Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[BoRRoNeo]

Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

A mozi, a filmipar, a színészek és persze a nézők is az adott kort tükrözik. Generációk váltják egymást, ahol a fiatalokkal szemben mindig sok a kritika: "Ezek a mai fiatalok....Bezzeg a mi időnkben..."

Ezt konkrétan nem a mai fiatalokra értettem. A mai filmeket nem fiatalok készítik és nem fiatalok a producerek sem. Sőt, még csak azt sem mondanám, hogy a filmeket csak fiataloknak készítik. Ahogy említettem, több fórumtagok ismerek, akik notebokkal az ölükben filmeznek és egyikük sem fiatal. Beszéltünk a Tik-tokról, én napi 2-3 órát lógok rajta, ami minimum beteges és én is elmúltam 50, szóval fiatalnak nem tekinteném magam. A hasonló korú ismerőseim többet nyomogatják a telefonjukat, mint egy 20 éves, szóval szerintem ez korszakos probléma és nem generációs.

[mezzo]

Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Viszont vannak olyan alkotások ami után napokig kattog az agyad, meg lehet vitatni barátokkal.
Mindkettő lehet "jó mozi" a maga tekintetében, csak az egyik klasszikus lesz, míg a másik eltűnik az idő múlásával.

Ezt szerintem még te sem gondolod komolyan. Elhamarokodottan írtál. Nincsenek emlékezetes filmek komoly mondanivaló nélkül? Persze, hogy vannak!

[mezzo]

Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

A mozi, a filmipar, a színészek és persze a nézők is az adott kort tükrözik. Generációk váltják egymást, ahol a fiatalokkal szemben mindig sok a kritika: "Ezek a mai fiatalok....Bezzeg a mi időnkben..."

[TSanyi]

Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.

Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Viszont vannak olyan alkotások ami után napokig kattog az agyad, meg lehet vitatni barátokkal.
Mindkettő lehet "jó mozi" a maga tekintetében, csak az egyik klasszikus lesz, míg a másik eltűnik az idő múlásával.

[Aszpirin]

Ezt konkrétan ne vegye személyeskedésnek az illető, de ebben a topikban hangzott el pár hónapja Michael J Fox-szal kapcsolatban:

Hihetetlen életerő van benne! Le a kalappal!
Jön a Vissza a Jövőbe 4 is, amiben szerepel természetesen.

Mindezt egy állítólagos értő filmes topikban. Évek óta másról sem szól a filmes világ, mint hogy Robert Zemeckis hetente kijelenti, hogy amíg ő és Bob Gale él, nem lesz sem folytatás, sem remake, sem reboot. Mert övék a jog és nem engedik. Sőt, már igyekeznek jogi lépéseket tenni, hogy az örökösök is kötelezettséget vállaljanak erre. Akkor mit várunk a moziba járó 20 évesektől.

Azért nem kell ennyire szigorúnak lenni. Tényleg voltak félreérthető utalások, itt egy link, amin a cikk megmagyarázza a félreértések forrását:
https://www.snopes.com/fact-check/back- ... t-in-2023/

[mezzo]

Nem tudom, milyen tudati állapot kell ahhoz, hogy az ember ne akarjon gondolkodni egy film hatására, én ilyet még nem éltem át.

Lehet egy film azért is érdekes, mert gondolatokat ébresztő és azért is, mert nem az. Egy film szerintem elsősorban az érzelmekre hasson. Borzongjak, nevessek, hatódjak meg, sírjak vagy csak szippantson be és felejtsek el mindent közben. Gondolkodni nem feltétlenül akarok rajta. Sőt, inkább szórakozni szeretnék, kikapcsolni és kikapcsolódni.

Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.

[BoRRoNeo]

A művészet mindig is támogatásra szorult, mert a tömeg soha nem volt rá vevő, így nem tudta eltartani magát.

Ez tiszta sor, de én alapvetően az üzleti modellre gondoltam a közönségfilmek tekintetében. Ma a biztos, kiszámítható, még elfogadható profitra mennek. Patikamérlegen adagolnak mindent és ha a 100 millió befektetés mellé 50-80 millió profit járul, akkor mindenki boldog. 20-30 éve kockáztattak és ha az évi 20 filmből 10 veszteséges, 5 nullszaldós, 4 enyhe profitos és 1 kasszasiker volt, akkor az egy jó év volt. 1989-ben biztos ezer családi film készült, a TriStar legalább egy tucatot csinált, de egy közülük, a Nicsak ki beszél bankot robbantott. Jelzem 8 évig (a Titanic-ig) vezette a magyar mozibevételi listát. Az az egy film behozta a TriStar teljes éves költését. És ezért mertek kockáztatni és az alkotókra bízni a filmkészítést. Mindig volt egy Indian Jones, egy Vissza a jövőbe, de akár egy Home Alone, amely bőven nyereségessé tette az évet. Voltak alkotók, voltak színészek, voltak értő nézők. Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

Ezt konkrétan ne vegye személyeskedésnek az illető, de ebben a topikban hangzott el pár hónapja Michael J Fox-szal kapcsolatban:

Hihetetlen életerő van benne! Le a kalappal!
Jön a Vissza a Jövőbe 4 is, amiben szerepel természetesen.

