Aszpirin írta: ↑2023.12.30., szomb. 20:05
Na ez így rendkívül izzadtságszagú érvelés. Komolyan, arányaiban szerinted hány ember ül le úgy filmet nézni, hogy a "szakmai minőségre", avagy kompozícióra meg a "hangzás kreatív használatára" stb. figyel kritikusi szemekkel/fülekkel?
Perdöntő lenne bárkinek a személyes véleményére nézve, hogy kisebbségben van vele? A többségre hivatkozni szakmai és minőségi kérdésekben? Itt valóban érződik némi hónaljszag.
Annyit állítottam, hogy egy film szakmai minősége már az első percekben is érzékelhető. Erre nem cáfolat az, hogy sokan nem képesek rá. Ha néha tévedtem és leállítottam egy gagyinak ítélt mozit, aminek a 88. percében lett volna egy hatalmas művészeti villanás, hát így jártam, de ez szerintem és reményeim szerint meglehetősen ritka. Eszemben sincs mindennek esélyt adni és nem akarok minden filmet végignézni, hogy hátha...
Az inkriminált Rebel Moon nálam kb 4 percig ment. Már az első képek és jelenetek is bosszantóak voltak sok szempontból, aztán - mert kedvelem a műfajt - beletekertem, hátha kiforrja magát, de beleestem egy csatajelenetbe, ami még kínosabb volt, mint az eleje, főleg a vágás, a párbeszédek és a színészek sutasága miatt (amiért ugye nem feltétlenül őket kell hibáztatni). Hiába volt néhány sztár a szereplők között, szerintem ők is kínosan érezték magukat (arccal a pénztár felé). Innen kezdve adta magát a Stop gomb megnyomása, mert egyértelművé vált, hogy ez a film nem nekem készült és teljesen mindegy, mekkora siker lesz, vagy ki mit mond róla. Én sem nyilatkoztam eddig róla, most is csak példaként említem arra, hogy ha egy film eleje gagyi, akkor az bizonyára végig az is marad.
A többséget - akikre hivatkozol - jellemzően nem érdekli a - nyilván hiányosan - felsorolt szakmai szempontok (bár tudat alatt hatnak rájuk), a filmet egy sztorinak tekintik és ha az érdekes, vagy ha kellően látványos a kép és dögös a hang, akkor a film szerintük jó és kész. Nagyjából olyasmi ez, mint a hifizés és a zenehallgatás közötti különbség, amik látszólag ugyanarról szólnak, de mégsem, az egyik hangokról, a másik pedig a műről és az előadásról szól. Nem baj, csak tény.
Mindegy, hosszú és megosztó téma, no és nyilván nem itt van a helye.
