Kábelezzünk

[Rock60]

Nem igaz hogy nem érted,szerintem igen,csak valamiért,lehet a te cingár drótjaid korlátai miatt is,csak ezt a lány gitár,+ énekhangot tolod mint etelon egy rendszer tesztelésénél.
Az ok hogy ezek legyenek jók,és akár szépek,de ebből nem derül ki az hogy milyen kiegyensúlyozott tud maradni egy rendszer komplexszebb,nehezebb zenéknél nagyobb hangerőn is,+ az sem hogy milyen lazán tudja ezeket közvetíteni,tehát van e erőlködés érzet,vagy nincs,és bármilyen hihetetlennek is tűnik,de van olyan is hogy egészséges nyersesség,+ erő és energia,hihetőség,stabilitás,stb stb,amik egy lány gitár prudukcióból nem jön le,lehet az bármennyire is könnyfakasztóan szép.

Monadanám, hogy ismétlés a tudás atyja, de ennyiszer ?
Már bármikor felmondom, szerintem evvel fogok (rém)álmodni is...

Azt miből gondolod, hogy chord "lány gitárral" zenét hallgat, vagy bárkinek is az lenne a mérce, aki nem hard rock-kal rezegteti az ablakokat ?

[chord_]

Nem igaz hogy nem érted,szerintem igen,csak valamiért,lehet a te cingár drótjaid korlátai miatt is,csak ezt a lány gitár,+ énekhangot tolod mint etelon egy rendszer tesztelésénél.
Az ok hogy ezek legyenek jók,és akár szépek,de ebből nem derül ki az hogy milyen kiegyensúlyozott tud maradni egy rendszer komplexszebb,nehezebb zenéknél nagyobb hangerőn is,+ az sem hogy milyen lazán tudja ezeket közvetíteni,tehát van e erőlködés érzet,vagy nincs,és bármilyen hihetetlennek is tűnik,de van olyan is hogy egészséges nyersesség,+ erő és energia,hihetőség,stabilitás,stb stb,amik egy lány gitár prudukcióból nem jön le,lehet az bármennyire is könnyfakasztóan szép.
Az a rendszer ami minden zenében a szépséget,(ami egy elég hülye megfogalmazás,mert hát a zene alapvetően nem a szépségről szól) tolja,volt ilyenem,nem sokáig,az egyszerűen egysíkú és unalmas.
Kell hogy tudja a változatosságot,ezen belül a különböző zenék hihető tolmácsolását,mert pl az baromi furán adná ki magát ha egy rockoncert végén arról beszélnénk kijövő félben,hogy basszus!,milyen szépen is szólt ez már.

Ugyan már. Ez a te olvasatod.
Azok a cingár drótok valami teljesen mást csinálnak, mint a megszokott kábelek.
TJ nemrég találóan megfogalmazta, hogy 'nem a drótok csinálják a zenét.' Valóban, az R kábel nem képes előállítani azt, ami ab ovo hiányzik a rendszerből. Nem fog ütős basszust csinálni a zúzós zenéiden. Arra ott vannak a színezős-kábelek, azok akár loudnessgombként is működhetnek. Az R-t Inkább valami torzítás-csökkentőként lehetne definiálni.
És nem kihívás neki a rockkoncert, mert csak nyomja át, amit a berendezéseid tudnak, nyomja az összenyomott sávszélű. hiányos felhangú, a természetben soha elő nem forduló elektromos 'zenéket'. Itt nem varázsol. Nincs mit.

Ha viszont megkapja ezt a fent idézett lemezt, vagy valami hasonlót,


youtu.be/8Khd9T7DgMA

- amire azt mondani, hogy nem komplex, vagy hogy nem kell a q.vanagy hangerő, az erős tévedés -,
akkor szintén csak annyit tud, mint a rockzenénél, hogy átengedi azt, ami a forrásodból ki tud jönni, szóval nem varázsol a drót, hanem inkább a lemez tud varázsolni, a titkos zörejek, visszhangok, aurák, a csomó misztikus-cucc, rezdülések, hangulat, meta-izék, ezeket engedi szépen ragyogni.

És van drót, és van rendszer, és van ember is, amelynek / akiknek ez annyira idegen, hogy definíció-krízis áll elő, magyarán, az sem tiszta, hogy itt igazából miről van szó.

[revox]

Aki "40 éve hifizek " az vélhetően több, mint 50 éves és sejthető, hogy melyik zenei stílus áll hozzá közelebb és - elfogultságból, vagy gyakorlati, tapasztalati meggyőződésből - melyiket tartja összetettebnek, nehezebben reprodukálhatónak, a saját, jobb, rosszabb rendszerén.