Mindezt egy állítólagos értő filmes topikban. Évek óta másról sem szól a filmes világ, mint hogy Robert Zemeckis hetente kijelenti, hogy amíg ő és Bob Gale él, nem lesz sem folytatás, sem remake, sem reboot. Mert övék a jog és nem engedik. Sőt, már igyekeznek jogi lépéseket tenni, hogy az örökösök is kötelezettséget vállaljanak erre. Akkor mit várunk a moziba járó 20 évesektől.

[venomer]

csak hát...

Ha már pénz, én azt tapasztalom, hogy a (szub)kultúra bizony nem jár mindenkinek vagy nagyon nyögvenyelősen. Ha van az elé tolt tartalmon kívül, pontosabban helyett igénye az embernek, azt kielégíteni nem a legegyszerűbb. Értem ezalatt rögtön azt, hogy eleve illik nagyvárosban lakni, hiszen távol a művészmozitól, egymagában az igény nem tud kapcsolódni semmihez és senkihez. Mindig valahogy a legdrágább konstrukcióban lapul a csemege. Így sokszor és sokaknak egyszerűbb kimaradni a vágyott kultúrából és inkább a lényegesen könnyebben beeső ballasztművekkel elütni a kikapcsolódásra szánt időt. Te ilyen tekintetben is láthatóan a jó, illetve a legmegfelelőbb körökben mozogsz, bizonyára egy jó kapcsolatépítő képesség is szerepet játszott ebben. Ilyenje és pénze nem mindenkinek van, szóval felmerül a kérdés, hogyan lehet közel kerülni és közel is maradni egy ilyen érdemibb, tartalommal bíró világhoz. Párhuzamként: bigdewil jelenik meg előttem, mikor örvendezve terítette az igét, hogy a stúdiószalagok hallgatása mekkora flash. :) Kétségkívül, csak hát kevesek öröme.

[Luxor Audio]

Szerintem az az egy probléma, hogy az alkotást kivették az egyenletből. Régebben voltak a mecénások (nyilván nem minden pénzügyi érdek nélkül) megbíztak száz festőt, hogy fessenek ki egy kápolnát. És százból egyet Michelangelónak hívtak. Ez volt a kockázat és összességében ez volt a siker.
...
Nagyon hasonló sztorikat tudnék mondani még legalább 50 mára klasszikussá vált filmről. Közös bennük az alkotói gyártás és a studió részéről vállalt ésszerű kockázat. Ez mára mindkét oldalról teljesen megszűnt.

A művészet mindig is támogatásra szorult, mert a tömeg soha nem volt rá vevő, így nem tudta eltartani magát. Hogy a mecénások eltűntek-e, nem tudom megítélni, mert az igazi támogató mindig rejtve marad, de szerintem manapság is vannak ilyenek, csak talán nem látványfilmekre adják a pénzüket. Dokumentumfilmes műfajban jelen vannak, bár jellemzően nem magánemberek, hanem szövetségek, intézmények. Vannak független kiadók, stúdiók (zenei és filmes területen egyaránt), ezek nem kis kockázatot vállalva támogatnak elsőfilmes, elsőlemezes alkotókat, akik a nagyobb vállalatoknál a portáson sem jutnak túl.

Meg vannak a filmalapok, amik nélkül az európai filmgyártás talán már meg is szűnt volna. Skandináv államokban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban biztosan, de gondolom más jóléti államokban is léteznek és néha egész komoly összegekkel gazdálkodnak. Láthatóak a stáblisták végén, már ha nem állítjuk le a mozit az első betűnél. Hollywoodi viszonylatban csak aprópénz, de vegyük észre, hogy a szuperprodukciók eszement összegeket égetnek el feleslegesen.

