Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Jó reggelt kívánok mindenkinek!

Fekszem a parton egy pálmafa árnyékában, a tenger tapintatlanul nyalogatja a lábam, a sör is gyorsan melegszik, tempósan kell kortyolni. Okostelefon, közepes Sennheiser füles, PowerAmp lejátszó, SoX algo, ismeretlen eredetű fekete kábel. Reggel óta lepörgött egy Saint-Saens szimfónia, Zawinul My People albuma és egy ütős Saga lemez a 90-es évekből. Némelyik többször is. Élvezem. Nem kicsit, nagyon. Közben a hozzászólásokból próbálom kiolvasni, mi az igazi zene és milyen az igazi HiFi.

[Szalon]

Az, hogy a világ hova tart az egy dolog. De nekünk, akik már idősebbek vagyunk kötelességünk az, hogy őrizzük a múlt kultúrális hagyatékát, nem kell ész nélkül rohannunk a világ után. Emlékszem a 60-as években dobáltuk ki szüleink bútorait, és vettük helyette az igénytelen lakkozott műbútorokat. Szóval érdemes észnél lenni az őrült rohanásban. A régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.

Sziasztok!

Laci vagyok 31 éves, 15 éve "hifista" és 3 éve vagyok tiszta...

Olvasom sokadjára, hogy a fiatal generáció így meg úgy, igénytelen stb... Próbálnék saját magam és környezetemről írni az "öregek" számára, hátha jobban el tudják képzelni a mi kis világunkat.

16 évesen vásároltam első rendszerem (mindent használtan) egy Revox hangsugárzó hozzá egy NAD 3020, valamint 1 Sony CD játszó. Azért választottam ezeket, mert az akkori 3CD táras, 2 kazettás rádiós egybe műanyag dolgok minősége számomra nem volt kielégítő. Természetesen ekkor még nem rendelkeztem saját lakással, úgyhogy nekem is hamarabb volt hifim, mint saját otthonom. Ismerőseim már akkor is furcsán néztek rám, hogy minek nekem ilyen hifi, bár mikor meghallgatták, mindenkinek tetszett, viszont senki sem cserélte le a saját egybe műanyag kényelmes cuccát egy hasonló értékű nagy, csúnya, kevés pixelanimációval rendelkező és sok helyet foglaló dologra, mert egyszerűen elég volt nekik az, vagy egy MP3 lejátszó egy fülessel. Az első rendszerem volt a kapudrog, bár hifis mércével mérve nagyon sokáig kitartott.

Második váltásom egyetemi éveimbe történt, akkor kezdtem igazából a kemény vonalas hifizést. Ösztöndíjakból, alkalmi munkákból, nyári gyakorlatokból megspórolt pénzemen összeraktam egy Triangle Genese Quartet - Ayon Spirit - PC + Bladelius usb DAC, valamint kicsit később egy erős közepes analóg rendszert is. Persze sokmillió próbálgatás, hangsugárzók hazacipelése, erősítők hadának próbálgatása után jutottam el a vásárlásig, amire kb 1 évem ment rá. (persze az anyagi rész is lassította a dolgot) Úgy gondolom, az a rendszer már hatalmas élvezetet nyújtott és baromi nagy ugrás volt számomra! Új, addig nem hallgatott műfajokat is egyre többet és többet hallgattam és szerettem meg, hatalmasat tágult az érdeklődési köröm a rendszernek hála. Barátaim ismerőseim továbbra sem értették, hogy erre miért költök én ennyit, persze hallották a minőségbeli különbséget, de igazából senki nem kezdett el saját rendszert kiépíteni még ennek a rendszernek a meghallgatása során sem.

Harmadik korszakom 3 éve érkezett, az aláírásomba történő rendszerre váltottam, mivel anyagilag megtehettem már, hogy jelentősebb összeget költhetek a(z egyik) hobbimra. Az aláírásomba lévő rendszerre cseréltem, a felgyülemlett 4-500LP-t jelenleg elraktam, mivel jelenleg az analóg része még sajnos hiányos a rendszeremnek. Szerettem az előző rendszerem, de elkezdtem a korlátait egyre jobban elérni, valamint elég sok komoly rendszert sikerült meghallgatnom, hogy el tudjam dönteni, számomra még szükséges volt egy rendszer csere. Az új hangsugárzókhoz sajnos kicsinek bizonyult a lakásom, ezért nagyobb lakásba költöztem miatta, ez messze a legköltségesebb eleme jelen pillanatban a rendszeremnek :) bár ezt így már sikerült az elejétől (falazástól) kezdve a hifire szabni. Barátaim, ismerőseim továbbra is hallják, hogy baromi jó és élvezik is, ha meghallgatják, de ennyit már végképp senki nem költene zenehallgatásra.

