Nem sokkal

Nem sokkal
mert régen, amikor a hifiről beszélgettünk az jobb volt?
vs
szerintem sokunkban él (en akkor siman leneztem a föiskolakat az egyetemhez kepest), hogy mas - volt ? - "a"/egy föiskola es mas a BME; objektiven nehez ezt tudni, de magam is hajlok ra: azert az akkori (es kicsit korabbi) BME-t rendesen elvegezni nem volt munka nélküli, sok bulizast megengedö. Termeszetesen akkor is voltak bulik es bulizók, es azok egy resze el is vegezte az egyetemet ...legfeljebb a szakma (?) vagy inkabb a mernöki tudomanyok ott tanitott alapjaibol keveset tud(ott) ...attol meg ervenyesülhet(ett), lehet(ett) "sikere" ...mint manager, sales, ...LIMAR írta: ↑2019.07.17., szer. 21:25...a bekerültél egy egyetemre (picikét nehezebben mint ma), nem volt időd bulizni járni Prágába és 40-50 országba. Ott, akkor teljesíteni kellett, mert jött az UV, Rektori és kivágtak mint macskát kilenckor. Az első félévben lefelezték a hallgatókat a Villamos karon, pedig a felvételin elbukott a 90% már. ...
Szerintem most kimaxoltad a témát.
Szalon írta: ↑2019.07.17., szer. 21:25Fordítva nyugodtan mondhatná a fiatal generáció, hogy szerintük, aki nem járt még 40-50 országban, az az igénytelen... persze nincs ilyen, de kb nekem ez az érzésem, mikor a nagy öregek itt igénytelennek titulálják a fiatalságot, már csak a digitális zenehallgatásuk miatt is...
Továbbá azért az is hozzátartozik, hogy egyre jobban kitolódik a családalapítás, saját lábra állás. Sokan 25 évesen még nem dolgoztak sehol, mert tanulnak... nincs kereset, nem engedhet meg magának semmilyen rendszert, meg nem is érdekli, mert nem ez a prioritás... S
Fentebb zölddel kiemeltem, hogy ez feltételezés csupán, de nincs ilyen egyáltalán a fiatalabb generációban, legalábbis én még nem találkoztam ilyennel, csupán példaként hoztam fel.LIMAR írta: ↑2019.07.17., szer. 21:25Nézd, nagyon jól hangzik ez az írás és sajnálatosan fedi is a mai valóságot.
Mindehhez csak azt tenném hozzá, hogy a fiatal, aki lenézi az öregeket, akik nem jártak még 40-50 országban, azoknak az öregeknek a pénzéből teszi mindezt. Azok az öregek tartják el őt még akár 40 évesen is.
Alapjában véve a fentiekkel egyet értek, de azt hozzátenném, hogy az ilyen esetekben a szülő is vastagon benne van ám, szerintem nevelés kérdése is... Szóval itt is kettőn áll a vásár... Miért hagyja, hogy bulizzanak a pénzén, eredmények nélkül, éveken keresztül...LIMAR írta: ↑2019.07.17., szer. 21:25Tanulnak? Tizen X évig. Szívják a szüleik vérét. És megint jön a bezzeg régen minden más volt. Igen. Akkor, ha bekerültél egy egyetemre (picikét nehezebben mint ma), nem volt időd bulizni járni Prágába és 40-50 országba. Ott, akkor teljesíteni kellett, mert jött az UV, Rektori és kivágtak mint macskát kilenckor. Az első félévben lefelezték a hallgatókat a Villamos karon, pedig a felvételin elbukott a 90% már. Apuka meg nem fizethette ki tehetségtelen gyereke tandíját, mint ma a fizetős felsőoktatási intézményekben. Jó esetben egy évismétlés és annyi. Ma meg azt látom, hogy úgy végeznek el egy egyetemet, hogy akár fél évig be sem járnak, mert éppen külföldön buliznak apuka pénzén. 