1. Nincs se előnye, se hátránya abban az esetben, ha az összekötő vezetéken vannak az RCA és az XLR csatlakozók.zoli73 írta: ↑2022.02.24., csüt. 18:22Két kérdés merűlt fel bennem ezek után.
Ha az RCA>XLR, ill. XLR>RCA összeköttetésnek nincs előnye, akkor hátránya sincs?
Mert mint ahogy lentebb írtam, az előerősítőm minden bemenetére szükségem van, így az egyik forrás készülékem, RCA>XLR fordítással van csatlakoztatva. Erre van lehetőség.
A másik kérdés, hogyan lehet egy készülékről kideríteni, hogy valódi szimetrikus ki, és bemenetei vannak, vagy csak divabtból építették bele?
De, hogy nevén nevezzük a "gyerekeket", a dac egy Benchmark dac 1, az előerősítő pedig Krell KSL 2.
Köszönöm!
Ha XLR/RCA fordítót használsz, az sajnos jelentősen ront a hangminőségen. Ezek plusz kontaktot hoznak be és belül a létező legsilányabb vezetékkel vannak szerelve.
Csináltatni kell olyan összekötőt, aminek az egyik vége RCA, a másik XLR. Vagy a gyári összekötő egyik végét átszerelni. Persze ezzel az újra eladási értéke szinte a nullára csökken. A használati értéke persze nő.
2. Nem divatból rakják rájuk. Lehetőséget kínál a szimmetrikus összekötő kábelek használatára. Általában az erősítők szimmetrikus bemenete dönti el, hogy XLR, vagy RCA összekötővel szólnak jobban.
A régi Krellek nagy része szimmetrikus felépítésű, ahogy a Mark Levinsonok is. Náluk jobb megoldás az XLR bemenetek használata.
A mai gyártók közül is van, aki teljesen szimmetrikus elektronikákat gyárt (Ayre, Boulder....). Némelyik készülékükön nincs is RCA csatlakozó, csak XLR.
Azért a legtöbb gyártó XLR ki- és bemeneti fokozata ma már tisztességesen meg van építve, még ha a belső áramkörök nem is szimmetrikusak.
Kevés az olyan már, ami az XLR csatlakozónak csak a nem invertáló kimenetét használja, az invertálót leköti a földre. Ez gyakorlatilag egy aszimmetrikus csatlakozó, csak szimmetrikusnak néz ki. Ma ez már ritkaság - szerencsére.





