Általában a hifiről

[GTomi]

Ma megnéztem a Tsuyoshi Yamamoto Trio: Live in Montreux (3vakegér) nemrég megérkezett cd-je bookletét

[OFF - katt ide ha látni akarod]

hogy kellene írni ?

és találtam egy ilyen rajzot a végén. Ha jól értelmezem, akkor a felvétel körülményeit rögzíti.
Olyannal találkoztam pl. Telarc lemezeknél, hogy a felvételhez használt technikát sorolják fel, de ilyennel még nem.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.

Ahogy én emlékszem, tiniként pont ilyenek voltunk és akkor is nagyon ciki volt, mikor a felnőttek belekezdtek, hogy "Bezzeg a mi időnkben...". A befordulás, elszigetelődés a külvilágtól, leválás a szülőkről, lázadás a konvenciókkal szemben és a saját világ teremtése mindig is a kamaszkor sajátossága volt, én is keményen toltam. A walkman, a hangos zene akkor is bevált, gyakran használt eszköz volt az elkülönülésre.

Mikor a mai fiatalokat szapuljuk, abban sokszor a saját korlátoltságunk nyilvánul meg. A telefonját nyomkodó kölyökre sajnálattal tekintünk, hogy szegény mennyire magányos és mennyire értelmetlen dolgokkal foglalkozik, közben könnyen lehet, hogy közösségi életet él, a barátaival beszélget, információkat keres, zenéket ismer meg, más hasznos dolgot űz, meg persze sokszor tényleg csak az időt múlatja, ahogy mi is órákat ültünk a padon és közben nagyjából semmit nem csináltunk. Hogy nem volt a kezünkben mobiltelefon, attól még nem voltunk hasznosabbak.

Nem érdekeltek minket a kütyük, csak hogy legyen valami, amiből lehet zenét hallgatni. Hangdobozokat sem a jobb minőség reményében építettem, hanem mert normálisra nem volt pénzem. Nem volt szenvedés az akkori gagyi cuccok használata, hiszen ellátták feladatukat és ma is rácsodálkozom, mikor valaki azt állítja, zenét csak nagyon komoly berendezésen illik/szabad/lehet hallgatni. Hab a tortán, hogy most bármilyen olcsó kütyü is jobb hangzást ad, mint a mi gyerekkorunk eszközei, bármennyire is megszépíti emlékeinket az eltelt idő.

Szóval szerintem a mai fiatalok alig térnek el egykori önmagunktól és a viszonyuk a zenéhez is nagyon hasonló a mienkhez. Butaság a részleteken és a felszínen fennakadni és ezekből komoly következtetéseket levonni. Amiben biztosan mások, az a hús-vér jelenlét, a szemkontaktus és érintés hiánya, de mivel ezekhez kevésbé szoknak hozzá, nem is fog nekik annyira hiányozni. Pont úgy temetjük őket, ahogy minket is temettek a korábbi generációk, akik szemében életképtelenek, céltalanok és lusták voltunk, aztán most magunkból kreálunk etalont.

Hogy a bonyolult, sokdobozos, indokolatlanul drága hangrendszerek és az utálatos kábelek eltűnnek az otthonokból, azért semennyire sem kár, de zenét a következő generációk is biztosan hallgatnak majd.

Nincs köztünk egyet nem értés.
Talán félreérthető voltam, nincsenek nevelési gondjaim, annak ellenére, hogy én sem konvencialis módon nőttem fel.
Onnét indultunk, hogy min hallgatnának zenèt és min nem akarnak egyáltalán pl. egy mini hifit is alig tudok rájuk tukmálni.

Amúgy a minimalista setupot én is üdvözlöm, oly annyira, hogy ha a jelenlegi nappalimban tehetném a hangsugárzókat is elrejteném.

[Luxor Audio]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.

Ahogy én emlékszem, tiniként pont ilyenek voltunk és akkor is nagyon ciki volt, mikor a felnőttek belekezdtek, hogy "Bezzeg a mi időnkben...". A befordulás, elszigetelődés a külvilágtól, leválás a szülőkről, lázadás a konvenciókkal szemben és a saját világ teremtése mindig is a kamaszkor sajátossága volt, én is keményen toltam. A walkman, a hangos zene akkor is bevált, gyakran használt eszköz volt az elkülönülésre.

Mikor a mai fiatalokat szapuljuk, abban sokszor a saját korlátoltságunk nyilvánul meg. A telefonját nyomkodó kölyökre sajnálattal tekintünk, hogy szegény mennyire magányos és mennyire értelmetlen dolgokkal foglalkozik, közben könnyen lehet, hogy közösségi életet él, a barátaival beszélget, információkat keres, zenéket ismer meg, más hasznos dolgot űz, meg persze sokszor tényleg csak az időt múlatja, ahogy mi is órákat ültünk a padon és közben nagyjából semmit nem csináltunk. Hogy nem volt a kezünkben mobiltelefon, attól még nem voltunk hasznosabbak.

