Snipi írta: ↑2023.08.15., kedd 09:40
Rock60 írta :
"Egy zenész barátom mondta, de persze más is felhozta már, hogy ha pl. egy brácsa megszólalna a nappalimban, az annyival dinamikusabban, valóságosabban, természetesebben szólna, mint bármilyen drága rendszeren egy konzerv-brácsa, hogy az valóban az ég és a Föld."
Azért ez így ebben a formában nem teljesen igaz.
Ez sok mindentől függ. A jelzett hangszer minőségétől is, a zenész tudásától is és sok minden egyébtől is amibe inkább nem mennék bele. Hallottam én már olyan élő zenét ami nagyon haloványan szólt, de persze ez a ritkább eset.
Nálam már szólt a szobában cselló. A zenehallgató szobában.
Meg basszus-gamba, 7 húros.
Valóban döbbenetes élmény.
Azt a dinamikát, azt én csak nem ember léptékű rendszereken hallottam.
Aki jár házikoncertekre, az is tudja, miről beszélek.
Vagy aki leült már egy zongorához, és leütött pár billentyűt.
Vagyis: most dőljünk a kardunkba, ha nincs pár 100M meg egy 80m2 auditórium kéznél?
Nem kell, mert a történet másról is szólhat. Én pl. sokkal halkabban hallgatok zenét, csellót biztosan halkabban, nagyzenekart 1000%, kis-zenekart 100%, hogy halkabban, talán egyedül a reneszánsz lant az, ahol ritkán megvan kb. az élő hangerő.
De valami más is ki tud jönni a jó rendszerekből, kicsi hangerőn is. Valami, ami a valóságtól több. Jobb. Attól a valóságtól, amelyhez olykor hozzájutunk.
Szerintem, aki a valósághűséget kergeti, az örökös frusztrációban, elégedetlenül morzsolgatja hifis napjait, és agyal azon, hogy mennyire gyors kéne legyen egy erősítő, meg mekkora hangerőt tudjon, meg a damping faktor, meg a Boulder, Halcro, Soulution, hogy de azok debezzeg, meg hogy a Bruno Putzey vagy a Nelson Pass a jobb fej.
Amúgy, magánvéleményem, hogy az igazi jó erősítők a konstruktőr hangi ízlését tükrözik, nem pedig a bla..bla..bla hangoztatott műszaki szövegeiket.