Nálunk is van ilyen filmalap, ami eleinte, Vajna idejében ha nem is hibátlanul, de logikus keretek mentén működött, jöttek is szépen a díjazott magyar filmek, amik még közönségsikert is elértek. Mostani ténykedéséről sajnos nem lehet politika és hányinger nélkül nyilatkozni, de a mi esetünk kirívó, sok helyen jól működik a pályázati és támogatási rendszer. Egy gyerekkori barátom Spanyolországban már a második filmjére kapott "állami" támogatást, ami valójában az ottani szerencsejátékból és luxusadókból befolyt pénzeknek egy része. Ez amúgy a mi Szerencsejáték Zrt-nknek is kötelessége lenne, csak hát...

[BoRRoNeo]

Kérdés, hogy ez a felkaroltság mennyire jogos. A Pulp Fiction klasszikus példa erre. Annyira nem jó, messze nem, mint amennyire imádják közszájon forgatni. Az időben elnyújtott, eltúlzott hype is kontraproduktívan hat rám, megtöri az élményt, holott magában lehetne egy egynek jó mozi, így viszont nem tud még az sem lenni.

Én csak olyan filmekről tudok írni, amelyekkel egy korosztály vagyok, megéltem őket. A világon legtöbb pénzt hozott film (infláció korrigáltan) az Elfújta a szél. Nem tudok róla mit írni, mert a megjelenése után 30 évvel láttam és így nem lehet. Ellenben a bemutatása napján láttam a Ford Fairlane kalandjait, amiben benne volt a teljes magyar 90-es évek hangulata, Nagy Feró, Usztics Mátyás és a többi. Ezért lett számunkra az ami. Ha egy 20 éves ma először látja, akkor ez csak egy film, az sem a legjobbak közül. Nem véletlenül bukott a világ összes országában, csak nálunk volt siker. A Ponyvaregény ugyanez. Én úgy láttam a megjelenésekor, hogy nem volt körülötte hype, bár az Oscar esélye már akkor belengte. Imádtam. A 10 év után lehetetlen szerepben visszatérő John Travoltát, a későbbi zsánerét megalapozó Samuel L Jacksont és a több tucat sztárt és a nagyon furcsa képi világot és rendezést. Ez ott és akkor nagyon odabaszott. Hogy 10 évvel később először látva kinek mit jelent azt nem tudom.

[venomer]

Ezeket a gondolatokat nem érdemes kiragadni és elvinni a beszélgetést teljesen más irányba, mert nem ezért írtam őket.

Mire gondolsz? Nincs ilyen cél, csak nem akarok rétestésztákat gyártani a kapcsolódó gondolattal együtt, ma így is sikerült, remélem az szerkesztés funkció visszanyeri régi működését. Szóval nyugi, értelek és elvivés sincs.

A másik helyzet, mikor egy film később válik klasszikussá.

Kérdés, hogy ez a felkaroltság mennyire jogos. A Pulp Fiction klasszikus példa erre. Annyira nem jó, messze nem, mint amennyire imádják közszájon forgatni. Az időben elnyújtott, eltúlzott hype is kontraproduktívan hat rám, megtöri az élményt, holott magában lehetne egy egynek jó mozi, így viszont nem tud még az sem lenni.

De ez volt az ára, hogy megrendezhesse az 1917-et. Egész Hollywood egy nagy üzlet, valamit valamiért.

Nagyon igaz.

[BoRRoNeo]

u.i.: A filmgyártás egy profitérdekelt vállalkozás, mindig is az volt. A nagy gyárak döntéshozói jellemzően nem művészek, hanem pénzemberek, őket és a részvényeseket, befektetőket nagyjából semennyire sem érdekli, miből jön a bevétel, csak csattogjon a kassza. Nincs az a szupersztár rendező, vagy színész, aki őket meg tudná kerülni. Már csak emiatt is érdemes néha kimozdulni a sokmillió dolláros keretből készült csilivili produkciók világából és nem azt elemezni, mennyire részletes a CGI háttér.

Szerintem az az egy probléma, hogy az alkotást kivették az egyenletből. Régebben voltak a mecénások (nyilván nem minden pénzügyi érdek nélkül) megbíztak száz festőt, hogy fessenek ki egy kápolnát. És százból egyet Michelangelónak hívtak. Ez volt a kockázat és összességében ez volt a siker.

Én csak művészileg nem túl jelentős blockbusterekről beszélek. A Csillagok háborúja annyira lehetetlenül szar ötletnek tűnt, hogy a Fox filléreket adott rá Lucasnak és ez meg is látszik a végeredményen. A Birodalom visszavágra sem akartak adni pénzt, mert azt mondták egyszer volt Budán kutyavásár. És Lucas házalt angol bankoknál, hogy különutas módon megfinanszírozza a folytatást. A többi ismert. Coppola majd egy évig ütötte az asztal, hogy a Paramount engedje, hogy egy nevenincs senki Al Pacino játszassa a főszerepet a Keresztapában. Sok-sok szívességet kellett tennie érte. A többi történelem. Tom Cruise évekig házalt a nagy stúdióknál, hogy egy nem túl sikeres tévésorozatból filmet csinálhasson. Senki nem akart pénzt adni rá. Kénytelen volt alapítani egy saját stúdiót a Skydance-t és saját pénzből megfinanszírozni. Ebből lett a Mission: Impossible. A többi történelem.

