Általában a hifiről

van egy régi haverom/barátom 15 évvel idősebb nálam, sokszor beszélgetünk zenéről, zenéhez tartozó dolgokról is.

nagy zeneszerető, képben van, koncertekre is jár, sokat hallgat lp-t, cd-t.

néha elmesélem, hogy a fórum, ahol vagyok milyen viták folynak, látom rajta hogy mosolyog ilyenkor, esetleg reagál hogy az "biztos jó lehet", "mi értelme van" etc.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere, van egy audio innovations 300-a, jpw hangfalak (lp lejátszó most nem jut eszembe, mi van), kábelmizéria nem érdekli.

nem is tervez cserélni, fejlesztgetni. csak élvezi a zenét otthon.

boldog ember
Akkor inkább komolyzene kedvelő.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere
Hányadik rendszere ez? Kezeletlenül nagy teher tud lenni a hifibogár, de a motiváció teljes hiányában sem hiszek. Lesz majd egy nagy aha-élmény, ami igazából b*ssza meg!-élmény:) lesz majd élete alkonya felé, hogy eddig hallgathatott volna számára fényévekkel jobbat is? De gondolom ezen sem lamentál, tehát tényleg boldogság lehet. Távolról szemlélve mindig zöldebb a másik élete. Aztán belekóstolva sokszor az jön ki, hogy csak problémákat cseréltünk, nem lett jobb, csak el volt hallgatva a hátulutő.

Én is minden éven elmegyek Hajdúszoboszlóra (is) gyerekkorom óta. Igen sokan sokszor megmosolyognak e miatt.... Ez van.

"Bejáratott" nyaralás, nem érhet nagy csalódás... A szokás amúgy nagy úr, szerintem a HiFi-ben is.

Erről eszembe jutott egyik ismerősöm, aki minden évben szoboszlóra jár nyaralni. Nem érdekli, hogy vannak még szép/szebb helyek a nagyvilágban. Jó neki szoboszló. Én is elégedett voltam a balatonnal - most sincs bajom vele - míg nem láttam az adriát...
Én is minden éven elmegyek Hajdúszoboszlóra (is) gyerekkorom óta. Igen sokan sokszor megmosolyognak e miatt.... Ez van.

van egy régi haverom/barátom 15 évvel idősebb nálam, sokszor beszélgetünk zenéről, zenéhez tartozó dolgokról is.

nagy zeneszerető, képben van, koncertekre is jár, sokat hallgat lp-t, cd-t.

néha elmesélem, hogy a fórum, ahol vagyok milyen viták folynak, látom rajta hogy mosolyog ilyenkor, esetleg reagál hogy az "biztos jó lehet", "mi értelme van" etc.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere, van egy audio innovations 300-a, jpw hangfalak (lp lejátszó most nem jut eszembe, mi van), kábelmizéria nem érdekli.

nem is tervez cserélni, fejlesztgetni. csak élvezi a zenét otthon.

boldog ember

Erről eszembe jutott egyik ismerősöm, aki minden évben szoboszlóra jár nyaralni. Nem érdekli, hogy vannak még szép/szebb helyek a nagyvilágban. Jó neki szoboszló. Én is elégedett voltam a balatonnal - most sincs bajom vele - míg nem láttam az adriát...

van egy régi haverom/barátom 15 évvel idősebb nálam, sokszor beszélgetünk zenéről, zenéhez tartozó dolgokról is.

nagy zeneszerető, képben van, koncertekre is jár, sokat hallgat lp-t, cd-t.

néha elmesélem, hogy a fórum, ahol vagyok milyen viták folynak, látom rajta hogy mosolyog ilyenkor, esetleg reagál hogy az "biztos jó lehet", "mi értelme van" etc.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere, van egy audio innovations 300-a, jpw hangfalak (lp lejátszó most nem jut eszembe, mi van), kábelmizéria nem érdekli.

nem is tervez cserélni, fejlesztgetni. csak élvezi a zenét otthon.

boldog ember

Lehetne vakdemózni néhány "süldő" erőlködőt mondjuk ZU audióval, a fülelő pedig saccoljon, hány vattos játékos szól. Születnének érdekes eredmények.
Számomra egy erősítő hangzásának, zeneiségének, és ezzel együtt értékének megítéléséhez az én szememben a nem a wattok száma az elsődleges. Kis teljesítményű is szólhat nagyon szépen, és nagy teljesítményű is lehet gyenge. Én nem tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy 2x500Watt alatt "nincs élet"....

