Kerékpározás

[zoli73]

A másik kérdés, ami az én bringámat érinti. Tudtok ajálani valami frappáns, és jól működő, jól is kinéző(nem barkács) megoldást láncvilla védő gyanánt? Valami öntapadós gumi védőt képzelek el, de amiket láncvilla védőként találtam, azok igen béna cuccok.

Köszönöm előre is a segítséget!

Nagyon jó, átlátszó, vastag öntapadós matricák vannak.
Montira, meg neoprén tépőzáras megoldások.

Bringás boltban ajálottak egy karbon mintás, öntapadós láncvillavédőt, de az olyan kemény volt, hogy a legtöbb láncvillára nem feküdt volna rá rendesen, így inkább meg sem vettem. Azok a tépőzáras, neoprén védők ahogy látom ma is nagyon elterjedtek, de engem már 25 éve is kirázott tőlük a hideg. Mikor annak idején elkezdtek terjedni, én is beszerezten egyet, de kb. 2 hét után ledobtam.

[ANDS]

….
…fél év alatt a testsúly 25%-át eldobtam,hogy a teljesítmény nem esett, inkább nőtt.
…

de viccet ha férledobom, tényleg meg kell találni egy jó egyensúlyt a kajában és kb fél évig ne érdekeljen,ha nem finom
….

Érdekelne, hogyan sikerült ledobni a kilókat?
Nekem csak kb. 5-10 kg feleslegtől kellene megszabadulni.
2020 előtt nem volt gond, majd 2022- ben rámjött kb. +8 kg, és attól azóta nem nagyon bírok megszabadulni.
62 éves elmúltam, hiába tornázom, túrázom, átgereblyéztem a kajámat is.

[pärt]

Magamtól nem néznék ilyen videókat, de kiváncsi voltam, min kapott össze Asebi és Revi (bár érdekesebb lenne, hogy min nem ). Az elsőt, a nagyon tudományos doki bácsit nem - azon instant bealudnék - az életét visszaszerző fickót igen. Szerintem elég szűk buborék ez a heti 10-12-20 kilis klub. Nekem nyáron jó esetben mondjuk heti 3 másfél-két órás tekerés fér bele, nagy ritkán egy hosszabb, télen meg némi futás (utóbbit pár éve vezettem be, megszeretni száz év alatt sem tudnám). Bár magammal példálózni itt nem releváns, mivel nulla verseny ambícióm van, és fogalmatlanul, edzésterv nélkül tekerek saját örömre. Négy órás csörték, edzéssel elégetett hétvégék, élőhalottként lézengés, feladatként evés...azért ezt átlag Gipsz Jakabok munka, család mellett nemigen tehetik meg. Elég határozott célok kellenek hozzá, hogy valaki amatőrként e köré szervezze az életét, annyi áldozatot hozva, és annyi áldozathozatalra kényszerítve a szeretteit. Szóval derék dolog, hogy a fickó meghozta ezt a döntést, de azért felmerül a kérdés, hogy ha most így boldog, akkor korábban mit hajtott.

[AAttila]

Nincs annyi időm,hogy a montival elguruljak a Pilisbe, ott edzeni egy jót, majd hazatekerni. de még a diósdi-érdi emelkedők is "messze" vannak montival. De addig is nyomom Csepelen.

Dömörkapunál van egy tök jó autós parkoló. Vagy megállhatsz a házunk előtt is, onnan 15 perc Dömörkapu.

Igaz. Hétvégi tekeréshez jó megoldás. Hétköznap sajna nincs annyi időm,hogy meló után (17-kor érek haza) Szigetszentmiklósról átkocsikázzak Szentendrére (kb 1,5ó oda, vissza már kevesebb egy kicsit) és még 2-2,5ó edzés. Nem jó helyen lakok Ellenben ha TT lenne a főprofilom,akkor viszont itt vagyok jó helyen

[Vinkler]

A másik kérdés, ami az én bringámat érinti. Tudtok ajálani valami frappáns, és jól működő, jól is kinéző(nem barkács) megoldást láncvilla védő gyanánt? Valami öntapadós gumi védőt képzelek el, de amiket láncvilla védőként találtam, azok igen béna cuccok.