Nagyon hasonló sztorikat tudnék mondani még legalább 50 mára klasszikussá vált filmről. Közös bennük az alkotói gyártás és a studió részéről vállalt ésszerű kockázat. Ez mára mindkét oldalról teljesen megszűnt.

[BoRRoNeo]

Ma nagyon hamar "szemétnek" nevezünk egy filmet, ami egy "grammal" sem rosszabb vagy jobb, mint a hozzá hasonló korábbi film, ami nincs kidobva a "szemétdombra". A cápának is négy része volt. A Meg-ből is még várható legalább két folytatás

Kettéválasztanám. Vannak korszakos filmek. Ilyen a Cápa. Nem azért mert jobb vagy rosszabb, mint a Meg, hanem azért, mert akkor egy új, egyetemről kijött generáció alapjaiban reformálta meg a filmipart és ennek egy képviselője a Cápa. Egy másik a Csillagok háborúja, egy harmadik meg a Keresztapa. A három filmes zseni (Spielberg, Lucas, Coppola) névjegyei. Akkor és ott olyat tettek, amelyekkel örökre beírták magukat a filmes történelemkönyvbe. A megjelenésük napján lehetett tudni, hogy ez valami nagyon nagy dolog. Persze a Cápából is készült sok folytatás, de semmi közük az eredetihez, a Universal eladta a jogokat, amelyek később össze-vissza vándoroltak a független stúdiók között (lásd később Mario Kassar és a Terminator Saga). Ezzel szemben a Meg-ről a bemutatása napján nyilvánvaló volt, hogy egy fos.

A másik helyzet, mikor egy film később válik klasszikussá. Ilyen Darabont mesterműve A remény rabjai. A moziban csúfos bukás volt, pár hét alatt levették a műsorról. Elég hamar kijött VHS-en és akkor indult a karrierje egészen odáig, hogy 20 éve folyamatosan vezeti az imdb Top 100-at.

A jelen generációnak egyetlen rendezője van, aki méltó a mester jelzőre, Dennis Villeneuve. A többiek iparosok. A régiek közül pedig szinte mindenki eladja magát aprópénzért. Jó példa Sam Mendes, aki a két mesterműve (Amerikai szépség, Kárhozat útja), olyan értelmezhetetlenül középszerű blockbustereket rendezett, mint a két James Bond. De ez volt az ára, hogy megrendezhesse az 1917-et. Egész Hollywood egy nagy üzlet, valamit valamiért.

[Luxor Audio]

Még néhány hozzászólás és eljuttok oda, hogy minden ember másféle és mindenki úgy élvez, ahogy tud. :) (Szerencsére mire ezt ideírtam, jobb irányba fordult a beszélgetés.) Az imént olvashattuk, hogy filmekről nem illik vitatkozni, én azért próbálok.

A magam részéről kissé értetlenül olvasom a filmiparral kapcsolatos, több éve fokozódó kétségbeesést a házimozis fórumokon. Talán a törzsgárdátok mostanában esett ki a nagy filmgyártók célközönségéből?

Nyilván megbántódnak néhányan miatta (amit sajnálok), de engedtessék meg leírnom, hogy az évekkel ezelőtt e topikban sztárolt, etalonként kezelt, vagy mostanában hivatkozási alapként emlegetett filmek is gagyik voltak sokak számára, akiket nem győz meg a gépek által generált háttér részletessége, vagy a hanghatások energiája. Őket egyáltalán nem érdekli, mekkora a kép és hány csatornán szólal meg a hang. Én erősen technikai beállítottságú vagyok, de meg nem tudnám mondani, a 10 legerősebb mozis élményemet milyen technikával élveztem annak idején, tehát úgy tűnik, nem olyan fontos szempont ez. Avagy amelyik film csak attól lesz élvezetes, hogy nagyban látom és nagyot szól, azt megette a fene. Zenét sem az alapján válogatok, melyik szól jól (bár nyilván sok hifista szelektál úgy, csak az egy másik hobbi, mint az enyém).

