Általában a hifiről

[SoundMania]

Nem tudom te hol hallgatsz zenét, vagy milyen körökben mozogsz, de én ezt nem tapasztaltam sehol, sőt én örülök a "hígulásnak".
A zenehallgatási eszközök fejlődésére, ill a már megszokott dogmák elhagyására gondolok.....

Valószínű nem értem pontosan mi a pontos kérdésed ezért lehet nem is arra válaszolok, deba városomban a koncertek amik érdekelnek, olyan helyen vannak, ahova nem vagyok hajlandó menni már, a nagyon gyenge akusztika miatt. Elrontja a hangzást annyira, hogy számomra élvezhetetlen. Ha szóvátesszük, hasonló a válasz mint itt. A tömegeknek megfelel. Ez az igényük."nekünk tetszik" ..... A jó akusztikájú helyen mikulásünnepséget tartanak. A Templomban felépített csodálatos orgonát 1x hallhattuk, mert állítólag annyira terhelt az időbeosztásuk, hogy nem jut idő polgári rendezvények megtartására. Az utcai fesztiválokon olyan a hangmennyiség, hogy 4km-re is kivehetően szól. Gyakorlatilag a helyszínen kb hangzáskárosodást kockáztatnék.
Ha valamit normálisabbat hallgatnék akkor legalább 50km-re kell utaznom. Vagy hallgathatok otthon is zenét.

Ok ezt így értem, és el is fogadom tőled...
De, emiatt inkább lemondasz zenei élményekről, vagy ami atmoszférát teremt egy ilyen rendezvény, hangulat, társasági közeg egy igen komoly pozitív légkört tud kialakítani, amit érdemes beszívni néha, hogy ne kerülj ilyen "mélységekbe".
Ha meg minőségre vágysz otthon hallgass zenét, ahogyan te szereted, örüljünk már kicsit annak ami van körülöttünk, míg lehet, sajnos volt idő mikor ezt nem tehettük meg, nem is olyan régen.
Ez csak kis gondolat kitérő részemről.

Kb már van annyi élettapasztalatom, mi okoz olyan élményt amire érdemes időt pazarolni. Az előbb említett zenei események nem ilyenek. Ahhoz 50km-re kell utaznom. Elutazom. Ez nem tart vissza. 200km-re már meggondolom, a további nehézségek miatt.
Vannak az életben olyan dolgok, amik kevesebb csalódást és sokkal több örömet okoznak. A hifi meg egy hobbynak indult. De eszköz lett az örömteli zenehallgatáshoz. "bármit bármikor" ami örömmel tölt el.

[SoundMania]

Tegnap este egy kis vidéki klubban hallgattam egy menő hazai popzenekart (Péterfy Bori & Love Band). Tipikus szituáció, amikor a hifisták vért hánynak a hangzás miatt, hiányolva a tisztaságot, részleteket, sávszéleket, egyebeket. .. de mindez teljesen belefért a buliba, sőt még fokozta is a hitelességet. Szerintem jó példa volt arra, amiről fentebb írtam.

Én már attól tartok, hogy ezt elhiszik és beveszik az emberek. És ha megfelel legközelebb sem kell jobb hangot csinálni... de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Már megint a "régebben minden jobb volt" duma!
Szerinted mennyivel voltak jobbak mondjuk a Quarrymen produkciói az 50-es évek végi, 60-as évek eleji füstös liverpooli és hamburgi klubokban?
Költői kérdés, de jó eséllyel "audiofil" rémálmok lehettek többnyire, cserébe hatalmas Bulik!

Tévedsz! Nem arról van szó, hogy régen minden jobb volt. Most van túl sok szemét.
És persze benne van a fejlődés-változás az eltelt idő alatt. Hogy úgymond az "evolúció" a fiatal kortól.... Miről szóltak a "bulik" 18 évesen, 25 majd 45 évesen?

[phyton71]

A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Nem tudom te hol hallgatsz zenét, vagy milyen körökben mozogsz, de én ezt nem tapasztaltam sehol, sőt én örülök a "hígulásnak".
A zenehallgatási eszközök fejlődésére, ill a már megszokott dogmák elhagyására gondolok.....

Valószínű nem értem pontosan mi a pontos kérdésed ezért lehet nem is arra válaszolok, deba városomban a koncertek amik érdekelnek, olyan helyen vannak, ahova nem vagyok hajlandó menni már, a nagyon gyenge akusztika miatt. Elrontja a hangzást annyira, hogy számomra élvezhetetlen. Ha szóvátesszük, hasonló a válasz mint itt. A tömegeknek megfelel. Ez az igényük."nekünk tetszik" ..... A jó akusztikájú helyen mikulásünnepséget tartanak. A Templomban felépített csodálatos orgonát 1x hallhattuk, mert állítólag annyira terhelt az időbeosztásuk, hogy nem jut idő polgári rendezvények megtartására. Az utcai fesztiválokon olyan a hangmennyiség, hogy 4km-re is kivehetően szól. Gyakorlatilag a helyszínen kb hangzáskárosodást kockáztatnék.
Ha valamit normálisabbat hallgatnék akkor legalább 50km-re kell utaznom. Vagy hallgathatok otthon is zenét.

Ok ezt így értem, és el is fogadom tőled...
De, emiatt inkább lemondasz zenei élményekről, vagy ami atmoszférát teremt egy ilyen rendezvény, hangulat, társasági közeg egy igen komoly pozitív légkört tud kialakítani, amit érdemes beszívni néha, hogy ne kerülj ilyen "mélységekbe".
Ha meg minőségre vágysz otthon hallgass zenét, ahogyan te szereted, örüljünk már kicsit annak ami van körülöttünk, míg lehet, sajnos volt idő mikor ezt nem tehettük meg, nem is olyan régen.
Ez csak kis gondolat kitérő részemről.