[OFF - katt ide ha látni akarod]

Ha az segít, egyszer reggelig hallgattunk zenét egy szük merlines körben Quad sztatikusokon. Jelen volt pl Keszei Krisztián, akit elég sokáig a hazai legjobb gitárosként emlegettek és zenekari pedigréjét nehéz lenne felsorolni. De jelen volt pl.ef Zámbó (ex Bizottság) is. A negyedik sör után se rúgta fel senki a Qudokat, hogy "ezen a xaron nem lehet rockot hallgatni', márpedig DJ Keszei nem kímélte a rendszert. Persze, más aspektusát mutatja, mint pl egy tölcsér, de ha 8 centivel lehet, Quaddal is lehet.

[revox]

Üstdobos szuszogása: minden apró xart, részletet fülelő hifista

viewtopic.php?p=2518714#p2518714
Akkor most "az" vagyok?

Legyen. A nélkül, hogy ismerném a felvételt, hogy kiherélték e, vagy remek munkát végeztek, de tételezzük fel a másodikat, akkor csak megpróbáltad elmagyarázni, mitől jó az adott felvétel. Mitől tud hitelesen bevonni a zenébe, mitől magas az élményfaktora. Ez nem hiba. De az ember idővel rájön, nehéz elmagyarázni a jót és amikor megunja, hogy van aki érti, van aki nem, már nem is akarja bő lére engedni, csak annyit mond: jó

Ellenben... tegnap voltam ismerősnél. Az 1942es B9 nem véletlen volt, mert ennek az ismerősnek adtam egy kópiát. Azzal fogadott, hogy nem érzi ebbrn a varázst, a parázst. Gyorsan betettük, valóban, torzított és lomha volt. Kérdeztem, ki nyúlt a cucchoz? Egyik haver segített beállítani és az egyik lemezen a gitárt figyelték (nem rock, mezei gitár). Volt egy kis hangfalforgatás, 1-2mm és megszűnt a B9 tozítása és megjött az ereje, a "mocska". Kis doboz, kis hangerő. Kontrolnak kértem, tegye be azt a gitárt és mondja el, az milyen lett. Jobb. "OK, mehetünk kávézni, ne forgassátok el"

[revox]

OFF (?)
Kicsit "beszélgettem" a chatgpt-vel, az eredményt inkább csatolom:
Hallás_fiziológiája.pdf

Bárcsak valaki kutalálna valami olyat, mint egy forgatógomb és ha az erősítőkön lenne, a tekergetésével lehetne állítani a hang erejét, esetleg ezzel megtalálni a pillanatnyi igényeknek megfelelőt, optimálisat...

[juliush]

Üstdobos szuszogása: minden apró xart, részletet fülelő hifista

viewtopic.php?p=2518714#p2518714
Akkor most "az" vagyok?

[juliush]

OFF (?)
Kicsit "beszélgettem" a chatgpt-vel, az eredményt inkább csatolom:

Hallás_fiziológiája.pdf

(3.92 MiB) Letöltve 24 alkalommal.

[kaef2]

Szerintem alapvető zavar van itt a "komplex" zenékkel. Az a kábel, ami jobban, szebben átviszi az egy lány egy gitár zenét, az jobban átviszi a az ordibálós katyvaszt is. Az elektronok nem válogatnak a zenei stílusokban. Viszont élve az itteni szóhasználattal a xar kábel az elvérzik a finom zenén, viszont katyvaszabb katyvaszt csinál az ordítós zenéből és az tetszik annak aki ezt szereti. De hogy ordítós zenével nem lehet kábel minőségét tesztelni az 1000%.

Nem igaz hogy nem érted,szerintem igen,csak valamiért,lehet a te cingár drótjaid korlátai miatt is,csak ezt a lány gitár,+ énekhangot tolod mint etelon egy rendszer tesztelésénél.
Az ok hogy ezek legyenek jók,és akár szépek,de ebből nem derül ki az hogy milyen kiegyensúlyozott tud maradni egy rendszer komplexszebb,nehezebb zenéknél nagyobb hangerőn is,+ az sem hogy milyen lazán tudja ezeket közvetíteni,tehát van e erőlködés érzet,vagy nincs,és bármilyen hihetetlennek is tűnik,de van olyan is hogy egészséges nyersesség,+ erő és energia,hihetőség,stabilitás,stb stb,amik egy lány gitár prudukcióból nem jön le,lehet az bármennyire is könnyfakasztóan szép.
Az a rendszer ami minden zenében a szépséget,(ami egy elég hülye megfogalmazás,mert hát a zene alapvetően nem a szépségről szól) tolja,volt ilyenem,nem sokáig,az egyszerűen egysíkú és unalmas.
Kell hogy tudja a változatosságot,ezen belül a különböző zenék hihető tolmácsolását,mert pl az baromi furán adná ki magát ha egy rockoncert végén arról beszélnénk kijövő félben,hogy basszus!,milyen szépen is szólt ez már.