" A hifi az, ami itt összezár minket, nem a zene. "

Én tisztelem a múlt mestereit mert az ő nyomdokain, az ő kezeik alól nőtt ki az a generáció amelyet te most nem tartasz sokra. Régen is voltak nagyszerű előadók és most is vannak. De ahogy a hifizéshez úgy a komolyzenéhez is szükséges egy szellemi frissesség és megújulásra való hajlandóság. Ha ez nem volna akkor még mindig olyanktól kellene Monteverdit hallgatni akiknek az nem szakterülete. Izgalmas érzés az amikor a basszista akkora hangon énekel, hogy az ember alatt berezonál a szék ( Gulyás Dénes is énekelt már előttem koncerten egy méterre, majd megsüketültem tőle akkora hangorkán járt ki belőle ), csak hát Monteverdi nem Verdi, még akkor sem ha a két név hasonló.

Ennyi.

Helyes!! Legyen őszinte az ember és következetes!

Azt, hogy Monteverdit, jelen esetben Senecát hogyan kell énekelni, megítélte a múlt és jelenkor is, nem kellek én hozzá, "hifista". Ghiaurov "szakterületéről" pedig nem kívánok vitatkozni...
De nem is az én értékítéletem számít, egy hifistáé, aki nem hallgat komolyzenét..

...
Ha van egy Ferrarim, de be van húzva a kéziféke, egy fapados Fiat Pandával is előbb érek célba:D
...
(Minek vegyek egy kilós gyrost, ha csak húsz dekásat vagyok képes megenni?)

Köszönöm!! Háát ez jó...

Nincs hozzáfűzni valóm, ez a giga téma már kifutotta magát.
Üdv.
>

Erről eszembe jut egy lassan 40 évvel ezelőtti történet.
A gimnáziumban prog.mat. tagozaton volt egy osztálytársunk, egyértelműen zseni volt. (Most is az persze, nem múlt idő.) Ám ahogy az lenni szokott, messze nem ő volt az osztály 'üdvöskéje', azt a posztot egy napi 16 órában matekot magoló (de persze alapból sem ostoba) osztálytársunk birtokolta, de ez a történet szempontjából mellékes.
Történt negyedikben, hogy a differenciálegyenletek világában eljutottunk a parciális differenciálegyenletekig. Zseni osztálytársunk igencsak idegesítette a matek tanárunkat, lévén ritkán figyelt. Felírt hát egy egyenletet a táblára és odaszólt, hogy "L. gyere ki és fejtsd ki!"
L. felnézett (merthogy akkor is a pad alatt programozta a PTK1072-őt) nézte vagy 10 másodpercig a táblát majd annyit mondott, "gyök2".
A tanárnő természetesen nagyon ideges lett, de mielőtt kitörhetett volna L. közölte, hogy "Tanárnő teljesen felesleges erre differenciálegyenletet felírni, lévén ez tökéletesen leírható egy másodfokú egyenlettel, annak meg az eredménye gyök2."

Sokszor eszembe jut ez a történet - néha éppen a high end világában botorkálva - és afféle példameseként idézem is. A tanulságot már mindenki vonja le magának! :

Köszönöm, vettem!

(De fenntartom, amit a mai generációról mondtam, annak ellenére, hogy "szerencsére" én is ennek a generációnak a tagja vagyok.. )
>

nem sokat veszítesz a halkan zenélésnél, a dinamika alsó tartományát persze, meg jócskán a basszus intenzitás érzékelést. Vagy neked a füledben van fiziológiai szabályozó?
nyugodj meg nálam sosem szól hallkan a zene. De értem miről beszélt a hallkan is meglévő dinamikáról és egységes hangképről.
sok rendszerrel ezelőtt azért tekergettem a hangerőt hogy egyáltalán legyen basszus,,, na ezt már nem kell mert kis hangerőn is mellbe vágó és jól érezhető.

Kár kimaradni a mai Monteverdi felvételekből.
Mert egy nagyon komoly koncepcióváltás történt Harnoncourték óta. Jómagam már ezekkel az újakkal kezdtem Monteverdit.
A két zenei világ szerintem nem kompatibilis egymással, visszafelé hallgathatatlanok, odafelé, ezt nem tudom, lehet, hogy szintén.
De tisztellek, hogy próbálkozol a lehetetlennel, mármint hogy régizenét LP-n hallgatni.

SACD-ről pedig ez manapság igen finom.
Komplikált szoprán, nem könnyű, de akinek sikerül a hifis varázslat, az konkrétan megőrül érte.

Köszönöm, ráfüleltem, már sajna nem az "A"-rendszerrel, de nagyon szépen szólt. Logitech PVC-hangszórókkal.

