Általában a hifiről

Hát fiúk félve írok... Ez nem volt túl elegáns. Háttal nem kéne kezdeni de mindegy. Próbálok én felnőni, ideje is lenne. Igazából csak felnézni tudok azokra a vájt fülűekre, akik kizárólag komolyzenét hallgatnak. Tudom én, igazából az az elit. Próbáltam, sok mindent ebből, tetszik, de többnyire a populárisabb dolgok. Az meg egy idő után tényleg kommersz. Imádom a komoly zenében a hangszereket. Az operákban néha a szólistákat. Az orgona effektjei tényleg jók. Mozog minden, meg tényleg sokszor jobb mint egy kaukázusi kefír. Az ember gyomráig hatol. De mi a fenét csináljak, ha a Bluest szeretem, és abból is a legalját. Azt a régi piszkos fajtát. Tudjátok, amikor a jazz és a blues még összeért. Nem a Bonamassa féle műMájer zenét, hanem azt, amikor egy rendkívül visszafogott gitárpendítésben benne van minden. Az élet és halál. Amikor a felvételen hallod a pohárcsörgést, amikor hallod, hogy csapnivaló hangszereken több generáció tudása szólal meg. Amikor nem szabadna hogy élvezd, mert minden sz@r, de mégis magával ragad. És nem bánt hogy esendő, és gyarló, esetleg csóró vagy, mert úgy érzed nem vagy egyedül.

Igazából csak és kizárólag annak ellensúlyozására próbáltam mindezt szemléltetésként leírni, hogy van élet a komolyzene mellett is! Meg azért mert imádoooom!

Szerintem erőltetni nem lehet és nem is kell semminek a megkedvelését! Már hogy ne lenne élet komolyzenén túl is, sokszor kapom magam azon, hogy komolyzene után, előtt közvetlenül örömmel hallgatok pl rockot. (Azon felül is, hogy amúgy mindenevő vagyok.) Őszinteség és hitelesség szempontjából nagyon könnyű jókat találni rock zenében is pl, ráadásul egy Sosztakovics egy Sztravinszkíj nincs is olyan messze pl a progresszív/hard rocktól, mint elsőre tűnne. Meg elképzelhető maníros túljátszott komolyzene (klasszikus zene) is.

talán feltűnt neked is, a klasszikus zenékre jellemző, ritka az az eset, hogy nem egy előadóhoz, nem egy zenekarhoz kapcsolódik, pláne az az eset nincs, hogy zenemű szerzője adja elő. Sőt, ellenkezőleg, sokan, és sokféleképpen, átdolgozás nélkül is prezentálják, és azok az apró előadói egyediségek mégsem teszik unottá, úgy ahogy esetleg te gondolod. Igen annyi sok szoprán meg bariton énekes van, talán neked unalmasan sokan adják elő ugyan azt a művet, elég lenne abból egyvalaki is, minek annyiszor másnak is kísérletezni.
Valóban nem egy nyelvet beszélünk!
Üdv. Gyuri

Bocsánat,ha félreérthető voltam, teljesen egyetértek az általad leírtakkal,köszönöm a felvételt,csak miután meghallgattam sok másikkal együtt,ez kikívánkozott belőlem!
Üdv. Gyuri

talán feltűnt neked is, a klasszikus zenékre jellemző, ritka az az eset, hogy nem egy előadóhoz, nem egy zenekarhoz kapcsolódik, pláne az az eset nincs, hogy zenemű szerzője adja elő. Sőt, ellenkezőleg, sokan, és sokféleképpen, átdolgozás nélkül is prezentálják, és azok az apró előadói egyediségek mégsem teszik unottá, úgy ahogy esetleg te gondolod. Igen annyi sok szoprán meg bariton énekes van, talán neked unalmasan sokan adják elő ugyan azt a művet, elég lenne abból egyvalaki is, minek annyiszor másnak is kísérletezni.

Sajnálom, mintha nem azonos nyelvet értenénk. Kár hogy neked ez jött le a mondandómból. Egészen másról beszéltem. Nem művekről, nem énekesek számosságáról. Hogy lett ebből neked Duna rekesztés?
Bocsánat,ha félreérthető voltam, teljesen egyetértek az általad leírtakkal,köszönöm a felvételt,csak miután meghallgattam sok másikkal együtt,ez kikívánkozott belőlem!
Üdv. Gyuri

Meghallgattam ezt a művet sok előadásban,tényleg jó,de jó szopránból Dunát lehet rekeszteni,baritonból is.
Gyuri

Sajnálom, mintha nem azonos nyelvet értenénk. Kár hogy neked ez jött le a mondandómból. Egészen másról beszéltem. Nem művekről, nem énekesek számosságáról. Hogy lett ebből neked Duna rekesztés?