Még valami, csatolva a pár napja írt posztomban említett Fletcher - Munson görbéhez.
Minél hangosabban hallgatunk zenét (józan és a környezet adta korlátok mellett), az érzékelésünk annál kiegyenlítettebbé válik spektrális viselkedését tekintve.

A Fletcher-Munson görbék azt mutatják, hogy az emberi fül érzékenysége a különböző frekvenciákhoz nem egyenletes, és ez az érzékenység a hangerőtől függően változik. Alacsony hangerőn a fül kevésbé érzékeny a mély (pl. 20–200 Hz) és a nagyon magas hangokra (10 kHz felett), míg a középfrekvenciás tartományt (kb. 1–4 kHz) jobban érzékeli. 
Ahogy nő a hangerő, a hallásunk "kiegyenlítődik", és a frekvenciák közötti érzékenységi különbségek csökkennek, miközben növekszenek a különböző harmonikus torzítások a rendszerben. Ezért halk zenehallgatáskor joggal érzehetjük, hogy a basszus kevesebb. Optimális hangerőn - ami általában 75–85 dB körül van a hallgatási pozícióban A súlyozással, szobától és rendszertől függően - a hallásunk közelebb áll a természeteshez, és a zenei részletek jobban kivehetők.
Nagy hangerőn (85–90 dB felett) a fül frekvenciaérzékenysége kiegyenlítettebb, de ez nem jelent az érzékelésünk számára jobb részletgazdagság érzékelést. A túl nagy hangerő gyakran "tömöríti" az érzékelést, mert a fül dinamikatartománya (a halk és hangos hangok közötti különbség érzékelése) beszűkül. Emiatt a zene dinamikája és finom részletei, kevésbé lesznek észrevehetők.

Az élő, akusztikus zene hangosítással szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az igényes, kis termi hangosítás (max 1-200 főig) szintjén (mint például az alábbi képen látható rendszerben) sokkal kevesebbet számítanak a kábelek (mikrofon, hangfal és táp), mint az otthoni esetében. Ennek valószínűleg köze lehet az említett érzékelési és hangnyomás szint közötti összefüggésnek, hiszen otthoni hangerő mellett általában a középtartományban vagyunk első sorban érzékenyek. Amellett persze, hogy másképpen működik az agyunk is élő zenei eseményen.

[Shimano]

Szerintem alapvető zavar van itt a "komplex" zenékkel. Az a kábel, ami jobban, szebben átviszi az egy lány egy gitár zenét, az jobban átviszi a az ordibálós katyvaszt is. Az elektronok nem válogatnak a zenei stílusokban. Viszont élve az itteni szóhasználattal a xar kábel az elvérzik a finom zenén, viszont katyvaszabb katyvaszt csinál az ordítós zenéből és az tetszik annak aki ezt szereti. De hogy ordítós zenével nem lehet kábel minőségét tesztelni az 1000%.

Nem igaz hogy nem érted,szerintem igen,csak valamiért,lehet a te cingár drótjaid korlátai miatt is,csak ezt a lány gitár,+ énekhangot tolod mint etelon egy rendszer tesztelésénél.
Az ok hogy ezek legyenek jók,és akár szépek,de ebből nem derül ki az hogy milyen kiegyensúlyozott tud maradni egy rendszer komplexszebb,nehezebb zenéknél nagyobb hangerőn is,+ az sem hogy milyen lazán tudja ezeket közvetíteni,tehát van e erőlködés érzet,vagy nincs,és bármilyen hihetetlennek is tűnik,de van olyan is hogy egészséges nyersesség,+ erő és energia,hihetőség,stabilitás,stb stb,amik egy lány gitár prudukcióból nem jön le,lehet az bármennyire is könnyfakasztóan szép.
Az a rendszer ami minden zenében a szépséget,(ami egy elég hülye megfogalmazás,mert hát a zene alapvetően nem a szépségről szól) tolja,volt ilyenem,nem sokáig,az egyszerűen egysíkú és unalmas.
Kell hogy tudja a változatosságot,ezen belül a különböző zenék hihető tolmácsolását,mert pl az baromi furán adná ki magát ha egy rockoncert végén arról beszélnénk kijövő félben,hogy basszus!,milyen szépen is szólt ez már.

[SoundMania]

Csak még Rev-nek, hogy mennyire más vonalon mozgunk.

