Általában a hifiről

[Vinkler]

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

-Nagyon kevés!
-Általában igen.
-Nem!

[Tctronic]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok csatlakozni, mert mintha kissé kezdenének szétágazódni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés.
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek. Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, milyen hangot keres;
- ha megtalálta, vajon észreveszi-e, hogy ez már az;
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Csak magam példájából (mi másból): Én mostanában kezdek lecsendesedni, hogy miért? Szerintem már több mint egy éve a készülék cserének még a gondolat sem merült fel. Még csöveké sem(!) Kábelekkel próbálkoztam de minden maradt a régi, mert nem találtam jobbat.
Ok. Unaloműzésként van egy-két kísérletezés, pöcsölés, (készülék alátámasztás, rezonancia csökkentés, hangfal láb, stb) tervbe van egy aktív rendszer próbából, de ez már több éve is tervben volt . De ezek tényleg szinte csak pótcselekvések.

Le lehet-e állni? Persze simán. (Minden drogos ezt mondja )

[Vinkler]

---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

[cables]

---
Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

Megértjük egymást.jpg (10.01 KiB) Megtekintve 1294 alkalommal

[mishow]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

[PgSpa]

Moderátorok merre jártok? Azért kapcsolódok ki ebben a fórumban, mert politikamentes. Ha valaki úgy érzi, hogy igaza van, akkor se hozza ide az ilyen vonatkozású érveit, véleményét!

Meddig kívánsz még ezen rugózni ?

Neked válaszoltam? Nem! Ne vedd magadra!

[Tctronic]

Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.

A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!

Biztosan van ilyen, sőt... Én viszont csak magamat akarom elkápráztatni Mostanában már elég jól sikerülget azért szerencsére. Volt egy jó pár kör, egy-két vadhajtás, meg egy kis elégetett pénz, de hát a hobbi már csak ilyen.
Szóval hozzám nem járnak szeánszra, én se nagyon máshoz, sőt őszinte leszek voltak ismerősök, rokonok, kollégák, egyéb okból hozzám betérők és kérték hogy hallgassák meg, de udvariasan elutasítottam hogy pl. a csöveknek be kell melegedniük, meg most ki van kötve az akármi.. Nem arra vágyom, hogy valaki azt mondja: Hú ez de kurv@ jó! Elég ha zenehallgatás közben néha felszisszenek elismerően.

Fordítva is igaz. Mit javasolok nekik? Semmit. Hallgassátok meg és ami tetszik.

[chord_]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

Egyetértek.
Mondjuk, itt nem a színfelismerési képesség tanulódott át, hanem saját maga józan eszében / szemében való bizalom billent meg. A 'csoporthoz tartozás' akarása meg valószínűleg evolúciós örökség, ami nagyon erős tud lenni.
Hosszabb távon, ha mindig jelen lenne x beépített ember, aki sárgát mond a pirosra, valóban áttanítható lenne a dolog?, nekem úgy tűnik, igen, bármennyire is képtelenségnek tűnik.

És igen, a hallásunk egy 'tanult', felprogramozott dolog.
Nem tudom, itt ki hogyan bolyongott a labirintusban, de nekem megadatott, hogy legalább 3 alkalommal kellett 'áttanulni' az akkori, éppen új rendszer hangját. Tehát, nem egy darab drót-csere volt, ide kb. rendszer-nullázás kell. Ami nem egyszerű, főleg, ha valaki sok zenét hallgat.
Hogy konkrétan, elsőre majdhogynem nem is tetszett, ill. tetszett, csak tökidegenek voltak a hangsúlyok; de, lévén, egyszerűen, csak az a rendszer volt a szobában, mert a régi már úton volt pl. Hollandiába.... szóval, ha kellett zene, mert nagyon kellett, akkor gyerünk, ez van most
És, ahogyan teltek a napok / hetek, szépen felépült a dolog, megtetszett, mert talán nagyon akartam, és elindult az igazi zenehallgatás.

A koordináta-rendszerből való kilépés erősen tanulságos énszerintem; visszahallgatva a régebbi isteni-rendszerünk hangját pl. másnál, hasonló készülékekkel, az meg majdnem vicces, merthogy a 'majdnem hallgathatatlan' kategória lett, pedig akár drágább / híresebb is volt.
Nem kell nagy matekosnak lenni, hogy akkor ez most visszafelé is igaz lehet ám... hogy pl. a mostani rendszerem hangja egy amonnani koordináta-rendszerből, az lehet, legjobb esetben egy érdektelen hang, mint a Hifisó jópár szobájában sokunknak.