Nem érdekeltek minket a kütyük, csak hogy legyen valami, amiből lehet zenét hallgatni. Hangdobozokat sem a jobb minőség reményében építettem, hanem mert normálisra nem volt pénzem. Nem volt szenvedés az akkori gagyi cuccok használata, hiszen ellátták feladatukat és ma is rácsodálkozom, mikor valaki azt állítja, zenét csak nagyon komoly berendezésen illik/szabad/lehet hallgatni. Hab a tortán, hogy most bármilyen olcsó kütyü is jobb hangzást ad, mint a mi gyerekkorunk eszközei, bármennyire is megszépíti emlékeinket az eltelt idő.

Szóval szerintem a mai fiatalok alig térnek el egykori önmagunktól és a viszonyuk a zenéhez is nagyon hasonló a mienkhez. Butaság a részleteken és a felszínen fennakadni és ezekből komoly következtetéseket levonni. Amiben biztosan mások, az a hús-vér jelenlét, a szemkontaktus és érintés hiánya, de mivel ezekhez kevésbé szoknak hozzá, nem is fog nekik annyira hiányozni. Pont úgy temetjük őket, ahogy minket is temettek a korábbi generációk, akik szemében életképtelenek, céltalanok és lusták voltunk, aztán most magunkból kreálunk etalont.

Hogy a bonyolult, sokdobozos, indokolatlanul drága hangrendszerek és az utálatos kábelek eltűnnek az otthonokból, azért semennyire sem kár, de zenét a következő generációk is biztosan hallgatnak majd.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.

Alto, engem érdekelne, hogy a kereskedők, hogy látják a saját jövőjüket, a "hagyományos" zenehallgatás visszaszorulásával, az új generációs igények és a prognosztizálható technológia integrációval összefüggésben?
Szondázzátok valahogy a fiatalabbakat?

[Alex_Aston]

Érdemes belegondolni, mi volt régen.
Saját példám persze biztos nem általános, de mást nem tudok írni, csak azt, mi volt nálam, és amit akkor láttam.

80-as években nekünk (3-an vagyunk testvérek) a nyócker lakótelepen egy szürke Grundig orsós magnó jutott, amivel jó esetben a rádióból tudtunk zenét felvenni, ha az az idióta B. TÓTH László persze nem pofázta végig az elejét meg a végét 1-1 percben...
Amikor aztán bejelentették, hogy most elejétől a végéig leadnak egy számot, akkor lélegzet visszafolytva vártuk a kezdést (meg gondolom a fel ország).
Faternak volt egy Tesla komolyabb orsós magnója, piros gömb Beag hangszóróval párosítva, és azt tátott szájjal hallgattuk, milyen jól szól. Osztálytársaknál sem volt jellemző semmi komoly cucc, van akinél max rádió volt, egyedül a szembe szomszéd osztálytársamnál volt mindig valami új dolog (mikrohullámú sütő, VHS magnó, Commodore Plus4, stb.) mert ott mindkét szülő maszek újságárus volt, es tele voltak lóvévál. Csak ámultam, amikor vettek egy Dual hifi tornyot.
80-as évek végén aztán a Sky channel meg a Bécsbe történő kirándulás elhozta a Kánaánt. Mar a TV-ben is volt mindenféle zene, és vettek a szülők egy Tensai kétkazettás magnót a bátyámnak, ami Stereo volt!!! Csak lestünk, hogy milyen amikor kettő hangszóróból időnként mas szólt.
Az igazi csúcs hetedikes koromban jött, 1991-ben, amikor is persze nem tudom honnan szedtek össze ennyi pénzt a szüleim, de 20e Ft-ért vettek egy Philips music centert. Volt.rajta Dinamic Bass Boost, meg lemezjátszó, két "hatalmas" hangfallal, persze CD nélkül, hisz az tényleg sci-fi kategória volt. Ez a hangzás amit tudott amúgy is az eddigi elképzelhetetlen kategória volt.
Aztán jött a középiskola, meg a hifi szalonokba járás, meg az álmodozás.
Az első saját hifimet talán 17 évesen tudtam megvenni, nyári munka pénzből, a Király utcai egyik bizományi boltban, egy JVC erősítőt, meg egy Sharp decket. Hangfal egy fater által a munkahelyéről kukázott 2 utas Videoton volt, persze perem nélküli hangszórókkal, amihez a Hajós utcában vettem új hangszórókat, meg a kopott dobozt öntapadós fóliával tettem elfogadható kinézetűre. Meg volt egy házi mélyládám, amit egy asztalosnak tanuló barátom kalapál össze két kukázott 20cm-es Videoton mélyhez.
Pár hónap múlva sikerült meg pénzt össze kaparni, es vettem egy midi méretű Philips CD-t, ami aztán tényleg elhozta számomra a minőségi zenét. Sosem felejtem el az első albumot, amit megvettem a lemez boltban, a Depeche Mode - Black Celebration lemez volt.
Majd '99-ben jött az igazi megérkeztem érzés, amikor már a rendes munkám fizetéséből jött a Mission 703 és hozzá a Marantz CD-67MKII és a PM68. Ezzel hátradőltrm, és csak hallgattam a zenét, igazából ugyanolyan élvezettel, mint anno a Tensai magnón az alapzajos Kitaro kazettát Sony HF-ről, de azért picit mégis jobban mosolyogtam talán.