Vannak / voltak olyan metafizikai megközelítések, hogy a hangszer-test, vagy egy kórus, az csak egyfajta kezdet, és csakis komplex egészként tekinthető maga a megszólalás, gyakorlatilag ilyetén a zene egészen a planétákig folytatással bír.
Vagyis, kell a helyes megszólaltatáshoz egy szakrális tér, amely, mint egy speciális külső héjazat, végül a planéták által súrolt gömb-héjazatokig terjed.
Ennek a mai, lesorvasztott megfelelője az 'akusztika', ahol szakemberek hada igyekszik a jó hangzást elérni, a zavaró hibákat kirekeszteni, nyilván, nem a fenti metafizikai megközelítés szerint.

Vannak együttesek és kiadók, akik ezt a metafizikusabb megközelítést szeretnék átadni, ezért speciális helyszíneken készülnek a felvételek. Régi katedrálisok, ciszterci kolostorok, kápolnák, stb...
Van együttesvezető, aki képes volt odabuszoztatni egy katedrálisba az egész stábot mikrofonostul-keverőstül-drótostul csak azért, mert 400 évvel ezelőtt ott hangzott el először az adott mű.

Írás róla itt:
Monteverdi: Vespro delle Beata Vergine

Na, most jön a lényeg. Ezek a plusz dolgok aztán a kiadott CD lemezeken ott vannak.
Megfelelő rendszerekkel 'kinyerhetők'. Hogy szimpla akusztikáról van csak szó, vagy többről, azon itt ne nyissunk vitát. Számomra ez a 'több' is hallatszik.

Szóval, van, aki a kábelezéssel erre gyúr.
Van, aki a magasra, a mélyre, a gyorsaságra, meg a zúzós zenékre.
Nem vagyunk egyformák.

A R kábelek ezt a feljebb vázolt misztikát káprázatosan kiteljesítik.


Még egy gondolat.
Tegnap kiállítás-megnyitó, a zene hozzá 2×3 perc reneszánsz lant volt, tőlem 1.5 m távolságban.
Az olasz kurátor mondja 'ideje belátni azt, hogy a befogadáshoz elengedhetetlen a kulturális múlt'.

Itt csak arról van szó, hogy azzal a dróttal az agyad erre rezgő hullámait kevésbé zavarja, így több energiája marad az elképzelt dolgok átélésére. Egy jobb rendszer méginkább megkönnyíti ezt még nagyobb átélést eredményezve. Ideje belátni hogy a minél könnyebb befogadáshoz elengedhetetlen a minél jobb rendszer!

[kaef2]

A probléma ezekkel az "eszementnek tűnő" zenékkel, különösen a koncertfelvételekkel az, hogy legfeljebb arról lehet elképzelésetek korábbi hasonló élő tapasztalatok alapján, hogy mennyire tudja közvetíteni a hangulatát a felvétel/rendszer, de a leghalványabb fogalmatok sincs, hogy szólt valójában ott, hangszíneket, arányokat tekintve, lévén egyedileg torzított, mesterségesen processzált és hangosított hangzásról szó. Ez persze elegendő mankó lehet azon rendszerfejlesztők számára, akiknek a klasszikus zene, különösen a kamara és hangszeres formáiban legfeljebb alkalmi kitérő a keményebb rockzenék mellett.

nagyon sok jónak vélt rendszernek beletőrik a bicskája pont az élő zene "hangulatának" regenerálásában,és itt nem hangerőre gondolok...tompitanak,megszűrik,lekerekitik,elfinomokdják a dolgokat,és pont az élő zene varázsa tűnik el...nem kell agytrösztnek lenni,kb belőhető,aki koncertekre jár,hogy mi az amit kapni fog,legyen az komolyzene,rock vagy jazz...kb 1 év elteltével,3 "trió" koncerten voltam:The Necks,Rymden és Nkatini Nduduozo,alapjaiban,mind a 3 ugyanaz:zongora,bőgő és dob...igaz 3 koncerterem volt:Zeneháza,Trafó és Eifell Műhelyház,a hangositás sem ugyanaz volt,hangmérnökök sem,de mind a 3 esetben,a zongorának,zongora hangja volt,és nem úgy szólt mint egy trombita,a bőgő,az bőgő volt,és nem Fender Jazz Bass hangjuk volt nekik,a dobkészletek is nem úgy szóltak mint az uttörő kisdobosok

az amit mi konzervzeneként odahaza használunk (felvételek),köszönő viszonyban sincs az esetek 99%-ban,az élő zenével..

de ez szwsz 3x,magánvéleményem

Abszolúte egyetértünk.