Ja, igen, Chopin-hez még annyit, h nemtom, Kissin mennyire volt ott és akkor agresszív, majd rámegyek, de pl a Cisz-moll keringőt, tökéletes tánczenének tartom, viszont Kocsis Zoltán ahogy játssza, csak egyénileg lubickol a tehetségében, olyan szinten magamutogatóan gyors, hogy nem hiszem, h akár Liszt is így játszotta volna. Táncolhatatlan. Értékelhetetlen. Ripacskodó.

"A halk hangerőről. kaef2 Feri utalt rá, hogy alacsonyabb hangerővel is érezhető a korlátlan rendelkezésre álló teljesítmény. Kicsit olyan ez, mint az alapjáraton morajló nagy motor blokkok, ahogy egy két gázfröccsnél érezhetően hatalmas légtömeg kifújásával "felkészülnek" a nagy teljesítmény leadására. Van ebben valami megkapó könnyedség és határtalan levegősség. Ezt természetesen nem tudják a rossz konstrukciók, és/vagy a hevenyészett összeállítások megmutatni. Ahogy írtátok, összeomlik a színpad, besűrűsödik a hangkép, elmászik a tonalitás, egy ordító, 2 vagy inkább "1" dimenziósra zsúfolódó, és az ugrásszerűen emelkedő torzítás-termékek miatt éles, csörömpölő, a fülnek egyre jobban bántó egyveleggé degradálódik az előadás."

Ha jó minőségű/jó hangú egy erősítő, akkor azt clipping point-ig tudja, és addig a teljesítményig semmilyen előnyben nincs egy jóval nagyobb teljesítményű másik jó erősítő.
Ha van egy Ferrarim, de be van húzva a kéziféke, egy fapados Fiat Pandával is előbb érek célba:D

"A túlméretezett "dinamikus" headroom egyébként nem csak a dinamika csúcsok torzítatlan kezelése miatt szükséges, hanem, áttételesen, a gyorsan változó ohmos terhelés stabil kezelése miatt, hogy a doubles down (lefelé duplázó) wattage még 0,1 ohmon(!!) is stabilan tartható legyen! Ez jelentősen hozzájárul ahhoz az előzőekben hivatkozott erőlködés mentességhez, könnyedséghez, levegősséghez, ami a nyers, színezetlen, határok nélküli, kompresszió mentes élő előadásokra jellemző."

Csak akkora terhelésre működjön jól egy erősítő, amekkorát a valóságban használunk.
Ha a hangsugárzónk 4Ohmos, de tudjuk, hogy 3Ohm a minimum impedanciája, akkor az erősítőt nem kell 1Ohm terhelésre méretezni, mert soha nem lesz kihasználva.
(Minek vegyek egy kilós gyrost, ha csak húsz dekásat vagyok képes megenni?)

Sajnos, Mester, nem minden ennyire egyszerű...

Ha annak az erősítőnek a köv. tulajnál meg kell hajtani és meg kell fogni az 1 Ohmra leeső hangdobozt, akkor hótmindegy, hogy az előző tulajnál az előző rendszerben behúzott kézifékkel hogy ment a lejtőn.

Vagy akkor már, ha személyes sztoriknál tartunk, leírom én is, h emiatt szoktak az emberek Bowerről Dynaudiora váltani egyébként, mert tisztességes vasat vesznek az elején a Bowerhez, aztán meghallanak egy Dynot, aztán vigyük haza meghallgatni, aztán ottmarad.

Gondolom, Te is azt mondod, hogy kell tartalék a rendszerbe, nem?

Lehetne vakdemózni néhány "süldő" erőlködőt mondjuk ZU audióval, a fülelő pedig saccoljon, hány vattos játékos szól. Születnének érdekes eredmények.
Anno egyszer (amikor még állítottam ki a HES-en, baromi régen volt...) felvetettem, hogy milyen poén volna, ha a kiállítók 'vakon' demóznának, vagyis a nagyérdemű nem tudná, hogy milyen árú berendezés szól, csak a hang alapján mondjon véleményt. Lehülyéztek.
Aztán az utolsó 'són' felvázoltam, hogy mondjuk én csinálok egy olyan bemutatót, ahol nincs infó, csak a hang. És a kijáratnál egy cetlire rá lehet írni, hogy milyen árú berendezés szólt.Lehet, hogy 30 milliót állítottam a függöny mögé, de az is lehet, hogy csak fél milliót.
Na akkorra már le is "arrogánsbarom"-oztak! (És ez a közönség volt, arra jobb nem is gondolnom, hogy a szakma mit képzelt egy ilyen felvetésre.)