Ismerőseim, munkatársaim körében (azokat nem beleszámolva, akiket innen a fórumról, ill. egyéb hifis közegekből ismertem meg) egy embernek van egy alap Klipsch házimozi szettje, utána szakadék a következő a legkomolyabb zeneforrások az akkus, vízálló, bluetooth-os, kézben elférő hordozható zajkeltők... (tudom-tudom, jobban is megválogathatnám a barátaim ) Asztali PC már senkinek sincs, a következő szint a laptop/tablet/telefon/TV saját hangszórója, majd pedig a sor végén telefonról fülessel (amit gyárilag a telefon mellé adnak). Fizikai formátumot senki nem vásárol, a házimozis ismerősömnek van kb 100db CD (legalább eredetiek) és ennyi. Forrásként számukra a Spotify is túlzás és drága és nem értik, hogy minek fizetnének 1500 Ft-ot érte havonta, mikor Youtube-on is minden fent van, videóval/klippel és ingyenes, meg van torrent is. És igazuk is van, mert egy TV hangszórón keresztül, tényleg nem igazán van különbség...
Én ott látom az egésznek a buktatóját, hogy ezeken az eszközökön keresztül én sem hallgatnék klasszikus zenét, de még jazz-t sem, mert tényleg nem jó. Nincs olyan rendszer az életükben, amivel nyitni tudnának, érdeklődési körük megnőhetne általa. (mint ahogy azt saját magamon is tapasztaltam)
Viszont hozzá kell tenni, hogy a mai világ igenis felgyorsult a 30-50 évvel ezelőtti szinthez képest. A többséget folyamatosan inger gazdag környezet veszi körül, ebbe nőttünk már fel, hozzászoktunk és számunkra elképzelhetetlen már, hogy este otthon unatkozunk. Ezerféle szórakoztatási forma született. Régen közel sem volt ennyi lehetősége nem csak az öregeknek, de a fiataloknak sem. Manapság, mikor vonatjegy árban állnak halomban a fapados repjegyek, vajon ki fog 20.000Ft-os LP-ket venni, mikor oda-vissza repjegy Barcelonába olcsóbb... Simán elmegyünk (mert én is elmegyek) 2-3 napra ennyiért EU-n belül kb bárhová egy hétvégére. Vajon melyik fog több ingert kiváltani a fiatalokból? Egy prágai átmulatott hétvége, vagy 3-5 LP? Azt veszem észre, hogy mindenki hallgat zenét, de ez kb olyan ingerszegény cselekvéssé vált a többségnek, mint mondjuk a TV megjelenése után az olvasás. (persze nem tökéletes a példa, tudom, mert jócskán voltak/vannak, akiknek az olvasás is hobbi) Ma inkább költenek 65"-os OLED TV-re, mint zenére. A zene a generációmnak és a még fiatalabbaknak önmagában kevés már szerintem. Kell hozzá valami plusz is. Ezért is jár annyi fiatal fesztiválokra, mert itt is egyszerre több inger is éri őket, van zene, de van mellette tömeg, pia, csajok, kaland... stb. Önmagára, a lecsupaszított zenére nem igazán áldoz kb senki már. Néha 1-1 koncert maximum és ennél többet tényleg senki. Sajnálatos, de ez van. Ettől még nem neveznék egy fiatalt sem igénytelennek, csupán megváltoztak a fogyasztási szokások, érdeklődési körök és a lehetőségek is. Sajnos zenéből nincs igazán már valós minőségre igénye a fiataloknak. Helyette viszont vannak mások, mondjuk az egyre elérhetőbb utazások. Fordítva nyugodtan mondhatná a fiatal generáció, hogy szerintük, aki nem járt még 40-50 országban, az az igénytelen... persze nincs ilyen, de kb nekem ez az érzésem, mikor a nagy öregek itt igénytelennek titulálják a fiatalságot, már csak a digitális zenehallgatásuk miatt is...
Továbbá azért az is hozzátartozik, hogy egyre jobban kitolódik a családalapítás, saját lábra állás. Sokan 25 évesen még nem dolgoztak sehol, mert tanulnak... nincs kereset, nem engedhet meg magának semmilyen rendszert, meg nem is érdekli, mert nem ez a prioritás... Saját lakás/ház vásárlás is egyre jobban tolódik ezáltal, ezért inkább a 40 éves korosztály kerül szerintem jelenleg olyan helyzetbe, hogy meg is engedhessék maguknak ezt a hobbit igazán.
Én is hallgattam 18 évesen MP3-at, ma meg napi szinten hallgatok Spotify-t, sőt sportolás közben bluetooth-os fülessel hallgatok telefonról zenét, mert szeretem a zenét és mindenhol szeretem a zenét! Persze az otthoni rendszeremen esik legjobban hallgatni egy LP-t, de nem érzem, hogy ez lenne az egyedüli üdvösséghez vezető út és attól, mert MP3-at hallgattam, mikor arra volt lehetőségem, még igenis megvolt az igényem a minőségi zenehallgatásra!

[Robici]

Szerintem itt néhányan azt gondolják, hogy

Valakik azt gondolják, hogy valaki mások azt gondolják. :-)

[istvan01]

még egy és befejezem. Az opera, főleg az olasz opera igenis a szórakoztatásra és nem csak a nemesek számára szolgált. Aki bele-bele kóstolna, az Verdi, Rossini, Donizetti-vel próbálkozzon. Aztán hogy az opera a visító magas hangokról szólna? én kérek elnézést, pl ebben a Verdi szabadság kórusban? MET operában hangzott el, 4:40 tájékán vége sincs a kórus dalnak közönség illetlen módon és őrjöngve bele tapsol, amit felvonás vagy jobb esetben egy-egy ária végén szokás megereszteni. Hátborzongató szép hallgatni és még látni is.
https://www.youtube.com/watch?v=2F4G5H_TTvU

[istvan01]

Nem
A jó zene kikapcsol, feltölt, hangulatba hoz, pihentet, szórakoztat, megnyugtat, elgondolkodtat, stb. Stb... Kinek mire van szüksége - és ezt olyan zenei műfaj adja meg kinek milyen az ízlése.

Tanuljon zenét akit érdekel, aki komoly zenét akar előadni, stb. De egy hallgató minek? Azért tanulja, hogy olyat szeressen meg, amit előtte nem szeretett? Számomra ez így agyrém...

Szerinted a komoly zene az nem szórakoztatás, meg amit felsoroltál, célból adják elő, írják kottára?
Ebből a fatalista, de inkább szeparatista logikából le lehetne vezetni a többi művészeti ágak bizonyos fajátái nem a jólétünket szolgálja?
Zenét nem kötelező tanulni, viszont a zene tanulásában alapfokon nem létezik könnyű-nehéz-komoly-populáris megközelítés. De analógival azt is lehetne mondani, nem kötelező írni-olvasni tanulni, mert anélkül is megértenéd a verbális információt (szerintem meg csak töredékesen)
A komoly zene számodra valami féltékenységi-sznob szindróma, ami egyenlőre zavar. Ettől úgy tudsz szabadulni hogy nem törödsz vele, hagyd a zenét hatni, műfalyokra majd szépen ráhangolódsz.

Szerintem Zolaba arra próbált célozni, hogy itt a fórumon sokszor úgy érződik (aztán lehet az ő és én radarom is rossz), hogy van a komolyzene és/vagy jazz, majd utána (csak utána) az összes többi... és ez gond. Nekem a komolyzene az összes többi kategóriában van, eret kell vágnom magamon ha 15 percnél többet kellene hallgatnom egy-két darabot. De jazz-ből is van olyan, amivel el lehetne kergetni, és van olyan ami órákig hallgatható számomra.
Szerintem itt néhányan azt gondolják, hogy a komolyzene hallgatása, meg operák élvezete az egy felső kaszt, és aki ehhez nem ért, hát... szegény... Szerintem ez ennyire nem fekete és fehér. Írás és olvasás analógia nem ok, lásd "műfaLYokra" .

