MrCollector írta: ↑2025.05.28., szer. 08:01
Mint kábelkészítőt érdekelnek a következő dolgok a vásárlók részéről.
Ha vásárolni akartok valamit akkor az alábbiak mennyit nyomnak a latba?
- kábel (vezető) anyaga
- a szerelt kábelen lévő csatlakozók
- a szerelt kábel kivitelezési, esztétikai minősége
Mi alapján döntötök? Vannak-e alapvető elvárások, igények?
Coming out:
Szégyenszemre a kábelekre vonatkozó döntéseim közel sem ennyire következetesen műszakilag megalapozottak!
Nagyjából 93 körül kezdett a kábelkérdés igazán teret nyerni a rendszereim építgetésében, és be kell vallanom, a túltengő kínálat miatt legtöbbször csak ajánlások, tesztek, néha bolti meghallgatások alapján ugrottam bele valamibe. Ami aztán meg is maradt nálam, mert praktikusan azóta nem is adtam el szinte semmilyen kábelt. Szóval az egyes darabok közötti minőségi sorrendet a rendszerben aktívan eltöltött idejükben lehet mérni.
Viszont rendszeresen rácsodálkozok olyan darabok teljesítményére, melyek akkoriban "upgrade"-nek tűnő csere folytán eltöltött hosszabb pihenő után visszakerültek, és némiképp értetlenül állok az akkori minőségi "ugrás" iránti nagy lelkesedésem előtt. Ezt mindig is fontosnak éreztem kihangsúlyozni, mert ezek az élmények teszik igazán helyre a rendszereinken végrehajtott, pillanatnyi lelkesedésünkben egekig magasztalt fejlesztéseink valódi hatását.
Vegyük például az analóg összekötők kérdését! Kategóriában az Audioquest Waterig, meg a Fapaci szerelte Wireworld Micro Platinum Eclipse-ig (? - itt nem vagyok biztos a pontos modellben, majd kijavítotok!) merészkedtem felfelé, de egészen megdöbbentően pozitív élmény volt visszaraknom a Chord Solid kábelét 95-ből. Ez utóbbi egy viszonylag rövid ideig gyártott sorozat volt, sokszáz Mhz-es mikrohullámú felhasználásra tervezett koax kábelre épült, egy vékony, tömör (azt hiszem talán ezüstözött) rézszálat teljesen tömör rézcső (!) árnyékol. Számomra egy "titkos tipp", ritkán fordul elő, egy rémálom a kezelése a merevsége miatt, de nagyon transzparens, minden egyensúlyban van pincétől a plafonig, és azon is túl. Ezért aztán picit könyörtelen is tud lenni a gyengébb felvételekkel. Összekötőkben a másik biztos pont számomra a szénszálakból építkező Van den Hul The First Ultimate.
Hasonlóképp a hangfalkábelek terén a bikábeles Mission Quartettel kezdődött minden, aztán jött a Cable Talk 3.1, XLO Pro Type 625 és a Kimber 4TC, majd a Naim korszakomban a NACA5, amit aztán a vele nagyjából kompatibilis műszaki tulajdonságokkal bíró, de sokkal jobb hangú Tellurium Q Black II követett. Most ez a mindennapi kábelem, de az XLO és a Kimber is rendszeresen visszakerül, és még mindig nagyon tudnak tetszeni.
Döntéseimet a hangminőségen túl a financiálisan kiegyensúlyozott rendszerekre való törekvés is jellemzi, személy szerint értelmetlennek találom az aktív eszközök árával vetekedő kábelezést.
Az sem véletlen, hogy csak a fenti kábelkategóriákra tértem ki. Tapasztalataim, amelyek összhangban vannak a műszaki meggyőződésemmel azt mutatják, hogy elsődleges hatásuk a kódolatlan analóg jel útjában levő vezetőknek van, ezért aztán nagymértében Ethernet, USB és tápkábel agnosztikus vagyok. Nem állítom, hogy nem lehetnek különbségek, de a hatásukat inkább egyéb indirekt módon befolyásoló tényezők, zajok felvételével, továbbításával fejthetik ki, semmit a hasznos zenei jel minőségének jobb megőrzésével. USB tekintetében számtalan oda-vissza próbálkozás után pontosan ugyanolyannak találom a Chord SilverPlus kábeleimet, mint a többszörös árú Audioquest Diamondot. Különböző digitális források (Bricasti M5, saját építésű audio PC, különböző ThinkPad laptopok, iPad OTG-vel) és DAC-ok (Resonessence Labs Invicta, Concero HD, Herus, Exogal Comet, Micromega MyDac) között is.
Tápkábel területén meg az IsoTek Optimum és Premier kábeleivel nyugtattam meg audiofil lelkemet.
A fentiek kizárólag a saját tapasztalataimat tükrözik, melyek sok pontban eltérnek az általánosan hangoztatott kábel-katekizmustól.