10-12 évig tologatják a kredit pontjaikat, közben felélik a szüleik nehezen megszerzett javait. Elvégeznek valami fizetős alibi egyetemet, aztán csodálkoznak, hogy kitörölhetik a hátsójukat azzal a diplomával. És tovább szívják a szüleik vérét. Tisztelet a kivételnek persze. De sajnos a mai realitás ez. Csoda, ha nincs semmi jövőképük? Nincs semmi kötelesség tudatuk? Jogaik, azok vannak. De hogy azért le is kellene tenni valamit az asztalra, az már nem megy. 18 éves kor után dolgozni egyik se akar, sőt lenézik azt, aki szakmát tanult és dolgozni megy. Ma mindenki egyetemre megy és tanul 10-15 évig. Kinek jó ez? Hát a szüleiknek biztosan nem, a társadalomnak sem. Inproduktív élősködők tömegét kell eltartani. A fiúknak rettenetesen hiányzik a 9-24 hónap katonaság. Ha már otthon nem, ott legalább megtanulnák, hogy mi az a tisztelet és kötelesség. A lányok pedig mind karriert építenek, megvalósítják magukat, aztán 40 éves korban (jó esetben) szülik a sérült gyerekeiket, mert a biológiát nem lehet átírni büntetés nélkül.
Nézd, nagyon jól hangzik ez az írás és sajnálatosan fedi is a mai valóságot.Szalon írta: ↑2019.07.17., szer. 15:54A többséget folyamatosan inger gazdag környezet veszi körül, ebbe nőttünk már fel, hozzászoktunk és számunkra elképzelhetetlen már, hogy este otthon unatkozunk. Ezerféle szórakoztatási forma született. Régen közel sem volt ennyi lehetősége nem csak az öregeknek, de a fiataloknak sem. Manapság, mikor vonatjegy árban állnak halomban a fapados repjegyek, vajon ki fog 20.000Ft-os LP-ket venni, mikor oda-vissza repjegy Barcelonába olcsóbb... Simán elmegyünk (mert én is elmegyek) 2-3 napra ennyiért EU-n belül kb bárhová egy hétvégére. Vajon melyik fog több ingert kiváltani a fiatalokból? Egy prágai átmulatott hétvége, vagy 3-5 LP? ....... Ezért is jár annyi fiatal fesztiválokra, mert itt is egyszerre több inger is éri őket, van zene, de van mellette tömeg, pia, csajok, kaland... stb. .........Ettől még nem neveznék egy fiatalt sem igénytelennek, csupán megváltoztak a fogyasztási szokások, érdeklődési körök és a lehetőségek is. Sajnos zenéből nincs igazán már valós minőségre igénye a fiataloknak. Helyette viszont vannak mások, mondjuk az egyre elérhetőbb utazások. Fordítva nyugodtan mondhatná a fiatal generáció, hogy szerintük, aki nem járt még 40-50 országban, az az igénytelen... persze nincs ilyen, de kb nekem ez az érzésem, mikor a nagy öregek itt igénytelennek titulálják a fiatalságot, már csak a digitális zenehallgatásuk miatt is...
Továbbá azért az is hozzátartozik, hogy egyre jobban kitolódik a családalapítás, saját lábra állás. Sokan 25 évesen még nem dolgoztak sehol, mert tanulnak... nincs kereset, nem engedhet meg magának semmilyen rendszert, meg nem is érdekli, mert nem ez a prioritás... S
Kérlek ne adj olyat a számba, amit nem írtam...
Évente többször is járok Prágában (koncert, munka, pihenés vegyesen, összevonva), még nem volt semmilyen atrocitásom, persze nem is hagytam magam lebujokba beinvitálni... a "pussy - weed - coke " 3 szavas szókincsel rendelkező ajtónállóknak... azért remélem azzal tisztában vagy, hogy a fiatalok sem csak berúgni járnak külföldre...cables írta: ↑2019.07.17., szer. 18:30Egy prágai átmulatott hétvége, vagy 3-5 LP? OK egy fiatalnak ma az előbbi sokkal nagyobb élmény. De most voltam Prágában, nagyon veszélyes hely lett este. Mindenhol levesznek a számlákkal, lopnak a részegektől, szervezett alvilág müködik ott is, nyilván nálunk is.