[juliush]

Tegnap este egy kis vidéki klubban hallgattam egy menő hazai popzenekart (Péterfy Bori & Love Band). Tipikus szituáció, amikor a hifisták vért hánynak a hangzás miatt, hiányolva a tisztaságot, részleteket, sávszéleket, egyebeket. .. de mindez teljesen belefért a buliba, sőt még fokozta is a hitelességet. Szerintem jó példa volt arra, amiről fentebb írtam.

Én már attól tartok, hogy ezt elhiszik és beveszik az emberek. És ha megfelel legközelebb sem kell jobb hangot csinálni... de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Már megint a "régebben minden jobb volt" duma!
Szerinted mennyivel voltak jobbak mondjuk a Quarrymen produkciói az 50-es évek végi, 60-as évek eleji füstös liverpooli és hamburgi klubokban?
Költői kérdés, de jó eséllyel "audiofil" rémálmok lehettek többnyire, cserébe hatalmas Bulik!

[SoundMania]

Mahler 8. volt.... Tévedtem.... :)

[SoundMania]

De hogy az egyre romló, de legalábbis nem javuló és még csak nem is magas színvonalú hangzást propagálod az nekem nem nagyon tetszik. Hiába hivatkozol a mai fiatalokra, meg a zenehallgatási szokásaikra, stb... A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Sok sebből vérzik ez. Sejtheted, hogy meg kell kérdeznem, ott voltál-e tegnap este, mert ha nem, akkor ugye szavaid nem tekinthetők másnak, mint előítéletek minősített esetének. Az a megszólalás, amivel tegnap találkoztam, mégha nem is éri el az általam elképzelt csúcsszintet, messze meghaladja azt a csörömpölést, amit a 80-90-es években át kellett élnünk pop/rock koncerteken. A folyamat egyértelműen pozitív a permanens kesergések ellenére is.

Nem hiszem, hogy jogunk van bárki, akár a fiatalok helyett eldönteni, nekik mi a jó. Amit néhányatok "magas színvonalú hangzás" címszóval emleget, az szerintem egy elefántcsonttorony, aminek bár van létjogosultsága az egyensúly érdekében, de soha nem lehet mérvadó. Azt mondani, hogy hagyjuk figyelmen kívül a fogyasztó tömeg szempontjait, csak tovább fokozza a HiFi és a hifisták elszigeltségét, pedig ha azt szeretnénk/szeretnétek, hogy iparági döntéshozók vegyék figyelembe ennek a csoportnak a szempontjait is, nyitni kellene, nem bezárkózni.

A zenehallgatási kultúra része szerintem az is, hogy elfogadjuk, tiszteletben tartjuk mások véleményét, vagy legalább megpróbáljuk elviselni, hogy valamiről mást gondolnak.

Hallottad/hallotta innen valaki a nyáron Veszrémben az operaház előadását? Haydn, A Teremtés-t? Érted miről beszélek? Vagy ezért fizetnek, hogy ezt mondd?
Az hogy elviseljük a másnak a más véleményét, még nem jelenti azt hogy a sajátunkat ne közöljük. De ezt más szemszögből hívhatjuk vitának is....

[juliush]

A zene élménye messze összetettebb és izgalmasabb folyamat eredménye, mint a "több információ automatikusan jobban szól és az agyamnak kevesebbet kell dolgoznia vele".
Evolúciós örökségünk, hogy minden környezetünkből érkező ingerek által keltett ingerülethalmazt a tudatunk előzetesen berögzült, megtanult mintázatokkal veti össze automatikusan, függetlenül az információ "minőségétől" és ennek az asszociatív folyamatnak az eredményeképp áll elő a valóban megélt élmény, amelyet elménk önkéntelenül is megpróbál a kettő közötti lehető legnagyobb harmóniára törekedve kialakítani. Saját élményem, amire felfigyeltem, hogy például monó felvételt hallgatva a sokszáz koncertélmény hatására belém rögződött ülésrend mintázattal úgy asszociál az agyam, hogy hallani vélem a szólamok térbeli elhelyezkedését. Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül egyezik meg a tényleges ülésrenddel a felvétel során, hisz az eltérhetett, de az élmény mégis "térszerűvé" válik ezirányú információ hiányában is a megtanult mintázattal történő ösztönös asszociáció során.
Vegyük észre, hogy ez nem azt jelenti, hogy az agyam "kijavította a hibát" vagyis "jobban fog szólni", amit többen levettetek a gondolatmenetből, hanem azt, hogy a kognitív folyamatnak a végén az élmény közelebb fog állni a koncerteken megtapasztalthoz, mert így harmonizál az évtizedes tapasztalakból leszűrődött mintázattal.
Egyébként meg a tudat által a valóságot hitelesebben, pontosabban közvetítő reprodukciós folyamat közel sem biztos, hogy "jobb" minősítést kap szubjektíve, mikor az adott forrásra, objektumra vonatkozóan a benne rögződött és személyes referenciát képező mintázat sem "hiteles", mert mondjuk kialakításában évek/évtizedeken át egy tökéletlen csatorna által közvetített információhalmaz vett részt. Ha ki akarnám sarkítani, biztos, hogy az, aki a hegedű hangját csak és kizárólag zsebrádióból ismerte meg, a valóban hitelesebben reprodukáló rendszer mellett tenné le voksát?