Megkérdezhetitek, nyilván, hogy .... de akkor miafrász van, nem az igazi hangszerek igazi hangját kerested?, hát, én erre most már nem tudnék válaszolni, hogy mit is keresek én pontosan, akkoriban azt hittem, hogy az, igen, a valódi hangszerhang leutánzása a feladat. Tévedtem. Nekem nem az.

De asszem, ettől függetlenül, ezt az ingatagságot, ill. megingathatóságot / át-folyásolási képességet egy másik koordináta-rendszerbe, célszerű elfogadni, és nem azért, mert ezzel most a Csontost vagy a revoxot támadom, akik ezt pl. ugyanúgy használták, mint bármelyik kereskedő, hanem azért, mert úgy tűnik, hogy ez a legtöbb esetben így működik.

[ANDS]

…

Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

Pedig a tanárképzés alapja. Legyél határozott, legyen határozott a véleményed, különben nem tudsz tanítani. Ne engedd magad elbizonytalanítani.
Feleségem ennek a típusnak az iskolapéldája, jól kitart a saját álláspontja mellett, teljesen mindegy, hogy igaza van- e vagy sem.

Pár napja mondta egy guru barátom, egy kezén meg tudja számolni azon embereket, akiknek nem tetszett a nála hallható hang. Én azok közé tartozom. Szóval annyira ne bízd el magad!

[Sosztakovics]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.

A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!

[Luxor Audio]

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része. Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.

[Tctronic]

Csontosról eszembe jutott a módszer, hogy odamegyünk, akár jó messziről, nagy fáradtsággal, becsöngetünk, felinstalláljuk a rendszert / behelyezzük az adott komponenst / beállítjuk helyesen a mittudoménmit, megmutatjuk a tulajnak. Még új zenéket is mutatunk akár. Lelkesedünk. Igen jól tájékozottak vagyunk zeneileg, ez lejön az elpottyantott kérdésekből. Az esetek 99%-ában tetszeni fog az új hang. Sok kereskedő így csinálja, nem véletlenül.
Mert akkor is tetszeni fog, ha igazából nem tetszik; az elme egyszerűen átáll.
Leírtam, hogy miért; ez emberi konformitás adott esetekben olyanokból is előhívható, akik beton-szilárd alapú hifis ízléssel rendelkeznek.

Gondoljatok a pszichológiai kísérletekre, az egyik pl. az volt, hogy egy 5-6 fős társaság feladataként szabták, hogy bemondott egy géphang egy színnevet, pl. 'kék', és az öt színű kártyából ki kellett választani, hogy melyik a kék.
Eddig, gondolom OK, ez bárkinek menne.
Aztán az jött, hogy mérték az időt; mindenki rágyúrt nyilván a gyorsaságra.
Eddig is OK. Gyorsítunk. Gondolták, ez a teszt maga, a gyorsaság.
Aztán jött az alattomos trükk: egy kivételével, aki ezt nem tudta, (hiszen egy folyosón várakoztak, együtt jópofiztak, itták a gépkávét), a többiek beépített emberek voltak, és minden előre meg volt beszélve, jött a hang, hogy 'piros', és mindegyik beépített ember a sárga kártyára mutatott. Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.

Szóval, beül a fotelembe egy guru, akár ma este, és azt mondja, 'csodás a hang, de a legfelső regiszternél enyhe fedettséget érzek'... mi történik?, megvallom, talán én sem tudnám 'tartani a szisztémát', és amikor elmegy, ha más nem, kicsit elgondolkodnék, hogy tényleg, vajon melyik kábel vagy akármi lehet itt a hibás... holott, 2 órája ez volt a világ legjobb hangja.

Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

Ohh. Imádom az ilyeneket Most azt mondanám én ilyen "elme trükköknek" nem dőlnék be, de közben meg a fene sem tudja. Szívesen kipróbálnám, persze úgy hogy nem tudok róla
Személy szerint én meghallgatom mindenkinek a véleményét, de azért az hogy mi tetszik vagy mi nem azt szerintem elég könnyű eldönteni . Ha nem ,akkor ott más baj is van ahogyan mondani szokták. Az hogy másnak meg mi tetszik az legyen a másik dolga.... De igen, létezik egy u.n. csorda ösztön/szellem, amikor az ember inkább beáll a csoportba nehogy kinézzék. Ez mindenkinél más darabszámnál jön el. Gondoljunk csak bele, mondjuk 1000:1 aránynál?