Már relatíve olcsó hangosító rendszerek is (például a Fonóban vagy egy fokkal magasabb szinten a Zene Házában) élvezetesebben, szórakoztatóbban és persze élőbben tudnak szólni, mint bármilyen kábelezésű otthoni rendszer néhány tíz négyzetméteren.

Annyi a titok, hogy másképpen kell hallgatni és mást kell kihallani a hangzásukból. Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkökkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére. A hangosított zene korlátja a fizikai méret, minél távolabbról és minél több ember hallgatja a koncertet (stadionokban például) annál nagyobb az esély arra, hogy akár élvezhetetlen is lehet a hangosítás. Kb 2-300 emberig olyan minőségű hangosítást lehet csinálni, amivel nagyon nehéz az otthoni rendszereknek versenyezni. Ha valaki a realitást és nem az álomvilágot keresi. Ennek a hangosító cuccnak (van még egy erősítő rack, analóg és digitális keverők, effektek és egy rakás Audio-Technica, Telefunken, stb mikrofon, Gotham és Evidence Audio kábelek) olyan a hangja akár 2-300 emberig, akusztikus zene hangosításakor is, a kb 2,5 - 3 millió forntos használt értéken, amivel talán még sokszor drágább hifi rendszer sem tud versenyezni. Pedig csak egy 8 inches koax van az állványos hangsugárzókban és a középen látható szubban és 250W-os (8 ohmon) AB osztályú erősítők hajtanak minden utat. Már persze, ha valaki az élő hang azonnaliságát, tranziens viselkedését, dinamikáját vagyis az "élőségét" keresi.

A mindenevőségnek mellesleg az a lényege, hogy az ember Dream Theatert nem ugyanazzal az elvárással, "mind settel" hallgatja, mint Borbély László szóló zongorajátékát. Így az elvárások sem lehetnek ugyanazok.

[chord_]

Csak még Rev-nek, hogy mennyire más vonalon mozgunk.

Vannak / voltak olyan metafizikai megközelítések, hogy a hangszer-test, vagy egy kórus, az csak egyfajta kezdet, és csakis komplex egészként tekinthető maga a megszólalás, gyakorlatilag ilyetén a zene egészen a planétákig folytatással bír.
Vagyis, kell a helyes megszólaltatáshoz egy szakrális tér, amely, mint egy speciális külső héjazat, végül a planéták által súrolt gömb-héjazatokig terjed.
Ennek a mai, lesorvasztott megfelelője az 'akusztika', ahol szakemberek hada igyekszik a jó hangzást elérni, a zavaró hibákat kirekeszteni, nyilván, nem a fenti metafizikai megközelítés szerint.

Vannak együttesek és kiadók, akik ezt a metafizikusabb megközelítést szeretnék átadni, ezért speciális helyszíneken készülnek a felvételek. Régi katedrálisok, ciszterci kolostorok, kápolnák, stb...
Van együttesvezető, aki képes volt odabuszoztatni egy katedrálisba az egész stábot mikrofonostul-keverőstül-drótostul csak azért, mert 400 évvel ezelőtt ott hangzott el először az adott mű.

Írás róla itt:
Monteverdi: Vespro delle Beata Vergine

Na, most jön a lényeg. Ezek a plusz dolgok aztán a kiadott CD lemezeken ott vannak.
Megfelelő rendszerekkel 'kinyerhetők'. Hogy szimpla akusztikáról van csak szó, vagy többről, azon itt ne nyissunk vitát. Számomra ez a 'több' is hallatszik.

Szóval, van, aki a kábelezéssel erre gyúr.
Van, aki a magasra, a mélyre, a gyorsaságra, meg a zúzós zenékre.
Nem vagyunk egyformák.

A R kábelek ezt a feljebb vázolt misztikát káprázatosan kiteljesítik.


Még egy gondolat.
Tegnap kiállítás-megnyitó, a zene hozzá 2×3 perc reneszánsz lant volt, tőlem 1.5 m távolságban.
Az olasz kurátor mondja 'ideje belátni azt, hogy a befogadáshoz elengedhetetlen a kulturális múlt'.

[tonee73]

Ha esetleg visszatérnétek a topik címében "ajánlott" témához az nagyon jó lenne.

A legnagyobb tisztelettel adózva az üzemeltető csapatnak, én speciel a jó vagy jobb kábelek jelentőségét igyekszem megmutatni, igaz, lehet, csak rébuszokban.

Ezt még nagyjából értem is, csak az a baj, hogy minderről szinte mindenkinek más kapcsolódik: a "hangmérnök sz@r"-tól a sörfőzésig, meg egymás cuccának, nézőpontjának és ízlésének fikázásáig (szinte súrolva a már annyira nem tolerálható személyeskedés határát)...
Arról nem is beszélve, hogy a topik konklúzióját már rég be kellett volna emelnie mindenkinek: Vz a király az alatt minden mindegy.
Egy idő után nem annyira vicces ám takarítani...

