Most volt sárgabarack. Mauritius-i organikus nádcukorral lett eltéve, a felébe, pedig tettünk levendulát is.
Lefotóztam egy kis üveggel neked.


Tavaly október második felében - életemben először - egymagam főztem házi fügelekvárt, saját kertből származó fügével. Egy hétvégén ment az akció egyik nap egy 8 literes, második nap egy 15 literes fazéknyi lett. Előzőhöz minimális nyírfacukrot (kb 60 deka a 8 literhez) és több citromot, a második főzethez 1 kg finomítatlan nádcukrot adtam, és arányaiban kevesebb citrommal (szóval kísérletezős fajta vagyok). Tartósítószermentes "technológiával" (kifőzött, fövő vízből kivett befőttesüvegekbe azonnal még majdnem fövő állapotban bemerve, szintén kifőzott tetőkkel leszorítva, leforgatva, 2 napig hálózsákokból és paplanokból készített vastag szárazdunsztban).Vasti írta: ↑2018.06.27., szer. 16:20Na ez az, amit nehéz felülmúlni - a jó házi lekvárt! A boltiak az ehetetlen és az ehető, de meghatározhatatlan ízű - állagú valami között vannak általában, igazán jót nem is tudom, ettem-e már? Pedig néha kipróbálunk valami drágább, minőségibbnek tűnőt, de nem az igaziak. Talán a Lidl-ben vettem régebben valami saját márkás gyümölcsakármiket, amik egészen jók voltak.


Ez az amit lesportoltál előre?


Na ez az, amit nehéz felülmúlni - a jó házi lekvárt! A boltiak az ehetetlen és az ehető, de meghatározhatatlan ízű - állagú valami között vannak általában, igazán jót nem is tudom, ettem-e már? Pedig néha kipróbálunk valami drágább, minőségibbnek tűnőt, de nem az igaziak. Talán a Lidl-ben vettem régebben valami saját márkás gyümölcsakármiket, amik egészen jók voltak.

Á, ilyen étteremben nem volt, és nem is lesz ;-)

Helló!