Köszönöm előre is a segítséget!

Nagyon jó, átlátszó, vastag öntapadós matricák vannak.
Montira, meg neoprén tépőzáras megoldások.

[Vinkler]

Nincs annyi időm,hogy a montival elguruljak a Pilisbe, ott edzeni egy jót, majd hazatekerni. de még a diósdi-érdi emelkedők is "messze" vannak montival. De addig is nyomom Csepelen.

Dömörkapunál van egy tök jó autós parkoló. Vagy megállhatsz a házunk előtt is, onnan 15 perc Dömörkapu.

[zoli73]

Szép estét mindenkinek!
Szereléssel kapcsolatban, illetve használati tapasztalatokra lenne szükségem.
Adott a fiam bringája, ami jelenleg 2x10s váltórendszerrel van szerelve, és felmerült a váltás 1x12s-re(haladjunk a korral).
1-2 technikai részlet nekem még nem teljesen világos, ill. pro, és kontra érveink vannak, így nem szeretnénk azonnal fejest ugrani az alkatrész beszerzésbe, és szerelésbe. Akár privátban is megbeszélhetjük.

A másik kérdés, ami az én bringámat érinti. Tudtok ajálani valami frappáns, és jól működő, jól is kinéző(nem barkács) megoldást láncvilla védő gyanánt? Valami öntapadós gumi védőt képzelek el, de amiket láncvilla védőként találtam, azok igen béna cuccok.

Köszönöm előre is a segítséget!

[revox]

Én is edzek heti 10-12 órát és nem xarom telibe a csajom.

Persze, mert tréning után nem vagy zombi
Nagyon jól elmondta, miböl állt az élete, míg maxra járatta magát. És aki maxra járatja magát és jönnek a számok, eredmények, nem tud leállni. Sok ilyen embernek, sokszor csaja se volt
De minket ez nem fenyeget :)
Én pl ma gondoltam, megyek tekerni, de tudom, mivel tré vagyok, szombatra nem regenerálódnék és a csajom már reklamál, hogy Bükk. Nem mentem, majd szombat, Bükk (főleg, ha esik )

[AAttila]

Azért van élet 50 felett is. Igaz én későn kezdtem bringázni (45 voltam), de most ahogy a műtét után csinálom az edzéseket, jönnek olyan számok, amiket 46 évesen tudtam (akkor edzővel dolgoztam) A segmenteken nem megyek rá a KOM -ra,csak simán csinálom az edzésemet és már az akkori idők eredményeimet közelítem vagy már meg is döntöttem. Nekem ez elég visszajelzés, hogy amit csinálok, azért nem olyan rossz (biztosan lehetne még jobb) Vagy amikor megyek a többiekkel, akik korban 6-13 évvel fiatalabbak, de néha meglepődnek, hogy még az "öreg" is képes erőt beleadni, hozzátenni
Most csak úgy tekerek,hogy minden egyes ride, fun. Még amikor kilépek a komfortzónából (mert azt azért kell), akkor is. Örülök, hogy visszatért ez az érzés, mert egy kicsit már leakadtam róla. Jövő héten megjön a váltóm és megyek vissza az emelkedőkre és a Pilisbe. Addig montizok tovább.

Furcsa hogy a monti az akadálya az emelkedoknek meg a Pilisnek.

Nincs annyi időm,hogy a montival elguruljak a Pilisbe, ott edzeni egy jót, majd hazatekerni. de még a diósdi-érdi emelkedők is "messze" vannak montival. De addig is nyomom Csepelen.