Meg ugye nem mindegy pl öltönyben nyilatkozunk vagy nem. (Lásd A.d S.E. A kis herceg) Arról nem is beszélve, ha egy mérnök, vagy Dr. nyilatkozik a témában nyilván könnyebben elhisszük. (Lásd fogorvosok ajánlásával)

Vagy hifiben egy hangmérnök, vagy hovatovább egy fizikus pl. A.J Van den Hul.... Azért nekik nehezebben mond ellent az ember ha ők mondják meg mi a tuti. Akkor az úgy is van. (?)

[Rock60]

Csontosról eszembe jutott a módszer...
Aztán jött az alattomos trükk...

Azért ez egészen elképesztő...
Azt akarod mondani, hogy minden, amit elért, azt alattomos trükkök százaival tette ?
Párhuzamot vonsz a hirtelen felidúlásból, de minden tét nélkül a sárga cetlire bökő szerencsétlen kísérleti nyúl és a százezrekért, vagy milliókért lemezjátszót, vagy erősítőt vásároló hobbista között ?

Én konkrétan többször voltam jelen az első vagy sokadik alkalommal a Merlinbe látogató érdeklődővel való beszélgetés és nem egyszer a lakáson történő demóknál is.
Amit sugallsz és vízionálsz az írásaidban - befolyásolás, tehetséges fej telebeszélés, hasba akasztás - ilyesmi soha nem történt, ez így egyszerűen nem igaz.

Lemezek ? Igen.
Szívesen mutatott jó zenéket, ha nem volt különösebb kívánság.
De első körben megkérdezte az érdeklődőt, mit szeretne hallgatni és - annak legnagyobb megrökönyödésére - a megnevezett lemezt nagy eséllyel le is kapta a polcról.
Ez tényleg gáz. Büntetni kellett volna...

[La_Valse]

Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.
Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

De nem az agy színfelismeréssel foglalkozó része jött zavarba, talán inkább a személyiséget meghatározó része.
Ezzel együtt arra hajlok én is, egy mai világban szocializálódott, "normális" embert meg lehet vezetni.

[akvapark]

Az előző két ellentétes vélemény külön-külön és önmagában is igaz, és nem zárja ki egymást: a rossz minőségű hangrendszer is be tud vonni a zenébe, de bizonyos emberek a hifizésen keresztül ismerkedtek a minőségi zenékkel.
Az otthon rossz minőségű rendszereken (vagy sehogy) zenét hallgatók -azok, akik rendszeresen, bérlettel járnak koncertekre- ők azok, akiket hidegen hagy a technológia, és akár zsebrádión is élveznek egy Wagner operát. Ők szerintem többen vannak, mint azok, akik egy jó rendszeren keresztül csodálkoztak rá a minőségi zenékre.
Az első csoport általában zenét tanult, szolfézsra járt, belenőtt ebbe a kultúrába. A második csoport esetleg addig jut, hogy azt hiszi, Havasi meg Mága Zoltán már minőségi zene, és hú de jól szól a házimozin.
A Chord által megemlített réteg szerintem annyira kicsi, hogy számuk véleményem szerint száz alatt van ebben az országban.
Az első csoporthoz kapcsolható hivatásso zenészekről egy példa. kolléganőm férje egy nagy múltú vidéki régizene együttesben játszik (hát ami ennek a leírásnak megfelel, ilyen sincsen sok, talán ez az egy?), mosolyogva hallgatja a csillogó szemmel előadott lelkendezéseimet erről-arról a frissen megjelent lemezről. Kölcsönadjam? Ja, nincsen CD játszónk....

Régi igazság, magam is évtizedek óta írom a klf. fórumokon, hogy két úton lehet a minőségi zenehallgatáshoz eljutni.
Az első a zene szeretete, és ha felmerül az igény, az ember vesz egy jó berendezést.
A második, hogy szeretjük a technikát (autó, fényképezőgép, óra stb.) és a jó berendezés mellé veszünk zenehordozót.
Az első nem biztos, hogy HiFista lesz, a második nem biztos, hogy zeneszerető.
Viszont soha nem értik meg egymást.
Személyes tapasztalatom viszont, hogy bármely zeneművelő ismerősöm, barátom közül nagyon kevés rendelkezik egy Videoton kistoronynál nívósabb berendezéssel.

[Sosztakovics]

Csontosról eszembe jutott a módszer, hogy odamegyünk, akár jó messziről, nagy fáradtsággal, becsöngetünk, felinstalláljuk a rendszert / behelyezzük az adott komponenst / beállítjuk helyesen a mittudoménmit, megmutatjuk a tulajnak. Még új zenéket is mutatunk akár. Lelkesedünk. Igen jól tájékozottak vagyunk zeneileg, ez lejön az elpottyantott kérdésekből. Az esetek 99%-ában tetszeni fog az új hang. Sok kereskedő így csinálja, nem véletlenül.
Mert akkor is tetszeni fog, ha igazából nem tetszik; az elme egyszerűen átáll.
Leírtam, hogy miért; ez emberi konformitás adott esetekben olyanokból is előhívható, akik beton-szilárd alapú hifis ízléssel rendelkeznek.

