Még a dobfelszerelések megszólalása is erősen szór. Hogy mit tartunk jó hangnak az egyrészt az egyéni ízlésünből, az általunk ideálisnak vélt hangszínekből, másrészt a hallási képességeinkből fakad. Ahogyan a színeket, úgy a hangokat sem egyformán érzékeljük és dolgozzuk fel. Fúvósoknál gyakori jelenség, hogy a többség számára megkérdőjelezhető hangszínen játszanak, és hiába mondják nekik, hogy változtatniuk kellene, mert a világ zenei ízlésével szembemennek, ők továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez, mert teljesen mást hallanak. A fülük másképpen dolgozza fel az adott rezgéseket. Szóval ez a tanítási dolog erősen sántít. Persze vannak epigonok a hangszeresek között is, akik kritikátlanul másolnak, akár a meggyőződéseiket is sutba vágva, de a többség még véletlenül sem azon a hangszínen játszik, ahogyan azt a tanárától hallotta. Egyrészt mert az jóformán lehetetlen, másrészt meg nem is cél. A tanár sem szeretné. Mindenki a saját hangját keresi, és azzal akarja elkápráztatni a környezetét.fapaci írta: ↑2023.10.26., csüt. 17:49A színfelismerés tanult képesség, így felül is írható. Ilyen az írási/olvasási irány is, a tükörírás (pl. átlátszó felület másik oldalára "fordítva" írni) viszonylag gyorsan tanulható, rövid idő alatt átáll az agy. És bizony a hallásunk is elsősorban tanult képességekre alapul, ráadásul fejleszthető is. A következtések levonhatók, bizonyára valahol itt gyökerezik a JÓ hang sokfélesége és szubjektívitása.
A hifizés nem zenélés, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a jó hang keresése. De sok sikert hozzá mindenkinek!