[asebestyen]

Nemertesz :)
Ami ott van,az OK. Csak továbbvittem a fonalat, hogy ez valójában miből jön. Egy versenyző,míg gurul a gép, körbexarja a csaját, meg mindent. Aztán,ha már nem, gyorsan prioritást vált. Én csak ezen mosolyogtam, ezek már az önnyugtatás formulái,de ehhez mindenki túl hiú és idő elfogadni. A srác még félúton van az elfogadással kb. Harmad.
A többi OK,nem vitattam

Értelek, csak nem értek egyet. :)
Önimádó önző fasznak lenni, ahhoz nem kell kerékpárversenyzőnek lenni, ha baj van meg kapaszkodni az általa terheltekbe.
Én is edzek heti 10-12 órát és nem xarom telibe a csajom. Különben meg ez a jól halad a bicili is olyan dolog, hogy kihez vagy mihez képest. Általában nem azok ájulnak el önmaguktól, akiknek lenne miért.

[revox]

nekem ez ugrik be róla (egyből). egyszer mindenkinél eljön a leszállóág és azt valahogy "túl kell élni". Sok egykori sporttársnál láttam és én is átéltem (és máig fura érzés)

Persze hogy eljön, de ennek semmi köze ehhez a videohoz. Az egyik egy döntés a másik meg egy természetes folyamat, ahol azért nem a világ vége jön el hirtelen. Némi szemléletváltás és kis hozzáértés szükséges a folyamat elodázásához, a romlási meredekség csökkentéséhez. Van rá példám saját csapatból, ahol sportoló versenyen 50 felett csinál PR-eket (akár teljes távon) olyan verseny szakaszokon/versenyeken, ahol sok-sok éve versenyez. :) Naturálban természetesen, mert az ügyeskedés az egy másik sport. (ide jönne egy hányós szmájli ha lenne)

Nemertesz :)
Ami ott van,az OK. Csak továbbvittem a fonalat, hogy ez valójában miből jön. Egy versenyző,míg gurul a gép, körbexarja a csaját, meg mindent. Aztán,ha már nem, gyorsan prioritást vált. Én csak ezen mosolyogtam, ezek már az önnyugtatás formulái,de ehhez mindenki túl hiú és idő elfogadni. A srác még félúton van az elfogadással kb. Harmad.
A többi OK,nem vitattam

[asebestyen]

Azért van élet 50 felett is. Igaz én későn kezdtem bringázni (45 voltam), de most ahogy a műtét után csinálom az edzéseket, jönnek olyan számok, amiket 46 évesen tudtam (akkor edzővel dolgoztam) A segmenteken nem megyek rá a KOM -ra,csak simán csinálom az edzésemet és már az akkori idők eredményeimet közelítem vagy már meg is döntöttem. Nekem ez elég visszajelzés, hogy amit csinálok, azért nem olyan rossz (biztosan lehetne még jobb) Vagy amikor megyek a többiekkel, akik korban 6-13 évvel fiatalabbak, de néha meglepődnek, hogy még az "öreg" is képes erőt beleadni, hozzátenni
Most csak úgy tekerek,hogy minden egyes ride, fun. Még amikor kilépek a komfortzónából (mert azt azért kell), akkor is. Örülök, hogy visszatért ez az érzés, mert egy kicsit már leakadtam róla. Jövő héten megjön a váltóm és megyek vissza az emelkedőkre és a Pilisbe. Addig montizok tovább.

Furcsa hogy a monti az akadálya az emelkedoknek meg a Pilisnek.

[AAttila]

Azért van élet 50 felett is. Igaz én későn kezdtem bringázni (45 voltam), de most ahogy a műtét után csinálom az edzéseket, jönnek olyan számok, amiket 46 évesen tudtam (akkor edzővel dolgoztam) A segmenteken nem megyek rá a KOM -ra,csak simán csinálom az edzésemet és már az akkori idők eredményeimet közelítem vagy már meg is döntöttem. Nekem ez elég visszajelzés, hogy amit csinálok, azért nem olyan rossz (biztosan lehetne még jobb) Vagy amikor megyek a többiekkel, akik korban 6-13 évvel fiatalabbak, de néha meglepődnek, hogy még az "öreg" is képes erőt beleadni, hozzátenni
Most csak úgy tekerek,hogy minden egyes ride, fun. Még amikor kilépek a komfortzónából (mert azt azért kell), akkor is. Örülök, hogy visszatért ez az érzés, mert egy kicsit már leakadtam róla. Jövő héten megjön a váltóm és megyek vissza az emelkedőkre és a Pilisbe. Addig montizok tovább.

