Abszolúte egyetértünk.dixie-chicken írta: ↑2025.07.12., szomb. 12:44nagyon sok jónak vélt rendszernek beletőrik a bicskája pont az élő zene "hangulatának" regenerálásában,és itt nem hangerőre gondolok...tompitanak,megszűrik,lekerekitik,elfinomokdják a dolgokat,és pont az élő zene varázsa tűnik el...nem kell agytrösztnek lenni,kb belőhető,aki koncertekre jár,hogy mi az amit kapni fog,legyen az komolyzene,rock vagy jazz...kb 1 év elteltével,3 "trió" koncerten voltam:The Necks,Rymden és Nkatini Nduduozo,alapjaiban,mind a 3 ugyanaz:zongora,bőgő és dob...igaz 3 koncerterem volt:Zeneháza,Trafó és Eifell Műhelyház,a hangositás sem ugyanaz volt,hangmérnökök sem,de mind a 3 esetben,a zongorának,zongora hangja volt,és nem úgy szólt mint egy trombita,a bőgő,az bőgő volt,és nem Fender Jazz Bass hangjuk volt nekik,a dobkészletek is nem úgy szóltak mint az uttörő kisdobosokA probléma ezekkel az "eszementnek tűnő" zenékkel, különösen a koncertfelvételekkel az, hogy legfeljebb arról lehet elképzelésetek korábbi hasonló élő tapasztalatok alapján, hogy mennyire tudja közvetíteni a hangulatát a felvétel/rendszer, de a leghalványabb fogalmatok sincs, hogy szólt valójában ott, hangszíneket, arányokat tekintve, lévén egyedileg torzított, mesterségesen processzált és hangosított hangzásról szó. Ez persze elegendő mankó lehet azon rendszerfejlesztők számára, akiknek a klasszikus zene, különösen a kamara és hangszeres formáiban legfeljebb alkalmi kitérő a keményebb rockzenék mellett.![]()
az amit mi konzervzeneként odahaza használunk (felvételek),köszönő viszonyban sincs az esetek 99%-ban,az élő zenével..
de ez szwsz 3x,magánvéleményem![]()
Már relatíve olcsó hangosító rendszerek is (például a Fonóban vagy egy fokkal magasabb szinten a Zene Házában) élvezetesebben, szórakoztatóbban és persze élőbben tudnak szólni, mint bármilyen kábelezésű otthoni rendszer néhány tíz négyzetméteren.
Annyi a titok, hogy másképpen kell hallgatni és mást kell kihallani a hangzásukból. Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkökkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére. A hangosított zene korlátja a fizikai méret, minél távolabbról és minél több ember hallgatja a koncertet (stadionokban például) annál nagyobb az esély arra, hogy akár élvezhetetlen is lehet a hangosítás. Kb 2-300 emberig olyan minőségű hangosítást lehet csinálni, amivel nagyon nehéz az otthoni rendszereknek versenyezni. Ha valaki a realitást és nem az álomvilágot keresi. Ennek a hangosító cuccnak (van még egy erősítő rack, analóg és digitális keverők, effektek és egy rakás Audio-Technica, Telefunken, stb mikrofon, Gotham és Evidence Audio kábelek) olyan a hangja akár 2-300 emberig, akusztikus zene hangosításakor is, a kb 2,5 - 3 millió forntos használt értéken, amivel talán még sokszor drágább hifi rendszer sem tud versenyezni. Pedig csak egy 8 inches koax van az állványos hangsugárzókban és a középen látható szubban és 250W-os (8 ohmon) AB osztályú erősítők hajtanak minden utat. Már persze, ha valaki az élő hang azonnaliságát, tranziens viselkedését, dinamikáját vagyis az "élőségét" keresi.
A mindenevőségnek mellesleg az a lényege, hogy az ember Dream Theatert nem ugyanazzal az elvárással, "mind settel" hallgatja, mint Borbély László szóló zongorajátékát. Így az elvárások sem lehetnek ugyanazok.