A klasszikus zene is játék és szórakozás, még egy ilyen súlyosnak látszó szimfónia is. Lehet ezt nem szeretni?
https://www.facebook.com/watch/?v=349699305586821

Aztán itt van ez a másik, vokális és gyönyörűséges, a helyszín is meg a látványa
https://www.facebook.com/watch/?v=241627483197663
/tudom, ez nem komoly zenei ajánló, de akinek herótja van, az szép lassan hallgasson ebbe az irányba is, érdemes/

[avl2]

Nyafogás jön, bocs.
...Én nem bírom a komoly zene 99%-át. ....klasszikusokban számomra fáj a töménytelen mennyiségű gyakorlatilag erőltetett magas hang.
...az én hátamon fut a hideg az erőltetett magas hangoktól és sokkal inkább tartok természetesnek egy átlagos emberi éneklési hangszínt, mint a féktelen visító dolgokat. Persze ettől még bárki szeretheti ...

...

Némi skatulyázást érzek itt...

...pl. a komolyzenei ajánlóba már nagyon ritkán írok, mert elriaszt az ottani durva elitizmus

...Mit is akartam ezzel? Ja igen, egyetértek Veled, de ne skatulyázz, pls. Lehet szeretni a komolyzenét sznobizmus és felsőbbrendűség-érzet nélkül is, és meggyőződésem, hogy a komolyzene-rajongók túlnyomó többsége valóban szereti a komolyzenét.

az én hátamon is futkos(na) a hideg az eröltett (pl. magas visito) hangoktol, oparat nem hallgatok ezert (Fábry-nak van valmi olyasmi mondasa: ha tudta volna, hogy enekelnek is, el sem megy :-)
de azert a "komoly"zeneben sokféle van, mint másban is, igy en is erzek, mint Aszpirin: skatulyazast.

persze "ledöngöles" helyett (milyen ember az, aki nem szeret komolyzenét ? ;-)
inkabb lehetne ajánlani, hogy lám, olyan is van, hátha valami bejön pl.
https://www.youtube.com/watch?v=rtT__umjFVY
https://www.youtube.com/watch?v=c2gVYB5oZ7o
https://www.youtube.com/watch?v=KUsgv-01SOY
https://www.youtube.com/watch?v=nMC4JWfm3RE
https://www.youtube.com/watch?v=7ClDFmFmr0k
https://www.youtube.com/watch?v=NSsKJIzwapA

a sznobizmus stb. tölem idegen, de a komolyzenei ajanloba en mindig benezek es belehallgatok az ottani ajanlatokba, mert többször gazdagitottak már (köszönöm) - a csatarozasokat, sajat velemeny tulzott elöretolasat meg nem igazan tekintem meg

viszont osztom es vallom azt: a "komoly" zene igen sokféle lehet, nem csak a klasszikus zene. pl. nekem ezek is "komolyak", de nem klasszikusok :
https://www.youtube.com/watch?v=zvARL0Hzcoo
https://www.youtube.com/watch?v=sd6eA1mMkjI

(a "komoly" nekem inkabb az igenyesseg, a mondanivalo létezése, sulya ..ellentetben a talmival, tartalmatlannal, igénytelennel, mehr Schein als Sein-nel, more appearance than substance-szal, ami nem "komoly" sem klasszikus zeneben, sem mas müfajban, sem müszaki cuccban - legyen az hifis drót , autó)

[istvan01]

A jó zene: komoly.

Nem
A jó zene kikapcsol, feltölt, hangulatba hoz, pihentet, szórakoztat, megnyugtat, elgondolkodtat, stb. Stb... Kinek mire van szüksége - és ezt olyan zenei műfaj adja meg kinek milyen az ízlése.

Tanuljon zenét akit érdekel, aki komoly zenét akar előadni, stb. De egy hallgató minek? Azért tanulja, hogy olyat szeressen meg, amit előtte nem szeretett? Számomra ez így agyrém...

Szerinted a komoly zene az nem szórakoztatás, meg amit felsoroltál, célból adják elő, írják kottára?
Ebből a fatalista, de inkább szeparatista logikából le lehetne vezetni a többi művészeti ágak bizonyos fajátái nem a jólétünket szolgálja?
Zenét nem kötelező tanulni, viszont a zene tanulásában alapfokon nem létezik könnyű-nehéz-komoly-populáris megközelítés. De analógival azt is lehetne mondani, nem kötelező írni-olvasni tanulni, mert anélkül is megértenéd a verbális információt (szerintem meg csak töredékesen)
A komoly zene számodra valami féltékenységi-sznob szindróma, ami egyenlőre zavar. Ettől úgy tudsz szabadulni hogy nem törödsz vele, hagyd a zenét hatni, műfalyokra majd szépen ráhangolódsz.

[asebestyen]

Már tegnap is akartam írni, aztán erőt vettem magamon..., de ma megint előjönnek az utalások, hogy az igényes és minőségi zene az csak a klasszikus zene lehet. De miért?

Igen, sajnos előjönnek az ilyen utalások, mint ahogy az elektronikus zenék, rock és metál durva lefikázása is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez az általános.

Én nem bírom a komoly zene 99%-át. Ezt most nem büszkeségből mondom, hanem mint emberi jelenség, nem tanultam zenét, nem szajkózták belém mit kéne szeretnem ezért azt szeretem ami örömöt okoz. [...] Persze ettől még bárki szeretheti és én ezt tisztelem is, csak akkor nézek furán, amikor csak az az igényes és minőségi. Kicsit több történelmi és zenei ismerettel lehetne párhuzamot vonni az arisztokrácia felsőbbségi törekvéseivel és az ehhez választott művészetekkel, zenével, de nem megyek bele... viszont van egy érzésem, hogy ez a jelenség a mai napig megvan, erőből, tudatosan választott művészet, arisztokrácia ill. ahhoz tartozni vágyás, sznobság, stb. De bocs, ne vegye senki magára!! Érdekes megnézni a gyerekek ízlését, az én lányom lassan 12, gyakorlatilag még senki nem mondta meg neki, hogy milyen zenét kell szeressen, azt hallgat ami jólesik, hozzáférni hozzáfér bármihez (Spotify, youtube, stb.). Nem meglepő módon nem hallgat klasszikus zenét. Miért? mert nem tanították meg neki, hogy azt kell szeretni. Hála az égnek. Inkább azt hallgatja, ami jólesik neki és én ennek nagyon örülök, mert a zene lényege inkább az, mint az arisztokratikus villantás.

Némi skatulyázást érzek itt...
A zenei ízlést - mint oly sok egyebet - egyértelműen lehet alakítani, és alakítják is, még a lányodnál is.. egyrészt Ti a szülei, de méginkább a közvetlen baráti köre.
Az én ízlésemet nagyon korán és elég durva beavatkozással alakították a szüleim, aki 6 éves koromtól hangszer-tanulásra "ítéltek" magánúton, napi gyakorlásal, egy olyan hangszeren, amit nem szerettem, de napi másfél-két órát kellett gyakorolnom. A dolog sikeres volt, valószínűleg innen jön a komolyzene-szeretetem, de hidd el, már nem tehetek róla, tényleg szeretem a komolyzene jónéhány fajtáját, és nem valamiféle sznobság, fals arisztokrácia-érzés stb., hanem jólesik hallgatni. Ennyi. Ahogy a lányodnak a könnyűzene, úgy nekem pl. a barokk zene kikapcsolódás, ellazulás, és a többi.