Ehhez képest manapság egy fiatal a zsebpénzéből is jobb hangzást érhet el egy BT JBL dobozzal, vagy valami 20e Ft-os fülessel is a telefonjával a YT végtelen kínálatával. Ha meg picivel többet szán rá, akkor a Spotify és valami egybe cucc aztán tényleg elhozza a non plus ultrát, ha akarja.

Szóval kár fanyalogni szerintem, hogy mi lesz. A lehetőségek tárháza, és az elérhető tisztességes, a zene élvezetéhez bőven elegendő minőség manapság fillérekért megkapható.
Más kérdés, hogy kell e nekik.
Meg szükségét érzi bárki is majd a kábelekkel, meg egyéb "hülyeségekkel" bíbelődni.

Egy jó koncert élményt úgy sem lehet akár 100 milliós rendszer birtoklásával sem előidezni otthon. Akkor pedig joggal kérdezhetik, hogy minek? Inkább elmennek havonta 2x valamelyik kedvencükre, mert ugye most mar ez is lehetséges, míg régen évente egy koncert is nagy szó volt, amit én max kintről hallgattam, ha apu elvitt a stadion mellé.

Én kicsit úgy érzem, hogy manapság sokan beragadtak a hifi bűvöletébe, és ahelyett, hogy a csordultig tele, vagy inkább kibuggyanó poharat élvezettel kiinnák, azt nézik, hogy miként lehet még beletölteni még többet, aztán majd a halálos ágyukon sem area fognak emlékezni, hogy milyen jo zenéket hallgatott, hanem arra, hogy nem érkezett meg.

[rTom]

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.

Egyet értünk.

Megkérdeztem lányomat (17) a témáról.
Alapvetően a közlekedéskor és egyéb haszontalan( nem tevékeny) időben muszáj a füles zene mert"kell valami impulzus" de a hangosított zenét csak a bulihelyen igényli, egyébként ciki, ahogy a "kortárs könnyűzene" is egyre inkább.
A másik érdekesség, hogy a tanulást el sem tudja képzelni, hogy a fülében ne szólna a zene. Barátnői hasonlóan.

Erre a multitasking agyra másik példa fiam volt aki ennyi idősen online játékot játszva, monitoron PIP filmet nézve, fülesen zenét hallgatva, az ölében a tankönyvvel tanult. ÁLLÍTÓLAG.

Akkor kissé kétségbeesve gondoltam, hogy mi lesz ebből a gyerekből?!
Ma már egy elismert gimnáziumban tanít ember lett belőle így is.

Vissza a hifire. A zenei izlés és érdeklődés gyorsan változik, az impulzusok olyan töményen érik őket, hogy lányom pl. egyre inkább "szereti a csöndet" tudatosan választani.
És ehhez nem kell kütyü.
Meg is mosolygott amikor megkérdeztem kell e neki hifi.

[alto]

A fiatalok és a hifi. Vagy a fiatalok és a High-end. Vagy inkább a High-end jövője? Vajon lesz igény a High-end-re? Két gyerkőcöm és baráti körük alapján a tapasztalataim vegyesek. Lányom 14 fiam 18. Lányom telefonon Bluetooth + Sony füles (fehér szigorúan) ezen hallgat zenét iskolába menet edzésre menet szinte mindig. Fiam AKG fülesen játszik neten, hallgat zenét itthon. Ö jövet-menet nem hallgat zenét. Kb ez minden.
Az itthoni nagy rendszert csak filmekhez röffentik be , ők ezen nem szeretnek zenét hallgatni... Kicsit szomorú vagyok. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy szerintem nem merik, szeretik felvállalni mit hallgatnak. Ez szerintem egyfajta védelmi rendszer, ami az osztálytárasak és haverok ellen jól működik és szerintem azt gondolják itthon is kell...
Viszont mindketten megállapították, hogy iskolai bulin milyen rakás sz@r volt a hangosítás, mert nagyon torzított , dübörgött, recsegett minden. Hallják a különbséget, de nekik elég a füles.
Fiamnak vettem egy régi Braun hangfalat pár éve meg valamilyen erősítőt, de kb egyszer-kétszer hallgatták a haverokkal főleg, kihasználatlanság miatt el is lett adva....

