Őszinte leszek, nem tudnám megmondani, ezek a paraméterek nálam miként érvényesülnek. ezek nyilván olyan dolgok,amik fontosak, de lehet van az a szint,ahol ezek már alapkövetelmények, vagy alapból megvannak és a tulaj nem fordít rá figyelmet. De lövésem sincs. Nem szoktam ennyire szétcincálni egy rendszer hangját.MrCollector írta: ↑2025.03.18., kedd 15:08Megpróbálok arra rávilágítani ami az én "hitvallásom" szerint mindenkinek egyértelmű kellene, hogy legyen.revox írta: ↑2025.03.18., kedd 14:38Talán a második fele miatt is felesleges a tökéletes hangszerhűséget hajkurászni. Persze,nem árt, ha tud különbséget tenni a hifi "ez", és "az" között, de ettől ez a "hangminősség" kérdés sokkal egyszerűbb, de lehet csak nekem tűnik annak.MrCollector írta: ↑2025.03.18., kedd 14:17
Szerintem ez egy jó példa arra milyen is egy zongora hangja.
https://www.youtube.com/watch?v=xd2TL88T9_s
Na de milyen van a felvételen? Azt inkább hagyjuk is, hogy a stúdióban, ki és milyen elektronikákkal dolgozott a saját szájíze szerint.![]()
Nagyjából egy dolgot figyelek meg egy hifinél: mennyire érzem azt,hogy gépet hallgatok. Vagy megfordítva: mennyire tudja feledtetni, hogy gépet hallgatok. De ezek is túl nagy szavak és olyan "bölcsek". Egyszerűen, amit jó hallgatni, az jó és kész. Ezzel a nézettel egy baj van, nem lehet éveken át boncolgatni, filozofálni és merengeni rajta![]()
ui: jó videó![]()
A legtöbben a hangokat, a mély-közép-magas hangok arányát nézik alapból. A kábelnek "kevés a mélye", "sok a magasa" stb. Nyilván a korábban kitárgyalt dolgok miatt ezek alapján billenhet jobbra vagy balra a mérleg.
Amiknek viszont mindenhol pozitívumként kellene jelentkezni az a hangok "tisztasága", a dinamikai árnyalások, a térleképzés, a szeparáció. Természetesen azért még lehet "rossz" egy kábel mert ezek valamelyikében jeleskedik. Viszont ezen tulajdonságok hiánya nem igazán orvosolható semmivel.
Sokan azt gondolják, és így is titulálják, ha valami "dinamikus" hangú akkor az agresszív, fárasztó, idegesítő. Hát pont nem az. Ahol nyugodtság van ott nyugodt, ahol feszültség ott erőteljes. Számomra a mindig nyugodt az unalmas. Na meg persze az ellenkezője sem igazán jó, talán még rosszabb is. Lapos unalmas a zene, ha nincs mélység, a zenészek, mintha egymás mellett állnának a színpad szélén. Elviselhetetlennek tartom azt is amikor minden egy helyről szól, nincs szélesség (a zenészek egy kupacban vannak egymás hegyén-hátán). Szinte zagyvaság a zene, mintha összekevernénk egy menü fogásait és úgy tálalnánk.
Mivel a tökéletes hangzás lényegében elérhetetlen inkább ezek azok a paraméterek amikre kellően oda kellene figyelni.
talán a nyugodtság, vagy feszültségre tudok refeltekálni, de kicsit másként értelmzve... Pl az Einstürzende / Silence is Sexi albuma hatott eddig mindenkire. Elég nyugis zenének hallatszik de közben módfelett depresszál... (nem is szeretem -sűrűn- hallgatni
de nekem ez idegen terület