De nemcsak az. Mert a baráti köröm egyértelmű hatására még egyetemista koromban kialakult egy nagyon erős kötődés a progressszív rockhoz, a hard rockhoz meg még hamarabb... Aztán, később, felfedeztem magamnak a dzseszt. először a fúziós vonulatokat, Al Di Meola, Mahavishnu, stb... majd jött a többi. Most az is ellazít.

Szóval én sem értem ezt a komolyzene felsőbbrendűségére és bizonyos más műfajok alávalóságára való utalásokat, és pl. a komolyzenei ajánlóba már nagyon ritkán írok, mert elriaszt az ottani durva elitizmus - bár az azért nem semmi műsor, amikor ott esnek egymásnak egy-egy mű megítélése kapcsán, szigorúan akadémikus stílusban (én pl. egyszer kb egy éve megkaptam, hogy dögöljek meg, szó szerint). Mert ugye egy és csakis egy abszolút igazság van, mindenkinek a sajátja, és ha az igazságok ellentmondanak, akkor csimbumm. (Most is megy épp a vita, bár most elég kultúráltan)

Mit is akartam ezzel? Ja igen, egyetértek Veled, de ne skatulyázz, pls. Lehet szeretni a komolyzenét sznobizmus és felsőbbrendűség-érzet nélkül is, és meggyőződésem, hogy a komolyzene-rajongók túlnyomó többsége valóban szereti a komolyzenét.

Sznobizmus az mindenhol jelen van, jazz műfajt kedvelőknél is, sőt.
Engem pl sokféle zene érdekel, mindig az a kérdés, milyen céllal ülök le zenét hallgatni. Pl a sakálmetál nem az én műfajom, ugyanakkor ebben a műfajban is vannak eszméletlen hangszeres tudású zenészek, amit észre se veszünk, ha csak arra koncentrálunk, hogy úristen, mit hörög már ez az állat? Közben meg a háttérben olyan kifinomult dobjáték van pl, olyan ínyenc, kifejezetten igényes, nem spórolós megoldások, hogy félelmetes, miközben a tempó is ember feletti. És ezt egy egész koncerten keresztül... le a kalappal. Meg kell tanulni kimazsolázni mindennek a javát, persze csak ha erre is van igénye az embernek, de ha nincs, az sem gond egyáltalán, szerintem. Én is hallgatok teljesen limonádé zenét is, ha úgy van, és éppen azt kívánom. A hifi pont arra jó szerintem, hogy olyan dolgokat is fel tudjunk fedezni egy muzsikában, amit egy tv-ről vagy bármilyen gagyi forrásról nem. De ismert és kedvelt zenék és más tartalmak (pl rádió, beszélgetések) hallgatásához
azok is tök jók, sőt, egy bizonyos zene utáni kutakodás megindításához is jók, mert meghall az ember valamit, ami nem egy egész még ott és akkor, de utána a hifivel utánamegy.

[ZolaBA]

A jó zene: komoly.

Nem
A jó zene kikapcsol, feltölt, hangulatba hoz, pihentet, szórakoztat, megnyugtat, elgondolkodtat, stb. Stb... Kinek mire van szüksége - és ezt olyan zenei műfaj adja meg kinek milyen az ízlése.

Tanuljon zenét akit érdekel, aki komoly zenét akar előadni, stb. De egy hallgató minek? Azért tanulja, hogy olyat szeressen meg, amit előtte nem szeretett? Számomra ez így agyrém...

[Aszpirin]

A zene akkor még számomra áldozatokat kívánt meg, részévé vált annak, ki vagyok. Ez egy Spotify-előfizetéssel kicsit másképp néz ki manapság egy tizenéves számára. Szerintem.

Ugye ez most nem egy "bezzeg az én időmben" akart lenni, még ha az is lett?

Jónak címezted, mert kb ugyanezeket az áldozatokat hoztam meg én is, egy kivétellel: a "hifi" nem hamarabb lett meg, mint a lakás (persze ez attól függ, mit nevezünk hifinek). Igazából a hifi az elmúlt évben lett meg. Ja, mondtam már? Egyidősek vagyunk (ugyanabban az évben születtünk)

[Aszpirin]

Már tegnap is akartam írni, aztán erőt vettem magamon..., de ma megint előjönnek az utalások, hogy az igényes és minőségi zene az csak a klasszikus zene lehet. De miért?

Igen, sajnos előjönnek az ilyen utalások, mint ahogy az elektronikus zenék, rock és metál durva lefikázása is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez az általános.

Én nem bírom a komoly zene 99%-át. Ezt most nem büszkeségből mondom, hanem mint emberi jelenség, nem tanultam zenét, nem szajkózták belém mit kéne szeretnem ezért azt szeretem ami örömöt okoz. [...] Persze ettől még bárki szeretheti és én ezt tisztelem is, csak akkor nézek furán, amikor csak az az igényes és minőségi. Kicsit több történelmi és zenei ismerettel lehetne párhuzamot vonni az arisztokrácia felsőbbségi törekvéseivel és az ehhez választott művészetekkel, zenével, de nem megyek bele... viszont van egy érzésem, hogy ez a jelenség a mai napig megvan, erőből, tudatosan választott művészet, arisztokrácia ill. ahhoz tartozni vágyás, sznobság, stb. De bocs, ne vegye senki magára!! Érdekes megnézni a gyerekek ízlését, az én lányom lassan 12, gyakorlatilag még senki nem mondta meg neki, hogy milyen zenét kell szeressen, azt hallgat ami jólesik, hozzáférni hozzáfér bármihez (Spotify, youtube, stb.). Nem meglepő módon nem hallgat klasszikus zenét. Miért? mert nem tanították meg neki, hogy azt kell szeretni. Hála az égnek. Inkább azt hallgatja, ami jólesik neki és én ennek nagyon örülök, mert a zene lényege inkább az, mint az arisztokratikus villantás.