[SoundMania]

A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Nem tudom te hol hallgatsz zenét, vagy milyen körökben mozogsz, de én ezt nem tapasztaltam sehol, sőt én örülök a "hígulásnak".
A zenehallgatási eszközök fejlődésére, ill a már megszokott dogmák elhagyására gondolok.....

Valószínű nem értem pontosan mi a pontos kérdésed ezért lehet nem is arra válaszolok, deba városomban a koncertek amik érdekelnek, olyan helyen vannak, ahova nem vagyok hajlandó menni már, a nagyon gyenge akusztika miatt. Elrontja a hangzást annyira, hogy számomra élvezhetetlen. Ha szóvátesszük, hasonló a válasz mint itt. A tömegeknek megfelel. Ez az igényük."nekünk tetszik" ..... A jó akusztikájú helyen mikulásünnepséget tartanak. A Templomban felépített csodálatos orgonát 1x hallhattuk, mert állítólag annyira terhelt az időbeosztásuk, hogy nem jut idő polgári rendezvények megtartására. Az utcai fesztiválokon olyan a hangmennyiség, hogy 4km-re is kivehetően szól. Gyakorlatilag a helyszínen kb hangzáskárosodást kockáztatnék.
Ha valamit normálisabbat hallgatnék akkor legalább 50km-re kell utaznom. Vagy hallgathatok otthon is zenét.

[Luxor Audio]

De hogy az egyre romló, de legalábbis nem javuló és még csak nem is magas színvonalú hangzást propagálod az nekem nem nagyon tetszik. Hiába hivatkozol a mai fiatalokra, meg a zenehallgatási szokásaikra, stb... A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Sok sebből vérzik ez. Sejtheted, hogy meg kell kérdeznem, ott voltál-e tegnap este, mert ha nem, akkor ugye szavaid nem tekinthetők másnak, mint előítéletek minősített esetének. Az a megszólalás, amivel tegnap találkoztam, mégha nem is éri el az általam elképzelt csúcsszintet, messze meghaladja azt a csörömpölést, amit a 80-90-es években át kellett élnünk pop/rock koncerteken. A folyamat egyértelműen pozitív a permanens kesergések ellenére is.

Nem hiszem, hogy jogunk van bárki, akár a fiatalok helyett eldönteni, nekik mi a jó. Amit néhányatok "magas színvonalú hangzás" címszóval emleget, az szerintem egy elefántcsonttorony, aminek bár van létjogosultsága az egyensúly érdekében, de soha nem lehet mérvadó. Azt mondani, hogy hagyjuk figyelmen kívül a fogyasztó tömeg szempontjait, csak tovább fokozza a HiFi és a hifisták elszigeltségét, pedig ha azt szeretnénk/szeretnétek, hogy iparági döntéshozók vegyék figyelembe ennek a csoportnak a szempontjait is, nyitni kellene, nem bezárkózni.

A zenehallgatási kultúra része szerintem az is, hogy elfogadjuk, tiszteletben tartjuk mások véleményét, vagy legalább megpróbáljuk elviselni, hogy valamiről mást gondolnak.

[phyton71]

A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

Nem tudom te hol hallgatsz zenét, vagy milyen körökben mozogsz, de én ezt nem tapasztaltam sehol, sőt én örülök a "hígulásnak".
A zenehallgatási eszközök fejlődésére, ill a már megszokott dogmák elhagyására gondolok.....

[SoundMania]

Szerintem a nagyon sok háttértudás, főleg a kulisszatitkok esetén, olykor levehet az élvezetből, vagy, ami gyakoribb talán, túlságosan erős prekoncepciót adhat.

Amennyiben a valóságot prekoncepciónak tekintjük, egyetértenék veled, bár számomra elég fura lenne így mozogni a világban. A felvetésed mögötti hozzáállás szerintem az egyik választóvonal a zenehallgatók világában. Az egyik csoport teljesen szubjektív területként kezeli a zenehallgatást, ők raknak össze - el nem ítélhető módon - olyan rendszereket, amik csak nekik tetszenek és nincs sok közük a linearitáshoz, ami alatt most nem csak a szokásos frekvenciaválaszt értem. Számos ilyen esettel találkoztam és bár bennem furcsa érzést keltett e berendezéseket hallgatni, a tulajdonos örömmel tette, tehát minden rendben. "Álmodtam egy világot magamnak..."

A másik csoport tagjainál talán több realitás szükséges a folyamatba, ők keresik a tudást, háttérinfókat, keresik a kulisszatitkokat (amik ugye általában nem is titkok). Gyanítom, többüknek van valami köze a zene körüli szakmák egyikéhez, vagy akár csak kedvtelésből is játszanak valamilyen hangszeren, nem tekintik misztikus dolognak a muzsikát, emiatt (?) kevésbé hajszolják a modern hifizésre jellemző paramétereket sem, esetleg egy gyengébb rendszeren is képesek nagy örömmel zenét hallgatni. Bevallom, magamat is e csoporthoz sorolom, bár néha különösebb sérülés nélkül át tudok rándulni a másik csapatba is.

Ezen a beíráson nem tudok túllépni...

Nem baj, ez még nem cáfolja a tényt, hogy a zenei élmény agyi és érzelmi folyamatok közös eredménye, merőben eltér a hangélménytől. Ez a másik választóvonal, ami szépen kettészeli a hifista társadalmat zenehallgatókra és hanghallgatókra. Ugyanakkor kétségtelen, hogy mindkettő szórakoztató tud lenni, tehát a felek közötti hadviselés értelmetlen.

