Én már attól tartok, hogy ezt elhiszik és beveszik az emberek. És ha megfelel legközelebb sem kell jobb hangot csinálni. A 10. után már azt mondhatod máskor is ilyen volt és nem szidták.....fapaci írta: ↑2023.11.25., szomb. 10:33Amennyiben a valóságot prekoncepciónak tekintjük, egyetértenék veled, bár számomra elég fura lenne így mozogni a világban. A felvetésed mögötti hozzáállás szerintem az egyik választóvonal a zenehallgatók világában. Az egyik csoport teljesen szubjektív területként kezeli a zenehallgatást, ők raknak össze - el nem ítélhető módon - olyan rendszereket, amik csak nekik tetszenek és nincs sok közük a linearitáshoz, ami alatt most nem csak a szokásos frekvenciaválaszt értem. Számos ilyen esettel találkoztam és bár bennem furcsa érzést keltett e berendezéseket hallgatni, a tulajdonos örömmel tette, tehát minden rendben. "Álmodtam egy világot magamnak..."
A másik csoport tagjainál talán több realitás szükséges a folyamatba, ők keresik a tudást, háttérinfókat, keresik a kulisszatitkokat (amik ugye általában nem is titkok). Gyanítom, többüknek van valami köze a zene körüli szakmák egyikéhez, vagy akár csak kedvtelésből is játszanak valamilyen hangszeren, nem tekintik misztikus dolognak a muzsikát, emiatt (?) kevésbé hajszolják a modern hifizésre jellemző paramétereket sem, esetleg egy gyengébb rendszeren is képesek nagy örömmel zenét hallgatni. Bevallom, magamat is e csoporthoz sorolom, bár néha különösebb sérülés nélkül át tudok rándulni a másik csapatba is.
Nem baj, ez még nem cáfolja a tényt, hogy a zenei élmény agyi és érzelmi folyamatok közös eredménye, merőben eltér a hangélménytől. Ez a másik választóvonal, ami szépen kettészeli a hifista társadalmat zenehallgatókra és hanghallgatókra. Ugyanakkor kétségtelen, hogy mindkettő szórakoztató tud lenni, tehát a felek közötti hadviselés értelmetlen.
...
Tegnap este egy kis vidéki klubban hallgattam egy menő hazai popzenekart (Péterfy Bori & Love Band). Tipikus szituáció, amikor a hifisták vért hánynak a hangzás miatt, hiányolva a tisztaságot, részleteket, sávszéleket, egyebeket. Pedig a pultnál álló kolléga (Drobek Attila, a produkció rezidens hangmérnöke) rendkívül intelligens, gondoskodó és realista módon kezelte a rendszert, viszonylag kis hangerőn, kulturált arányokkal operált ügyelve rá, hogy a kis termet és az aprócska PA rendszert ne lője túl. Számomra kimondottan élvezetes volt és jól láthatóan egyetértett velem a 200-300 fős publikum is, akik igen jól szórakoztak, ehhez sokat hozzáadott a zenekar emberi viselkedése is. A nagy lendület persze szült néhány hamis hangot, Bori sem a virtuóz énektudása miatt népszerű, de mindez teljesen belefért a buliba, sőt még fokozta is a hitelességet. Szerintem jó példa volt arra, amiről fentebb írtam.
Szóval szerintem menjen aki akar ilyen helyre, de ne várja hogy ezt a szintet mindenki elfogadja. Csináljatok jó felvételeket és jó hangú lemezeket. Azzal talán valamit heyrehozhattok. De hogy az egyre romló, de legalábbis nem javuló és még csak nem is magas színvonalú hangzást propagálod az nekem nem nagyon tetszik. Hiába hivatkozol a mai fiatalokra, meg a zenehallgatási szokásaikra, stb... A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....
Nagyon analóg a kétféle analóg.