Gondoljatok a pszichológiai kísérletekre, az egyik pl. az volt, hogy egy 5-6 fős társaság feladataként szabták, hogy bemondott egy géphang egy színnevet, pl. 'kék', és az öt színű kártyából ki kellett választani, hogy melyik a kék.
Eddig, gondolom OK, ez bárkinek menne.
Aztán az jött, hogy mérték az időt; mindenki rágyúrt nyilván a gyorsaságra.
Eddig is OK. Gyorsítunk. Gondolták, ez a teszt maga, a gyorsaság.
Aztán jött az alattomos trükk: egy kivételével, aki ezt nem tudta, (hiszen egy folyosón várakoztak, együtt jópofiztak, itták a gépkávét), a többiek beépített emberek voltak, és minden előre meg volt beszélve, jött a hang, hogy 'piros', és mindegyik beépített ember a sárga kártyára mutatott. Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.

Szóval, beül a fotelembe egy guru, akár ma este, és azt mondja, 'csodás a hang, de a legfelső regiszternél enyhe fedettséget érzek'... mi történik?, megvallom, talán én sem tudnám 'tartani a szisztémát', és amikor elmegy, ha más nem, kicsit elgondolkodnék, hogy tényleg, vajon melyik kábel vagy akármi lehet itt a hibás... holott, 2 órája ez volt a világ legjobb hangja.

Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

A kísérlet körülményeit nem részletezted, így belőle tanulságot levonni a hifizés kapcsán nem lehet.

[chord_]

Csontosról eszembe jutott a módszer, hogy odamegyünk, akár jó messziről, nagy fáradtsággal, becsöngetünk, felinstalláljuk a rendszert / behelyezzük az adott komponenst / beállítjuk helyesen a mittudoménmit, megmutatjuk a tulajnak. Még új zenéket is mutatunk akár. Lelkesedünk. Igen jól tájékozottak vagyunk zeneileg, ez lejön az elpottyantott kérdésekből. Az esetek 99%-ában tetszeni fog az új hang. Sok kereskedő így csinálja, nem véletlenül.
Mert akkor is tetszeni fog, ha igazából nem tetszik; az elme egyszerűen átáll.
Leírtam, hogy miért; ez emberi konformitás adott esetekben olyanokból is előhívható, akik beton-szilárd alapú hifis ízléssel rendelkeznek.

Gondoljatok a pszichológiai kísérletekre, az egyik pl. az volt, hogy egy 5-6 fős társaság feladataként szabták, hogy bemondott egy géphang egy színnevet, pl. 'kék', és az öt színű kártyából ki kellett választani, hogy melyik a kék.
Eddig, gondolom OK, ez bárkinek menne.
Aztán az jött, hogy mérték az időt; mindenki rágyúrt nyilván a gyorsaságra.
Eddig is OK. Gyorsítunk. Gondolták, ez a teszt maga, a gyorsaság.
Aztán jött az alattomos trükk: egy kivételével, aki ezt nem tudta, (hiszen egy folyosón várakoztak, együtt jópofiztak, itták a gépkávét), a többiek beépített emberek voltak, és minden előre meg volt beszélve, jött a hang, hogy 'piros', és mindegyik beépített ember a sárga kártyára mutatott. Az az egy, az valami óriási zavarba jött. Aztán, másodjára, harmadjára, csak rámutatott a sárga kártyára ő is...
A kb. 85%-ban.
Ez valami döbbenetesen magas arány.

Szóval, beül a fotelembe egy guru, akár ma este, és azt mondja, 'csodás a hang, de a legfelső regiszternél enyhe fedettséget érzek'... mi történik?, megvallom, talán én sem tudnám 'tartani a szisztémát', és amikor elmegy, ha más nem, kicsit elgondolkodnék, hogy tényleg, vajon melyik kábel vagy akármi lehet itt a hibás... holott, 2 órája ez volt a világ legjobb hangja.

Aki stabilabbnak érzi magát, annak én örülök, és további szépeket kívánok neki... :)

[Rock60]

A fenti sort, ami nyilván hiányos, azt gondolom nem lehet egy szóval jellemezni, hogy Audio Note. És abban is biztos vagyok, nincs ember, aki ezekből ne tudna úgy válogatni, hogy megoldja a hifis gondjait.

