zoli73 írta: ↑2022.02.24., csüt. 18:22
Két kérdés merűlt fel bennem ezek után.
Ha az RCA>XLR, ill. XLR>RCA összeköttetésnek nincs előnye, akkor hátránya sincs?
Mert mint ahogy lentebb írtam, az előerősítőm minden bemenetére szükségem van, így az egyik forrás készülékem, RCA>XLR fordítással van csatlakoztatva. Erre van lehetőség.
A másik kérdés, hogyan lehet egy készülékről kideríteni, hogy valódi szimetrikus ki, és bemenetei vannak, vagy csak divabtból építették bele?
De, hogy nevén nevezzük a "gyerekeket", a dac egy Benchmark dac 1, az előerősítő pedig Krell KSL 2.
Köszönöm!
1. Nincs se előnye, se hátránya abban az esetben, ha az összekötő vezetéken vannak az RCA és az XLR csatlakozók.
Ha XLR/RCA fordítót használsz, az sajnos jelentősen ront a hangminőségen. Ezek plusz kontaktot hoznak be és belül a létező legsilányabb vezetékkel vannak szerelve.
Csináltatni kell olyan összekötőt, aminek az egyik vége RCA, a másik XLR. Vagy a gyári összekötő egyik végét átszerelni. Persze ezzel az újra eladási értéke szinte a nullára csökken. A használati értéke persze nő.
2. Nem divatból rakják rájuk. Lehetőséget kínál a szimmetrikus összekötő kábelek használatára. Általában az erősítők szimmetrikus bemenete dönti el, hogy XLR, vagy RCA összekötővel szólnak jobban.
A régi Krellek nagy része szimmetrikus felépítésű, ahogy a Mark Levinsonok is. Náluk jobb megoldás az XLR bemenetek használata.
A mai gyártók közül is van, aki teljesen szimmetrikus elektronikákat gyárt (Ayre, Boulder....). Némelyik készülékükön nincs is RCA csatlakozó, csak XLR.
Azért a legtöbb gyártó XLR ki- és bemeneti fokozata ma már tisztességesen meg van építve, még ha a belső áramkörök nem is szimmetrikusak.
Kevés az olyan már, ami az XLR csatlakozónak csak a nem invertáló kimenetét használja, az invertálót leköti a földre. Ez gyakorlatilag egy aszimmetrikus csatlakozó, csak szimmetrikusnak néz ki. Ma ez már ritkaság - szerencsére.
Sajnos vannak ilyenek is.
)
) akkor ott mindenképpen van értelme. Rövid kábelhosszak esetén nem biztos. 