Szóval mindennek van árnyoldala.
Vinkler írta: ↑2019.07.17., szer. 07:43Off:
Nem kell sajnálni a fiatalabbakat. Sokuk kisujjába több tehetség, vagy tudás szorult, mint némely károgó öregesedő úrba. (Ld. A hétvégi F1-en Lecrec, vagy Max) Lesajnálni sem feltétlen kell, miért hisszük azt, hogy a fiatalok nem tudnak szeletálni és nem tudják, hogy számukra mi az érték? Miért hisszük, hogy mi tudjuk, de ők biztos nem!?
On:
Rengeteg tehetséges zenész van a fiatalok között is, akik rendkívül élvezetes és igényes muzsikát játszanak, csak nem kellene idegből elutasítani!
Ráadásul nem hiszem, hogy ha a hálószobába este egy ipad és füles segítségével hallgatok zenét, nem pedig egy kiépített lp-csöves-szélessávú rendszeren, akkor igénytelen lennék a zenehallgatásra, vagy a zenére...
En meg hetvegen sem kapcsolom be az avx-et nem, hogy szabadsagon. :)
De azt látom, hogy ott sincs jobb dolga mint az avxre írogatni.
A te esetedben maga a közeg nem kevés érzelmi többletet ad.fapaci írta: ↑2019.07.17., szer. 16:06Jó reggelt kívánok mindenkinek!![]()
Fekszem a parton egy pálmafa árnyékában, a tenger tapintatlanul nyalogatja a lábam, a sör is gyorsan melegszik, tempósan kell kortyolni. Okostelefon, közepes Sennheiser füles, PowerAmp lejátszó, SoX algo, ismeretlen eredetű fekete kábel. Reggel óta lepörgött egy Saint-Saens szimfónia, Zawinul My People albuma és egy ütős Saga lemez a 90-es évekből. Némelyik többször is. Élvezem. Nem kicsit, nagyon. Közben a hozzászólásokból próbálom kiolvasni, mi az igazi zene és milyen az igazi HiFi.
Nem tudhatod, hogy epp melyik foldreszen van. :)
Sziasztok!cables írta: ↑2019.07.16., kedd 21:26Az, hogy a világ hova tart az egy dolog. De nekünk, akik már idősebbek vagyunk kötelességünk az, hogy őrizzük a múlt kultúrális hagyatékát, nem kell ész nélkül rohannunk a világ után. Emlékszem a 60-as években dobáltuk ki szüleink bútorait, és vettük helyette az igénytelen lakkozott műbútorokat. Szóval érdemes észnél lenni az őrült rohanásban. A régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.
Valakik azt gondolják, hogy valaki mások azt gondolják. :-)
A klasszikus zene is játék és szórakozás, még egy ilyen súlyosnak látszó szimfónia is. Lehet ezt nem szeretni?wittao írta: ↑2019.07.17., szer. 13:02Szerintem Zolaba arra próbált célozni, hogy itt a fórumon sokszor úgy érződik (aztán lehet az ő és én radarom is rossz), hogy van a komolyzene és/vagy jazz, majd utána (csak utána) az összes többi... és ez gond. Nekem a komolyzene az összes többi kategóriában van, eret kell vágnom magamon ha 15 percnél többet kellene hallgatnom egy-két darabot. De jazz-ből is van olyan, amivel el lehetne kergetni, és van olyan ami órákig hallgatható számomra.istvan01 írta: ↑2019.07.17., szer. 12:46Szerinted a komoly zene az nem szórakoztatás, meg amit felsoroltál, célból adják elő, írják kottára?ZolaBA írta: ↑2019.07.17., szer. 12:25
Nem
A jó zene kikapcsol, feltölt, hangulatba hoz, pihentet, szórakoztat, megnyugtat, elgondolkodtat, stb. Stb... Kinek mire van szüksége - és ezt olyan zenei műfaj adja meg kinek milyen az ízlése.