Némi skatulyázást érzek itt...
A zenei ízlést - mint oly sok egyebet - egyértelműen lehet alakítani, és alakítják is, még a lányodnál is.. egyrészt Ti a szülei, de méginkább a közvetlen baráti köre.
Az én ízlésemet nagyon korán és elég durva beavatkozással alakították a szüleim, aki 6 éves koromtól hangszer-tanulásra "ítéltek" magánúton, napi gyakorlásal, egy olyan hangszeren, amit nem szerettem, de napi másfél-két órát kellett gyakorolnom. A dolog sikeres volt, valószínűleg innen jön a komolyzene-szeretetem, de hidd el, már nem tehetek róla, tényleg szeretem a komolyzene jónéhány fajtáját, és nem valamiféle sznobság, fals arisztokrácia-érzés stb., hanem jólesik hallgatni. Ennyi. Ahogy a lányodnak a könnyűzene, úgy nekem pl. a barokk zene kikapcsolódás, ellazulás, és a többi.

De nemcsak az. Mert a baráti köröm egyértelmű hatására még egyetemista koromban kialakult egy nagyon erős kötődés a progressszív rockhoz, a hard rockhoz meg még hamarabb... Aztán, később, felfedeztem magamnak a dzseszt. először a fúziós vonulatokat, Al Di Meola, Mahavishnu, stb... majd jött a többi. Most az is ellazít.

Szóval én sem értem ezt a komolyzene felsőbbrendűségére és bizonyos más műfajok alávalóságára való utalásokat, és pl. a komolyzenei ajánlóba már nagyon ritkán írok, mert elriaszt az ottani durva elitizmus - bár az azért nem semmi műsor, amikor ott esnek egymásnak egy-egy mű megítélése kapcsán, szigorúan akadémikus stílusban (én pl. egyszer kb egy éve megkaptam, hogy dögöljek meg, szó szerint). Mert ugye egy és csakis egy abszolút igazság van, mindenkinek a sajátja, és ha az igazságok ellentmondanak, akkor csimbumm. (Most is megy épp a vita, bár most elég kultúráltan)

Mit is akartam ezzel? Ja igen, egyetértek Veled, de ne skatulyázz, pls. Lehet szeretni a komolyzenét sznobizmus és felsőbbrendűség-érzet nélkül is, és meggyőződésem, hogy a komolyzene-rajongók túlnyomó többsége valóban szereti a komolyzenét.

[ZolaBA]

Az a fajta hifizés, ami itt folyik, egy átlag tinédzsernek ma is messze túlmutat az anyagi keretein. Zenét azt viszont most is hallgatnak, dögivel. Mások az eszközök, és sokkal könnyebben jutnak bármilyen zenéhez, de a lényeg nem változott, szerintem. Hogy nincs már igényük jó hangra? Honnan tudjuk? Majd meglátjuk, amikor ők is 40 fölötti tehetős középkorúak lesznek, és megengedhetik maguknak a többszázezres-többmilliós cuccokat.

Igen, igen...
Szerintem még az sem baj, ha nincs igény fiatalon a minőségi láncra, ez is változik a korral.
Másrészt pl. Ha a feleségem kérdeznénk szerinte meg az én technikai "igényességem" inkább átok, mint áldás még szerencse, hogy nem a kajapénzt költöm el.

[bitrograde]

@kaef2
És az is úgy volt, hogy a mozinézők felugráltak, amikor jött a Lumiere-fivérek vonata?

youtu.be/1dgLEDdFddk
Csak kérdem. Jó lenne tudni, hogyan alakultak a zenehallgatással kapcsolatos - a technikatörténettől nem független - elvárások.
@zolaba
Érteni vélem a felháborodásodat, de szerintem a "könnyű" műfajok "természetességének" sugalmazása félrevisz. A zenei nevelés igenis fontos dolog. Az, hogy neked ez kimaradt - ahogyan nekem is - még nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos megtanulni más műfajokat, így a "komolyat" is értékelni. Mindenkinél más a zenei "kapudrog", és persze immunitást és averziót lehet szerezni. Ettől még vannak bizonyos, kulturálisan felállított hierarchiák. Ez ne zavarjon. A jó zene: komoly.
@aszpirin & @wittao
Ami pedig a zene és a hifi élettörténetbeli összefüggéseit illeti: engem a zene hamarabb érdekelt. Persze könnyű dolgom volt a középiskolai kollégium és a gimnázium egyik stúdiósaként/rádiósaként. Akai/Videoton-torony, Orion HS500-asok. Az első rendes hifim nekem is egyetem után lett meg, de hamarabb, mint hogy lakásom lett volna. Addig csak a Walkman meg a Discman volt. Némelyik még ma is itt figyel egy fiók mélyén. A zenegyűjtemény pedig az ösztöndíjból lecsípett pénzekből. Az első bakelit Jarrett kölni dupla LP-je egy szegedi lemezboltból egy kisebb vagyonért (utána még évekig nem volt lemezjátszóm, de a kazetta után muszáj volt megvenni). Külföldön, cserediákként az első CD-k a helyi antikváriumból: Purcell, Händel Feltámadása, Morcheeba, Massive Attack. Meg persze a koncertek, amiért a világ végére is elstoppoltunk.
A zene akkor még számomra áldozatokat kívánt meg, részévé vált annak, ki vagyok. Ez egy Spotify-előfizetéssel kicsit másképp néz ki manapság egy tizenéves számára. Szerintem.

[pärt]

[
Egy szó szerinti idézet a kritikából "kedv csinálónak":

Idén is összegyűltek a szép és lelkes fiatalok, hogy a Balaton-parton egy zenés kreatív tábor keretei között átbeszéljék, hogy mi a kurva anyja, bátyja.

Origó Kultura rovat

https://www.origo.hu/kultura/20150709-b ... cert.html

Árnyékra vetődtél; az "Origo Kultúra rovat" egy oximoron.

[kupecke]

Igen, de akkor az elérhető Orion minitorony + hs használtan, "többe fájt" reálértéken, imádtam hallgatni. Az alábbiakat csak ezért linkeltem be, mert tényleg elmentünk arra felé, hogy csak több százezres és milliós tételekből jöhet élvezhető, megnyugvást okozó hang egy fórumozó hifistának. A 35e ft. sztem belefér, ismerve a mai fiatalok "igényszintjét", tapasztalom gyermekemnél...
( mielőtt bárki megint ledorongolna, nagyon örülök, hogy valaki azon a szinten hifizik és elégedett , bőven elférnek a véleményeink egymás mellett )

[Aszpirin]

Kis ellenpont, most állt össze, mosolyogva dőlök hátra, hátsómat a földhöz vertem volna, ha ezt hallgathatom a '80-as évek végén. Hitachi HA M2 -Philips 360-HH Scott S17. 35 ft-ból hoztam össze. Ha belegondolok mennyi is pl csak egy Airpods
IMG_20190717_074608.jpg

Jaja, de A 80-as évek végén ezt nem hoztad volna össze ennyi pénzből (pontosabban: ennyi mai forintnak megfelelő akkori forintból). Attól tartok, akkor még nem csak meglehetősen drágák, de a vasfügghöny itteni oldalán igen nehezen beszerezhetők is voltam (ahol én nőttem föl, ott mindenképp igaz ez).
De értem, mit mondasz. Egy mai telefon árából össze lehet rakni egy elég jól szóló cuccot vintage elemekből (csakhogy a telefon akkor is a top prioritás a mai fiataloknál /és nem csak a fiataloknál/, rohadtul addiktív...)