[asebestyen]

nekem ez ugrik be róla (egyből). egyszer mindenkinél eljön a leszállóág és azt valahogy "túl kell élni". Sok egykori sporttársnál láttam és én is átéltem (és máig fura érzés)

Persze hogy eljön, de ennek semmi köze ehhez a videohoz. Az egyik egy döntés a másik meg egy természetes folyamat, ahol azért nem a világ vége jön el hirtelen. Némi szemléletváltás és kis hozzáértés szükséges a folyamat elodázásához, a romlási meredekség csökkentéséhez. Van rá példám saját csapatból, ahol sportoló versenyen 50 felett csinál PR-eket (akár teljes távon) olyan verseny szakaszokon/versenyeken, ahol sok-sok éve versenyez. :) Naturálban természetesen, mert az ügyeskedés az egy másik sport. (ide jönne egy hányós szmájli ha lenne)

[revox]

na,megnéztem a videót. ezen a "krízisen" szerintem átesik mindenki. Az az igazság,amíg gurul a szekér és az realtíve lazán gurul (igaz,kemény edzések árán) addig spanolja. Aztán egyszer eljön egy változás, ahogy a csávónak is a podcast (nekem pl elég egybeesett a teljesítményesés,amikor a melóhelyen elkezdtem okoskodni,aztán rámsóztak minden lóxxart. Míg előtte balkézzel letudtam a napi munkát, lényegében pinenni jártam be melóhelyre utána olyan plusz feladatokat is kaptam,amivel volt,hogy éjszaka is tolni kellett,mert ment a nagyvezérnek 2 nap múlva). Ilyenkor elkezd nem úgy gurulni a szekér és elengedik. De ekkor nem is lesz értelme azt hajszolni,ami előtte volt, mert olyan már sose lesz. És erre még rájön a korral járó esés, marad a lazább bringázás elfogadása. Ez valójában egy kudarcélmény "túlélése", de elkerülhetetlen idővel.
(fel si hívja a figyelemt a következő témára, amikor a sportpszichológust veszik elő)

Komoly erőfeszítés lehetett ezt kihallani ebből. Nyilván nem lepődöm már meg itt semmin, főleg hifis topicok után.

nekem ez ugrik be róla (egyből). egyszer mindenkinél eljön a leszállóág és azt valahogy "túl kell élni". Sok egykori sporttársnál láttam és én is átéltem (és máig fura érzés)

[asebestyen]

na,megnéztem a videót. ezen a "krízisen" szerintem átesik mindenki. Az az igazság,amíg gurul a szekér és az realtíve lazán gurul (igaz,kemény edzések árán) addig spanolja. Aztán egyszer eljön egy változás, ahogy a csávónak is a podcast (nekem pl elég egybeesett a teljesítményesés,amikor a melóhelyen elkezdtem okoskodni,aztán rámsóztak minden lóxxart. Míg előtte balkézzel letudtam a napi munkát, lényegében pinenni jártam be melóhelyre utána olyan plusz feladatokat is kaptam,amivel volt,hogy éjszaka is tolni kellett,mert ment a nagyvezérnek 2 nap múlva). Ilyenkor elkezd nem úgy gurulni a szekér és elengedik. De ekkor nem is lesz értelme azt hajszolni,ami előtte volt, mert olyan már sose lesz. És erre még rájön a korral járó esés, marad a lazább bringázás elfogadása. Ez valójában egy kudarcélmény "túlélése", de elkerülhetetlen idővel.
(fel si hívja a figyelemt a következő témára, amikor a sportpszichológust veszik elő)

Komoly erőfeszítés lehetett ezt kihallani ebből. Nyilván nem lepődöm már meg itt semmin, főleg hifis topicok után.