Valahogy soha nem vágytam olyan szórakozásra, ami csak képkockákból és hangokból áll. Nem tudom, milyen tudati állapot kell ahhoz, hogy az ember ne akarjon gondolkodni egy film hatására, én ilyet még nem éltem át. Ha egy film perceken át semmit nem indít el bennem, akkor nyomok egy Stopot, előfordul ez nem ritkán. Valaki írta itt az imént, hogy ha a technikai oldal mellett "pedig a tartalom is elfogadható, akkor minden a helyére került." Nem tudom, lehet-e ennél durvábban degradálni a filmművészetet, talán ez a leginkább mellbevágó kijelentés, amit a témában olvastam. Ennek fényében már nem is olyan meglepő, hogy valaki 2 órát szán az életéből a megacápa megtekintésére, hiszen mint tudjuk, mindenki úgy élvez, ahogy tud.

Na de hova vezet ez az irányvonal. Egy zenénél az a lényeg, hogy szépen szóljon, aztán hogy esetleg zeneileg is történik benne valami, az csak bónusz? Egy festménynél fontos, hogy legyen szép színes, aztán ha esetleg szól is valamiről, az egy jutalom falat? Legyen a nőnek jó nagy melle, aztán ha az agya is mutat némi életjelet, akkor már örülünk? Írjak még ilyen baromságokat?

Inkább azt írom, hogy ne nyafogjatok, mert nincs teljesen igazatok! Brutális mennyiségű film készül mostanában, ebből nagyjából pont olyan arányú a szemét és a kiemelkedő, azaz megnézendő alkotás, mint bármikor volt. Mondjatok egy olyan évtizedet, amikor csupa nagy mozi készült! Gyerekkorom nagy része egy kertmoziban zajlott, gyakorlatilag minden nyári estén ott voltam, minden filmet megnéztem, bár nyilván a nemzetközi filmipar erősen szűrt szeletét kaptuk a 70-es években idehaza. Biztos vagyok benne, hogy évadonként soha nem volt 2-3 filmnél több jó mozi, a többi már egy gyereknek is semmitmondó volt. Most sokkal több filmhez jutok hozzá, de nem tudok/akarok minden este mozizni, ezért hetekkel előre tele a lejátszási listám úgy is, hogy kerülöm a mainstream-et. Hogy közben megöregedtem és az ifjúsági filmek, vígjátékok, meg a világmentő tini-szuperhős mozik már nem nekem készülnek, az nem a filmipar hibája. Készül ezek mellett rengeteg más, ami nekem való. A rockzenét is évtizedek óta temetik, aztán annyi nagyszerű új zenekar van, hogy képtelenség követni.

Nem járok moziba sok éve már, de a minap egy barátom rávett, hogy menjünk el az Urániába. Könnyed francia filmet vetítettek hétköznapi történettel. Talán művészfilm volt, bár soha nem értettem, pontosan mit is jelent nálatok ez a sokat emlegetett, cinkelt kategória. (Van festészet és külön művészi festészet?) Biztos voltam benne, hogy rajtunk kívül kb senki nem lesz a nézőtéren, de döbbenetemre ha nem is volt telház, de a székek jó 2/3-a elkelt hétköznap kora este, huszonévesektől a nyuggerekig vegyesen. Egy közös biztosan volt bennük, (egy hölgy kivételével) senki nem nyomogatta a telefonját film közben. A film szereplői között egyetlen világsztár sem volt, az egyik színészt láttam már egy másik francia filmben. A kép és a hangminőség rendben volt, bár nyilván nem hozta egy csúcs házimozi szintjét, de elérte azt a szintet, hogy ne arra figyeljek (én ezt várom el a technikától). A filmről semmilyen reklámot nem láttam, torrent oldalakon nincs fent, szerintem nem is lesz, ezeket nem szokták feltölteni, kvázi a házimozisok számára nem is létezik. Hogy valamelyik streaming szolgáltatónál megjelenik-e, passz, talán valamelyik francia Art szolgáltató tolja.

