tollact írta: ↑2025.11.18., kedd 12:48
Divat lett szidni a Djabe együttest és Égerházi Attila tevékenységét úgy általában. Pedig kevés olyan magyar produkció van napjainkban, ami ilyen szinten viszi jó hírünket. A kiadványaik nemzetközi szinten terjesztésre kerülnek, és népszerűek külhonban is. Nem beszélve arról, hogy olyan nevekkel tartanak évtizedes zenei barátságot, mint pl Steve Hackett, ex-Genesis gitáros. Aki az ő tevékenységét bármi módon megkérdőjelezi, az nagyon nincs képben a kortárs rockzenében....
Öreg zenész-zenekedvelő hifisként igenis szinvonalasnak tartom a produkcióikat, természetesen a műfaj korlátain belül. És a stílus hangfelvételei között is az élvonalba tartoznak. Ezzel a koncertszerű megjelenéssel amúgy szkeptikus vagyok, viszont a reklám-értéke valószínüleg elég magas.
Hidd el, nem divatból szidtam. Hanem a saját véleményemet írtam le.
De ne erőltesd már, hogy mekkora ez a zenei színvonal. Mert akkor ilyesmiket írnék,
hogy KF kérdezte, hogy akkor miféle kierősített zene kellett volna ide?, hát, lett volna mondjuk egy Pink Floyd, valamelyik jó elvontabb progresszívebb dolguk - szerettem őket nagyon - nyilván, ez irreális, de akkor egy PF kaliberű dolog legalább. Hogy ez a Djabe egy klubban lenne ezekkel a világklasszisokkal, akiknek ezeréves lemezei olykor a sókon felbukkannak?, hát ez nagyon elrugaszkodott állítás lenne. Genesis és a Djabe? Ne vicceljetek már.
Ment a múltkori són a 'Nummern', 1981-ből. Nem eszem ezt a fajta zenét sem, de az ütő megállt bennem, akkora ereje volt, nem az erősítőnek, nem az x árú cuccnak, hanem magának a zenének. A Djabe esetén ezt nem éreztem, hiába a 400M szett, meg hogy ott voltak élőben.
És folytassuk akkor a sort. Monteverdi / Bach / Vivaldi, mondanak ezek a nevek valamit? Esetleg közéjük betenni a Djabe-t, mint zenei színvonalat, az meg egyszerűen nevetséges. Hogy nem szerepelt a két nap alatt a három szerzőtől mű max 10 perc, akkor vonjuk le azt a következtetést, hogy a hifisek azt hallgatják, mint ami a kiállításokon? A Djabe-t? Meg kortárs rockzenét? Hogy erre van igény? Hogy arra való lenne a HighEnd hogy ezeket a kierősített elektromos zajokat hallgassa mindenki? Hogy egy zongoraszót a kierősített koncert-élményben keressük azután valamelyik 24 sávos remasterelt szörnyűségben lemezen?
Véleményem szerint nem, a hifiben sokkal-sokkal finomabb / érdekesebb területekre vezet el a tisztán akusztikus zene, amit az életben soha kierősíteni nem kellett.