[revox]

Az alapépítés egy végtelen folyamat. Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel kell szolgálnom. Jó hír viszont, hogy az öregedésünk nem gátja ennek, ellentétben a maximális erőkifejtés mértékével vagy a vázizomtömeg növelésével, szóval hajrá!

nem írok regényt, de 40 évesen tudtam erősödni,gyorsulni (simán elmentem az elit sorunkkal közös mezőnyben,vagy edzésen). 45 évesen ezt már megtartani is elég volt, elengedés, nagy zuhanás. 50 évesen újra kicsit erőre kaptam, de látótávolságban se volt az az erő, de főleg robbanékonyság,amit még 40 évesen fel tudtam szedni.
talán a megfejtés, a reális célok kítűzése, akkor még lesz is benne némi sikerélmény

Kérdés, hogy melyik életkorban mennyi és milyen befektetett munka volt bennük? A külső tényezők, stresszorok mennyire voltak ugyanazok, stb... Az emberek először mindig a volument engedik el és próbálják intenzitással pótolni. Persze lehetetlen. Idősebb korban még inkább lehetetlen.

na,megnéztem a videót. ezen a "krízisen" szerintem átesik mindenki. Az az igazság,amíg gurul a szekér és az realtíve lazán gurul (igaz,kemény edzések árán) addig spanolja. Aztán egyszer eljön egy változás, ahogy a csávónak is a podcast (nekem pl elég egybeesett a teljesítményesés,amikor a melóhelyen elkezdtem okoskodni,aztán rámsóztak minden lóxxart. Míg előtte balkézzel letudtam a napi munkát, lényegében pinenni jártam be melóhelyre utána olyan plusz feladatokat is kaptam,amivel volt,hogy éjszaka is tolni kellett,mert ment a nagyvezérnek 2 nap múlva). Ilyenkor elkezd nem úgy gurulni a szekér és elengedik. De ekkor nem is lesz értelme azt hajszolni,ami előtte volt, mert olyan már sose lesz. És erre még rájön a korral járó esés, marad a lazább bringázás elfogadása. Ez valójában egy kudarcélmény "túlélése", de elkerülhetetlen idővel.
(fel si hívja a figyelemt a következő témára, amikor a sportpszichológust veszik elő)

[revox]

Az alapépítés egy végtelen folyamat. Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel kell szolgálnom. Jó hír viszont, hogy az öregedésünk nem gátja ennek, ellentétben a maximális erőkifejtés mértékével vagy a vázizomtömeg növelésével, szóval hajrá!

nem írok regényt, de 40 évesen tudtam erősödni,gyorsulni (simán elmentem az elit sorunkkal közös mezőnyben,vagy edzésen). 45 évesen ezt már megtartani is elég volt, elengedés, nagy zuhanás. 50 évesen újra kicsit erőre kaptam, de látótávolságban se volt az az erő, de főleg robbanékonyság,amit még 40 évesen fel tudtam szedni.
talán a megfejtés, a reális célok kítűzése, akkor még lesz is benne némi sikerélmény

Kérdés, hogy melyik életkorban mennyi és milyen befektetett munka volt bennük? A külső tényezők, stresszorok mennyire voltak ugyanazok, stb... Az emberek először mindig a volument engedik el és próbálják intenzitással pótolni. Persze lehetetlen. Idősebb korban még inkább lehetetlen.