Nem tudom, de feltételezem, kevésbé követitek az európai filmfesztiválokat és nyilván sok ellenérzésetek van ezekkel szemben, pedig valójában ez a mi kultúrkörünk és szerintem az igazán nagy dolgok ezeken történnek, nem az Oscar-on. OK, itt nincs Nolan, meg Villeneuve, de a vörös szőnyeg végén csillogó limuzinok sem, viszont van rengeteg tehetséges alkotó és sok egyedi, meghökkentő alkotás. Szerintem néha, mondjuk havonta 1x engedjétek meg magatoknak egy sztárok nélküli, kevésbé ismert, esetleg elsőfilmes rendezők valamelyik díjnyertes filmjét! Lehetséges, hogy nem lesz pengeéles a kép és a szubsugárzó sem abban a másfél órában fog hangnyomás rekordokat dönteni, de a tartalmas szórakozásra így is komoly esélyetek van. Azt már bátortalanul merem szóba hozni, hogy vannak megdöbbentően magas színvonalú dokumentumfilm fesztiválok is. Párszor közreműködő indulóként, egyszer meg botcsinálta zsűritagként részt vettem egy ilyenen és fogalmam sem volt, kit hozzak ki nyertesnek, mert legalább féltucat alkotás teljesen letaglózott. Pedig ezek nem a technikai tökéletességgel operáló Attenborough-féle filmek voltak, néha érződött rajtuk a szűkös költségvetés, amit ötletekkel, mondandóval és gondolatokkal kellett kipótolniuk.

Utolsó provokatív felvetésem következik. Nem lehet, hogy a sok pénzen, nagy munkával, gondosan megépített házimozitokat kihasználatlannak érzitek, ha nem látványfilmeket néztek benne esténként?

u.i.: A filmgyártás egy profitérdekelt vállalkozás, mindig is az volt. A nagy gyárak döntéshozói jellemzően nem művészek, hanem pénzemberek, őket és a részvényeseket, befektetőket nagyjából semennyire sem érdekli, miből jön a bevétel, csak csattogjon a kassza. Nincs az a szupersztár rendező, vagy színész, aki őket meg tudná kerülni. Már csak emiatt is érdemes néha kimozdulni a sokmillió dolláros keretből készült csilivili produkciók világából és nem azt elemezni, mennyire részletes a CGI háttér.

[mezzo]

A cápa egy klasszikus, a Meg nem lesz az. Pedig a kettő között több a hasonlóság, mint a különbség.

Azon túl, hogy ez igaz, az egy érdekes kérdés, hogy a mai médiazajban mi tud klasszikussá lenni. Azt hiszem ez a szerepkör ma már nem a filmeknek van kitalálva, már a mémek mennek és vésődnek mélyre.

De Hitchcock is kitalált valamit, amit azóta is rendszeresen újra és újra alkalmaznak.

Sokan kitalálnak valakit, de nagyon kevesekből lesz Hitchcock. Nem vitatom el a tehetségét, mindössze annyit állítok, hogy több érdemes tehetség van mint amennyit érzékelünk.

Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy egész régre - több évtizedre - vissza lehet nyúlni, ha egy filmet minősítünk. A téma, a hangulat és a képi világ is ismétlődik. Nem csak 2010 utáni filmeket lehet összehasonlítani a maiakkal. Ezzel nagyon nem értek egyet, amire hoztam fel példákat film címekkel és két rendezővel. Ezeket a gondolatokat nem érdemes kiragadni és elvinni a beszélgetést teljesen más irányba, mert nem ezért írtam őket.

Ma nagyon hamar "szemétnek" nevezünk egy filmet, ami egy "grammal" sem rosszabb vagy jobb, mint a hozzá hasonló korábbi film, ami nincs kidobva a "szemétdombra". A cápának is négy része volt. A Meg-ből is még várható legalább két folytatás

[venomer]

"Aki trash filmeket néz az azért teszi, mert rossz az éléte. Ha pedig már eleve rossz az élete, akkor rossz filmeket néz, hogy a rossz életével legyen már összhangban a rossz tartalom, amit fogyaszt Mindezt így általánosságban kijelentve. De tényleg nem akarod megérteni

A csöcsrobbanás fáék sztorira fektetve hozza vissza a zsetonokat, nem tudom mit vársz még tőlem, vázoljak egy alternatív valóságot?

Hmm. Lehet mégsem a mi életünk rossz?

Felesleges szekértáborozni. Egy kialakult - és így rendszerint megkövült - személyiségű és kultúrájú ember ritkán szokott nyitni, inkább az ismert silányságba fog fektetni.

Látod megint előjön a dolog. Mi az hogy értelmesebb kikapcsolódás? Ki dönti el,és mi alapján, hogy mi az értelmes, és mi az értelmetlen? Netalán te? Ami számodra a trash, az az igénytelen, ami számodra a művészfilm kategória az az igényes? A nem is találkozott még értelmes tartalommal, pedig hatalmas. Internetről hallottál már? Aki manapság nem talál meg valamit, az azért van, mert nem akarja. Nem pedig azért, mert nem lehet. Tele van a net kismillió bloggal, podcasttal, különféle fórumokkal.