De hát fiatal voltam és hebrencs, ma pedig már nincsenek felesleges energiáim a semmire!

"A halk hangerőről. kaef2 Feri utalt rá, hogy alacsonyabb hangerővel is érezhető a korlátlan rendelkezésre álló teljesítmény. Kicsit olyan ez, mint az alapjáraton morajló nagy motor blokkok, ahogy egy két gázfröccsnél érezhetően hatalmas légtömeg kifújásával "felkészülnek" a nagy teljesítmény leadására. Van ebben valami megkapó könnyedség és határtalan levegősség. Ezt természetesen nem tudják a rossz konstrukciók, és/vagy a hevenyészett összeállítások megmutatni. Ahogy írtátok, összeomlik a színpad, besűrűsödik a hangkép, elmászik a tonalitás, egy ordító, 2 vagy inkább "1" dimenziósra zsúfolódó, és az ugrásszerűen emelkedő torzítás-termékek miatt éles, csörömpölő, a fülnek egyre jobban bántó egyveleggé degradálódik az előadás."

Ha jó minőségű/jó hangú egy erősítő, akkor azt clipping point-ig tudja, és addig a teljesítményig semmilyen előnyben nincs egy jóval nagyobb teljesítményű másik jó erősítő.
Ha van egy Ferrarim, de be van húzva a kéziféke, egy fapados Fiat Pandával is előbb érek célba:D

"A túlméretezett "dinamikus" headroom egyébként nem csak a dinamika csúcsok torzítatlan kezelése miatt szükséges, hanem, áttételesen, a gyorsan változó ohmos terhelés stabil kezelése miatt, hogy a doubles down (lefelé duplázó) wattage még 0,1 ohmon(!!) is stabilan tartható legyen! Ez jelentősen hozzájárul ahhoz az előzőekben hivatkozott erőlködés mentességhez, könnyedséghez, levegősséghez, ami a nyers, színezetlen, határok nélküli, kompresszió mentes élő előadásokra jellemző."

Csak akkora terhelésre működjön jól egy erősítő, amekkorát a valóságban használunk.
Ha a hangsugárzónk 4Ohmos, de tudjuk, hogy 3Ohm a minimum impedanciája, akkor az erősítőt nem kell 1Ohm terhelésre méretezni, mert soha nem lesz kihasználva.
(Minek vegyek egy kilós gyrost, ha csak húsz dekásat vagyok képes megenni?)

Lehetne vakdemózni néhány "süldő" erőlködőt mondjuk ZU audióval, a fülelő pedig saccoljon, hány vattos játékos szól. Születnének érdekes eredmények.

"A halk hangerőről. kaef2 Feri utalt rá, hogy alacsonyabb hangerővel is érezhető a korlátlan rendelkezésre álló teljesítmény. Kicsit olyan ez, mint az alapjáraton morajló nagy motor blokkok, ahogy egy két gázfröccsnél érezhetően hatalmas légtömeg kifújásával "felkészülnek" a nagy teljesítmény leadására. Van ebben valami megkapó könnyedség és határtalan levegősség. Ezt természetesen nem tudják a rossz konstrukciók, és/vagy a hevenyészett összeállítások megmutatni. Ahogy írtátok, összeomlik a színpad, besűrűsödik a hangkép, elmászik a tonalitás, egy ordító, 2 vagy inkább "1" dimenziósra zsúfolódó, és az ugrásszerűen emelkedő torzítás-termékek miatt éles, csörömpölő, a fülnek egyre jobban bántó egyveleggé degradálódik az előadás."

Ha jó minőségű/jó hangú egy erősítő, akkor azt clipping point-ig tudja, és addig a teljesítményig semmilyen előnyben nincs egy jóval nagyobb teljesítményű másik jó erősítő.
Ha van egy Ferrarim, de be van húzva a kéziféke, egy fapados Fiat Pandával is előbb érek célba:D

"A túlméretezett "dinamikus" headroom egyébként nem csak a dinamika csúcsok torzítatlan kezelése miatt szükséges, hanem, áttételesen, a gyorsan változó ohmos terhelés stabil kezelése miatt, hogy a doubles down (lefelé duplázó) wattage még 0,1 ohmon(!!) is stabilan tartható legyen! Ez jelentősen hozzájárul ahhoz az előzőekben hivatkozott erőlködés mentességhez, könnyedséghez, levegősséghez, ami a nyers, színezetlen, határok nélküli, kompresszió mentes élő előadásokra jellemző."