40 és 45 között ugyanaz a csapattréning. utána csak a magányos ride-ok.

de 45 évese, ami még 40 évesen fejlesztett, már lényegében nem hozott semmit, ott látszott,hogy elindult egy "leépülés". az utolsó versenyen pont nyertünk egy páros időfutamot (de már abba is majd belehaltam. egy U19-es fiúval mentem párban). Akkor még nem tudtam, de aztán ki is ugrottam, legalább szépen zártam De, ha őszinte akarok lenni, majd belehaltam abba a futamba, nem az a jóleső győzelem volt, amit éreztem,hogy lazán ment. Ha nem páros és nem nézem azt, hogy az a fiú bízik bennem, megálltam volna kb félúton, bevágom a bicajt a kocsiba, oxt tekerjen aki szegény

[asebestyen]

Az alapépítés egy végtelen folyamat. Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel kell szolgálnom. Jó hír viszont, hogy az öregedésünk nem gátja ennek, ellentétben a maximális erőkifejtés mértékével vagy a vázizomtömeg növelésével, szóval hajrá!

nem írok regényt, de 40 évesen tudtam erősödni,gyorsulni (simán elmentem az elit sorunkkal közös mezőnyben,vagy edzésen). 45 évesen ezt már megtartani is elég volt, elengedés, nagy zuhanás. 50 évesen újra kicsit erőre kaptam, de látótávolságban se volt az az erő, de főleg robbanékonyság,amit még 40 évesen fel tudtam szedni.
talán a megfejtés, a reális célok kítűzése, akkor még lesz is benne némi sikerélmény

Kérdés, hogy melyik életkorban mennyi és milyen befektetett munka volt bennük? A külső tényezők, stresszorok mennyire voltak ugyanazok, stb... Az emberek először mindig a volument engedik el és próbálják intenzitással pótolni. Persze lehetetlen. Idősebb korban még inkább lehetetlen.
.

youtu.be/w6H9XTQX03w

[revox]

Az alapépítés egy végtelen folyamat. Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel kell szolgálnom. Jó hír viszont, hogy az öregedésünk nem gátja ennek, ellentétben a maximális erőkifejtés mértékével vagy a vázizomtömeg növelésével, szóval hajrá!

nem írok regényt, de 40 évesen tudtam erősödni,gyorsulni (simán elmentem az elit sorunkkal közös mezőnyben,vagy edzésen). 45 évesen ezt már megtartani is elég volt, elengedés, nagy zuhanás. 50 évesen újra kicsit erőre kaptam, de látótávolságban se volt az az erő, de főleg robbanékonyság,amit még 40 évesen fel tudtam szedni.
talán a megfejtés, a reális célok kítűzése, akkor még lesz is benne némi sikerélmény

[asebestyen]

A metabolikus egészség a fontos. Nagyon nem vagyok híve a hirtelen fogyásnak és a hirtelen nagy változtatásnak sem edzésben, sem étkezésben. A homeosztázis környékén kell maradni, 1-1 kis lépést kell tenni, de azt minden nap, következetesen.
Ez a kaja dolog is táplálkozásból egy önjutalmazó rendszerré korcsosult. Nincs gond a jutalmazó attitűddel, ha betölti az étkezés az eredeti funkcióját is és azon van a hangsúly. Cigi, pia, energiaital, cukros italok, a semmihez is nagy energiasűrűségű ételek zabálása kuka. Ezek elb--molják az edzést, az alvást, a tanulást, mindent egy pillanatnyi rövidke hormonválaszért.
Az egészben semmi nagy tudomány nincs, az egyetlen kulcs a következetes és folyamatos úton maradás, 1 adott pillanatban a jó döntést kell meghozni.