Ezt a művészfilm-szembeállítást te hoztad be, érzelmi alapokon. Nehéz, de főképp értelmetlen így erről társalogni akarni. Nem fogom tudni befoltozni ezt a lyukat benned és persze nem is akarom. Nem is a filmről szól ez - hoztad a zenei párhuzamot is - hanem valamiről, ami benned van. Lehetünk valamilyen szinten egymás pszichológusai itt, de támadás és felesleges sértődés nélkül.
Tömegek nem találkoztak még értelmes tartalommal. Tehát nem elmentek mellette és később rémlik valami, hogy anno nem voltak fogékonyak rá, hanem igen, szembe sem jön, még véletlenül sem. Ha úgy tetszik kasztosodása a kultúra fogyasztásának. Az alap tévécsomagokban is a buta erőszak alapú filmek mennek, a zsebbe nyúlós csomagok meg adnak emberi tartalmat is. Sokan hol akadnak el? Hogy a tévé erőszakos és primitív. De lehetne ez könyv vagy bármelyik popkultúrásítható platform, mindig a piramis alja a legszélesebb. Vagy a te szavaddal élve hatalmas. De erről is én tehetek, vállalom.
A netes példád meg azért nem jó, mert ha el is következik a nyitás egyszerűen nem tudja hogy mit keressen, az addigi közegét kérdezve meg mindig vissza fogják a hullámok dobni ugyanarra a szigetre. Nincsenek meg fejben a keresőszavak, nincs híd a kulturális világok között.

Nem mellessleg csak görbe tükröt mutattam, az ég világon semmi bajom a művészfilmekkel.

Nem úgy tűnt, de jól van akkor.

Illetve nem tarom szerencsésnek filmeknél sem, ezt a fajta gondolkodásmódot.

Nem tudom már követni hol van görbe tükör és hol nem. Maradjunk annyiban, hogy felhúztad magad, de megnyugodtál mostanra.

szó szerint lenézés, a könnyedebb, durvább, populárisabb műfajok és azok hallgatóik felé

A hifista, mint alapértelmezetten való szitokszó is ezt jelenti, automatikusan a technikában elveszett egyénre érti a köznyelv. Hurrá.. :) Hogy nem csak ez az archetípus van, az már kevesebbeket érdekel. Merem remélni, hogy ebből van a kevesebb (nem tudjuk megítélni magunkat belülről).

Itt is az élni és élni hagyni elv kellene érvényesüljön.

Az azért megvan, hogy én hozzászólásom idézted be, és arra válaszoltál?

Nem vágom ezt, ha saját magammal kezdek el kiterjedt párbeszédet folytatni majd szóljatok azért.

[venomer]

---
Szerkesztésre újabban duplikálódik a hozzászólás, nem tudom ez bug-e vagy feature.

[venomer]

Sóhaj. Továbbra is saját magadra reagálsz, velem szalmabábozva, ami nem korrekt. Még csak nem is a valamihez képest való trash-ről volt szó, hanem ami effektíve az. Megvan ennek a felvállalt kultúrája, a torrentkínálatból sem tud kikopni. Az, hogy te mit nézel meg vagy bárki mit néz meg az meg ha jól gondolom nem az én döntésem. Ha jól látom ez itt egy hosszú idő alatt felgyülemlett feszültség kiadása, gondolom nem haragszol ha nem veszem a nyakamba a világ összes bűnét. Felmerül továbbá a dilemma, hogy a megfelelő közegben érvényesíted-e a nézeteidet, mert bizony mindig lesznek olyanok, akik a egyéb műfajok fölé helyezik a jazzt és nem szükségszerűen sznobizmusból. Feletted higgadtan, okosan kifejtették a véleményeket, valami olyan párbeszédre gondoltam.

Aztán jött a Tik-tok a 30-60 mp-es videókkal és már a Youtube videók is hosszúak lettek.

Nincs ez kőbe vésve, ha TikTokot pörgetsz felpörögsz, de ott a közlés is olyan. Igaz, aki már ebbe született bele az nehezebben fog végigülni egy régi iskola szerinti koncepciót, lásd beletekerési kényszer.

Nekem a gyerekeim is úgy nézik a filmeket itthon, hogy mobiloznak közben (de név nélkül több itteni fórumozót ismerek, aki notebookkal a kezében filmezik és fórumozik egyszerre).

Ők csak hiszik, hogy filmet néznek. Ha kikérdeznéd nem tudnák visszamondani a látottakat maximum nagyon nagy vonalakban, tehát mondhatjuk kidobott időnek, az alkotás háttérzajjá silányításának a dolgot. Igaz, vannak filmek amik nem is vállalnak többet, ilyen formán szinkronban van minden...

