Gyula, azt hiszem ismersz eléggé, hogy tudd, melyik oldalon állok ebben a vitában.
Ugyanakkor az a helyzet, hogy tudtommal amíg egy fizikai jelenség létezését méréssel elméletileg egyértelműen igazolni lehet, addig nem-létezését nagyon nehéz bizonyítani. Akár objektívnek tekintjük a mérést, akár szubjektív érzékeinkre hagyatkozunk. Ha egy statisztikailag szignifikáns mérés kimutatja a jelenséget, akkor annak a meglétét elfogadottnak tekinthetjük, ha viszont nem, az nem jelenti azt, hogy a jelenség nem létezik. Ez a probléma jelen esetben Amir módszerével. Méri a jeleket, a mérés nem mutat ki szignifikáns eltérést, és ebből levonja a következttést, hogy nem létezik eltérés a hangásban. Csakhogy sajnos ebben a következtetésben - szerintem - pontosan az a hiba, amit az ellentábornak felró: hogy ez a következetetés egy sor bizonyítatlan prekoncepcióra támaszkodik, és a formális logika - amennyiben azt elfogadjuk - sem engedi meg ezt a következtetést (egészen tudományosan: az implikáció két oldalának tagadása megfordítja az implikáció irányát, és ezt a nagyon alapvető formális logikai szabályt Amir teljesen figyelmen kívül hagyta). Így viszont a mérés a hitét támasztja alá - ami csak egy fokkal jobb, mint az ellentábor módszere, ami kizárólag az szubjektív érzékelésre épül.
Mindezt pedig úgy írtom le, hogy közben a tudományban hiszek, Cat.5e kábeleket és kutyaközönséges switcheket és számítógépeket használok, nem is tervezek (soha) audiofil switchekre váltani, tehát önigazolás kizárt.