[revox]

Az a legnehezebb, főleg, h elég foodie vagyok.
De a tendencia elindult, a többi idő kérdése. Én 2 évre lőttem be a testsúlyt, eddig 10 hónap telt el kb. 10 kiló ment le kb.

igen,ez a kajaimádatod nem titok

de a 10 kg se rossz. lassú víz majdcsak elmossa azt a partot

[Vinkler]

a kaja nem megy, mi? az elég önsanyargatós játék. Azt kel valahogy elérni,hogy a kajában le tudjunk mondani dolgokról. A jó hír, hogy a finomabb,de kevsbé veszélyes falatok utána visszekerülhetnek az étrendbe, de valahogy el kell hagyni a plusszokat és az csak bicajozással nem megy. kb 5 évig csináltam,hogy bicajozgattam, még logikát is lehetett benne itt-ott találni, de a kilók csak felfele jöttek. jött egy nem túl kellemes vérkép, ami elzsírosodást mutatott. Jól megijesztettek vele, munkához is láttam. fél év alatt a testsúly 25%-át eldobtam,hogy a teljesítmény nem esett, inkább nőtt. A legutóbbi, kb 3 oldallas, szinte mindenre kiterjedő vérképemen egy csillag se volt (52 years old). A doki majdnem le K anyázott, mert elmentem neki panaszkodni, hogy a végét járom (állítólag hipochonder vagyok ).

de viccet ha férledobom, tényleg meg kell találni egy jó egyensúlyt a kajában és kb fél évig ne érdekeljen,ha nem finom

csendben mondom, nemrég #marconi járt nálunk. kérdeztem még kint a versenyen, vegyek neki sültkolbászt, mert nincs otthon kaja. mondta, van sajátja... én kolbászoztam, Zoli apám olyat evett,amit talán még én se,mikor átalakító projektben voltam. Zöldségekre emlékszem, salátára, de az biztos, nem volt eltúlozva és kinek, hogy, biztos nem vetekedett ízre egy jóféle cigánypecsenyével. De ő se kevesett dobott le. De ez csak így megy

Az a legnehezebb, főleg, h elég foodie vagyok.
De a tendencia elindult, a többi idő kérdése. Én 2 évre lőttem be a testsúlyt, eddig 10 hónap telt el kb. 10 kiló ment le kb.

[revox]

Vinkler, hogy áll? mehet már hegyre?

Dehogy megy, csak vegzál, rángatja sertés testét felfelé.
Én már 10 hónapja alapozok, de szerintem még egy évet biztosan, meg utána is párat.

de hőjjje vagy

a kaja nem megy, mi? az elég önsanyargatós játék. Azt kel valahogy elérni,hogy a kajában le tudjunk mondani dolgokról. A jó hír, hogy a finomabb,de kevsbé veszélyes falatok utána visszekerülhetnek az étrendbe, de valahogy el kell hagyni a plusszokat és az csak bicajozással nem megy. kb 5 évig csináltam,hogy bicajozgattam, még logikát is lehetett benne itt-ott találni, de a kilók csak felfele jöttek. jött egy nem túl kellemes vérkép, ami elzsírosodást mutatott. Jól megijesztettek vele, munkához is láttam. fél év alatt a testsúly 25%-át eldobtam,hogy a teljesítmény nem esett, inkább nőtt. A legutóbbi, kb 3 oldallas, szinte mindenre kiterjedő vérképemen egy csillag se volt (52 years old). A doki majdnem le K anyázott, mert elmentem neki panaszkodni, hogy a végét járom (állítólag hipochonder vagyok ).

de viccet ha férledobom, tényleg meg kell találni egy jó egyensúlyt a kajában és kb fél évig ne érdekeljen,ha nem finom

csendben mondom, nemrég #marconi járt nálunk. kérdeztem még kint a versenyen, vegyek neki sültkolbászt, mert nincs otthon kaja. mondta, van sajátja... én kolbászoztam, Zoli apám olyat evett,amit talán még én se,mikor átalakító projektben voltam. Zöldségekre emlékszem, salátára, de az biztos, nem volt eltúlozva és kinek, hogy, biztos nem vetekedett ízre egy jóféle cigánypecsenyével. De ő se kevesett dobott le. De ez csak így megy

[asebestyen]

Az alapépítés egy végtelen folyamat. Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel kell szolgálnom. Jó hír viszont, hogy az öregedésünk nem gátja ennek, ellentétben a maximális erőkifejtés mértékével vagy a vázizomtömeg növelésével, szóval hajrá!