...

Tegnap este egy kis vidéki klubban hallgattam egy menő hazai popzenekart (Péterfy Bori & Love Band). Tipikus szituáció, amikor a hifisták vért hánynak a hangzás miatt, hiányolva a tisztaságot, részleteket, sávszéleket, egyebeket. Pedig a pultnál álló kolléga (Drobek Attila, a produkció rezidens hangmérnöke) rendkívül intelligens, gondoskodó és realista módon kezelte a rendszert, viszonylag kis hangerőn, kulturált arányokkal operált ügyelve rá, hogy a kis termet és az aprócska PA rendszert ne lője túl. Számomra kimondottan élvezetes volt és jól láthatóan egyetértett velem a 200-300 fős publikum is, akik igen jól szórakoztak, ehhez sokat hozzáadott a zenekar emberi viselkedése is. A nagy lendület persze szült néhány hamis hangot, Bori sem a virtuóz énektudása miatt népszerű, de mindez teljesen belefért a buliba, sőt még fokozta is a hitelességet. Szerintem jó példa volt arra, amiről fentebb írtam.

Én már attól tartok, hogy ezt elhiszik és beveszik az emberek. És ha megfelel legközelebb sem kell jobb hangot csinálni. A 10. után már azt mondhatod máskor is ilyen volt és nem szidták.....
Szóval szerintem menjen aki akar ilyen helyre, de ne várja hogy ezt a szintet mindenki elfogadja. Csináljatok jó felvételeket és jó hangú lemezeket. Azzal talán valamit heyrehozhattok. De hogy az egyre romló, de legalábbis nem javuló és még csak nem is magas színvonalú hangzást propagálod az nekem nem nagyon tetszik. Hiába hivatkozol a mai fiatalokra, meg a zenehallgatási szokásaikra, stb... A zenehallgatásnak is meg lenne a kultúrája, mint bármi másnak, de a minőség nagyon felhigult sok területen és ez rontja az átlagot. Szerintem.....

[Aszpirin]

Ezen a beíráson nem tudok túllépni. Mert ez azt mondja: Jórészt mindegy milyen minőségben szól a zene, az agyam korrigálja a makulákat (értsd hibákat).

Én pont ellenkezően gondolkodok és hallgatok zenét. Az okoz örömet, nagy örömet, ha valami olyan részletet, szépséget hallok egy felvételnél, ami eddig nem volt meg. A legjobb az, ha úgy érzem végig kell hallgatnom a kedvenc lemezeimet, mert most annyival szebben, érzelmesebben fognak szólni, mint eddig.

Juliush nem azt írta, hogy mindegy, milyen minőségben hallgatod. Legalább is én nem így értettem. Hanem hogy a makulákat (kisebb hibákat) kiszűri az agyunk. És ez a Te esetedben is így van:
Amikor a lemezeidet hallgatod, soha nincs egy percenés sem? Nehezen hinném, mert mégiscsak vinyl lemezek, elég egy porszem, vagy helyi elektrosztatikus töltés(kisülés), és hallani fogod. Élvezed ettől függetlenül a zenét/hangot? Igen.
Quod erat demonstrandum

[Luxor Audio]

Szerintem a nagyon sok háttértudás, főleg a kulisszatitkok esetén, olykor levehet az élvezetből, vagy, ami gyakoribb talán, túlságosan erős prekoncepciót adhat.

Amennyiben a valóságot prekoncepciónak tekintjük, egyetértenék veled, bár számomra elég fura lenne így mozogni a világban. A felvetésed mögötti hozzáállás szerintem az egyik választóvonal a zenehallgatók világában. Az egyik csoport teljesen szubjektív területként kezeli a zenehallgatást, ők raknak össze - el nem ítélhető módon - olyan rendszereket, amik csak nekik tetszenek és nincs sok közük a linearitáshoz, ami alatt most nem csak a szokásos frekvenciaválaszt értem. Számos ilyen esettel találkoztam és bár bennem furcsa érzést keltett e berendezéseket hallgatni, a tulajdonos örömmel tette, tehát minden rendben. "Álmodtam egy világot magamnak..."

A másik csoport tagjainál talán több realitás szükséges a folyamatba, ők keresik a tudást, háttérinfókat, keresik a kulisszatitkokat (amik ugye általában nem is titkok). Gyanítom, többüknek van valami köze a zene körüli szakmák egyikéhez, vagy akár csak kedvtelésből is játszanak valamilyen hangszeren, nem tekintik misztikus dolognak a muzsikát, emiatt (?) kevésbé hajszolják a modern hifizésre jellemző paramétereket sem, esetleg egy gyengébb rendszeren is képesek nagy örömmel zenét hallgatni. Bevallom, magamat is e csoporthoz sorolom, bár néha különösebb sérülés nélkül át tudok rándulni a másik csapatba is.

Ezen a beíráson nem tudok túllépni...

Nem baj, ez még nem cáfolja a tényt, hogy a zenei élmény agyi és érzelmi folyamatok közös eredménye, merőben eltér a hangélménytől. Ez a másik választóvonal, ami szépen kettészeli a hifista társadalmat zenehallgatókra és hanghallgatókra. Ugyanakkor kétségtelen, hogy mindkettő szórakoztató tud lenni, tehát a felek közötti hadviselés értelmetlen.

...

