Természetesen körbejártuk a témát, mi is a legjobbat akarjuk. Beszéltünk több szülővel, pro és kontra. A
mi következtetésünk, hogy vagy a szülővel, vagy a gyerekkel van valami, ha az alternatív iskolát választják. Sok ismerős van, nagy a merítésünk, és lesújtó a véleményünk. Sokan pl soha nem meséltek a gyereknek! Soha! Maradunk a hagyományos alárendelt-fölérendelt tanításnál. Nincs probléma a fiammal, alkalmazkodik, nem baj ha kap egy pofont a másik gyerektől, adja vissza, nem jelentünk fel senkit, valami oka volt, másnap úgyis megbeszélik. Nem tegezi a tanárnénit, nem a barija, hanem egy tisztelt felnőtt.
Körvonalazódik a tehetsége, hivatalosan :"téri-vizuális, praktikusság és számolási". Ezt közöltük az osztályfőnökkel, és a napköziben külön sakkfoglalkozást kap, mert az a legjobb ilyen tehetségű kisebb gyermekeknél. Tehát próbálkozik az állami suli is.
Meixner módszert használ a suli, már elsőben könyvet olvasnak karácsonykor. (nem, nem tabletet)
És igen, legyen verseny, legyen 5-ös, legyen 3-as, legyen kudarc, alulmaradás, győzelem, öröm, bánat. Ezt ne vegyük el a gyerekektől, a "mindenki egyforma" elvvel.
Mi tudatosan foglalkozunk a manóval, 7 éve minden esete meseolvasás, szárnyaljon az a képzelet, nincs digitalizálva, (ezt mondhatjuk Waldorfnak is :) ) nem a tv elött ülünk hétvégén. Heti limit van a mesenézésre. Ez a nehezebb út, nagyon nem könnyű, de az eredmény egy kiegyensúlyozott, humoros, boldog gyeremek, aki gyönyörűen artikulálva, választékosan kommunikál, nem figyelemzavaros, tisztelettudó, az "agya mint a szivacs".
Az alapokat letettük, lelkiismeretünk tiszta. Félreértés ne essék, ez a mi utunk, a mi gyermekünk, és elfogadom, ha másnak más. Nehéz döntés az biztos.
