Mindenki úgy élvez, ahogy tud.("vadász" néhai Hificity)
De! "Bizonyos szint felett, nem megyünk bizonyos szint alá." E.P.
És hogy ki határozza meg ezt a szintet? Tenmagad.

És vannak szintek (kasztok?). Van, aki egy Sokol rádión is örömmel tudja hallgatni Bartók zenéjét, és megjegyezi, hogy milyen gyönyörű…Édesanyám is ilyen volt. Pont, ahogy írod, ő a zenét hallgatta, nem a berendezést.Luxor Audio írta: ↑2025.07.21., hétf. 19:41
Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen.
…..
Hozzátenném, mint mindenféle művészetfogyasztás, úgy a zenehallgatási élmény minősége és mélysége is leginkább a hallgatón múlik, kevésbé a technikai környezeten, vagy akár a felvételen. Mióta hifizek, értetlenül állok az olyan hozzáállással szemben, minek szellemében hobbitársak hosszasan sorolják negatív élményeiket. Sok más hobbit űztem már, de azokban többnyire pozitív, elégedett hozzállás a jellemző, hiszen mi másért üzné őket bárki is.juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 08:39Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik! De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!
Ez egy csábító, mostanában népszerűnek is mondható vonat, amire nem feltétlenül érdemes felszállni. AKA populizmus? A hangfelvételkészítés és kiadás a szórakoztatóipar része és mint ilyet, mesterkéltséggel, műviséggel vádolni nagyjából olyasmi, mint a betanult szöveget előadó színpadi színészt hazugnak mondani. Bizonyos szempontból jogos a vád, de azért vegyük már észre, hogy egy színházban vagyunk!
Hangosítás nélküli élő zene
Igen ezzel pontosan így vagyok én is.ANDS írta: ↑2025.07.21., hétf. 17:43juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 08:39Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!
Igen, otthon zenét hallgatva nekem is az az érzésem, hogy milyen jól szól a hifim.
Aztán egy koncerten, ahol unplugged hallom a hangszereket, ott fordul a kocka.
Igen, otthon zenét hallgatva nekem is az az érzésem, hogy milyen jól szól a hifim.juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 08:39Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!
juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:36Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.kaef2 írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:06...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...
A cél pont az, hogy az inherensen korlátozott képességű otthoni rendszereken is viszonylag nagy hűséggel szólalhasson meg, ez nem fog másképp menni, mint a rendelkezésre álló rögzített információ megfelelő transzformációjával. De nem transzformál maga az élő helyszín is? Épp múltkor értekeztetek hosszasan arról, mennyire befolyásolja a fizikai környezet az adott ponton élvezhető hangzást. Akkor a MüPa is "VFX/CGI effektekkel", meg "megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel" operál az állítható hangvetőinek köszönhetően testre szabható akusztikai jellemzőivel? Érdekes filozófiai kérdés.
Nem feltétlenül értek egyet a hangrögzítést, mint iparágat általánosságban gonoszul "manipulatívnak" beállító megjegyzésekkel. Az általam hallgatott zenéken (ami elsősorban, bár nem kizárólag klasszikust és jazzt jelent) legalábbis olyan hangmérnökök, bővebben produkciós csapatok munkáját hallom, akikről érződik, hogy kívülről-belülről ismerik a megszólalás körülményeit, és technikailag, és művészikeg is elegendően felkészültek ahhoz, hogy a mikrofonokkal rögzített információt az otthoni, átlagos, két- vagy többcsatornás hallgatási környezetben igen nagy hűséggel reprodukálhatóan keverjék, masztereljék. Elég meghallgatni egy koncertet a MüPában, aztán egy-egy Jared Sacks produkciót a Fesztiválzenekarral ugyanott. De a Decca felvételeit hallgatva is úgy gondolom, hogy például John Dunkerley is pontosan tisztában volt a montreali Saint-Eustache templom egy bizonyos pontján hallható hangzással, és megvoltak az eszközei és persze képességei ennek otthon reprodukálhatóan történő keveréséhez.kaef2 írta: ↑2025.07.21., hétf. 09:06...Az agyon maszterelt, agyon simogatott stúdió felvételek egy virtuális valóságot akarnak nekünk eladni, egy álomvilágot, mint egy film, tele VFX/CGI effekttel, aminek semmi köze a realitásokhoz, megvariált idősíkokkal, belső időzítésekkel, az élő (hangosított) zene meg a valós, látott, érzékelt élményt kellene, hogy átadja és kiterjessze a koncertterem egészére...
A hozzértéssel hangosított, viszonylag kevés ember előtt megtartott koncertek is nagy élmény tudnak adni.juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 08:39Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!
Igen, végül is ennek a hobbinak pont valami ilyesmi a célja és értelme!juliush írta: ↑2025.07.21., hétf. 08:39Többször leírtam már, érdekes módon otthon zenét hallgatva én inkább azt érzem, mennyire sokat tud visszaadni az élő élményeim hangulatából, az emlékezetemben élő megszólalásból, semmint azt, hogy mennyi minden hiányzik!
De lehet, hogy én csak a "félig tele az a pohár" típusú ember vagyok!
Mi közel lakunk, gyakran kimegyünk. Van több színpad, szabadtéri fúvóskoncert, templomi orgonakoncert, kamarazene, rockzene, stb.
H figyelmesen olvastad, amire válaszoltál (vagy nem arra válaszoltál? Mert nagyon kontextusban volt), az a Váci Vigalomról szólt.
Ha figyelmesen olvasod amit írtam, abban nincs utalás a Váci Vigalomra. De ne ragozzuk ezt...
Nem voltam még a Váci Vigalmon, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne ott hangosítás.