Tegnap este egy kis vidéki klubban hallgattam egy menő hazai popzenekart (Péterfy Bori & Love Band). Tipikus szituáció, amikor a hifisták vért hánynak a hangzás miatt, hiányolva a tisztaságot, részleteket, sávszéleket, egyebeket. Pedig a pultnál álló kolléga (Drobek Attila, a produkció rezidens hangmérnöke) rendkívül intelligens, gondoskodó és realista módon kezelte a rendszert, viszonylag kis hangerőn, kulturált arányokkal operált ügyelve rá, hogy a kis termet és az aprócska PA rendszert ne lője túl. Számomra kimondottan élvezetes volt és jól láthatóan egyetértett velem a 200-300 fős publikum is, akik igen jól szórakoztak, ehhez sokat hozzáadott a zenekar emberi viselkedése is. A nagy lendület persze szült néhány hamis hangot, Bori sem a virtuóz énektudása miatt népszerű, de mindez teljesen belefért a buliba, sőt még fokozta is a hitelességet. Szerintem jó példa volt arra, amiről fentebb írtam.

[phyton71]

juliush írta: ↑
23 nov. 2023 20:29

Szerintem meg egy-egy darab/előadás igazi szépsége, mélysége igen sok felszíni "makulát" elvisel. A befogadás nagy részét úgyis az egyéni, szubjektív és sokszor drámaian eltérő élményeken pallérozódott kognitív folyamataink végzik el...

-----------------
Ezen a beíráson nem tudok túllépni. Mert ez azt mondja: Jórészt mindegy milyen minőségben szól a zene, az agyam korrigálja a makulákat (értsd hibákat).

Én pont ellenkezően gondolkodok és hallgatok zenét. Az okoz örömet, nagy örömet, ha valami olyan részletet, szépséget hallok egy felvételnél, ami eddig nem volt meg. A legjobb az, ha úgy érzem végig kell hallgatnom a kedvenc lemezeimet, mert most annyival szebben, érzelmesebben fognak szólni, mint eddig.

Ebben teljesen igazad van, addig míg hifit hallgatsz, amint átkapcsolsz zenehallgatási funkcióra, már magát a zenét fogod élvezni, nem a készülékek hangját.
Amennyiben élő zenei előadást hallgatsz, ott nincs is kérdés, az atmoszféra fogja belopni magát.

[cables]

juliush írta: ↑
23 nov. 2023 20:29

Szerintem meg egy-egy darab/előadás igazi szépsége, mélysége igen sok felszíni "makulát" elvisel. A befogadás nagy részét úgyis az egyéni, szubjektív és sokszor drámaian eltérő élményeken pallérozódott kognitív folyamataink végzik el...

-----------------
Ezen a beíráson nem tudok túllépni. Mert ez azt mondja: Jórészt mindegy milyen minőségben szól a zene, az agyam korrigálja a makulákat (értsd hibákat).

Én pont ellenkezően gondolkodok és hallgatok zenét. Az okoz örömet, nagy örömet, ha valami olyan részletet, szépséget hallok egy felvételnél, ami eddig nem volt meg. A legjobb az, ha úgy érzem végig kell hallgatnom a kedvenc lemezeimet, mert most annyival szebben, érzelmesebben fognak szólni, mint eddig.

[chord_]

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött...

Bár megleptél a kijelentéseddel, a kövezés részemről elmarad, magánvélemény miatt amúgy sem illik ilyesmit csinálni. Nyilván nem kell a konyhában matatni ahhoz, hogy valami finomat együnk, (nekem is) pont elég, ha leteszik elénk a készterméket. Bennem gyerekkorom óta van egy törekvés, hogy ami érdekel, arról szeretnék minél többet tudni. Nagyjából ez igaz azon esetekre is, amikor valamiről véleményt alkotok. Hab a süteményemen, hogy a zenehallgatásnál is segítségemre van a háttértudás, de ez nyilván magánügy.

Szerintem a nagyon sok háttértudás, főleg a kulisszatitkok esetén, olykor levehet az élvezetből, vagy, ami gyakoribb talán, túlságosan erős prekoncepciót adhat.
Nem túl rég, lehet azért már néhány éve, amikor K.F. pár track-et feltett egy zongorafelvételükről (-felvételetekről, nem tudom), nagy volt a lelkesedés, valóban, tisztelem őt / titeket ezért a 'misszióért', de emlékszem, kiírtam én is CD-re, meghallgattam, és háááát, és csak annyit mondtam óvatosan, hogy nagyon kell vigyázni, és ez erősen bátor dolog, mármint kiállni ezzel, mert itt páran a világ legjobb zongorafelvételeit hallgatjuk, és óhatatlanul azokhoz megy a hasonlítás. És azért, mert én pl. nem voltam ott.
Meggyőződésem, hogyha ott lettem volna, akkor egyszerűen másképp hallom énnálam ezt a felvételt. Hiába hallottam már x-szer igazi zongorát.

[Luxor Audio]

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött...

Bár megleptél a kijelentéseddel, a kövezés részemről elmarad, magánvélemény miatt amúgy sem illik ilyesmit csinálni. Nyilván nem kell a konyhában matatni ahhoz, hogy valami finomat együnk, (nekem is) pont elég, ha leteszik elénk a készterméket. Bennem gyerekkorom óta van egy törekvés, hogy ami érdekel, arról szeretnék minél többet tudni. Nagyjából ez igaz azon esetekre is, amikor valamiről véleményt alkotok. Hab a süteményemen, hogy a zenehallgatásnál is segítségemre van a háttértudás, de ez nyilván magánügy.