De ez itt tényleg mind, összesen 35eFT volt?

[kupecke]

Az a fajta hifizés, ami itt folyik, egy átlag tinédzsernek ma is messze túlmutat az anyagi keretein. Zenét azt viszont most is hallgatnak, dögivel. Mások az eszközök, és sokkal könnyebben jutnak bármilyen zenéhez, de a lényeg nem változott, szerintem. Hogy nincs már igényük jó hangra? Honnan tudjuk? Majd meglátjuk, amikor ők is 40 fölötti tehetős középkorúak lesznek, és megengedhetik maguknak a többszázezres-többmilliós cuccokat.

Kis ellenpont, most állt össze, mosolyogva dőlök hátra, hátsómat a földhöz vertem volna, ha ezt hallgathatom a '80-as évek végén. Hitachi HA M2 -Philips 360-HH Scott S17. 35 ft-ból hoztam össze. Ha belegondolok mennyi is pl csak egy Airpods

IMG_20190717_074608.jpg (139.93 KiB) Megtekintve 2210 alkalommal

[ZolaBA]

Nyafogás jön, bocs.
Már tegnap is akartam írni, aztán erőt vettem magamon..., de ma megint előjönnek az utalások, hogy az igényes és minőségi zene az csak a klasszikus zene lehet. De miért?
Rengeteg zenei műfaj van, amit rengeteg szempontból sorba lehetne tenni...
pl. hallgatottság, pár százalék a klasszikus zene, erre meg is kapja a többi (ma is megkapta), hogy igénytelen szart hallgat.
Aztán ott vannak az évszázadok, persze elsőre jól hangzik, hogy klasszikus zene több száz éve van, a csomó pop/rock/alternatív meg pár évtizedes dolog, viszont nem szabad elfelejteni a népzenét, ami mondhatni az ősember óta van.
Én nem bírom a komoly zene 99%-át. Ezt most nem büszkeségből mondom, hanem mint emberi jelenség, nem tanultam zenét, nem szajkózták belém mit kéne szeretnem ezért azt szeretem ami örömöt okoz. A klasszikusokban számomra fáj a töménytelen mennyiségű gyakorlatilag erőltetett magas hang. Cables szerint biztosan azok a természetes hangok, szerintem meg pont fordítva, az én hátamon fut a hideg az erőltetett magas hangoktól és sokkal inkább tartok természetesnek egy átlagos emberi éneklési hangszínt, mint a féktelen visító dolgokat. Persze ettől még bárki szeretheti és én ezt tisztelem is, csak akkor nézek furán, amikor csak az az igényes és minőségi. Kicsit több történelmi és zenei ismerettel lehetne párhuzamot vonni az arisztokrácia felsőbbségi törekvéseivel és az ehhez választott művészetekkel, zenével, de nem megyek bele... viszont van egy érzésem, hogy ez a jelenség a mai napig megvan, erőből, tudatosan választott művészet, arisztokrácia ill. ahhoz tartozni vágyás, sznobság, stb. De bocs, ne vegye senki magára!! Érdekes megnézni a gyerekek ízlését, az én lányom lassan 12, gyakorlatilag még senki nem mondta meg neki, hogy milyen zenét kell szeressen, azt hallgat ami jólesik, hozzáférni hozzáfér bármihez (Spotify, youtube, stb.). Nem meglepő módon nem hallgat klasszikus zenét. Miért? mert nem tanították meg neki, hogy azt kell szeretni. Hála az égnek. Inkább azt hallgatja, ami jólesik neki és én ennek nagyon örülök, mert a zene lényege inkább az, mint az arisztokratikus villantás. Érdekes egyébként a gyerekek zenei ízlése kapcsán, hogy voltunk Geszti féle zenés Pál utcai fiúk előadáson. Imádta az összes gyerek, utána unásig az ment :) Ez most akkor mi? illetve az a zene akkor mi? szemét lenne, vagy igénytelen és nem minőségi? csak mert nem klasszikus? na ne már. Ja és még egyszer bocs, senkit nem akarok bántani! csak bepötyögtem egy gondolatsort :)

[Aszpirin]

A klasszikus zene a nem hozzáértők számára a nem megfelelő kereshetőség miatt nem elég vonzó a streaming szolgáltatások esetében - erről szól a cikk. Mivel sokkal nehezebb katalogizálni, alműfajokra szétbontani, különösen a fiatalabb zenehallgatók számára. A népszerű streaming szolgáltatások keresési algoritmusai, lehetőségei a könnyebb műfajok kedvelőire vannak optimalizálva. Ezért foglalkozik a cikk sokat a szűkebb rétegek és a klasszikus zenét is keresők számára is ajánlható, kevésbé ismert streaming lehetőségeket kínáló szolgáltatókkal is. Ezekből említ is párat.

Köszi, és tényleg bocs, hogy ezúttal nem olvastam el - egyszerűen kutyafuttában írtam meg a hozzászólásomat...

No mindegy, az összefoglalód alapján - és most már átfutva a cikket is, még mindig áll az a megjegyzésem, hogy ebből nem következik az, amit cables írt, hogy ugyanis az új generációk kevésbé igényesek már a hangzás minőségére.

A hifizés (a legjobb hangzás szent grálként keresése) korábban is rétegműfaj volt, amit a fiatalok nem tudtak maguknak megengedni. Tinédzser koromban (Erdélyben) volt egy - a bátyámtól örökölt - Kashtan tárcsás magnóm, AGFA meg BASF meg ORWO (utóbbi volt a legolcsóbb, ha jól emlékszem) szalagokra vettünk fel zenéket, nemritkán rádióból. Meg volt egy Tesla lemezjátszóm (olyan lemezekkel, amit a bolhapiacon és zeneboltokban akkor be lehetett szerezni, sok klasszikusat hallgattam akkor is), és amikor a nyolcvanas évek második felében külföldön élő ismerőseimtől kaptam ajándékba egy Walkmant, akkor madarat lehetett velem fogatni. A zene volt a lényeg, a hangzás másodlagos (nem teljesen elhanyagolt, de a lehetőségekhez mérten...). Na ezen az "igénytelen" hangon nőttem fel (miközben 8 évig hegedültem, majd egy ideig klasszikus gitárt is tanultam), mégis most itt diskurálunk egy hifis fórumban, és van igényem a jó hangra.