Én akárhogy is lapozom ezt a topikot, de sehol nem látok, olvasok olyat hogy a komolyzene kedvelők azok az elithez tartozónak éreznék magukat? Ez inkább valami személyes frusztráltság lehet nálad, meg talán azoknál, akik kacsingatnak a komolyzene felé, de nem érzik, nem értik, nem hallják, mi is az amitől a klasszikus zene (műfajilag rengeteg ágra oszlik, nem lehet egy kalap alá vonni) sokaknak mégis előbbre való a többi műfajnál.

Szerintem, nagyon kevés lehet az a klasszikus zeneszerető aki csak és kizárólag a komoly zene műfajból hallgat. Sokkal inkább az van, ezt saját tapasztalatból is mondom, a komolyzene hallgatás megtanít értékek között válogatni, érezni és látni mi a szép dallam, ritmus, harmónia a többi műfajban is, akár pop, rock, jazz, world zenéken belül is. Miközben tudjuk azt is, manapság a tömegesség és furcsa olcsóbbodás kitermelte a tucc-tucc mechanikus gépi, furcsa és értelmezhetetlen mesterséges műfajmegjelölésekkel persze, csak is valami lüktetést kedvelők népes táborát, akiktől nagyon is elvárás, ne kritikus füllel élvezzék a zenét, csak lüktessen de azt jó hangosan.

Hogy én lenézném a más zenéket kedvelőket, szó sincs róla. Én sem várom el, hogy más is szeresse azt amit én szoktam szeretni inkább. Ha most pl ide írom, hogy én női szoprán kedvelő vagyok, sőt még azt is ide teszem, számomra ki az aki leginkább fellegekbe tud emelni hangjával? akkor ez valakit is kötelezne arra, hogy ezt szeresse, ha be akarna csoportosulni az elitek táborába? szó sincs erről.
De ha már ennyit beszéltem, leírom: Kathleen Battle
Sajnos nem túl sok felvétel marad fenn vele, ízelítőnek is pl ezt tudom, hogy is énekel ő:

Meghallgattam ezt a művet sok előadásban,tényleg jó,de jó szopránból Dunát lehet rekeszteni,baritonból is.
Gyuri

A blues hifin még inkább alkoholmentes!

Egy tisztességes rendszeren nemvóna szabad... A szimfónikusok nagyobb falat szerintem.

Sokkal inkább az van, ezt saját tapasztalatból is mondom, a komolyzene hallgatás megtanít értékek között válogatni, érezni és látni mi a szép dallam, ritmus, harmónia a többi műfajban is, akár pop, rock, jazz, world zenéken belül is. Miközben tudjuk azt is, manapság a tömegesség és furcsa olcsóbbodás kitermelte a tucc-tucc mechanikus gépi, furcsa és értelmezhetetlen mesterséges műfajmegjelölésekkel persze, csak is valami lüktetést kedvelők népes táborát, akiktől nagyon is elvárás, ne kritikus füllel élvezzék a zenét, csak lüktessen de azt jó hangosan.

Lehet hogy tényleg ez van. Lehet hogy a komolyzenéhez nagyon értők mindent jobban meg tudnak ítélni, az is lehet, hogy nagyobb biztonsággal kiválogatják a zene javát minden létező stílusból. Tényleg elhiszem. De akkor is! Mi ez ha nem megítélés?

A blues hifin még inkább alkoholmentes!
Üdv. Gyuri

Hát fiúk félve írok... Ez nem volt túl elegáns. Háttal nem kéne kezdeni de mindegy. Próbálok én felnőni, ideje is lenne. Igazából csak felnézni tudok azokra a vájt fülűekre, akik kizárólag komolyzenét hallgatnak. Tudom én, igazából az az elit. Próbáltam, sok mindent ebből, tetszik, de többnyire a populárisabb dolgok.....

Igazából csak és kizárólag annak ellensúlyozására próbáltam mindezt szemléltetésként leírni, hogy van élet a komolyzene mellett is! Meg azért mert imádoooom!

Én akárhogy is lapozom ezt a topikot, de sehol nem látok, olvasok olyat hogy a komolyzene kedvelők azok az elithez tartozónak éreznék magukat? Ez inkább valami személyes frusztráltság lehet nálad, meg talán azoknál, akik kacsingatnak a komolyzene felé, de nem érzik, nem értik, nem hallják, mi is az amitől a klasszikus zene (műfajilag rengeteg ágra oszlik, nem lehet egy kalap alá vonni) sokaknak mégis előbbre való a többi műfajnál.