[Sosztakovics]

A 666. tapétaréteg ráncigálása helyett dobnék egy új koncot: nézz Dalfutárt! Már ha érdekel a hangfelvételek folyamata, a muzsikusok működése, a határok leküzdhetősége és egy zenei produkció születése, meg ha 50 percre félre tudod tenni az előítéleteidet. Aztán meglásd, hányszor kerülnek szóba az itt citált szempontok! (Kb soha.)

A felvételeken látható hangstúdió a MyReelClub tagjainak ismerős lehet, hiszen több anyagunkat is ott rögzítettük.

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött.
Nem nézem meg a bűvész-leleplező videókat.
Nem megyek be a sminkszobába.
Nem érdekel a hangszerek hangolása, hogy az mekkora kínlódás néha.
Mert szeretek elvarázsolódni. Szeretem, hogy átfut rajtam, hogy nyilván nem vágják szét a nőt, de, b@szki, ez mégis, hogyafrancba' lehet ez?
Mert szeretem inni a kávét, élvezni az ízeket, meg a jó beszélgetéseket. De az, hogy az xy cég kávéügynökei hogyan járják Etiópiát, hogy hol van a legendás évjárat, az maradjon az ő titkuk...
A werkfimlek sem érdekelnek, a vágás előtti nyers verzióba a világért sem néznék bele.
Az olvasópróba sem érdekel.

Az, hogy kiszedni a borítékból / celofánból a CD-t, csukódik a tálca, finom 'katt', és valami elkezdődik, ami engem felemel, vagy szimplán érdekel, vagy szimplán brutál-jól szól, az igen...

Havas Henriket sem érdekelte, hogy mit fognak kioperálni a hasüregéből, mondván, ő nem sebész, nem ért hozzá, ne untassák a részletekkel. Vele ellentétben engem érdekelne, hogy mire számíthatok műtét alatt, pedig én sem vagyok sebész.

[chord_]

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött…

Kissé provokatívan túlzó retorika, valójában azzal, hogy közismerten gyakori koncertlátogató vagy, igenis betekintést kapsz arról, mégha csak részlegeset is, hogy mi is történik a kulisszák mögött, míg otthon kicsomagolod a CD-t, és elkezded hallgatni!
Ezek az élmények elengedhetetlenek ahhoz, hogy alapszinten először is felismerd a hangszer(eke)t, mélyebb szinten, megfelelő mennyiségű tapasztalat megszerzése után a benned felhalmozott élményekkel asszociálódva ösztönösen felidéződjön a koncert gestalt élménye, még a felvétel nyilvánvaló hiányosságai mellett is. Minél több és változatosabb ilyen élményt gyűjt az ember, annál magától értetődőbb ez a folyamat, következésképp annál kevésbé szorul rá az elme arra, hogy a felvétel csöpögtessen a fülekbe mindent. Sőt, továbblépve, megfelelő mennyiségű ilyen tréning hiányában a legjobb rendszer aurális produktuma pusztába kiáltott szó csupán, a “jóság” fogalma rendszerek összehasonlítgatásának, az otthon csücsülve évtizedek alatt megszokott technológia produkciójához való méricskélésének alantas eszközévé válik igazi referencia hiányában.

Itt most nem értünk egyet.
A koncert, az élő koncert, az egyáltalán nem a hanglemez 'kulisszák mögötti' része, és ez fordítva sem áll.
A koncert mögöttes része, ami engem meredeken nem érdekel, az a próbák, a zenészek kínlódásai, nehézségei, a 'felrakás' / szerkesztés agymunkája, a logisztikai dolgok, a térbeli elhelyezkedés, (értsd: az akusztika lehetséges optimalizálása), a kottanyomtatások, a belépések, a kilépések, az utazások, a narráció, a meghívók, a székek, az átvezetések, a frizurák meg a ruhák, stb... stb.. egy csomó igen bonyolult vagy éppen nem bonyolult és szerteágazó dolog. Énszerintem nem a közönségre tartozik.

A hifizés, az nem ennek a kész dolognak, a 'koncertnek' a felidézése, hanem valami teljesen más. Egyrészt, bődületes elmaradás és nem-hasonlítás van az igazi hangszerhangokhoz, másrészt, valami van mégis, ami egyszerűen több, mint a valóság. Jobb, és szebb, igazabb. Vagyis, akár el is maradhat az örökös elégedetlenség, ami az elérhetetlen valósághűséget kergeti.
Itt, ebben a káoszban, Tctronic talán, aki hasonlót kerülget, vagy 2 oldallal feljebb,

Amikor sikerül egy számunkra tetsző hangot kicsiholni a kínkeservesen összerakott, nem kevést pénzt elégetett aktuálisan legjobb rendszerünkből, az szerintem olyan mint egy nekünk tetsző festmény. Nem fénykép az eredetiről, nem feltétlen az eredetit akarja lemásolni utánozni, hanem egy olyan reprodukció, amit az alkotó saját maga szája íze szerint neki tetszően a legjobbnak próbált megalkotni. Van köze az eredetihez de nem az. A maga nemében, a "hibái" ellenére is jobban tetsző lehet mint az eredeti. Aztán, hogy ez mennyire tetszik másnak is, az már egy más kérdés.

Teljesen egyetértek ezzel.
Vagyis, a 'referencia', az olyasmi, mint az okos molnárlány ajándéka: van is, meg nincs is.
És innen ered ez a Bábel, ez a nem-objektivizálhatóság, és innen ered a hifis kereskedők atombiztos megélhetése is...:)
Nem haragszom rájuk amúgy, főleg azért nem, mert sok jó zenét azért csak belekevernek az üzletbe.

