tunerman írta: ↑2025.01.29., szer. 13:26
Az első generációs Philips CD lejátszók 7000-es sorozatú chip készlete igen egyszerű kivitelezésű lejátszást tett lehetővé. Ma ezt úgy mondanánk, hogy Real Time módban ment, kiolvasta és feldolgozta az információt, majd kiadta a hangfrekvenciás kimenetre.
A digitális tartományban történő dekódolási, szűrési és egyéb transzformációs, átalakító műveletek során mindig átmeneti tároló(k)ba kerül az információ, és a végső D/A-átalakításig mindvégig PCM, vagy DSD kódolt marad. Az csak "kényelmi" kérdés, hogy mennyit tölt az infó tárolókban, bármelyik ilyen ponton dönthetnénk úgy is, hogy pár napig ott marad, és csak akkor folytatjuk a folyamatot. Tehát szó sincs valódi Real Time-ról műszakilag, még ha kívülről úgy is tűnik!
Ellentétben az analóg rendszerekkel, amelyekben működési elvükből adódóan a jel minden időpillanatban közvetlenül reprezentálja a hasznos információt, tehát a folytonosság nem szakadhat meg. (Hacsak nem rögzítünk a folyamat során analóg módon, mondjuk szalagra).
A korai rendszerekben a részegységek, mint a kiolvasás (ami egyszeri próbálkozás lehetett, annak minden tökéletlenségével), transzformálás és dekódolás időzítései közös órajelen osztoztak, innen az "izokrón" elnevezés.
Az Általad lenézett modern digitális rendszerekben pont a fenti "tárolhatóságra" támaszkodva "aszinkron" megoldásokat alkalmaznak inkább, ahol a részegységek saját ütemezésük szerint végezhetik a dolgukat. A sokszoros sebességű kiolvasó többszöri próbálkozással nagyobb pontossággal olvashatja ki az információt a médiumról egy átmeneti tárolóba, amelyből a következő szekció a saját "igénye" szerint olvashatja ki, hogy aztán önálló ütemezéssel végezze el a feladatát, legyen szó digitális szűrőalgoritmusokról, vagy épp a végső D/A-átalakításról.
Elterjedt alkalmazás erre a CD tartalmának ellenőrizhetően bitpontos (ld. AccurateRip) kiolvasása valamilyen informatikai tárolóeszközre, NAS-ra, filléres CD/DVD/BluRay-meghajtóval (amelyet 1000 óra múlva akár le is cserélhetünk egy hasonlóan olcsó újra), amit aztán közvetlenül a tárolóeszközről olvasva, vagy épp hálózati streameléssel juttatunk el a lejátszó eszközhöz, DAC-hoz. Ennek a megoldásnak a kiolvasási pontossága, és az ütemezések aszinkron jellege tökéletesen eliminálja a korai játékosok óhatatlan olvasási problémáit, amelyektől még olyan örökkévalóságnak tervezett egységek sem mentesek, mint a CDM-0/1.