A malmomra hajtod a vizet ezzelDeLorean írta: ↑2023.12.30., szomb. 20:17Ne nézd meg újra, de vegyél el 2,5 percet percet az írásomból, ami a bevezető rész - akkor jelenik meg a film címe.
Rebel Moon.
A legelején Anthony Hopkins narrál, ami szerintem egy filmrajongónak azonnal megadja az alaphangot.
10 percnél kezdi el ütni a harangot a főszereplő.
Kezdetben a rendező játszik a fényekkel, tényleg direkt olyan fókusz állítást és élesítést használ, ami csak a középső és fontos szereplőre fókuszál, de azt váltogatja nagyon érdekesen és szokatlanul.
10 perctől kezdve a 20 percig fenntartja az izgalmat, hogy valami lesz és 21 percnél lesz egy lezárás, ami sejteti, hogy itt bizony nem rózsás az élet.
15 percnél már megjelenik a fő gonosz, a hangok és az űrhajók leszállása nagy élmény.

Pont azt írtam korábban, hogy az eleje alapján ígéretesnek tűnt.
Aztán számomra egy nagy rakás sz.r lett, kb onnan, hogy átment a hét szamurájba, random "hősök" összegyűjtésébe, akik vagy épp teljesen irreleváns vagdalkozásokban (ld. a póknővel való harcot, az egész alapindoka olyan gyermeteg, a "harc pedig annyira de annyira unalmas és kiszámítható", hogy első alkalommal ítt hagytam abba) vagy éppen a totális semmittevésben tűnnek ki (ld a sárből összeszedett holtrészeg "hőst" - akire valahogy nem is emlékszem, hogy mitől fontos, és mit csinál utána, meg hogy egyáltalán miért is van rá szükség). Színészi alakítások? A "főgonosz" egyszerűen nevetséges, egy paródiában lenne a helye. de legalább a színés szem tudott semmit kihozni ebből az úgynevezett "főgonoszból". A főszereplő legnagyobb színászi teljesítménye a naplementébe révedezés, kb egy fapofa a csaj. A póknőt legyőző csjaszi egy totál pókerarc, a kosztümöse és a kaszkadőrje többet dolgozott, mint ő. A lázadó srác és csaj mintha ott sem lettek volna, annyira nem élték magukat bele a szerepbe. Az "aratásfelügyelő" vagy mi "parasztlegény" minden volt csak hiteles nem. Egyetlen értékelhető alkotás az "árulóé". Ez van, ugyanazt a filmet láttuk, és másképpen éltük meg. Ja, és a végét kb a közepén megjósoltam már, annyira rohadtul kiszámítható volt az egész.
Nekem nincs semmi problémám azzal, hogy Neked tetszett, miért nem bírod elfogadni azt, hogy számomra ez egy értékelhetetlenül pocsék katyvasz lett?