Nem tudom mit hoz a jövő, később lesz-e igény egy hagyományos sztereo rendszerre, de félek tőle már nekik ez nem kell....

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

Ezeket visszacsatolva a "Hifi és a fiatalok" kérdéskörre, szerintem az látszik, hogy a hifista társadalom azon része, amelyik a kütyüzést, az eszközök gyűjtögetését vagy cserélgetését helyezi előtérbe, valóban ki fog halni. Ugyanakkor a másik része, amelyik ezt a hobbit a zenei élmény felől közelíti meg, még akár bővülhet is az élményszerzést előnyben részesítő fiatalabb korosztályokból.

[alto]

A fiatalok és a hifi. Vagy a fiatalok és a High-end. Vagy inkább a High-end jövője? Vajon lesz igény a High-end-re? Két gyerkőcöm és baráti körük alapján a tapasztalataim vegyesek. Lányom 14 fiam 18. Lányom telefonon Bluetooth + Sony füles (fehér szigorúan) ezen hallgat zenét iskolába menet edzésre menet szinte mindig. Fiam AKG fülesen játszik neten, hallgat zenét itthon. Ö jövet-menet nem hallgat zenét. Kb ez minden.
Az itthoni nagy rendszert csak filmekhez röffentik be , ők ezen nem szeretnek zenét hallgatni... Kicsit szomorú vagyok. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy szerintem nem merik, szeretik felvállalni mit hallgatnak. Ez szerintem egyfajta védelmi rendszer, ami az osztálytárasak és haverok ellen jól működik és szerintem azt gondolják itthon is kell...
Viszont mindketten megállapították, hogy iskolai bulin milyen rakás sz@r volt a hangosítás, mert nagyon torzított , dübörgött, recsegett minden. Hallják a különbséget, de nekik elég a füles.
Fiamnak vettem egy régi Braun hangfalat pár éve meg valamilyen erősítőt, de kb egyszer-kétszer hallgatták a haverokkal főleg, kihasználatlanság miatt el is lett adva....

Nem tudom mit hoz a jövő, később lesz-e igény egy hagyományos sztereo rendszerre, de félek tőle már nekik ez nem kell....

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

Ezt én nem látom ilyen sötétnek és disztópikusnak. A mai huszonévesek például szinte egyátalán nem néznek TV-t, sokkal tudatosabb a médiafogyasztásuk, mint az én korosztályomé. Másik korosztályos különbség az is, hogy a tárgyak és anyagi javak megszerzése és gyűjtögetése helyett sokkal inkább az élmények megszerzésére fókuszálnak.

[rTom]

A fiatalok és a hifi. Vagy a fiatalok és a High-end. Vagy inkább a High-end jövője? Vajon lesz igény a High-end-re? Két gyerkőcöm és baráti körük alapján a tapasztalataim vegyesek. Lányom 14 fiam 18. Lányom telefonon Bluetooth + Sony füles (fehér szigorúan) ezen hallgat zenét iskolába menet edzésre menet szinte mindig. Fiam AKG fülesen játszik neten, hallgat zenét itthon. Ö jövet-menet nem hallgat zenét. Kb ez minden.
Az itthoni nagy rendszert csak filmekhez röffentik be , ők ezen nem szeretnek zenét hallgatni... Kicsit szomorú vagyok. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy szerintem nem merik, szeretik felvállalni mit hallgatnak. Ez szerintem egyfajta védelmi rendszer, ami az osztálytárasak és haverok ellen jól működik és szerintem azt gondolják itthon is kell...
Viszont mindketten megállapították, hogy iskolai bulin milyen rakás sz@r volt a hangosítás, mert nagyon torzított , dübörgött, recsegett minden. Hallják a különbséget, de nekik elég a füles.
Fiamnak vettem egy régi Braun hangfalat pár éve meg valamilyen erősítőt, de kb egyszer-kétszer hallgatták a haverokkal főleg, kihasználatlanság miatt el is lett adva....

Nem tudom mit hoz a jövő, később lesz-e igény egy hagyományos sztereo rendszerre, de félek tőle már nekik ez nem kell....

A mai fiatalokat a mind a komunikaciójukban, eszközhasználatukban, társasági és akár a családi életükben is a befelé fordulas jellemzi talán a legjobban.
Nekik ciki sok minden amit mi alapvetőnek gondolnánk.
Szerintem Ők lesznek azok akik kérik majd a csippet, és boldogok lesznek a testek hálózatában és már kütyüzni sem akarnak majd.