Tanuljon zenét akit érdekel, aki komoly zenét akar előadni, stb. De egy hallgató minek? Azért tanulja, hogy olyat szeressen meg, amit előtte nem szeretett? Számomra ez így agyrém...
Ebből a fatalista, de inkább szeparatista logikából le lehetne vezetni a többi művészeti ágak bizonyos fajátái nem a jólétünket szolgálja?
Zenét nem kötelező tanulni, viszont a zene tanulásában alapfokon nem létezik könnyű-nehéz-komoly-populáris megközelítés. De analógival azt is lehetne mondani, nem kötelező írni-olvasni tanulni, mert anélkül is megértenéd a verbális információt (szerintem meg csak töredékesen)
A komoly zene számodra valami féltékenységi-sznob szindróma, ami egyenlőre zavar. Ettől úgy tudsz szabadulni hogy nem törödsz vele, hagyd a zenét hatni, műfalyokra majd szépen ráhangolódsz.
Szerintem itt néhányan azt gondolják, hogy a komolyzene hallgatása, meg operák élvezete az egy felső kaszt, és aki ehhez nem ért, hát... szegény... Szerintem ez ennyire nem fekete és fehér. Írás és olvasás analógia nem ok, lásd "műfaLYokra" .
ZolaBA írta: ↑2019.07.17., szer. 10:56Nyafogás jön, bocs.
...Én nem bírom a komoly zene 99%-át. ....klasszikusokban számomra fáj a töménytelen mennyiségű gyakorlatilag erőltetett magas hang.
...az én hátamon fut a hideg az erőltetett magas hangoktól és sokkal inkább tartok természetesnek egy átlagos emberi éneklési hangszínt, mint a féktelen visító dolgokat. Persze ettől még bárki szeretheti ...
az én hátamon is futkos(na) a hideg az eröltett (pl. magas visito) hangoktol, oparat nem hallgatok ezert (Fábry-nak van valmi olyasmi mondasa: ha tudta volna, hogy enekelnek is, el sem megy :-)Aszpirin írta: ↑2019.07.17., szer. 12:12Némi skatulyázást érzek itt...
...pl. a komolyzenei ajánlóba már nagyon ritkán írok, mert elriaszt az ottani durva elitizmus
...Mit is akartam ezzel? Ja igen, egyetértek Veled, de ne skatulyázz, pls. Lehet szeretni a komolyzenét sznobizmus és felsőbbrendűség-érzet nélkül is, és meggyőződésem, hogy a komolyzene-rajongók túlnyomó többsége valóban szereti a komolyzenét.
Szerinted a komoly zene az nem szórakoztatás, meg amit felsoroltál, célból adják elő, írják kottára?ZolaBA írta: ↑2019.07.17., szer. 12:25Nem
A jó zene kikapcsol, feltölt, hangulatba hoz, pihentet, szórakoztat, megnyugtat, elgondolkodtat, stb. Stb... Kinek mire van szüksége - és ezt olyan zenei műfaj adja meg kinek milyen az ízlése.
Tanuljon zenét akit érdekel, aki komoly zenét akar előadni, stb. De egy hallgató minek? Azért tanulja, hogy olyat szeressen meg, amit előtte nem szeretett? Számomra ez így agyrém...
Sznobizmus az mindenhol jelen van, jazz műfajt kedvelőknél is, sőt.Aszpirin írta: ↑2019.07.17., szer. 12:12Igen, sajnos előjönnek az ilyen utalások, mint ahogy az elektronikus zenék, rock és metál durva lefikázása is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez az általános.