Na, ez a lényeg, nem mintha az AN - t egy pillanatig is szégyellni kellene.

Kis helyesbítés : Az Air Tangent - et nem István forgalmazta.

[Rock60]

Moderátorok merre jártok? Azért kapcsolódok ki ebben a fórumban, mert politikamentes. Ha valaki úgy érzi, hogy igaza van, akkor se hozza ide az ilyen vonatkozású érveit, véleményét!

Meddig kívánsz még ezen rugózni ?

[Vinkler]

Légyszíves tanuljatok meg idézni és csak azt idézzétek be, amire válaszoltok, ne egy fél oldalas, többször idézett hsz-t!
Köszi!

[feket663]

DE! Ami a lényeg, a csonosi hagyaték nem csak az nagol audio note.ból állt. Nem állítom, hogy minden eszembe fog jutni, de elég széles volt a paletta. És láss csodát, zoli72, akit nem győzött meg az AN, mégis talált a 2005-ös HES-n egy kis rendzert, ami ebből a garázsból gurult ki és tetszett neki.
próbálok időrendet tartani, de idővel össze fog folyni (TJ jobban is tudná, főleg az elejét):
Townshend, Spica, Audio Innovations, Pink Triangle, Moth, Systemdek, Goldring, Audio Note Japan (Kondo), AN.UK, Border Patrol, Sugden, Quad, ALR Jordan, Avantagrde Acoustic, 47Lab, Konus Audio, Nagra, Funk Firm, TW Acustic, Schröder (tonearm), DPS, ZYX, Loricraft, Final Lab, RS Laboratory, Furuyama Audio Lab, ... és kb most megállt a kezem és holtbiztos, van amit kihagytam, ahogy játszottak BBC monitorokkal is, de volt ott Air Tanget is és sok esetben előszeretettel kerültek elő reVox szalagos magnók és persze díszelgett egy Nakamichi Dragon is a bemutatóremben, de -talán a legelső vidón, amit linkeltem- ott van TJ egyik prottípus erősítője is.

A 90-es évek közepén volt alkalmam a Ráday utcában JPW AP2-t és Sonata-t is hallgatni CS.I segédletével, úgy tudom ezeket a tűrhetően jó hangú dobozokat is forgalmazta.
(szerk. moderátor)

[tonee73]

Maradjon csak itt, hogy Csontos hátizsákkal kezdte ezt a fantasztikus karriert. Ez nemhogy nem sértő, hanem emeli a teljesítménye értékét.

Az övét mindenképp, a tiédet meg már kár firtatni egy ideje.
Pont ezért nem is gyomlálok, Csontos pedig nyugodjék békében.

[revox]

A Kondo készülékek magasabb "ligában játszanak", mint az AN UK, full ezüst, stb. Olvastam is valahol, hogy a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a Peter Qoutrup által képviselt hangzás, amelyik irányba elvitte az AN-t, már nem az, amit Kondo megálmodott.

Régen ez igaz volt a Kondo készülékekre. Ma már nem. És fura, de ma talán az AN UK bizonyos produktumai közelebb álnak az eredeti Kondo hangzáshoz, mint amit ma ANJ/Kondo néven meg lehet venni.

óvatos a második fele, most, hogy írod, ja, lehet... Az elsőt inkább ízlésre bízom. De jók ezek a Masaki Kondok is az a baj, ez egy nehezebb kérdés már és lehet, csak ketten beszélgetnénk

[cables]

Javasolnám az erre vonatkozó részeket moderálni, sérti CS.I. emlékét

Nem értek ezzel egyet. Maradjon csak itt, hogy Csontos hátizsákkal kezdte ezt a fantasztikus karriert. Ez nemhogy nem sértő, hanem emeli a teljesítménye értékét.

[Vinkler]

A Kondo készülékek magasabb "ligában játszanak", mint az AN UK, full ezüst, stb. Olvastam is valahol, hogy a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a Peter Qoutrup által képviselt hangzás, amelyik irányba elvitte az AN-t, már nem az, amit Kondo megálmodott.

Régen ez igaz volt a Kondo készülékekre. Ma már nem. És fura, de ma talán az AN UK bizonyos produktumai közelebb álnak az eredeti Kondo hangzáshoz, mint amit ma ANJ/Kondo néven meg lehet venni.

Azt nem tudom, de, hogy én az elmúlt kb. Tizenpár évben nem találtam meg semelyik rendszerükben a “Kondo varázslatot”, az biztos.