[istvan01]

Egy üdítő ellenpélda unokámmal. Egy hónap múlva lesz 3éves, tehát még nagyon pici zene érdeklődés szerint megítélni. Kb fél éve kezdődött nála, hogy klasszikus hangszeres zenére nagyon odafigyel. A zene nem hifi dologból szól, egy laptop és zseb-blutusz hangszóró van csupán, néha felveszi a fejhallgatót is. Lányom lakásában nincs TV, rendes hifi rendszer sem. A gyerkőcöt szinte egyáltalán nem kötik le a korosztályának szánt rajzfilmek, baba mesék. Az összetettebb zenére figyelés talán indult Halász Jutka gyerekkoncertek nézegetésével még 1,5 éves korában. Másik indíttatás lehetett az, hogy amikor még járni, de még négykézláb mászni sem tudott, akkor néha anya maga szórakoztatásra, gyakorlásra és talán pici figyelmét lekötendő, elővette a Bécsben vett klarinétját és gyakorolt vele kottából. Lányom 6évig zeneiskolában tanult, de nem volt soha zenei pályára törekvése és messze nem volt úgy zene rajongó mint pl én voltam, vagyok.
Unokám szinte képes végig hallgatni-nézni pl Dvorzsák újvilág szimfóniát, Csajkovszkij diótörő balettet, Orf Carmina Burana, Purcell Dido és Aeneas stb, mindezt úgy hogy ő kéri a zenéket, válogat, már-már címüket is megtanulta. A szülők maguktól nem néznek, hallgatnak ilyen zenéket, idejük sem nagyon van erre.
A múlt hétvégén pl képes volt kétszer is végig nézni-hallgatni Handel Messias-t, úgy hogy azt először hallotta. Közben persze mozog, nem ül mereven, Sőt, volt olyan másik alkalommal, hogy büntetéssel felérő hisztit csapott azért, hogy zene hallgatás-nézésre nem ült mellé az anyja, mert együtt kell azt csinálni.
Hogy még cifrább legyen, még fürdés közben kéri a zeneszolgáltatást, be kell vinni a hangszórót a fürdőszobába és ott is válogat a zenékben.
Később mire fog ez kifejlődni nála, még kérdéses. Valami hangszert biztos fog tanulni, és talán életre szólóan marad a zene ilyen szintű érdeklődése.

[violin]

A fiatalok és a hifi.....

Bizony érdekes dolog ez....
A lányom kb annyira "érdeklődő" a témában, mint bármelyik korabeli.... kb semennyire. De hál' isten, zenét azért hallgat. Nyilván amit a mai gyerekek.... Krúbi,Azariah, Halott Pénz.... stb... de szerencsére rengeteg, neki már retrónak számító zenét is hallgat és ismer.
Sokszor jön át a szobájából, mikor zenét hallgatok ha egy-egy neki tetsző zene csendül fel.

Azért igyekeztem fertőzni már időben... Volt saját rendszere... Cambridge Audio, Sysytem Audio, Quad... most egy Audio Pro-n üvöltött délelőtt a mindenféle mai vacak.... de legalább hallgat valamit...

És néha tudom, hogy hallgatja az én rendszeremet is....

[Tctronic]

A fiatalok és a hifi. Vagy a fiatalok és a High-end. Vagy inkább a High-end jövője? Vajon lesz igény a High-end-re? Két gyerkőcöm és baráti körük alapján a tapasztalataim vegyesek. Lányom 14 fiam 18. Lányom telefonon Bluetooth + Sony füles (fehér szigorúan) ezen hallgat zenét iskolába menet edzésre menet szinte mindig. Fiam AKG fülesen játszik neten, hallgat zenét itthon. Ö jövet-menet nem hallgat zenét. Kb ez minden.
Az itthoni nagy rendszert csak filmekhez röffentik be , ők ezen nem szeretnek zenét hallgatni... Kicsit szomorú vagyok. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy szerintem nem merik, szeretik felvállalni mit hallgatnak. Ez szerintem egyfajta védelmi rendszer, ami az osztálytárasak és haverok ellen jól működik és szerintem azt gondolják itthon is kell...
Viszont mindketten megállapították, hogy iskolai bulin milyen rakás sz@r volt a hangosítás, mert nagyon torzított , dübörgött, recsegett minden. Hallják a különbséget, de nekik elég a füles.
Fiamnak vettem egy régi Braun hangfalat pár éve meg valamilyen erősítőt, de kb egyszer-kétszer hallgatták a haverokkal főleg, kihasználatlanság miatt el is lett adva....

Nem tudom mit hoz a jövő, később lesz-e igény egy hagyományos sztereo rendszerre, de félek tőle már nekik ez nem kell....

[kaef2]

Hosszú a cikk de el kell olvasni mert olyan ipar történeti áttekintés ad amitől el áll a szavad és a vég következtetés ebből származik

"Élet vagy halál"
Nincs olyan hét, hogy valamelyik szakértő ne kérdezné meg: „Haldoklik a high-end audio?”, és miért nem tudjuk felkelteni a fiatalabb korosztály érdeklődését a nagy teljesítményű audio iránt.