Nincs erre igazából előírás. Nyilván a beépített alkatrészek maximális üzemi hőmérsékletét nem haladhatja meg a tényleges üzemi hőmérséklet. Nagyon változó az a tartomány, amiben az egyes alkatrészek megbízhatóan képesek működni, a tranzisztorok és az ellenállások elég jól bírják a magas, akár 125-150 fokos üzemi hőmérsékletet, a kondenzátorok azonban érzékenyebbek erre, tipikusan max. 70-80 fokra vannak specifikálva. Egy tervezőnek arra is figyelni kell, hogy a megbízható működés és hosszú élettartam érdekében a tényleges üzemi hőmérséklet azért min. 10-15%-al alacsonyabb legyen a maximálisnál. Például az A osztályú erősítőknél - ahol a működési elvből fakadóan nagyon magas az üzemi hőmérséklet - különös gonddal kel kiválasztani az alkatrészeket, hogy hosszú távon is bírják a magas hőterhelést.Rock60 írta: ↑2025.07.17., csüt. 17:02Kicsit más.
Egy analóg táp mennyire melegedhet, mi számít normális üzemi hőfoknak, és mi az, ahol már túlmelegedésről beszélhetünk ?
Ha, erre egyáltalán létezik valamilyen általánosítható szabály...![]()
/ Van nálam próbára egy jövevény és nem tudom megítélni, hogy megfelelően működik, vagy túl meleg-e./
Köszi.
Igen, általában azt tartják a single endről. Nem keverendő az "A osztályúval" nem ugyanaz. És bár az SE-k is tudnak "vadállatok" is lenni, a push-pull viszont nem tudja a "finomabb" hangzásvilágot képviselni.dixie-chicken írta: ↑2025.07.09., szer. 12:56ez itt off,az adminisztációt majd megkérem,tegye át az általános csevegőberevox írta: ↑2025.07.09., szer. 10:21írja Dixi: én még nem találkoztam olyan A class amplifikációval,amelyben van igazi "harapás",de ami késik,nem múlik :)
pedig ott van csak energia... azon a videón ami van,emléxem,majd lefújt a kanapéról az alig hallható hangerőn a cucc.
nemrég voltam egy havernál,aki vette egy AN erősítőt. alapvetően a tipikus hifis zenéket kedvelte, pedig top felsőszériás Shindot használt és egyéb finomságokat, nem rossz hangfalakkal (pl Living Voice). na vett egy erősítőt, vittem át kondo drótokat és rájött, hogy szereti a nirvanát istényleg jó volt. De az okát nem tudom, miből ered, hogy ez nálunk nem annyira terjedt el. lehet a régi pozdorjás AN/Snell dobozok miatt.
hogy ON maradjon, ez igaz a drótjaikra is, de valahogy nem szokott összejönni sok embernek az install, aztán kukázza a lehetőséget. gondolom, már kiderült,én se szeretem a piszmogást, kell az erő ,energia. de ez igaz az élet egyéb területeire. Ha autóba ülök, nekem kevés az 50km/h városban, de nem is a sebesség érdekel, a gyorsulás, menetdinamika, gyors irányváltás, stb... az az élvezetes,nem a tempó. na,a hifiben se szeretem a maszatolást, de ott se a hangerő számít, a gyorsaság(persze, nem baj, ha van lehetőség megkúpolni a hangerőt, de nem szoktam sűrűn)
nem biztatok erre senkit, de van benne lehetőség![]()
...nagyon általánositva,az A osztály inkább a simaság,barsonyos,finomabb hangzásvilágot képviselte az én mostani hifista életemben...lehetséges hogy meg kell szögelni ilyenkor vlmilyen durvább tölcséres hangszoróval,és akkor esetleg kéz a kézben járhatnak
![]()
ez itt off,az adminisztációt majd megkérem,tegye át az általános csevegőberevox írta: ↑2025.07.09., szer. 10:21írja Dixi: én még nem találkoztam olyan A class amplifikációval,amelyben van igazi "harapás",de ami késik,nem múlik :)
pedig ott van csak energia... azon a videón ami van,emléxem,majd lefújt a kanapéról az alig hallható hangerőn a cucc.
nemrég voltam egy havernál,aki vette egy AN erősítőt. alapvetően a tipikus hifis zenéket kedvelte, pedig top felsőszériás Shindot használt és egyéb finomságokat, nem rossz hangfalakkal (pl Living Voice). na vett egy erősítőt, vittem át kondo drótokat és rájött, hogy szereti a nirvanát istényleg jó volt. De az okát nem tudom, miből ered, hogy ez nálunk nem annyira terjedt el. lehet a régi pozdorjás AN/Snell dobozok miatt.
hogy ON maradjon, ez igaz a drótjaikra is, de valahogy nem szokott összejönni sok embernek az install, aztán kukázza a lehetőséget. gondolom, már kiderült,én se szeretem a piszmogást, kell az erő ,energia. de ez igaz az élet egyéb területeire. Ha autóba ülök, nekem kevés az 50km/h városban, de nem is a sebesség érdekel, a gyorsulás, menetdinamika, gyors irányváltás, stb... az az élvezetes,nem a tempó. na,a hifiben se szeretem a maszatolást, de ott se a hangerő számít, a gyorsaság(persze, nem baj, ha van lehetőség megkúpolni a hangerőt, de nem szoktam sűrűn)
nem biztatok erre senkit, de van benne lehetőség![]()
Te meg megint elkezdtél okoskodni, elemezni és személyeskedni, pedig nem kért fel rá senki.Alex_Aston írta: ↑2025.07.06., vas. 11:20
Te elkezdtél már megint okfejteni a saját kis zárt világod alapján, mondván megint csak te tudod a tutit? Igen.