Csak akkora terhelésre működjön jól egy erősítő, amekkorát a valóságban használunk.
Ha a hangsugárzónk 4Ohmos, de tudjuk, hogy 3Ohm a minimum impedanciája, akkor az erősítőt nem kell 1Ohm terhelésre méretezni, mert soha nem lesz kihasználva.
(Minek vegyek egy kilós gyrost, ha csak húsz dekásat vagyok képes megenni?)

Erről eszembe jut egy lassan 40 évvel ezelőtti történet.
A gimnáziumban prog.mat. tagozaton volt egy osztálytársunk....

Ez jó! Nekem erről- és a hozzaszolasaidrol az jutott eszembe, hogy amikor először lementem jégkorong edzésre egy csapathoz. Össze-vissza mindenki magyarázott nekem, hogy mit csináljak, ide menjek, oda menjek, és már azt se tudtam már, hogy hogy kell korizni a sok zavajtol, erre játék kozben rámlőtték a korongot és én meg ösztönösen hátra fordultam. Erre odakorizott hozzám egy srác - aki eddig semmit nem szólt-, és mondta, hogy "ha jön a korong feléd,akkor húzd össze magad és soha ne fordulj ki, mindig szemből fogadd, mert ott vannak a védő cuccok". Erre egy masik is odajött és azt mondta, mindig arra figyelj, aki a legkevesebbet beszél.
Persze rajottem utána magamtól, hogy a leghangosabbak a legbenabbak voltak

RIEC · Hozzászólás Szerző: **RIEC** » 2018.01.14., vas. 20:18

Ennyi?

" A hifi az, ami itt összezár minket, nem a zene. "

Én tisztelem a múlt mestereit mert az ő nyomdokain, az ő kezeik alól nőtt ki az a generáció amelyet te most nem tartasz sokra. Régen is voltak nagyszerű előadók és most is vannak. De ahogy a hifizéshez úgy a komolyzenéhez is szükséges egy szellemi frissesség és megújulásra való hajlandóság. Ha ez nem volna akkor még mindig olyanktól kellene Monteverdit hallgatni akiknek az nem szakterülete. Izgalmas érzés az amikor a basszista akkora hangon énekel, hogy az ember alatt berezonál a szék ( Gulyás Dénes is énekelt már előttem koncerten egy méterre, majd megsüketültem tőle akkora hangorkán járt ki belőle ), csak hát Monteverdi nem Verdi, még akkor sem ha a két név hasonló.

Ennyi.

chord

Egyetértek a kiemelt gondolataiddal. Csak azzal vitatkozom, - röviden, mert már többször elmondtam, - a jó NYOMÁSÚ LP-k, és hozzájuk a STABIL phono fokozatok a lejátszási oldalon sem fullasztják zajba a halk felvételeket! Ettől nem kell "aggódni".

Az FM Acoustics egyébként konstruált az FM223 és 123 modelljeihez egy de clicker/ de crackler redukciós áramkörből álló teljesen analóg kapcsolást, ami valós időben működik és nincs negatív hatással a jel integritásra. Röviden: a click és pop pattogások, zörejek, nem csak a lemezek, hangszedők tisztítatlanságából és statikus töltöttségéből erednek, hanem a phono áramkörök (in)stablilitásából, RFI/EMI zaj elutasításából stb. is, és ezt demonstrálólag, - és persze használati értékkel - tervezték ezeket a funkciókat az FMA 223 és a kisebb 123-as modellekhez. Csak tájékoztatásul.

chord, hallgatok én mindenfajta zenét, és hallgatok természetesen alacsonyabb hangerővel is. Az is igaz, hogy komolyzenében - és ez tudom, sokaknál biztosan kiveri a biztit - én nem sokra tartom a mai modern éra előadóit. Nekem, a teljesség igénye nélkül, akiket, amiket pl. minap hallgattam, A.Kraus, M.d.Monaco, E.Bastianini, R.Tebaldi, F.Cossotto, M.Caballé, N.Ghiaurov, B.Christoff, E.Caruso, B.Shtokolov, stb. számomra utánozhatatlanok. Képzettségben, virtuozitásban, előadás minőségben,...a felvételek minőségében, és bár nem vagyok "zeneművészetileg" képzett, de mást hallok A.Netrebko-tól, A.Gheorghiu-tól, vagy R.Alagna-tól, satöbbitől... Igen, tudom, ...az én vétkem, az én igen nagy vétkem...