[juliush]

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött…

Kissé provokatívan túlzó retorika, valójában azzal, hogy közismerten gyakori koncertlátogató vagy, igenis betekintést kapsz arról, mégha csak részlegeset is, hogy mi is történik a kulisszák mögött, míg otthon kicsomagolod a CD-t, és elkezded hallgatni!
Ezek az élmények elengedhetetlenek ahhoz, hogy alapszinten először is felismerd a hangszer(eke)t, mélyebb szinten, megfelelő mennyiségű tapasztalat megszerzése után a benned felhalmozott élményekkel asszociálódva ösztönösen felidéződjön a koncert gestalt élménye, még a felvétel nyilvánvaló hiányosságai mellett is. Minél több és változatosabb ilyen élményt gyűjt az ember, annál magától értetődőbb ez a folyamat, következésképp annál kevésbé szorul rá az elme arra, hogy a felvétel csöpögtessen a fülekbe mindent. Sőt, továbblépve, megfelelő mennyiségű ilyen tréning hiányában a legjobb rendszer aurális produktuma pusztába kiáltott szó csupán, a “jóság” fogalma rendszerek összehasonlítgatásának, az otthon csücsülve évtizedek alatt megszokott technológia produkciójához való méricskélésének alantas eszközévé válik igazi referencia hiányában.

[pärt]

A fiam (én is a saját gyerekemmel példálózom ) az analóg fotózásba süllyedt nyakig,

Érdekes dolog ez, mert az én LP-ző fiam is analóg fényképezéssel is próbálkozik. Nem olyan szinten, mint a tied, de az ajándékba vett digitális fényképezőjét én használom, ő meg vett egy filmes gépet magának.
Szerintem ez nem nagyon jellemző a mai fiatalságra, de van ilyen is.

OFF
Őszintén... ennek sem adok sok időt. Bár az analóg fényképezés megtanít "látni" (nem túl kifizetődő mindent 50-szer lefényképezni, hogy legyen, amiből kiválsztani a jót... szóval fizikailag meg kell találni a jó szöget, távolságot, stb. és ott kell lenni), ráadásul ha analóg negatív- vagy dia-előhívással, netán levilágítással is párosul, akkor megtanul(hat(ja az ember az ezen műveletek közbeni "ős-photoshoppolási" technikákat is, hamar rabjává lehet válni, szép és kreatív hobbi. De sajnos ma már nehezített terepen mozokg ezzel is az ember: egyre kevesebb helyen foglalkoznak filmelőhívással (ha egyáltalán van még ilyen szolgáltatás... nem tudom), otthoni előhíváshoz egyre nehezebb jó minőségű nyersanyagot és eszközöket beszerezni, a jó minőségű filmeket sem könnyű már (és sejtem, hogy drágák).... ráadásul egy-egy jól sikerült fotó úgyis digitalizálva "végzi", ahhoz meg vagy jó felszerelés vagy ilyen szolgáltatást nyújtó hely kell (jópár éve még Budaeste a Deák téren létezett ilyen fotós bolt, ahol jó minőségben digitalizáltak, nem tudom, megvan-e még...). Ha belegondolunk hogy mennyivel könnyeb és olcsóbb mindezt digitális felszereléssel... (én hagytam a francba az analógot, már azt sem tudom, hol van a gépem, mert közben egy költözés is bejátszott... de mintha rémlene, hogy valakinek elajándékoztam. Nem képviselt már értéket, csak egy Nikon F75 volt az utolsó analóg gépem).
Szóval olyan ez, mint mondjuk Sinclair ZX Spectrum-ra progrmozni 2023-ban: szép és hasznos (sok dolgot megtanul az ember, de főleg kettőt: a hatékony algoritmusok keresését és a memóriával való takarékoskodást), ráadásul újra lehet élni az otthoni barkács-számítástechnika hőskorát, kihívásait, a lelkesedést és a sikerélményt). Véleményem szerint hasznosabb hobbi, mint milliókat költeni zenehallgatásra, bár ezzel itt népszerűtlen leszek. De nagyon kivételes fiatal kell legyen az, aki ma ezt választja hobbinak...

Fiam pontosan tudja, mit csinál, mire számíthat . Az apja analóg lemezeket hallgat. Nagyon analóg a kétféle analóg.

5adb1ba0951979115989f93d43a59fcc.jpg.9e21f1035b97094ab6e1b1365a3a219e.jpg (44.44 KiB) Megtekintve 1536 alkalommal

Minden kacat beszerezhető az analóg fotózáshoz, olyan filmformátumokkal bezárólag, amikről én azt hittem, hogy a dinoszauruszokkal együtt haltak ki. Neki ez egy izgalmas felfedezés, egy játék - meg persze férfias molyolás - meg amúgy is elvarázsolt gyerek; egyetem alatt egy kisvárosi könyvtárnyi kötetet gyűjtött be a legelborultabb zsánerekből - pedig el is ihatta volna. Szóval igen: mint nem túl racionális hobbi, a nem túl racionális embereket találja meg, akár analóg hordozókon levő zenék hallgatásáról, akár analóg fotózásról van szó.
Ja, amikor megyünk kirándulni, néha negyedóráig várunk rá, hogy ellője azt a bizonyos EGY képet, amit ott és akkor el kell lőnie. Ahogy egy lp-t sem egy futó belehallgatásért vesz az ember - de ez nem felminősítés, csak a műfaj jellegének sejttetése.
Témában utolsó off-om, elnézést.