[SoundMania]

....Ezt megérteni olyan rendszer és persze kábelezés kell, ami ezt képes megmutatni. Valahol itt jár a highEnd. De ez nem 2025ös trend, ez már igaz volt a Massive Attack / Mezzazine albumára is...

Szerintem ha egy zenét csak bizonyos rendszerrel élvez valaki, akkor ott inkább a zenével, de méginkabb a hallgatóval van a gond.

Én személy szerint az itt említett Massive Attackot de a Prodigyt is még a Philips music centeren is szerettem, a közepes Marantz cuccom, és most is, a még jobb rendszeremen.

Nem vitatom, hogy hallani a különbségeket, ha kábelt cserél az ember (én is most fogok táp kábelt cserélni a streamer előtt az erősítőnél bevált típusra), viszont ha az ember vakarózik a kedvenc zenéit hallgatva, akkor ott szerintem baj van. Legalább is a zene élvezetet tekintve, mert az már nem zenehallgatás, hanem hifizés.

Szerintem itt sokan mar régóta nem zenét hallgatnak, hanem kabeleznek, es kütyüznek. Amivel persze nincs baj, mert ez is egy hobbi. A baj szerintem az, ha ezt kategorikusan az élvezetes zenehallgatáshoz kötik, mint alap feltétel.

A sexet is lehet élvezni a toitoi mögött is, de baldahinos ágyban is. Te még az előbbihez állsz közelebb...

[revox]

....Ezt megérteni olyan rendszer és persze kábelezés kell, ami ezt képes megmutatni. Valahol itt jár a highEnd. De ez nem 2025ös trend, ez már igaz volt a Massive Attack / Mezzazine albumára is...

Szerintem ha egy zenét csak bizonyos rendszerrel élvez valaki, akkor ott inkább a zenével, de méginkabb a hallgatóval van a gond.

Én személy szerint az itt említett Massive Attackot de a Prodigyt is még a Philips music centeren is szerettem, a közepes Marantz cuccom, és most is, a még jobb rendszeremen.

Nem vitatom, hogy hallani a különbségeket, ha kábelt cserél az ember (én is most fogok táp kábelt cserélni a streamer előtt az erősítőnél bevált típusra), viszont ha az ember vakarózik a kedvenc zenéit hallgatva, akkor ott szerintem baj van. Legalább is a zene élvezetet tekintve, mert az már nem zenehallgatás, hanem hifizés.

Szerintem itt sokan mar régóta nem zenét hallgatnak, hanem kabeleznek, es kütyüznek. Amivel persze nincs baj, mert ez is egy hobbi. A baj szerintem az, ha ezt kategorikusan az élvezetes zenehallgatáshoz kötik, mint alap feltétel.

Soknigazság van benne.
Ag agy a hallott zene hiányosságait jól tudja kompenzálni. Cserébe nehezen birkózik meg a pluszban bevitt torzítással (ezért inkább elfedjen a drót, mint hozzárakjon).
Egy dologgal nem tud mit kezdenj az agyunk, a tempó és lendület, vagy ritmus, tranziens átvitel, gyors ritmusváltások (nevezzük energiának) hiányával. Azt nem képes kompenzálni.
De értékes gonfolat

Ui: a Merzbow nehéz anyag. Az nem megy kis rendszeren. MA lejön, de annak se baj, ha jobb. Mb nem műx

[Alex_Aston]

....Ezt megérteni olyan rendszer és persze kábelezés kell, ami ezt képes megmutatni. Valahol itt jár a highEnd. De ez nem 2025ös trend, ez már igaz volt a Massive Attack / Mezzazine albumára is...

Szerintem ha egy zenét csak bizonyos rendszerrel élvez valaki, akkor ott inkább a zenével, de méginkabb a hallgatóval van a gond.

Én személy szerint az itt említett Massive Attackot de a Prodigyt is még a Philips music centeren is szerettem, a közepes Marantz cuccom, és most is, a még jobb rendszeremen.

Nem vitatom, hogy hallani a különbségeket, ha kábelt cserél az ember (én is most fogok táp kábelt cserélni a streamer előtt az erősítőnél bevált típusra), viszont ha az ember vakarózik a kedvenc zenéit hallgatva, akkor ott szerintem baj van. Legalább is a zene élvezetet tekintve, mert az már nem zenehallgatás, hanem hifizés.