Rengeteg példát tudnék mondani. Csak egy, és, hogy az te ízlésvilágodnál maradjak; Nicolai Ghiaurov Senecája, Claudio Monteverdi Poppea megkoronázásában. Soha senki nem tudta, tudja, és nem is fogja tudni hozni azt a basso-t, amit az alább hivatkozott élő előadáson előadott. Nem sokra rá össze is omlott Ghiaurov hangja, ezért könnyítenie kellett a technikáján. Sajnos youtube-on nincs más, pláne jobb minőségű elérhető felvétel. Nagy kár..

Claudio Monteverdi - L'Incoronazione Di Poppea
Legendary Recordings - LR 160-3, 3 X vinyl LP set
Orchestre de l’Opéra de Paris
Paris, Palais Garnier, 17 March 1978
Conductor - Kurt Redel
Acts: Nicolai Ghiaurov (Seneca), Gwyneth Jones, Jon Vickers, Christa Ludwig, Richard Stilwell, Valérie Masterson, Jocelyne Taillon, Michel Sénéchal, Charles Burles
...
Na most képzeld el Ghiaurov Senecáját a pl. korábban hivatkozott Apogee Grand ribbon paneleken, kiloWattos Krellekkel, természetesen teljesen analóg felvételről és LP médiáról , realisztikus szinteken hallgatva. Mint amikor az előadáson elengedte a hangját a párizsi Palais Garnier akusztikájában... Ezt nem "illik" halkan hallgatni, mert nem halkan adta elő! 87 dB nagyon de nagyon a minimum..

Ezt megint mondom, nem fetisizálás, hanem a valóság. Nem lehet a létjogosultságától elvonatkoztatni, csak elfogadni.

A halk hangerőről. kaef2 Feri utalt rá, hogy alacsonyabb hangerővel is érezhető a korlátlan rendelkezésre álló teljesítmény. Kicsit olyan ez, mint az alapjáraton morajló nagy motor blokkok, ahogy egy két gázfröccsnél érezhetően hatalmas légtömeg kifújásával "felkészülnek" a nagy teljesítmény leadására. Van ebben valami megkapó könnyedség és határtalan levegősség. Ezt természetesen nem tudják a rossz konstrukciók, és/vagy a hevenyészett összeállítások megmutatni. Ahogy írtátok, összeomlik a színpad, besűrűsödik a hangkép, elmászik a tonalitás, egy ordító, 2 vagy inkább "1" dimenziósra zsúfolódó, és az ugrásszerűen emelkedő torzítás-termékek miatt éles, csörömpölő, a fülnek egyre jobban bántó egyveleggé degradálódik az előadás.

A túlméretezett "dinamikus" headroom egyébként nem csak a dinamika csúcsok torzítatlan kezelése miatt szükséges, hanem, áttételesen, a gyorsan változó ohmos terhelés stabil kezelése miatt, hogy a doubles down (lefelé duplázó) wattage még 0,1 ohmon(!!) is stabilan tartható legyen! Ez jelentősen hozzájárul ahhoz az előzőekben hivatkozott erőlködés mentességhez, könnyedséghez, levegősséghez, ami a nyers, színezetlen, határok nélküli, kompresszió mentes élő előadásokra jellemző.
>

Kár kimaradni a mai Monteverdi felvételekből.
Mert egy nagyon komoly koncepcióváltás történt Harnoncourték óta. Jómagam már ezekkel az újakkal kezdtem Monteverdit.
A két zenei világ szerintem nem kompatibilis egymással, visszafelé hallgathatatlanok, odafelé, ezt nem tudom, lehet, hogy szintén.
De tisztellek, hogy próbálkozol a lehetetlennel, mármint hogy régizenét LP-n hallgatni.

SACD-ről pedig ez manapság igen finom.
Komplikált szoprán, nem könnyű, de akinek sikerül a hifis varázslat, az konkrétan megőrül érte.

Ennyi?
Erről eszembe jut egy lassan 40 évvel ezelőtti történet.
A gimnáziumban prog.mat. tagozaton volt egy osztálytársunk, egyértelműen zseni volt. (Most is az persze, nem múlt idő.) Ám ahogy az lenni szokott, messze nem ő volt az osztály 'üdvöskéje', azt a posztot egy napi 16 órában matekot magoló (de persze alapból sem ostoba) osztálytársunk birtokolta, de ez a történet szempontjából mellékes.
Történt negyedikben, hogy a differenciálegyenletek világában eljutottunk a parciális differenciálegyenletekig. Zseni osztálytársunk igencsak idegesítette a matek tanárunkat, lévén ritkán figyelt. Felírt hát egy egyenletet a táblára és odaszólt, hogy "L. gyere ki és fejtsd ki!"
L. felnézett (merthogy akkor is a pad alatt programozta a PTK1072-őt) nézte vagy 10 másodpercig a táblát majd annyit mondott, "gyök2".
A tanárnő természetesen nagyon ideges lett, de mielőtt kitörhetett volna L. közölte, hogy "Tanárnő teljesen felesleges erre differenciálegyenletet felírni, lévén ez tökéletesen leírható egy másodfokú egyenlettel, annak meg az eredménye gyök2."