[Aszpirin]

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.

Pedig ha ott vagy, amikor felveszik a felvételt, ott a stúdióban, a zenészekkel együtt (nem a képen látható keverőszobára gondolok), és hallod.... majd otthon berakod a CD-t, ami ennek a végterméke... érdekes felismerésekben lehet részed (vagy nem). Ennyi.

[chord_]

A 666. tapétaréteg ráncigálása helyett dobnék egy új koncot: nézz Dalfutárt! Már ha érdekel a hangfelvételek folyamata, a muzsikusok működése, a határok leküzdhetősége és egy zenei produkció születése, meg ha 50 percre félre tudod tenni az előítéleteidet. Aztán meglásd, hányszor kerülnek szóba az itt citált szempontok! (Kb soha.)

A felvételeken látható hangstúdió a MyReelClub tagjainak ismerős lehet, hiszen több anyagunkat is ott rögzítettük.

Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött.
Nem nézem meg a bűvész-leleplező videókat.
Nem megyek be a sminkszobába.
Nem érdekel a hangszerek hangolása, hogy az mekkora kínlódás néha.
Mert szeretek elvarázsolódni. Szeretem, hogy átfut rajtam, hogy nyilván nem vágják szét a nőt, de, b@szki, ez mégis, hogyafrancba' lehet ez?
Mert szeretem inni a kávét, élvezni az ízeket, meg a jó beszélgetéseket. De az, hogy az xy cég kávéügynökei hogyan járják Etiópiát, hogy hol van a legendás évjárat, az maradjon az ő titkuk...
A werkfimlek sem érdekelnek, a vágás előtti nyers verzióba a világért sem néznék bele.
Az olvasópróba sem érdekel.

Az, hogy kiszedni a borítékból / celofánból a CD-t, csukódik a tálca, finom 'katt', és valami elkezdődik, ami engem felemel, vagy szimplán érdekel, vagy szimplán brutál-jól szól, az igen...

[Aszpirin]

.. majd a folyamat végén a kinagyított papírképet lefotózzák egy digitális géppel, hogy ki tudják tenni a Facebookra, vagy az Instára, közben digitális hangfelvételekről nyomott analóg lemezeket pörgetnek. Így készül fából vaskarika és divathullámból hurrikán.
meg az őrület.

(khm, ez már a fotós topikba illene)
Tudom, néha nehéz olvasni a szövegeimet , de azért remélem nem adtad fel itt, és láttad a folytatást is:

.... ráadásul egy-egy jól sikerült fotó úgyis digitalizálva "végzi", ahhoz meg vagy jó felszerelés vagy ilyen szolgáltatást nyújtó hely kell (jópár éve még Budapesten a Deák téren létezett ilyen fotós bolt, ahol jó minőségben digitalizáltak, nem tudom, megvan-e még...). Ha belegondolunk hogy mennyivel könnyeb és olcsóbb mindezt digitális felszereléssel... (én hagytam a francba az analógot, már azt sem tudom, hol van a gépem, mert közben egy költözés is bejátszott... de mintha rémlene, hogy valakinek elajándékoztam. Nem képviselt már értéket, csak egy Nikon F75 volt az utolsó analóg gépem).

Bevallom, a "digitalizálva végzi"-vel tényleg nem arra gondoltam, hogy lefotózzák a papírképet, hanem hogy negatívról vagy diáról speciális szkennerrel digitalizálják vagy digitalizáltatják, de a lényeg ugyanaz (csak kicsit jobb a végeredmény).

Amikor még én használtam filmes gépet, és digitalizáltattam arról (soha nem volt amatőr filmszkennerem), akkor még egyértelmű volt a celluloid film előnye a dinamika-átfogásban, ezért volt értelme itt-ott ilyen turpisságokat csinálni. Mára már lehet, hogy változott ez, de nem tudom, mert felhagytam a komolyabb fotózással. Mindenesetre van még egy-két filmes képem szkennelve, mert azért van egy hangulatuk...

Azzal egyetértek, hogy ez - akárcsak pl. a digitális anyag LP-ről való lejátszása - hogy téged idézzelek - "fából vaskarika".

[juliush]

Szerintem meg egy-egy darab/előadás igazi szépsége, mélysége igen sok felszíni "makulát" elvisel. A befogadás nagy részét úgyis az egyéni, szubjektív és sokszor drámaian eltérő élményeken pallérozódott kognitív folyamataink végzik el...

Gondolom ez akkor más érzékelésnél így működik nálad. Ha eszel egy istenien finom paprikás csirkét egy jó étteremben, akkor vidáman eszed legközelebb egy csehóban eléd rakott tápos csirkepaprikást, mert a finom ételen pallérozódott agyad szuper élményt varázsol számodra. Így könnyű az élet! :)

Amiról én beszéltem az, hogy a jó étteremben ugyanazt a csirkepaprikást Zsolnay tányéron "fine dining" módra tálalva, vagy simán mélytányéron elém téve én bizony vagyok annyira suttyó, hogy az utóbbi esetben is ízleni fog, még akkor is, ha látom ugyanazt az ételt máshogy szervírozva a szomszéd asztalon.
Amiről Te beszélsz, hogy vajon ugyanúgy élvezném-e Beethoven Hegedűversenyét mondjuk Hilary Hahn vagy Mága Zoltán tolmácsolásában.
Nyilván nem...Sokol rádión csakúgy mint high-end rendszeren.