Az a fajta hifizés, ami itt folyik, egy átlag tinédzsernek ma is messze túlmutat az anyagi keretein. Zenét azt viszont most is hallgatnak, dögivel. Mások az eszközök, és sokkal könnyebben jutnak bármilyen zenéhez, de a lényeg nem változott, szerintem. Hogy nincs már igényük jó hangra? Honnan tudjuk? Majd meglátjuk, amikor ők is 40 fölötti tehetős középkorúak lesznek, és megengedhetik maguknak a többszázezres-többmilliós cuccokat.

Just my two cents, ismét cables felvetésére Egyébként én kedvelem, hogy hozza a társalgási témákat, még ha néha provokatívan is...

[-KP-]

ha megnézzük a témát, szembetűnő hogy a most odamozgatott hozzászólásokon kívül utoljára több mint 4 éve írtak oda...

Na pont ez a gond.Mi a francnak van akkor a pont a témához kapcsolódó topik? Ment itt már az általánosban minden-lemezmosás, ilyen lemezt ne vegyetek olyat ne, CD/PC/LP vita.Végül is igaz: ez az általános topik ide belefér minden-a többit törölhetnénk is-elég ha ide bedobja az aktuális gumicsontját Rudibá-aztán lehet megint rágni a gittet, ezért tényleg teljesen felesleges a tematikus topikokat tartani, nem?

Semmi kifogásom a témához kapcsolódó topik ellen. De akkor az már ne a kávéházba legyen, hanem itt. Kávéház számomra szocializálódó, csevegő funkciót lát el, szakmai topiknak szerintem ott nem kellene lennie.

[Dorian]

cables írta: ↑
16 júl. 2019 21:26
... régi társadalmakban a döntéseket az öregek tanácsa hozta, ma a fiatalok oszták az észt a családokban is. Szerintem ez nagy hiba.

A világ felgyorsult. Manapság komoly mentálhigiénés problémát okoz az öregeknek (ez egy valós szociológiai gond), hogy míg régen az öregek voltak a bölcsek, életkorukból fakadóan összegyűjtöttek annyi információt, hogy mindent tudtak, mindenkit tanítottak, manapság úgy felgyorsult a világ, hogy csak pislognak körbe és egyre kevesebb dolgot értenek. Rossz lehet, valóban.

[kaef2]

Ez lenne a "big data". Abban - neked is - igazad van, hogy a hozzáférhetőség kiterjesztése révén megnőtt az esélye, hogy többen kerülhessenek a minőségi zenehallgatás közelébe. Ám a mennyiség önmagában semmire sem garancia, sőt.
Az én elméletem szerint "az idő strukturált eltöltésének", vagyis a boldogságnak a kulcsát nem az elérhető trackek száma jelenti.

Azért mégiscsak jobb, hogy ilyen-olyan minőségben meghallgatva, de ismerkedik a mai fiatalság a normálisabb zenékkel. A minőségre később is fektethet hangsúlyt, kérdés mekkora igénye van rá... Mi hifisek szűk réteg vagyunk.

Igen. A lényeg az érdeklődésen van. A minőségérzet viszont változik.

Az 1910-es években fonográf demókat tartottak olyan módon, hogy szinházakban, koncertermekben énekeltettek operaénekeseket élőben egy függöny mögött váltogatva egy gramofonnal lejátszott felvétellel a hangjukat és bizony a közönség nem tudott közöttük általában különbséget tenni. A mai agyunkkal ez ugye felfoghatatlan és bizony mégis ez történt. Ezek voltak a híres "Edison Tone Test" események. Ezek voltak az ős hifi demók, kicsit hasonlóképpen trükkösen elvégezve, mint a mostani hifi tesztek néha, néha.

"What were “tone tests”?
Tone tests were a series of recitals sponsored by the Thomas A. Edison Company to demonstrate the superior quality of Edison Diamond Disc recordings and machines. The recitals, held between 1915 and 1925, were formal, musical programs where singers or instrumentalists performed in partnership with Diamond Disc recordings of themselves. From time to time, the artists would cease their live performance and only the recording would continue to play. At the dramatic conclusion, the house lights would be lowered and the live performer would quietly leave the stage in the dark so that when the lights came up again, only the phonograph was playing. The audience was unaware of when the performer left the stage.

The object of the tone test was to demonstrate that Diamond Disc recordings were so faithful to the real voice of the performer that the audience could not distinguish between the live performance and the recording...

... According to Greg Milner in his book, Perfecting Sound Forever: An Aural History of Recorded Music ,the audience loved them! In Wilkes-Barre, Pennsylvania, at one of the earliest tone tests held outside of East Orange, NJ (site of Edison’s laboratories) a standing room only crowd of 1,400 people came to hear Christine Miller sing with herself on a Diamond Disc. A local newspaper described the concert as “perfect, it being almost an impossibility to decide the difference without watching the lips of the singer.” More and more people wanted to experience the test. In Johnstown, Pennsylvania, 1,800 people sat and 200 people stood (and 250 were turned away) in the Cambria Theatre. The next day the Johnstown Democrat reported, “but so splendid were many of the records which were played that spontaneous applause followed their rendition.” One of the most notable tone tests was held in Carnegie Hall on March 10, 1920, and featured soprano Anna Case. However, presenting a tone test in Carnegie Hall was the exception rather than the rule. Generally, the venues were much smaller.

The tone tests themselves became a popular form of entertainment. According to audio historian Emily Thompson in an article titled “Machines, Music, and the Quest for Fidelity: Marketing the Edison Phonograph in America, 1877-1925” (Musical Quarterly 79, Spring 1995, pp. 131-171), between 1915 and 1920 the Edison company sponsored over four thousand tone tests and twenty-five different sets of artists were scheduled to perform more than two thousand tone tests in 1920 alone. The test groups toured towns, large and small, all across America to tout the wonders of the Edison Diamond Disc. In many cases, this was the only live professional music performance that members of the audience in smaller towns and rural areas had ever had the opportunity to attend.