Sokszor eszembe jut ez a történet - néha éppen a high end világában botorkálva - és afféle példameseként idézem is. A tanulságot már mindenki vonja le magának! :

Ennyi?

Ne etesd a trollokat!

Hozzászólás Szerző: **NJ_** » 2018.01.14., vas. 19:26

Kinek a hifizés, kinek a komolyzene. A kettő együtt úgy tűnik, hogy nem megy. Kár.
Ennyi?

RIEC · Hozzászólás Szerző: **RIEC** » 2018.01.14., vas. 19:11

... hallgatok én mindenfajta zenét, és hallgatok természetesen alacsonyabb hangerővel is. Az is igaz, hogy komolyzenében - és ez tudom, sokaknál biztosan kiveri a biztit - én nem sokra tartom a mai modern éra előadóit...

Kinek a hifizés, kinek a komolyzene. A kettő együtt úgy tűnik, hogy nem megy. Kár.

Hozzászólás Szerző: **DHT1** » 2018.01.14., vas. 19:06

Ma kicsit hangosabban hallgattam zenét (zongora műveket LP-ről) 3,5 m re van a hangfalaktól a hallgatási pozícióm 92.4 dB volt a max hangnyomás, nekem már elég hangos.

Hozzászólás Szerző: **NJ_** » 2018.01.14., vas. 18:14

Azt látom, amit a blogon a cikkben is írtam, hogy tényleg van egy Loudness War, nem csak a zene fejlődése során, hanem a hifisek között is.
Igen, voltam próbateremben. Sőt, egyszer, beültettek középre, amikor körben ülve zenéltek, a próbán.... az élmény felejthetetlen, ez tény.

De az is, hogy vagyunk páran, akik a halkabb üzemmódot preferáljuk.
Nem minden rendszer képes arra, hogy halkan is jól szóljon; legtöbbször lenyelődnek információk, loudness-éhség lesz, joggal. A legtöbb rendszer a nagy, mármint kultúráltan nagy hangerőn szépen kinyílik, a legjobb formáját mutatja.

Van úgy, hogy gregoriánt szeretnénk hallgatni, éjjel 1/2 kettő után öt perccel.
Különös a hangulat ilyenkor. Az áram-hívők szerint azért is, mert kevés a zavar, szerintem azért, mert egyszerűen éjszaka van.
És ide sehogyan sem illik bele a nagy hangerő.
Délelőtt pl. más, de nekem ott sem kell az, amire a giga-blokkok terveződtek. Olykor szeretem én is megküldeni, nyilván, de nagyobb élvezet az, amikor a szubtartomány ott lebeg a hallhatóság határán, de határozottan ott van, finoman rázza a csontokat.

Nem vagyunk egyformák. Más zenéket hallgatunk.
Egy rock-koncert mást kíván, tudom, és a konstruktőrök is tudják.
De NJ vagy te, ha mondjuk ezt a lentit hallgatnátok, vagy legalább 'is', a vélemény színesedne, lehet. Persze tök fölösleges, mert én sem hallgatok rockot, hogy az én véleményem színesedjen.

A hifi az, ami itt összezár minket, nem a zene.

Morton Feldman, zongoradarab.
Igen, 82 percen át ekkora a kivezérlés.
LP-n belefulladna a zajba? Nem tudom, nem próbáltam.
Nagyon-nagyon jó zongorahang. Úgy, hogy egyetlen rendes leütés, amit ti kívánnátok, nincs benne...
Hát, ez van.

Egyetértek a kiemelt gondolataiddal. Csak azzal vitatkozom, - röviden, mert már többször elmondtam, - a jó NYOMÁSÚ LP-k, és hozzájuk a STABIL phono fokozatok a lejátszási oldalon sem fullasztják zajba a halk felvételeket! Ettől nem kell "aggódni".

