Tavaly október második felében - életemben először - egymagam főztem házi fügelekvárt, saját kertből származó fügével. Egy hétvégén ment az akció egyik nap egy 8 literes, második nap egy 15 literes fazéknyi lett. Előzőhöz minimális nyírfacukrot (kb 60 deka a 8 literhez) és több citromot, a második főzethez 1 kg finomítatlan nádcukrot adtam, és arányaiban kevesebb citrommal (szóval kísérletezős fajta vagyok). Tartósítószermentes "technológiával" (kifőzött, fövő vízből kivett befőttesüvegekbe azonnal még majdnem fövő állapotban bemerve, szintén kifőzott tetőkkel leszorítva, leforgatva, 2 napig hálózsákokból és paplanokból készített vastag szárazdunsztban).Vasti írta: ↑2018.06.27., szer. 16:20Na ez az, amit nehéz felülmúlni - a jó házi lekvárt! A boltiak az ehetetlen és az ehető, de meghatározhatatlan ízű - állagú valami között vannak általában, igazán jót nem is tudom, ettem-e már? Pedig néha kipróbálunk valami drágább, minőségibbnek tűnőt, de nem az igaziak. Talán a Lidl-ben vettem régebben valami saját márkás gyümölcsakármiket, amik egészen jók voltak.
Olyan sikere lett, hogy több mint felét el kellett ide-oda ajándékoznom. Az utolsó üvegnyit kb egy hónappal ezelőtt fogyasztottuk el. A tartósítás így tökéletesen működött, de ha már megbont az ember egy üveggel, akkor azt max 1-másfél héten belül el kell fogyasztani, különben "megbuggyan".
A nádcukros, kevesebb citromos változat lett a finomabbik.