Nem nyilvánvaló? Egy fiatal pár véletlenül átlépi egy hifibolt küszöbét, ahol ellentmondást nem tűrően közlik velük, hogy először erősítőket, DAC-okat, hangszórókat, „összekötőket” (azaz kábeleket), tápkábeleket és „rendszerhangolást” kell kitanulniuk, mielőtt egyáltalán eszükbe jutna megválni a pénzüktől. Meglepődsz, hogy úgy döntenek, mégsem nekik való?

Nemrégiben egy vezető hifi magazin vezércikket közölt, amelyben a probléma megoldását valamilyen kezdőeszközzel javasolták: egyszerű lemezjátszókkal, minimalista A osztályú erősítők és vaskos hangszórókkal, egyenesen a szerző hetvenes évekbeli kollégiumi szobájából kiemelve. Ez több mint cinikus. A cél nyilvánvalóan nem az volt, hogy a fiatalabbakat érdekelje a kiváló minőségű hangzás, hanem a dobozokkal való bütykölés. Ez még csak nem is fog működni: mikor lelkesedtek valaha is a gyerekek ugyanazért a dologért, amit a szüleik szerettek, amikor ők fiatalok voltak?

Mi lenne, ha azt adnánk nekik, amiért bejöttek a boltba? Egy olyan rendszert, ami megbízhatóan jól szól, és nem állítja őket felesleges választási lehetőségek elé. Lehetőleg olyat, amihez semmi másra nincs szükség a zenelejátszáshoz, csak egy tápkábelre és egy telefonra. Megadnánk nekik az olcsó vezeték nélküli hangszóróik és soundbarjaik minden felhasználóbarát jellegét, de ezt párosítanánk lélegzetelállítóan gyönyörű hangzással.

Nem az a tény, hogy a high-end erősítés árucikké vált, kényszerítse a gyártókat stratégiájuk újragondolására. Magának a Hi-Fi-nek a túlélését kell biztosítaniuk. A D osztály nem a forradalom, és nem is fogja elindítani azt. A D osztály azért van ott, hogy segítse a forradalmat."

....No,...akkor hajrá D osztály!!! Remélem sikerülni fog,..hisz a fiataloké a jövő.

Van olyan hazai (de idehaza nem nagyon ismert) diszkrét elemekből teljesen saját tervezésű D osztályú erősítőt gyártó cég, aki egy világhírű planár sugárzó gyártónak készít olyan D - osztályú erősítő prototípust, a telefonos zenehallgatási élmény fokozására, ami (az iOS eszközökkel való jobb kompatibilitás miatt) nem az ilyenkor szokásos és szinte mindenki más által használt Qualcomm chipes megoldást használja a Bluetooth kapcsolat esetében, hanem egy teljesen egyedi megoldást és wifi (Roon, Airplay2, stb) kompatibilis is. A ribbon hangsugárzó gyártója olyan módon akarja aktívvá tenni a hangsugárzói egy típusát (30 ezer eurós árkategóriában), hogy azon semmilyen interkonnekt és Ethernet csatlakozó ne legyen.

[Block]

Hosszú a cikk de el kell olvasni mert olyan ipar történeti áttekintés ad amitől el áll a szavad és a vég következtetés ebből származik

"Élet vagy halál"
Nincs olyan hét, hogy valamelyik szakértő ne kérdezné meg: „Haldoklik a high-end audio?”, és miért nem tudjuk felkelteni a fiatalabb korosztály érdeklődését a nagy teljesítményű audio iránt.

Nem nyilvánvaló? Egy fiatal pár véletlenül átlépi egy hifibolt küszöbét, ahol ellentmondást nem tűrően közlik velük, hogy először erősítőket, DAC-okat, hangszórókat, „összekötőket” (azaz kábeleket), tápkábeleket és „rendszerhangolást” kell kitanulniuk, mielőtt egyáltalán eszükbe jutna megválni a pénzüktől. Meglepődsz, hogy úgy döntenek, mégsem nekik való?

Nemrégiben egy vezető hifi magazin vezércikket közölt, amelyben a probléma megoldását valamilyen kezdőeszközzel javasolták: egyszerű lemezjátszókkal, minimalista A osztályú erősítők és vaskos hangszórókkal, egyenesen a szerző hetvenes évekbeli kollégiumi szobájából kiemelve. Ez több mint cinikus. A cél nyilvánvalóan nem az volt, hogy a fiatalabbakat érdekelje a kiváló minőségű hangzás, hanem a dobozokkal való bütykölés. Ez még csak nem is fog működni: mikor lelkesedtek valaha is a gyerekek ugyanazért a dologért, amit a szüleik szerettek, amikor ők fiatalok voltak?