Némi skatulyázást érzek itt...ZolaBA írta: ↑2019.07.17., szer. 10:56Én nem bírom a komoly zene 99%-át. Ezt most nem büszkeségből mondom, hanem mint emberi jelenség, nem tanultam zenét, nem szajkózták belém mit kéne szeretnem ezért azt szeretem ami örömöt okoz. [...] Persze ettől még bárki szeretheti és én ezt tisztelem is, csak akkor nézek furán, amikor csak az az igényes és minőségi. Kicsit több történelmi és zenei ismerettel lehetne párhuzamot vonni az arisztokrácia felsőbbségi törekvéseivel és az ehhez választott művészetekkel, zenével, de nem megyek bele... viszont van egy érzésem, hogy ez a jelenség a mai napig megvan, erőből, tudatosan választott művészet, arisztokrácia ill. ahhoz tartozni vágyás, sznobság, stb. De bocs, ne vegye senki magára!! Érdekes megnézni a gyerekek ízlését, az én lányom lassan 12, gyakorlatilag még senki nem mondta meg neki, hogy milyen zenét kell szeressen, azt hallgat ami jólesik, hozzáférni hozzáfér bármihez (Spotify, youtube, stb.). Nem meglepő módon nem hallgat klasszikus zenét. Miért? mert nem tanították meg neki, hogy azt kell szeretni. Hála az égnek. Inkább azt hallgatja, ami jólesik neki és én ennek nagyon örülök, mert a zene lényege inkább az, mint az arisztokratikus villantás.
A zenei ízlést - mint oly sok egyebet - egyértelműen lehet alakítani, és alakítják is, még a lányodnál is.. egyrészt Ti a szülei, de méginkább a közvetlen baráti köre.
Az én ízlésemet nagyon korán és elég durva beavatkozással alakították a szüleim, aki 6 éves koromtól hangszer-tanulásra "ítéltek" magánúton, napi gyakorlásal, egy olyan hangszeren, amit nem szerettem, de napi másfél-két órát kellett gyakorolnom. A dolog sikeres volt, valószínűleg innen jön a komolyzene-szeretetem, de hidd el, már nem tehetek róla, tényleg szeretem a komolyzene jónéhány fajtáját, és nem valamiféle sznobság, fals arisztokrácia-érzés stb., hanem jólesik hallgatni. Ennyi. Ahogy a lányodnak a könnyűzene, úgy nekem pl. a barokk zene kikapcsolódás, ellazulás, és a többi.
De nemcsak az. Mert a baráti köröm egyértelmű hatására még egyetemista koromban kialakult egy nagyon erős kötődés a progressszív rockhoz, a hard rockhoz meg még hamarabb... Aztán, később, felfedeztem magamnak a dzseszt. először a fúziós vonulatokat, Al Di Meola, Mahavishnu, stb... majd jött a többi. Most az is ellazít.
Szóval én sem értem ezt a komolyzene felsőbbrendűségére és bizonyos más műfajok alávalóságára való utalásokat, és pl. a komolyzenei ajánlóba már nagyon ritkán írok, mert elriaszt az ottani durva elitizmus - bár az azért nem semmi műsor, amikor ott esnek egymásnak egy-egy mű megítélése kapcsán, szigorúan akadémikus stílusban (én pl. egyszer kb egy éve megkaptam, hogy dögöljek meg, szó szerint). Mert ugye egy és csakis egy abszolút igazság van, mindenkinek a sajátja, és ha az igazságok ellentmondanak, akkor csimbumm. (Most is megy épp a vita, bár most elég kultúráltan)![]()
Mit is akartam ezzel? Ja igen, egyetértek Veled, de ne skatulyázz, pls. Lehet szeretni a komolyzenét sznobizmus és felsőbbrendűség-érzet nélkül is, és meggyőződésem, hogy a komolyzene-rajongók túlnyomó többsége valóban szereti a komolyzenét.
Nem