Pontosabban azt érzed, hogy a koncert atmoszférája megjelenik a szobában, és - ugyanúgy mint egy koncerten - nem kezdesz el mindenfélét csinálni, hanem leülsz és élvezed!
Azt hiszem, az x2 éppen ezt teszi hozzá a hangzáshoz: a jelenlét-érzetet, a hely szellemét.
Az x2-vel megszűnt "hifizés" maradéka is, az Si3 eddig is különlegesen szép hangszerhangjai az x2 által hozzátett plusz támogatással együtt megkapták azt a testet (és lelket, hangozzék ez bármily patetikusan is), amitől itt és most nálam valódi jelentéssel töltődött fel a Heed szlogen: Forget HiFi!
Egy-egy készülék teszten szoktuk mondani, hogy "szinte ott voltak a zenészek a szobában", régen én is mondtam ilyeneket, de most tudtam meg, milyen az amikor tényleg így van.
A múltkor egy jazz-kocsmában felvett Charlie Haden lemez után ki kellett szellőztetni


Jóóó, ez viccnek vicc, de egyáltalán nem túlzás ...
Ja, és egy aranyos, friss sztori az Enigmáról.
Hétvégén vendégeket vártunk, és miközben rendezkedtünk a nappaliban, szólt a zene.
Egyszer csak a párom a vitrines szekrény előtt állva (az egyik sarokban!), őszinte csodálkozással az arcán megszólal:
Figyelj, az hogy van, hogy bárhol vagyok a szobában, akárhogy mászkálok, a zene mindenhol mindig egyformán szól?
Csak annyit tudtam neki mondani: Ez az Enigma!
És akkor még az x2 nem is volt meg ...