Szerintem, nagyon kevés lehet az a klasszikus zeneszerető aki csak és kizárólag a komoly zene műfajból hallgat. Sokkal inkább az van, ezt saját tapasztalatból is mondom, a komolyzene hallgatás megtanít értékek között válogatni, érezni és látni mi a szép dallam, ritmus, harmónia a többi műfajban is, akár pop, rock, jazz, world zenéken belül is. Miközben tudjuk azt is, manapság a tömegesség és furcsa olcsóbbodás kitermelte a tucc-tucc mechanikus gépi, furcsa és értelmezhetetlen mesterséges műfajmegjelölésekkel persze, csak is valami lüktetést kedvelők népes táborát, akiktől nagyon is elvárás, ne kritikus füllel élvezzék a zenét, csak lüktessen de azt jó hangosan.

Hogy én lenézném a más zenéket kedvelőket, szó sincs róla. Én sem várom el, hogy más is szeresse azt amit én szoktam szeretni inkább. Ha most pl ide írom, hogy én női szoprán kedvelő vagyok, sőt még azt is ide teszem, számomra ki az aki leginkább fellegekbe tud emelni hangjával? akkor ez valakit is kötelezne arra, hogy ezt szeresse, ha be akarna csoportosulni az elitek táborába? szó sincs erről.
De ha már ennyit beszéltem, leírom: Kathleen Battle
Sajnos nem túl sok felvétel marad fenn vele, ízelítőnek is pl ezt tudom, hogy is énekel ő:

Bevallom számomra ez a pár félve eleresztett zene ajánlás többet ért mint az elmúlt hét görcsölései köszi fiúk! (pl. a 4. Tinariwen szám megy, anélkül, hogy jött volna az elkapcsolhatnék - és ez nagyon ritka)

Ne féljen senki az ízlésétől, mert nem ciki... A ciki az, amikor valaki nem fogadja el a másik ízlését.

Hát az elég szomorú, hogy Fórumtársak kezdik kényelmetlenül érezni magukat zenei ízlésük miatt!
Szóval egy szenvedélyes komolyzene-kedvelő ajánlásával:

Nem hittem volna, hogy rajtam kívül hallgat még ebben az országban valaki Tinariwen-t.

Nyugodt éjt kívánok mindenkinek!

Hát az elég szomorú, hogy Fórumtársak kezdik kényelmetlenül érezni magukat zenei ízlésük miatt!
Szóval egy szenvedélyes komolyzene-kedvelő ajánlásával:

Jozsibacsi, nem tartom magam vájtfulunek, még csak nem is érzem menő hifisnek magam, de beszallok ebbe a #metoo-ba, mert nálam is blues megy többséggel. Komolyzene szinte soha. Egyszerűen nem szeretem hifin hallgatni, csak élőben, de ott a lelkemet csavargatja. Hifin olyan érzés, mintha alkolmentes sört innek, értem én, de nem. Most jöhettek azzal, hogy nem hallottam még jó hifin komolyzenet, de hallottam mar olyanon, amit valószínűleg soha nem leszek képes megvenni, de nekem az vhogy mindig olyan érzés, mintha egy eredeti festmény fotorealisztikus másolatát nézném, ami persze hasonlít, hasonlít, de hol van a zenekar?
Hidd el értelek...

Manfred Eicher által létrehozott ECM korai lemezei, összetéveszthetetlen hangulat. Ami persze a jésőbbi, akár mai lemezein is nyomon követhető, bár azok a korai északi jazz lemezek, de jók. És hát ugye a "túlgondolt" borítók.

Hát...Józsibácsi, vigasztalódj... nem vagy egyedül. Én pl. ha egyedül vagyok, vagy késő este, olyan zenéket hallgatok (a Te világoddal szembeni oldalról) amire egy barátom -akinek titkon megmutattam ezeket- összeráncolt szemöldökkel azt mondta: "becsületes ember ilyet nem hallgat" Korai Terje Rypdal, Tom Heasley, Jon Hassel, Nils Petter Molvaer, stb., igazából kategorizálhatatlan zenék, de én meg ezt szeretem .
Szerintem sokan vagyunk így, csak nem merjük bevallani.

Hát fiúk félve írok... Ez nem volt túl elegáns. Háttal nem kéne kezdeni de mindegy. Próbálok én felnőni, ideje is lenne. Igazából csak felnézni tudok....
Jozsibacsi, nem tartom magam vájtfulunek, még csak nem is érzem menő hifisnek magam, de beszallok ebbe a #metoo-ba, mert nálam is blues megy többséggel. Komolyzene szinte soha. Egyszerűen nem szeretem hifin hallgatni, csak élőben, de ott a lelkemet csavargatja. Hifin olyan érzés, mintha alkolmentes sört innek, értem én, de nem. Most jöhettek azzal, hogy nem hallottam még jó hifin komolyzenet, de hallottam mar olyanon, amit valószínűleg soha nem leszek képes megvenni, de nekem az vhogy mindig olyan érzés, mintha egy eredeti festmény fotorealisztikus másolatát nézném, ami persze hasonlít, hasonlít, de hol van a zenekar?