Az FM Acoustics egyébként konstruált az FM223 és 123 modelljeihez egy de clicker/ de crackler redukciós áramkörből álló teljesen analóg kapcsolást, ami valós időben működik és nincs negatív hatással a jel integritásra. Röviden: a click és pop pattogások, zörejek, nem csak a lemezek, hangszedők tisztítatlanságából és statikus töltöttségéből erednek, hanem a phono áramkörök (in)stablilitásából, RFI/EMI zaj elutasításából stb. is, és ezt demonstrálólag, - és persze használati értékkel - tervezték ezeket a funkciókat az FMA 223 és a kisebb 123-as modellekhez. Csak tájékoztatásul.

chord, hallgatok én mindenfajta zenét, és hallgatok természetesen alacsonyabb hangerővel is. Az is igaz, hogy komolyzenében - és ez tudom, sokaknál biztosan kiveri a biztit - én nem sokra tartom a mai modern éra előadóit. Nekem, a teljesség igénye nélkül, akiket, amiket pl. minap hallgattam, A.Kraus, M.d.Monaco, E.Bastianini, R.Tebaldi, F.Cossotto, M.Caballé, N.Ghiaurov, B.Christoff, E.Caruso, B.Shtokolov, stb. számomra utánozhatatlanok. Képzettségben, virtuozitásban, előadás minőségben,...a felvételek minőségében, és bár nem vagyok "zeneművészetileg" képzett, de mást hallok A.Netrebko-tól, A.Gheorghiu-tól, vagy R.Alagna-tól, satöbbitől... Igen, tudom, ...az én vétkem, az én igen nagy vétkem...

Rengeteg példát tudnék mondani. Csak egy, és, hogy az te ízlésvilágodnál maradjak; Nicolai Ghiaurov Senecája, Claudio Monteverdi Poppea megkoronázásában. Soha senki nem tudta, tudja, és nem is fogja tudni hozni azt a basso-t, amit az alább hivatkozott élő előadáson előadott. Nem sokra rá össze is omlott Ghiaurov hangja, ezért könnyítenie kellett a technikáján. Sajnos youtube-on nincs más, pláne jobb minőségű elérhető felvétel. Nagy kár..

Claudio Monteverdi - L'Incoronazione Di Poppea
Legendary Recordings - LR 160-3, 3 X vinyl LP set
Orchestre de l’Opéra de Paris
Paris, Palais Garnier, 17 March 1978
Conductor - Kurt Redel
Acts: Nicolai Ghiaurov (Seneca), Gwyneth Jones, Jon Vickers, Christa Ludwig, Richard Stilwell, Valérie Masterson, Jocelyne Taillon, Michel Sénéchal, Charles Burles
...
Na most képzeld el Ghiaurov Senecáját a pl. korábban hivatkozott Apogee Grand ribbon paneleken, kiloWattos Krellekkel, természetesen teljesen analóg felvételről és LP médiáról , realisztikus szinteken hallgatva. Mint amikor az előadáson elengedte a hangját a párizsi Palais Garnier akusztikájában... Ezt nem "illik" halkan hallgatni, mert nem halkan adta elő! 87 dB nagyon de nagyon a minimum..

Ezt megint mondom, nem fetisizálás, hanem a valóság. Nem lehet a létjogosultságától elvonatkoztatni, csak elfogadni.

A halk hangerőről. kaef2 Feri utalt rá, hogy alacsonyabb hangerővel is érezhető a korlátlan rendelkezésre álló teljesítmény. Kicsit olyan ez, mint az alapjáraton morajló nagy motor blokkok, ahogy egy két gázfröccsnél érezhetően hatalmas légtömeg kifújásával "felkészülnek" a nagy teljesítmény leadására. Van ebben valami megkapó könnyedség és határtalan levegősség. Ezt természetesen nem tudják a rossz konstrukciók, és/vagy a hevenyészett összeállítások megmutatni. Ahogy írtátok, összeomlik a színpad, besűrűsödik a hangkép, elmászik a tonalitás, egy ordító, 2 vagy inkább "1" dimenziósra zsúfolódó, és az ugrásszerűen emelkedő torzítás-termékek miatt éles, csörömpölő, a fülnek egyre jobban bántó egyveleggé degradálódik az előadás.

A túlméretezett "dinamikus" headroom egyébként nem csak a dinamika csúcsok torzítatlan kezelése miatt szükséges, hanem, áttételesen, a gyorsan változó ohmos terhelés stabil kezelése miatt, hogy a doubles down (lefelé duplázó) wattage még 0,1 ohmon(!!) is stabilan tartható legyen! Ez jelentősen hozzájárul ahhoz az előzőekben hivatkozott erőlködés mentességhez, könnyedséghez, levegősséghez, ami a nyers, színezetlen, határok nélküli, kompresszió mentes élő előadásokra jellemző.
>

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.