Úgy tűnik az empirikus módszereket negatív kontextusba helyezed, pedig pl. a fizika tudományában nagyon sokszor empirikus úton fedeznek fel új törvényszerűségeket (kisérleti fizika), amit aztán később matematikai levezetésekkel elméleti síkon is igazolnak (elméleti fizika). Én úgy gondolom a hi-fi világában is van helye az empirikus módszereknek.juliush írta: ↑2022.08.10., szer. 14:49Nos, volt aki megtette (lásd a videót lent), de mivel az eredmény nem találkozott az ilyen fórumokon hangadó véleményekkel, nem igazolta "empirikus tapasztalataikat", azok gazdái hamar karaktergyilkosságba mentek át. Pedig a mérés metódikája szakmailag helytálló. És azt sem gondolnám, hogy a TP-Link fizette volna, hogy az eladásaikat veszélyeztető speciális audió switch-ek térnyerését visszaszorítsa.sutemenyx írta: ↑2022.08.08., hétf. 22:55Ha azt akarod megállapítani, és bebízonyítani, hogy teljes hülyeséget beszélek, akkor erre két módot tudok neked javasolni:
1./ Meghallgatod megfelelő rendszerben
2./ Zajspektrumot mérsz 100Hz-100kHz közt -felőlem mérheted 100Mhz-ig vagy 1GHz-ig is-, majd ezt a mérést közzéteszed.
Persze jöhet a következő közhely, az ócska kínai DAC, amely nem képes a finomságokat kimutatni. Tegyük fel, hogy lecseréljük egy speckó (elektroncsöves, BG kondis, ős kerámia-tokos 14-bites DAC-os, rakjátok össze az ideális konfigot!) berendezésre, amely láss csodát, hallható tartományban észlelhető és mérhető változást hoz! Vajon ebben az esetben a "felbontóképessége" növekedett, vagy a környezeti hatásokra, zajokra való érzékenysége annyira gyatra?
Mindegy is, a vélt vgy valós különbséget a beleölt pénz, erőfeszítés és technológia, méregdrága mérőeszközök alkalmazásának tudata, az újdonság varázsa, az önigazolás, vagy épp a "szakértő" influenszer hobbitársak véleménye transzformálja a következő minőségi ugrás ígéretévé, végső soron az egyértelmű és látszólag a végtelenségig fenntartható fejlődés vallásává, ami aztán irracionálisan elszabaduló pozitív árspirált táplálja.
Ne becsüljük le a folyamat mögött munkálkodó pszichológiai erőket! Félek, hogy egy teszt során a kezelt és gyári eszközöket bekötve, de vicceskedve épp fordítva jelezve a vendégek részére, hogy pillanatnyilag melyik szól, hamar jönnének a kezeltnek hitt eszközt dicsőítő jelzők, "nagyobb, pontosabb tér", meg "sokkal jobb felbontás", meg "jóval mélyebbre menő basszusok"... minden audiofil közhely, amelyet a háttérinfóval, előítételetekkel és vizuális élménnyel összezavart elme elpufogtathat, hogy összhangot teremtsen a minket bombázó különböző ingerek között. Sőt, csak tettetve a kapcsolgatást is biztosan kiváltanék megkülönböztető értékítéleket, mert úgy vagyunk huzalozva, hogy mintázatokat, rendszert keressünk a környezetünkben. Mindezt számtalan kísérlettel igazolták.
youtu.be/BHPwPRLxDWc
A kínai DAC témakörben egy empirikus tapasztalat: Korábban volt egy beszámított Luxman DA-250-es DAC-om, amit meghirdettem. Jött egy "potenciális vevő" meghallgatni, de hozta a saját, "csúcs" Sabreval szerelt Toppingját, ha jól emlékszem talán a D90-es volt. A Luxman egy "mezei" PCM1795-ös DAC chipet tartalmaz. Azt kb. két perc után levettem, hogy esze ágában sincs megvenni a Luxmant, pusztán önigazolást keresett, azzal a percepcióval, hogy a csúcs Sabres Topping úgyis megveri a 3-szoros árú Luxmant, vagy legrosszabb esetben nem lesz köztük lényeges különbség. Nagyon szeretette volna ezt hallani, de persze nem így alakult, az arcára fagyott a mosoly abban a pillanatban, amikor a Luxman megszólalt. Szignifikánsan, minden tekintetben, egyértelműn sokkal jobb volt a Luxman, és ezt kénytelen volt ő is elismerni. A Luxmant végül nem ő, hanem egy hozzáértő ügyfél vásárolta meg, aki pontosan tudta hogy mit vesz.






