaság feladataként szabták, hogy bemondott egy géphang egy színnevet, pl. 'kék', és az öt színű kártyából ki kellett választani, hogy melyik a kék.
Eddig, gondolom OK, ez bárkinek menne.
Aztán az jött, hogy mérték az időt; mindenki rágyúrt nyilván a gyorsaságra.
Eddig is OK. Gyorsítunk. Gondolták, ez a teszt maga, a gyorsaság.
Aztán jött az alattomos trükk: egy kivételével, aki ezt nem tudta, (hiszen egy folyosón várakoztak, együtt jópofiztak, itták a gépkávét), a többiek beépített emberek voltak, és minden előre meg volt beszélve, jött a hang, hogy 'piros', és mindegyik beépített ember a sárga kártyára mutatott. Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.
Szóval, beül a fotelembe egy guru, akár ma este, és azt mondja, 'csodás a hang, de a legfelső regiszternél enyhe fedettséget érzek'... mi történik?, megvallom, talán én sem tudnám 'tartani a szisztémát', és amikor elmegy, ha más nem, kicsit elgondolkodnék, hogy tényleg, vajon melyik kábel vagy akármi lehet itt a hibás... holott, 2 órája ez volt a világ legjobb hangja.
Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)
Na, ez a lényeg, nem mintha az AN - t egy pillanatig is szégyellni kellene.

A 90-es évek közepén volt alkalmam a Ráday utcában JPW AP2-t és Sonata-t is hallgatni CS.I segédletével, úgy tudom ezeket a tűrhetően jó hangú dobozokat is forgalmazta.revox írta: ↑2023.10.26., csüt. 09:00
DE! Ami a lényeg, a csonosi hagyaték nem csak az nagol audio note.ból állt. Nem állítom, hogy minden eszembe fog jutni, de elég széles volt a paletta. És láss csodát, zoli72, akit nem győzött meg az AN, mégis talált a 2005-ös HES-n egy kis rendzert, ami ebből a garázsból gurult ki és tetszett neki.
próbálok időrendet tartani, de idővel össze fog folyni (TJ jobban is tudná, főleg az elejét):
Townshend, Spica, Audio Innovations, Pink Triangle, Moth, Systemdek, Goldring, Audio Note Japan (Kondo), AN.UK, Border Patrol, Sugden, Quad, ALR Jordan, Avantagrde Acoustic, 47Lab, Konus Audio, Nagra, Funk Firm, TW Acustic, Schröder (tonearm), DPS, ZYX, Loricraft, Final Lab, RS Laboratory, Furuyama Audio Lab, ... és kb most megállt a kezem és holtbiztos, van amit kihagytam, ahogy játszottak BBC monitorokkal is, de volt ott Air Tanget is és sok esetben előszeretettel kerültek elő reVox szalagos magnók és persze díszelgett egy Nakamichi Dragon is a bemutatóremben, de -talán a legelső vidón, amit linkeltem- ott van TJ egyik prottípus erősítője is.

Az övét mindenképp, a tiédet meg már kár firtatni egy ideje.
óvatos
Nem értek ezzel egyet. Maradjon csak itt, hogy Csontos hátizsákkal kezdte ezt a fantasztikus karriert. Ez nemhogy nem sértő, hanem emeli a teljesítménye értékét.

Azt nem tudom, de, hogy én az elmúlt kb. Tizenpár évben nem találtam meg semelyik rendszerükben a “Kondo varázslatot”, az biztos.