Hát...Józsibácsi, vigasztalódj... nem vagy egyedül. Én pl. ha egyedül vagyok, vagy késő este, olyan zenéket hallgatok (a Te világoddal szembeni oldalról) amire egy barátom -akinek titkon megmutattam ezeket- összeráncolt szemöldökkel azt mondta: "becsületes ember ilyet nem hallgat" Korai Terje Rypdal, Tom Heasley, Jon Hassel, Nils Petter Molvaer, stb., igazából kategorizálhatatlan zenék, de én meg ezt szeretem .
Szerintem sokan vagyunk így, csak nem merjük bevallani.

Hát ebben bizony vannak komoly zenék...

Hát fiúk félve írok... Ez nem volt túl elegáns. Háttal nem kéne kezdeni de mindegy. Próbálok én felnőni, ideje is lenne. Igazából csak felnézni tudok azokra a vájt fülűekre, akik kizárólag komolyzenét hallgatnak. Tudom én, igazából az az elit. Próbáltam, sok mindent ebből, tetszik, de többnyire a populárisabb dolgok. Az meg egy idő után tényleg kommersz. Imádom a komoly zenében a hangszereket. Az operákban néha a szólistákat. Az orgona effektjei tényleg jók. Mozog minden, meg tényleg sokszor jobb mint egy kaukázusi kefír. Az ember gyomráig hatol. De mi a fenét csináljak, ha a Bluest szeretem, és abból is a legalját. Azt a régi piszkos fajtát. Tudjátok, amikor a jazz és a blues még összeért. Nem a Bonamassa féle műMájer zenét, hanem azt, amikor egy rendkívül visszafogott gitárpendítésben benne van minden. Az élet és halál. Amikor a felvételen hallod a pohárcsörgést, amikor hallod, hogy csapnivaló hangszereken több generáció tudása szólal meg. Amikor nem szabadna hogy élvezd, mert minden sz@r, de mégis magával ragad. És nem bánt hogy esendő, és gyarló, esetleg csóró vagy, mert úgy érzed nem vagy egyedül.

Igazából csak és kizárólag annak ellensúlyozására próbáltam mindezt szemléltetésként leírni, hogy van élet a komolyzene mellett is! Meg azért mert imádoooom!

Akkor inkább komolyzene kedvelő.
jellemzően jazz

Akkor inkább komolyzene kedvelő.
És nem röhögted el magad

van egy régi haverom/barátom 15 évvel idősebb nálam, sokszor beszélgetünk zenéről, zenéhez tartozó dolgokról is.

nagy zeneszerető, képben van, koncertekre is jár, sokat hallgat lp-t, cd-t.

néha elmesélem, hogy a fórum, ahol vagyok milyen viták folynak, látom rajta hogy mosolyog ilyenkor, esetleg reagál hogy az "biztos jó lehet", "mi értelme van" etc.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere, van egy audio innovations 300-a, jpw hangfalak (lp lejátszó most nem jut eszembe, mi van), kábelmizéria nem érdekli.

nem is tervez cserélni, fejlesztgetni. csak élvezi a zenét otthon.

boldog ember
Akkor inkább komolyzene kedvelő.

minimum 15-20 éve nem változott a rendszere
Hányadik rendszere ez? Kezeletlenül nagy teher tud lenni a hifibogár, de a motiváció teljes hiányában sem hiszek. Lesz majd egy nagy aha-élmény, ami igazából b*ssza meg!-élmény:) lesz majd élete alkonya felé, hogy eddig hallgathatott volna számára fényévekkel jobbat is? De gondolom ezen sem lamentál, tehát tényleg boldogság lehet. Távolról szemlélve mindig zöldebb a másik élete. Aztán belekóstolva sokszor az jön ki, hogy csak problémákat cseréltünk, nem lett jobb, csak el volt hallgatva a hátulutő.

Én is minden éven elmegyek Hajdúszoboszlóra (is) gyerekkorom óta. Igen sokan sokszor megmosolyognak e miatt.... Ez van.

"Bejáratott" nyaralás, nem érhet nagy csalódás... A szokás amúgy nagy úr, szerintem a HiFi-ben is.

Erről eszembe jutott egyik ismerősöm, aki minden évben szoboszlóra jár nyaralni. Nem érdekli, hogy vannak még szép/szebb helyek a nagyvilágban. Jó neki szoboszló. Én is elégedett voltam a balatonnal - most sincs bajom vele - míg nem láttam az adriát...
Én is minden éven elmegyek Hajdúszoboszlóra (is) gyerekkorom óta. Igen sokan sokszor megmosolyognak e miatt.... Ez van.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.