Köszönöm az információt, teljesen egyet is értek, de ez egy 2018-as (több, mint 6 éves) hozzászólásom volt. Amiről akkoriban szó volt, az ma már kicsit elavult dolog ... azt hiszem legalábbis. Ma már tudjuk RS232-es porton küldött utasításokkal szabályozni a fényforrás fényerejét, mind UHP-s mind LED-es gépek esetén. A léptetőmotoros vezérlésnek ma már csak a "gyorsaság" miatt lenne értelme, mert ezzel kikerülnénk a proji "agyát" ... aminek ezen kívül is van elég "dolga". De mondjuk az igaz, hogy az RS232 utasítások csak akkor működnek, ha maga a projektor képes vezérelni a fényforrást, aminek szükséges feltétele tipikusan az, hogy a gép "tudjon" a fényforrásról (pl. az UHP gép egy utólag beépített LED fényforrással NEM tud róla, hogy nem lámpa van benne, így vezérelni sem fogja a LED-et). Ilyen esetben nagyon is logikus lehet az íriszek vezérlése pl. léptetőmotorral.
Más téma: mivel megígértem, hogy leírom a kúpos tüköralagút hatásmechanizmusát, most megteszem. De remélem utoljára.
A kúpos tüköralagút lényege, hogy az alagút bejárata "keskenyebb" mint a kijárata. Tipikusan négyzet alakú a bemenő felület és 16:9 oldalarányú a kimenet. A tükörfelületek kúpossága miatt visszavert fény (optikai tengelyhez mért) szöge minden visszaverődés során csökken, így pedig növekszik a DMD-re eső fényfolt felületi fényessége. Eredetileg, amikor egy lámpával használunk egy kétlámás gépet, a fényfolt felületének a FELE függőleges fekete csíkokból áll, amely "sötét" felületek a kikapcsolt lámpa fényét hoznák be a tüköralagútba ... ha a második lámpa nem lenne kikapcsolva. A kúpos tüköralagút "eltünteti" ezeket a fekete csíkokat a fényfoltból, így duplázva a felületi fényességet. Más szóval: a kúpos tüköralagúttal NAGYON hasonlít a gép optikai működése arra, mint ha mindkét lámpa be lenne kapcsolva. Egy különbség azonban van: a felület felét lefedő fekete csíkok elhagyása nem csak a felületi fényességet duplázza, de a fényfolt szélességét is felezi. Emiatt ha a gép íriszei maximumra vannak nyitva, akkor kb. semmit nem nyerünk, csak annyit, hogy a fény (nagyobb részben) a lencse íriszének a közepén megy át, de ennek közvetlen optikai előnye nincs. Azonban ha elkezdjük az íriszt szűkíteni (mondjuk kb. fele átmérőre) akkor azt vesszük észre, hogy a kisebb szögű fény (az eredetihez képest sokkal nagyobb arányban) továbbra is átjut az íriszen, tehát a kontraszt jobban javul (és a fényerő kevésbé csökken) mint eredetileg.
A dologra "rá lehet tenni még egy lapáttal" úgy, hogy a gyárinál jobb lámpát veszünk, ami kisebb felületre világít és/vagy kisebb szög alatt (ezzel tovább növelhető a szűkített íriszeken átjutó fény mennyisége).
A fentiek azonban szintén hamar el fognak avulni, ugyanis hamarosan ismét paradigma-váltás lesz a projektor-fényforrás témában.
Eddig én a LED fényforrást "toltam", mert az volt a célnak leginkább megfelelő megoldás (energia-fogyasztás, színtér, szabályozhatóság). A LED-ek esetén a kihívás az Etendue volt, amint azt már sokszor kitárgyaltuk. Sajnos azonban a fejlődés úgy tűnik, megtorpant. Kb. 5 éve az Osram nagyot "villantott" az új LED fényforrásaival, majd (mindenki meglepetésére) egyetlen év gyártás után ismét új generációt dobott piacra. Azóta viszont (kb. 4 éve) gyakorlatilag nem változott semmi. Ugyanannak a technológiának megjelentek ugyan kisebb méretű variánsai, azonban ezek felületi fényessége továbbra is ugyanannyi. Márpedig a LED-es gépek akkor lennének jobbak, ha a felületi fényesség ismét növekedne ...
Eközben azonban a lézerek gyártása is fejlődött, így ma már "racionális" áron lehet venni RGB lézer modulokat, amelyekben vagy a 3 alapszínnek megfelelő lézerek vannak "keverve" (16-28db), vagy egy-egy alapszínből van egy-két tucat lézer-dióda beépítve egyetlen tokba (ezek nyilván nagyobb teljesítményű modulok, de ekkor mindhárom alapszínnek külön modult kell beépíteni, ami kb. 3x-os költség ... de ezért kb. 3x nagyobb fényerőt is kapunk).
A dolog szépsége, hogy a lézerek Etendue-je nagyságrendekkel jobb, mint a hagyományos fényforrásoké, hiszen a lézer (szinte) párhuzamos fénysugarakat bocsát ki, így (szinte) "végtelen" számú ilyen modul fényét szabadon kombinálhatjuk optikailag. Az RGB lézer-modulok felhasználásával optikailag egyszerű feladat egy UHP-s gép átépítése (persze meg kell oldani a lézer monokromatikus- és koherens fényéből adódó optikai problémákat, de erre van módszertan).
A "probléma" csak az, hogy házilag megcsinálni a lézerek kapcsolgatását (azaz hogy a LED-ekhez hasonlóan mindig csak az a szín világítson, amelyik fénye valóban át is tud jutni a színkerék adott pillanatban aktív szegmensén) ... hát ... ahhoz kellene egy elektromérnök. Sokkal egyszerűbb a lézereket folyamatos üzemben járatni, de persze ekkor nagyobb lesz az áramfogyasztás és valamivel kisebb a fényerő (így is nagyságrendileg 1000 lumen fényességet várhatunk a vásznon egyetlen RGB lézer-modul használatával ... és ugye ezekből szinte annyit kombinálhatunk, amennyit csak akarunk ... nyilván a racionalitás határain belül).
A gyakorlatilag natív BT.2020 színtér látványos kell, hogy legyen, illetve a (DLP) kontrasztja sem lesz annyira korlátozott, mint a hagyományos fényforrásokkal volt, hiszen itt jóval kisebb szögben tudjuk a fényt a gépbe juttatni (ezért drasztikusan leszűkített íriszekkel is alig fog csökkenni a fényerő).
Sajnos ezek az RGB lézer-modulok jelenleg még nem olcsóak (3-4db UHP lámpa ára egy ilyen modul) de előbb vagy utóbb elmúlik az újdonság varázsa és az árak csökkenni fognak. Egyre több gépben lesz ilyen fényforrás gyárilag, így a legrosszabb esetben majd szétbontunk RGB lézeres (villámcsapott, agyhalott, elejtett és összetört, stb.) gépeket. Vagy veszünk távolkeletről ilyen modult, meglátjuk. Most még nem tudom, hogy mi lesz a jó megoldás, de hogy pár éven belül ez lesz a "sztenderd" fényforrás a (ma még) UHP-s gépekben, az szerintem egész valószínű. Én már nem is igazán akarom eladni az UHP-s gépet amit eddig hirdettem ...
GyP
Természetesen térítés mentesen és ajándék színtér kalibrációval.
