juliush írta: ↑2023.11.24., pén. 16:55
chord_ írta: ↑2023.11.24., pén. 14:34
Sajnos, vagy kövezzetek meg, ez engem nem érdekel.
Nem érdekel, mi van a kulisszák mögött…
Kissé provokatívan túlzó retorika, valójában azzal, hogy közismerten gyakori koncertlátogató vagy, igenis betekintést kapsz arról, mégha csak részlegeset is, hogy mi is történik a kulisszák mögött, míg otthon kicsomagolod a CD-t, és elkezded hallgatni!
Ezek az élmények elengedhetetlenek ahhoz, hogy alapszinten először is felismerd a hangszer(eke)t, mélyebb szinten, megfelelő mennyiségű tapasztalat megszerzése után a benned felhalmozott élményekkel asszociálódva ösztönösen felidéződjön a koncert gestalt élménye, még a felvétel nyilvánvaló hiányosságai mellett is. Minél több és változatosabb ilyen élményt gyűjt az ember, annál magától értetődőbb ez a folyamat, következésképp annál kevésbé szorul rá az elme arra, hogy a felvétel csöpögtessen a fülekbe mindent. Sőt, továbblépve, megfelelő mennyiségű ilyen tréning hiányában a legjobb rendszer aurális produktuma pusztába kiáltott szó csupán, a “jóság” fogalma rendszerek összehasonlítgatásának, az otthon csücsülve évtizedek alatt megszokott technológia produkciójához való méricskélésének alantas eszközévé válik igazi referencia hiányában.
Itt most nem értünk egyet.
A koncert, az élő koncert, az egyáltalán nem a hanglemez 'kulisszák mögötti' része, és ez fordítva sem áll.
A koncert mögöttes része, ami engem meredeken nem érdekel, az a próbák, a zenészek kínlódásai, nehézségei, a 'felrakás' / szerkesztés agymunkája, a logisztikai dolgok, a térbeli elhelyezkedés, (értsd: az akusztika lehetséges optimalizálása), a kottanyomtatások, a belépések, a kilépések, az utazások, a narráció, a meghívók, a székek, az átvezetések, a frizurák meg a ruhák, stb... stb.. egy csomó igen bonyolult vagy éppen nem bonyolult és szerteágazó dolog. Énszerintem nem a közönségre tartozik.
A hifizés, az nem ennek a kész dolognak, a 'koncertnek' a felidézése, hanem valami teljesen más. Egyrészt, bődületes elmaradás és nem-hasonlítás van az igazi hangszerhangokhoz, másrészt, valami van mégis, ami egyszerűen több, mint a valóság. Jobb, és szebb, igazabb. Vagyis, akár el is maradhat az örökös elégedetlenség, ami az elérhetetlen valósághűséget kergeti.
Itt, ebben a káoszban, Tctronic talán, aki hasonlót kerülget, vagy 2 oldallal feljebb,
Amikor sikerül egy számunkra tetsző hangot kicsiholni a kínkeservesen összerakott, nem kevést pénzt elégetett aktuálisan legjobb rendszerünkből, az szerintem olyan mint egy nekünk tetsző festmény. Nem fénykép az eredetiről, nem feltétlen az eredetit akarja lemásolni utánozni, hanem egy olyan reprodukció, amit az alkotó saját maga szája íze szerint neki tetszően a legjobbnak próbált megalkotni. Van köze az eredetihez de nem az. A maga nemében, a "hibái" ellenére is jobban tetsző lehet mint az eredeti. Aztán, hogy ez mennyire tetszik másnak is, az már egy más kérdés.
Teljesen egyetértek ezzel.
Vagyis, a 'referencia', az olyasmi, mint az okos molnárlány ajándéka: van is, meg nincs is.
És innen ered ez a Bábel, ez a nem-objektivizálhatóság, és innen ered a hifis kereskedők atombiztos megélhetése is...:)
Nem haragszom rájuk amúgy, főleg azért nem, mert sok jó zenét azért csak belekevernek az üzletbe.
) az analóg fotózásba süllyedt nyakig,
Nagyon analóg a kétféle analóg.