So, were the tests rigged? Maybe not rigged, but certainly contrived. In an interview conducted in New York City in September 19, 1972, Anna Case tells John Harviths about the Carnegie Hall recital, “I remember I stood right beside the machine. The audience was there, and there was nobody on stage with me. The machine played and I sang with it. Of course, if I had sung loud, it would have been louder than the machine, but I gave my voice the same quality as the machine so they couldn’t tell. And sometimes I would stop singing and let the machine play, and I’d come in again. Well, it seemed to make a tremendous success.” (Transcript from interview in Edison, Musicians, and the Phonograph by John Harviths, pp 43-45)

David Morton in his Off the Record: The Technology and Culture of Sound Recording in America, also notes that while the tests proved the validity of Edison’s claims about the superiority of the Diamond Disc, the participating singers, usually women, were carefully chosen by Edison because of their ability to imitate the sound of their own recordings. Edison also only allowed the use of only a limited group of instruments, such as strings and the flute, which recorded best for these demonstrations and also used recordings specially made for demonstrations. However, as Morton stresses, it was also true that the Edison hill-and-dale acoustic recording technology could provide remarkably realistic sounding records."

[kupecke]

egyebkent: ki öreg, ki nem ?
a szélek jol erezhetök (10 eves vs. 90 eves), de gondolom itt jo sokan/szinte mindenki "közeptajt vagyunk" (35-70 eves: a 16 evesnek a 35 is öreg, a 86 evesnek a 70 eves is fiatal)

Off lesz, de erről ez jutott eszembe, (ha korábban már majdnem filozofáltatok is itt, belinkelem )
"Őszbe csavarodnak fürtjeim - de ki bánja azt: örök fiatal vagyok és örök öreg; nincs a faluban nálam se fiatalabb, se öregebb.

Van, aki mosolyog, s mosolya egyszerű és édes; és vannak sunyi mosolyok.
Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
De szüksége van rám mindenkinek, és nincs időm, hogy a túlvilági élet titkain tűnődjem.

Őszbe csavarodnak fürtjeim - de ki bánja azt: egyidős vagyok mindenkivel."

[dbrnsk]

Ez lenne a "big data". Abban - neked is - igazad van, hogy a hozzáférhetőség kiterjesztése révén megnőtt az esélye, hogy többen kerülhessenek a minőségi zenehallgatás közelébe. Ám a mennyiség önmagában semmire sem garancia, sőt.
Az én elméletem szerint "az idő strukturált eltöltésének", vagyis a boldogságnak a kulcsát nem az elérhető trackek száma jelenti.

Azért mégiscsak jobb, hogy ilyen-olyan minőségben meghallgatva, de ismerkedik a mai fiatalság a normálisabb zenékkel. A minőségre később is fektethet hangsúlyt, kérdés mekkora igénye van rá... Mi hifisek szűk réteg vagyunk.

[kaef2]

Csak halkan mondom, hogy az online szolgáltatásnak köszönhetően a klasszikus zene (komolyzene, kinek-kinek tetszése szerint) a 4. leghallgatottabb műfaj lett a világon (forrás Bartók Rádió, Bősze Ádám) ami azért egyáltalán nem azt mutatja, hogy az online (streaming) szolgáltatás elsekélyesítené a zenehallgatást!

Egy májusi cikk kissé más világításba helyezi, illetve megkérdőjelezi a fentieket.

"Worldwide, classical music makes up about 5 percent of the music industry market, but when it comes to streaming, that figure falls to about 1 percent. Why the discrepancy? Forty-six percent of classical music fans report dissatisfaction with major music streaming services, as compared to only 26 percent of pop music fans. Industry observers believe it has to do with the nature of classical music itself."

A lényeg: A klasszikus zene a zeneipar eladásainak 5%-a, ez az arány a streaming-ben mindössze 1%. Ráadásul a klasszikus zenét streamelve hallgatók 46%-a elégedetlen a szolgáltatással, mig a pop zene fogyasztóknál az elégedetlen streamelők aránya mindössze 26%.

https://www.ludwig-van.com/toronto/2019 ... cal-music/

Mindemellett senki - én legalább is nem - kérdőjelezi meg a streamelés, vagy a fájl alapú zenehallgatás fontosságát. Csak a attól félek, hogy csökkenni fog ezzel a lehetőséggel a hangzást tekintve igényes hallgatók száma. És most itt senki ne kezdje beírni, hogy ő igényes és streamel, mert nem erről van szó, hanem a jövő generációk zenei hangzás beli igényeiről.

Függetlenül attól, hogy amit írsz konklúzióként, az szerintem is valószínűsíthető, két dolog hiányzik itt még számomra, ami szükséges lenne az általad levont következetetés alátámasztására: egyik a z elégedetlenség oka (szerinted feltételezhetően a hangminőség), másik pedig az elégedetlenek korbéli demográfiai összetétele, kategóriánként.

Nem olvastam a cikket, tehát nem tudom, hogy kitér-e az elégedetlenség okára, de abból amit idéztél, önmagában még nem következik, hogy a streaming szolgáltatók által nyújtott hangminőséggel elégedetlenek a komolyzene-rajongók, amikor a streaming szolgáltatásokkal elégedetlenek (az idézett szöveg az utóbbit tartanmazza). Ha rákérdeztek az elégedetlenség okára is a felmérésben, akkor idézd be annak is az eredményét, légy szíves. Mert még lehet pár ok (pl. az is, hogy a streaming szolgáltatásoknál jelenleg a komolyzenei műfaj szerintem nagyon alulképviselt. A sokmillió megosztott zenei albumból rögtön nem lesz sokmillió, ha a komolyzenéről van szó.

A korbéli összetételről pedig annyit, hogy a jövő generációkra levont bármilyen következtetéshez tényleg az kell, hogy az elégedettek zömmel az újabb generációhoz tartozzanak, az elégedetlenek pedig zömmel az idősebb korosztályokhoz (vagy fordítva). Ha ez nincs benne a cikkben illetve a felmérésben, akkor a fenti következtetés egy második rejtett feltételezésen is alapul, ami vagy igaz, vagy hamis.

A klasszikus zene a nem hozzáértők számára a nem megfelelő kereshetőség miatt nem elég vonzó a streaming szolgáltatások esetében - erről szól a cikk. Mivel sokkal nehezebb katalogizálni, alműfajokra szétbontani, különösen a fiatalabb zenehallgatók számára. A népszerű streaming szolgáltatások keresési algoritmusai, lehetőségei a könnyebb műfajok kedvelőire vannak optimalizálva. Ezért foglalkozik a cikk sokat a szűkebb rétegek és a klasszikus zenét is keresők számára is ajánlható, kevésbé ismert streaming lehetőségeket kínáló szolgáltatókkal is. Ezekből említ is párat.