Egyszerűsítve a probléma felvetésem:fapaci írta: ↑2024.02.07., szer. 12:14Ez a 20-30 ember, akik itt csevegnek mostanában, többnyire személyesen is ismerik egymást. Csak míg négyszemközt általában megvan a tisztelet és a figyelem, szemtől szemben nem szokás keménykedni, addig itt a fórumon inkább színpadi szereplés, a közönségnek játszás zajlik. Akinek ez nem szimpatikus, csendben van, vagy privát üzenetekben kommunikál.
Hangstúdiókban a 90-es évektől, a digitális technika térhódításával párhuzamosan terjedt el a központi órajel generátorok használata, kvázi kötelezővé is vált, ezért van/volt szinte minden Pro Audio eszközön külső szinkronizálási lehetőség, csatlakozás. Nem feltétlenül a hangminőség javulását várták tőlük, hanem a rendszer üzembiztonságát próbálták javítani, korábban gyakoriak voltak a digitális szinkronhibákból következő üzemzavarok, mérgelődések, néhányat én is átéltem.istvan01 írta: ↑2024.02.06., kedd 17:06Jitter varázslás kapcsán felmerül bennem az a kérdés, hogy ha felvétel során, ami általában több mikrofon, több csatorna, hangszer előadó függő felvétel technika, melyeket ma már mind A/D 24b/192k...32b/384k felbontásból kevernek, masztereznek, majd végén lekeverik kereskedelmi szintre, ebben a nagy halmazban biztos hogy egy és ugyanaz nagy jóságú maszter clockról szinkronizáltak? Vagy készülékenként, műveletenként azért alacsony jitterű digitalizálás történt, de a végtermékben, kikeverés után ez a jitter már nem tekinthető nagy jóságúnak.
Ha így készül a zenei felvételek többsége, akkor lejátszási oldalon van értelem a fáziszaj/jittert végletekig javítani?
Keresgélek az emlékeim között, de nem jut eszembe olyan Master Clock a stúdiós világból, ahol olyan extrém jitter értékeket emlegettek volna, amik a HiFi-ben felbukkannak mostanában. De az egyszerűbb kristályos verziók mellett voltak/vannak komoly rubidium atomórák, meg OCXO megoldások is, amik aztán sok évvel később megjelentek a HiFi környékén is (Paul Pang, Pink Faun, stb.). Stúdiókban sokkal lényegesebb a megbízhatóság, üzembiztonság. Pár hónapja bontottunk szét egy 8 évvel ezelőtt épített stúdiót és döbbentünk rá, hogy a központi óra megállás, kikapcsolás nélkül ment végig. Hát nem volt könnyű élete, de a gyártója is azt javasolja, a (hő)stabilitás miatt ne kapcsolgassák ki/be.
Mostanra jelentőségét veszítette a kérdés, a stúdiókban egyre kevesebb különálló készülék dolgozik, szinte mindent központi számítógépekkel csinálnak, amiket többféle vezérlő felületen érnek el, akár több munkaállomásról is, ezek szinkronizálását maga a központi egység megoldja.
Aki kellően nyugodt és befogadó lelkiállapotban van, elolvashatja ezt a cikket a témában, a konklúzió különösen érdekes, ez is egyfajta válasz Istvan01 kérdésére. Én persze elhatárolódok tőle.![]()
"Conclusions
Overall, it should be clear from these tests that employing an external master clock cannot and will not improve the sound quality of a digital audio system. It might change it, and subjectively that change might be preferred, but it won't change things for the better in any technical sense. A‑D conversion performance will not improve: the best that can be hoped for is that the A‑D conversion won't become significantly degraded. In most cases, the technical performance will actually become worse, albeit only marginally so."
Lehet azt valahogy értelmezni, sejteni, egy digitálisan készült, feldogozott zenei kiadvány mint végtermék, mekkora jitterrel jellemezhető, vagyis az elkészültéig a gyártó eszközök eredő jittere miben nyilvánul meg? Mérni, vagy kalkulálni hogy lehet ezt?