Mi lenne, ha azt adnánk nekik, amiért bejöttek a boltba? Egy olyan rendszert, ami megbízhatóan jól szól, és nem állítja őket felesleges választási lehetőségek elé. Lehetőleg olyat, amihez semmi másra nincs szükség a zenelejátszáshoz, csak egy tápkábelre és egy telefonra. Megadnánk nekik az olcsó vezeték nélküli hangszóróik és soundbarjaik minden felhasználóbarát jellegét, de ezt párosítanánk lélegzetelállítóan gyönyörű hangzással.

Nem az a tény, hogy a high-end erősítés árucikké vált, kényszerítse a gyártókat stratégiájuk újragondolására. Magának a Hi-Fi-nek a túlélését kell biztosítaniuk. A D osztály nem a forradalom, és nem is fogja elindítani azt. A D osztály azért van ott, hogy segítse a forradalmat."

....No,...akkor hajrá D osztály!!! Remélem sikerülni fog,..hisz a fiataloké a jövő.

[twinastir]

Hosszú a cikk de el kell olvasni mert olyan ipar történeti áttekintés ad amitől el áll a szavad és a vég következtetés ebből származik

"Élet vagy halál"
Nincs olyan hét, hogy valamelyik szakértő ne kérdezné meg: „Haldoklik a high-end audio?”, és miért nem tudjuk felkelteni a fiatalabb korosztály érdeklődését a nagy teljesítményű audio iránt.

Nem nyilvánvaló? Egy fiatal pár véletlenül átlépi egy hifibolt küszöbét, ahol ellentmondást nem tűrően közlik velük, hogy először erősítőket, DAC-okat, hangszórókat, „összekötőket” (azaz kábeleket), tápkábeleket és „rendszerhangolást” kell kitanulniuk, mielőtt egyáltalán eszükbe jutna megválni a pénzüktől. Meglepődsz, hogy úgy döntenek, mégsem nekik való?

Nemrégiben egy vezető hifi magazin vezércikket közölt, amelyben a probléma megoldását valamilyen kezdőeszközzel javasolták: egyszerű lemezjátszókkal, minimalista A osztályú erősítők és vaskos hangszórókkal, egyenesen a szerző hetvenes évekbeli kollégiumi szobájából kiemelve. Ez több mint cinikus. A cél nyilvánvalóan nem az volt, hogy a fiatalabbakat érdekelje a kiváló minőségű hangzás, hanem a dobozokkal való bütykölés. Ez még csak nem is fog működni: mikor lelkesedtek valaha is a gyerekek ugyanazért a dologért, amit a szüleik szerettek, amikor ők fiatalok voltak?

Mi lenne, ha azt adnánk nekik, amiért bejöttek a boltba? Egy olyan rendszert, ami megbízhatóan jól szól, és nem állítja őket felesleges választási lehetőségek elé. Lehetőleg olyat, amihez semmi másra nincs szükség a zenelejátszáshoz, csak egy tápkábelre és egy telefonra. Megadnánk nekik az olcsó vezeték nélküli hangszóróik és soundbarjaik minden felhasználóbarát jellegét, de ezt párosítanánk lélegzetelállítóan gyönyörű hangzással.

Nem az a tény, hogy a high-end erősítés árucikké vált, kényszerítse a gyártókat stratégiájuk újragondolására. Magának a Hi-Fi-nek a túlélését kell biztosítaniuk. A D osztály nem a forradalom, és nem is fogja elindítani azt. A D osztály azért van ott, hogy segítse a forradalmat."

[twinastir]

Élet a határon – Személyes nézőpont a D osztályú audio erősítő múltjáról, jelenéről és jövőjéről


https://hometheaterhifi.com/30th-annive ... dayOxuECLw

Szerző
Bruno Putzeys

[tamagaba]

Nemrég szereztem egy ilyet:

[white-tiger]

Új, referencia minőségűnek mondott ReVox Grandmaster kazetták jelentek meg.

Screenshot 27.jpg

Ettől még nem szaladok újra magnó
deck-et venni.

[tamagaba]

Új, referencia minőségűnek mondott ReVox Grandmaster kazetták jelentek meg.

Screenshot 27.jpg

Jajj nekem, ebbü mi lesz more? Type I
Ráismer valaki a házra és az orsóra?

[kaef2]

Új, referencia minőségűnek mondott ReVox Grandmaster kazetták jelentek meg.

[fererencz]

Kösz, meg fogom nézni. Értem, hogy más, mert rajta van az ember fején, fülén. De akkor is a MrCollector által betett méréseknél 2,5kHz-ig mondjuk, hogy "jó", vagy ha úgy tetszik lineárishoz közeli az átvitel, utána iszonyú gatya. Ezt kompenzálja, hogy közel van a fülemhez?

