vazze írta: ↑2024.10.18., pén. 08:11
Hegel H390: Ehhhh... ez meg mi a sz@r??? Kábelek össze-vissza. Tiszta káosz az egész.
Lehet a világ összes dampig-faktora meg nulla torzítás, de ez belül egy kupac szemét. Mint amibe egy tizenéves hobbista belelapátol minden lomot amit az Urbán Elektronika készletkisöprésekor bevásárolt. Bocs Hegel, ez még csak meg sem hallgatnám...
Én is szeretem a rendezett megjelenésű cuccokat, de nem vagyok erősítő konstuktőr, hogy ennek a szempontnak a hangra gyakorolt hatását meg tudjam ítélni.
Katalógusban tényleg jól mutat, de ha CSAK abból próbálnánk következtetni egy erőlködő hangjára, hogy milyen rendezettnek tűnik, asszem nagyon tévúton járnánk.
Gondolom, a Hegel sem azért szól ridegen, mert kacsázik benne párszor 20 centi drót...
Engem, például tök hidegen hagyna, hogy mi van belűl, ha q. jól szól, legfeljebb ritkábban nézegetném a belsejét.
Gondolok itt például egy csöves lábtól - lábig drótozott alkatrészeire.
Ronda ? Ronda. Számít ? Nem.
Ja volt olyan masinám, ami gyönyörű volt kívúl - belül, csak hallgatni ne kellett volna. / Accuphase /
Nem baj, ha szép belül is, de legelsősorban a hangja számít.
Aszt gondolom, hogy minden termék egy kompromisszum, több szempontnak kell megfelelni, abból az esztétika az egyik. Ha az esztétika nem a konstrukció természetességéből fakad, hanem azt megerőszakolva juttatjuk érvényre, akkor más szempontok rovására történhet ez meg, esetleg a hangminőségére.
Tehát, ha túl rendezett, túl szép valami, az még gyanakodásra is adhat okot.
A MekkiMA252 - ről nincsen kép, de lenne egy fogadásom, hogy annak a legkuszább a belseje és gyaníthatóan hangra a jobbak között van.
De, majd a szagértők elmondják, mitől döglik a légy...