Szerintem itt sokan mar régóta nem zenét hallgatnak, hanem kabeleznek, es kütyüznek. Amivel persze nincs baj, mert ez is egy hobbi. A baj szerintem az, ha ezt kategorikusan az élvezetes zenehallgatáshoz kötik, mint alap feltétel.

[revox]

Ha esetleg visszatérnétek a topik címében "ajánlott" témához az nagyon jó lenne.

A legnagyobb tisztelettel adózva az üzemeltető csapatnak, én speciel a jó vagy jobb kábelek jelentőségét igyekszem megmutatni, igaz, lehet, csak rébuszokban.
De még engedj meg egyet, hogy érthetővé is tegyem, amiben részemről ezt le is zárnám.

Tehát, amiről szó van, ami régi high end show szlogen: a zenehallgatás müvészete.
A zene hatással van ránk és egyfajta érzelni reakciókat generál. Ezek eltérőek lehetnek, totál eltérő zenei stílus eredője lehet ugyanaz a tudatállapot, megélt élmény, vagy "utazás". Így talán érthető, valójában miért nem érdekes, milyen hangszeren, milyen stílus képviselője szólaltatja meg. És amikor valaki keresi pl a minőségi ezüstdrótok értelmét,itt kell keresni. Ezek ezt igen magas fokon tudják művelni. A felületes hifista meg nem érti, mire a nagy felhajtás.
Jokesz Anti, lassan 30 éves szösszenete talán segít megérteni. Egyébként Ő a hazai Avantgarde fotózás atyjaként van számontartva, de nagy rajongással tekint a zenére. De ez sok művészről almondható, a fotósok valamiért kimondottan érzékenyek erre (a zene is kordokumentum, mint a fotó? Lehet)

"az üstdobos szuszogása vagy a logikával terhelt gondolatok felismerése legfeljebb hifis, de semmiképpen nem zenei/művészeti kategóriák, csupán a befogadás minimális szintjét képviselik, amelyet - egy kedves mosoly kíséretében - meg kell hagyni az "igazság" és a "mindent értés" magabiztos képviselőinek..." (Jokesz Antal alias Antiskating)

Müelemzés:
Üstdobos szuszogása: minden apró xart, részletet fülelő hifista

Logikával terhelt gondolatok: pl a zenereprodukciót mindenáron számszakilag alátámasztani vágyó hifista, vagy különféle elméleteket gyártó zsákutcavadász.

A tobbi talán nem szorul magyarázatra.

Akinek ez új volt, örülök, hogy taníthattam valamit,többieknek, akik értik és müvelik, üdv a klubban

[tonee73]

Ha esetleg visszatérnétek a topik címében "ajánlott" témához az nagyon jó lenne.

[KLajos]

Nem tudom mennyire vagy jártas a 60-70-es évek,vagy akár későbbi korok zenéiben prog,jazzrock vonalon,de ezek csodásan szép szólamokat,finomságokat is tartalmaznak,tehát nem csak a nyers erőn és a gyorsaságon van a hangsúj,ha nem a hihetőségen,szerintem.
Ha elhiszem azt hogy amit hallok az úgy jó,az már elég ahhoz hogy élvezzem is,és ez bármilyen zenére is igaz.
A keményebb,bonyolultabb zenéket,pl a progrockot elintézni úgy hogy itt nem számít a kiegyensújozottság és a finomságok megléte,szerintem hibás megközelítés,mert korántsem van ez így.

Elég egyetlen lemezt feltenni, a Yes Tormatoját. A Madrigalban csembalót, az On the silent wings of freedomban igen erőteljes progrock hangzást hallhatunk. Ha ez megy, minden megy a(z általam ismert) rendszereken.

[Rock60]

Olvasgattam, ami ma született, meglepő (vagy sem) azok véleménye sokkal racionálisabb, akiket nem mérgezett meg a "40" éve hifizek".

Ez az észrevételed arra is utalhat, hogy vannak, akik presztizs kérdést csinálnak abból, hogy pl. a heavy metal, vagy egy klasszikus zenemű teszi-e jobban próbára a rendszert, nem feltétlenül a racionalítás a mozgatórugó, hanem a " versenyszellem ".

Aki "40 éve hifizek " az vélhetően több, mint 50 éves és sejthető, hogy melyik zenei stílus áll hozzá közelebb és - elfogultságból, vagy gyakorlati, tapasztalati meggyőződésből - melyiket tartja összetettebnek, nehezebben reprodukálhatónak, a saját, jobb, rosszabb rendszerén.

Én, a magam részérő felajánlok egy 1 : 1 - es döntetlent és tőlem már le is fújhatják a meccset...