Ha egy egyenletes átvitelű hangfal megalkotását könnyű dolognak tekintünk (nem az), akkor egy fejhallgató már keményebb dió. A testünk, fejünk, fülünk miatt bizonyos frekvenciákat más hangerővel érzékelünk, legyen az természetes hang, vagy egy hangfal. Ha a fülünkben van a hangforrás, akkor ez a hatás szinte megszűnik, de ekkor ami elméletileg egyenletes átvitelű, azt már nem egyenletesnek halljuk. Példa kedvéért: a testünk 1-10kHz között kiemel 5-10dB-t. Élő zenei koncerten, beszélgetés közben, a lineáris hangfal esetén is. Ha a fülünkben is lineáris a hangforrás, akkor ezt ellenkezőleg, 5-10dB csökkenésként éljük meg.

Ezt a fejhallgatóknak ideális átvitelt meg már technikailag is nehezebb (főleg passzív módon) közelíteni, mint hangfalak esetén.

[wasiliy888]

Viszont én azt szeretném kérdezni, hogy az normális, hogy egy ilyen drága, premium kategóriájú fejhallgató átvitele a magastartományban ennyire gyalázatos, vagy ez a mérőszoftver, esetleg a mérőeszköz hibája?
Nincs tapasztalatom fejhallgatókkal, szóval tényleg kíváncsi vagyok.

Nem éppen fejhallgatószakértői válasz:

Mást várunk el egy szobai hangsugárzótól, mint egy olyan eszköztől, ami ott van a fülönkben/fülönkön:
https://usound.com/how-headphones-should-sound/

Focal Elegia mérve:
https://www.rtings.com/headphones/reviews/focal/elegia

Ugyanitt össze is tudod hasonlítani olcsóbbakkal, drágábbakkal. Bár a grafikon nem zene, nem is irodalmi alkotás, vagy mi.

Elolvastam. Ha jól értem, a fülünk pont úgy emeli ki ezt a tartományt, ami a képeken látható, hogy a Focal görbéje pontosan annak a negatívja. Így gondolom, lineárisnak halljuk az átvitelét, azaz ilyennek kell lennie minden fejhallgatónál.
Köszönöm!

[wasiliy888]

Viszont én azt szeretném kérdezni, hogy az normális, hogy egy ilyen drága, premium kategóriájú fejhallgató átvitele a magastartományban ennyire gyalázatos, vagy ez a mérőszoftver, esetleg a mérőeszköz hibája?
Nincs tapasztalatom fejhallgatókkal, szóval tényleg kíváncsi vagyok.

Nem éppen fejhallgatószakértői válasz:

Mást várunk el egy szobai hangsugárzótól, mint egy olyan eszköztől, ami ott van a fülönkben/fülönkön:
https://usound.com/how-headphones-should-sound/

Focal Elegia mérve:
https://www.rtings.com/headphones/reviews/focal/elegia

Ugyanitt össze is tudod hasonlítani olcsóbbakkal, drágábbakkal. Bár a grafikon nem zene, nem is irodalmi alkotás, vagy mi.

Kösz, meg fogom nézni. Értem, hogy más, mert rajta van az ember fején, fülén. De akkor is a MrCollector által betett méréseknél 2,5kHz-ig mondjuk, hogy "jó", vagy ha úgy tetszik lineárishoz közeli az átvitel, utána iszonyú gatya. Ezt kompenzálja, hogy közel van a fülemhez?

[fererencz]

Viszont én azt szeretném kérdezni, hogy az normális, hogy egy ilyen drága, premium kategóriájú fejhallgató átvitele a magastartományban ennyire gyalázatos, vagy ez a mérőszoftver, esetleg a mérőeszköz hibája?
Nincs tapasztalatom fejhallgatókkal, szóval tényleg kíváncsi vagyok.

Nem éppen fejhallgatószakértői válasz:

Mást várunk el egy szobai hangsugárzótól, mint egy olyan eszköztől, ami ott van a fülönkben/fülönkön:
https://usound.com/how-headphones-should-sound/

Focal Elegia mérve:
https://www.rtings.com/headphones/reviews/focal/elegia

Ugyanitt össze is tudod hasonlítani olcsóbbakkal, drágábbakkal. Bár a grafikon nem zene, nem is irodalmi alkotás, vagy mi.

[MrCollector]

Nagyon érdekes, amit írsz, nehéz lenne letagadni a kábelcsere hatását.

Viszont én azt szeretném kérdezni, hogy az normális, hogy egy ilyen drága, premium kategóriájú fejhallgató átvitele a magastartományban ennyire gyalázatos, vagy ez a mérőszoftver, esetleg a mérőeszköz hibája?
Nincs tapasztalatom fejhallgatókkal, szóval tényleg kíváncsi vagyok.

Ez egy nagyon olcsó eszköz. Van hozzá egy egyedi kompenzációs fájl, azzal mért így. Ha azt nem töltöttem be, a beszakadásból pukli lett. Egyébként elég soknál jelentkeznek ilyenek. De ez hallgatásnál nem tűnik fel.