[revox]

A lenti Merzbow album tökéletesen ugyanazt a hatást fejti ki, mint egy '40-es években készült Beethoven IX, Furtwangler vezényletével. A két zene, bár eltérőnek tűnhet, teljesen paralel, vagy inkább analóg, megfeleltethetőek, azonosak.

Remélhetőleg állításodat a két zenemű kiadott kottakönyve teljes mértékben alátámasztja...
TJ.

Ennek mi értrlme, amikir rlmondtam,jobban hasonlít a merubow a 42es b9-re, mint a Ferencsik féle (aminek egyezne a kottakönyve). Ez egy mélyebb megközelítése,értelmezése a zenének. Ezért van az, aki így hall, annak njncsenrk stílusok és nincsenek korlátok. Mi prodigy után monti csárdásg hallgattunk a csajommal, ha leáltunk itthon DJ-zni. Az is analóggg

[revox]

A csajommal egyszer bementünk egy szalonba, ahol kedvesen összeraktak úgy 40-50 millió forintnyi cuccot, ami most másfélszeresét éri kb. Beküldtek egy tipikus egy csaj-egy gitár lemezt és az asszony odasúgta, ez öxxexarná magát egy kis Iggy Poptól. És igaza volt.

Olyan szinten peoratív töltetett kapott már a " lány gitárral " kategória körünkben, - például feleségem szereti - hogy megérdemli az a kereskedő, amelyik ilyen zenével demózik, mert felmerülhet a gondolat a hallgatóban - és ki is hallhatja belőle - hogy többre nem nagyon képes a rendszer.
Mindenki tudja, hogy ezt a műfajt még egy Videoton Cleopátra egy Orion HS 280 - al is vígan lehozza.
( Kicsit azért szokni kell... )

Nyugi,bármiből kihallja. Egyébként ő nem tudja, hogy mit jelent a lány gitárral, sose hall olyat, legfeljebb PJ Harveyt

[Rock60]

A csajommal egyszer bementünk egy szalonba, ahol kedvesen összeraktak úgy 40-50 millió forintnyi cuccot, ami most másfélszeresét éri kb. Beküldtek egy tipikus egy csaj-egy gitár lemezt és az asszony odasúgta, ez öxxexarná magát egy kis Iggy Poptól. És igaza volt.

Olyan szinten peoratív töltetett kapott már a " lány gitárral " kategória körünkben, - például feleségem szereti - hogy megérdemli az a kereskedő, amelyik ilyen zenével demózik, mert felmerülhet a gondolat a hallgatóban - és ki is hallhatja belőle - hogy többre nem nagyon képes a rendszer.
Mindenki tudja, hogy ezt a műfajt még egy Videoton Cleopátra egy Orion HS 280 - al is vígan lehozza.
( Kicsit azért szokni kell... )

[tunerman]

A lenti Merzbow album tökéletesen ugyanazt a hatást fejti ki, mint egy '40-es években készült Beethoven IX, Furtwangler vezényletével. A két zene, bár eltérőnek tűnhet, teljesen paralel, vagy inkább analóg, megfeleltethetőek, azonosak.

Remélhetőleg állításodat a két zenemű kiadott kottakönyve teljes mértékben alátámasztja...
TJ.

[revox]

Na, még egy gondolat, mielőt a műelemző kollégák nekiesnek.
Az elmélyült zenehallgatás magányos sport. A zene, az alapvető funkcióján kívül hat az emberekre. A lenti Merzbow album tökéletesen ugyanazt a hatást fejti ki, mint egy '40-es években készült Beethoven IX, Furtwangler vezényletével. A két zene, bár eltérőnek tűnhet, teljesen paralel, vagy inkább analóg, megfeleltethetőek, azonosak. De pl az Einstürzende Silence is Sexi albuma közelebbi rokonságban van egy Furwangler B9-el, mint a 42es Beethoven egy Ferencsik vezényelttel.
Ezt megérteni olyan rendszer és persze kábelezés kell, ami ezt képes megmutatni. Valahol itt jár a highEnd. De ez nem 2025ös trend, ez már igaz volt a Massive Attack / Mezzazine albumára is, de hasonlót tudott Lou Reed is, vagy Iggy Pop, talán 69-ben megjelent i wanna be your dog-ja. Pink Floydot nem vágom, de állítólag az LSD-s korszakuk nem rossz. De én telítődtem, a Floydra már nem mentem rá.
Ezeknek a zenéknek a normál értelemben való megnyilvánulása csak a felszín. A mögöttes tartalom sokkal fontosabb és erősebb.

Igen, cucc kell hozzá.

De ez nagyon messze esik attól, ahogy sokan a hifit, mint eszközt próbálják értelmezni.