Egy óriási pénzcsináló,

Próbálkoztam régebben eldugott, független filmek ajánlásával itt, pusztába kiáltott szó volt. Sebaj, jobbik eset. Ez a mai viszont nem kedvez egy néha, esetlegesen beeső csemege közzétételének.

minden másodlagos és belemagyarázás csupán.

Ütős kritika ez a kritikusok összességének. :) Részemről nincs szekértábor. Van a Spongyabobban egy kiváló jelenet a végletes filmélményre, mikor egy asztalt néznek másfél óráig a vásznon, mint nagyon felnőttek és értők, jól elkapja a jelenséget amiről viszont itt, ezeken a hasábokon szerintem nincs szó.

A filmkészítők egyáltalán nem őket akarják kiszolgálni.

Lett ez a mobilra gyártott tartalomforma sorozat és film terén is, állókép, szinte csak közelik, szóval teljesen mobilra optimalizálva, remélem nem lesz belőle trend.

Sajnos sok a 2- 4 éves korig és a 6- 8 éves korosztály számára készült film, illetve sorozatok.

Persze jó a minél nagyobb kép, és minél nagyobb hang, de ha ezen múlik a film élvezete, akkor azt a filmet megette a fene.

nem a pixelekre fókuszálva szerintem nem lehet különbséget tenni.

Ma már egész korrekt skálázások vannak, vedd hozzá ezt is.

Vagy legalább is én nem tudok/vagy nem érdekel.

Teljesen jó élmények gyűjthetők be VHS-szerű irányban is. Amúgy meg az a baj, hogy a 6-8 éveseket célzó szuperprodukciók szuperminőségei tényleg ritkán találkoznak a felnőtt tartalommal.

A cápa egy klasszikus, a Meg nem lesz az. Pedig a kettő között több a hasonlóság, mint a különbség.

Azon túl, hogy ez igaz, az egy érdekes kérdés, hogy a mai médiazajban mi tud klasszikussá lenni. Azt hiszem ez a szerepkör ma már nem a filmeknek van kitalálva, már a mémek mennek és vésődnek mélyre.

De Hitchcock is kitalált valamit, amit azóta is rendszeresen újra és újra alkalmaznak.

Sokan kitalálnak valakit, de nagyon kevesekből lesz Hitchcock. Nem vitatom el a tehetségét, mindössze annyit állítok, hogy több érdemes tehetség van mint amennyit érzékelünk.
[/quote]

[venomer]

Tényleg sajnálom, hogy ez a reakciód, nyilván erről nem fogok vitát nyitni, hogy te egy rosszmájúságot gondolsz belém látni, belém erőltetni, én meg ismerve magam tudom, hogy nincs ilyesmiről szó.

Elég nehéz nem rosszmájúságot gondolni azok alapján amit és ahogyan kommunikálsz.

Érzelmi intelligencia rendben van? Hiába folytatod a megkezdett reakciód, nem lesz igaz. Nem bújok semmi mögé, okkereső vagyok, gondoltam párbeszédet indítok a témában, de törd le nyugodtan saját, képzelt érdekből, nem gáz, miért is ne hiúsulhatna meg az előremutatás.

Ó igen. Párbeszédet indítasz a témában. "Aki trash filmeket néz az azért teszi, mert rossz az éléte. Ha pedig már eleve rossz az élete, akkor rossz filmeket néz, hogy a rossz életével legyen már összhangban a rossz tartalom, amit fogyaszt Mindezt így általánosságban kijelentve. De tényleg nem akarod megérteni

Veled nem volt még, hogy féltél úgy igazán jól érezni magad egy nehezebb időszakodban?

Hmm. Lehet mégsem a mi életünk rossz?

Igen, elég sok embernek szar az élete, különben értelmesebb kikapcsolódást keresne. Sokak meg nem is találkoztak még értelmes tartalommal, azok meg azért választják. Miért kell ebbe kirohanást, indulatot keverni?

Látod megint előjön a dolog. Mi az hogy értelmesebb kikapcsolódás? Ki dönti el,és mi alapján, hogy mi az értelmes, és mi az értelmetlen? Netalán te? Ami számodra a trash, az az igénytelen, ami számodra a művészfilm kategória az az igényes? A nem is találkozott még értelmes tartalommal, pedig hatalmas. Internetről hallottál már? Aki manapság nem talál meg valamit, az azért van, mert nem akarja. Nem pedig azért, mert nem lehet. Tele van a net kismillió bloggal, podcasttal, különféle fórumokkal.

Légy szíves moderáld magad. Nem volt művészfilmekről szó, de látod, már is automatikusan fújsz rá, ventilálsz ki magadból valamit, amiről nem az igényesebb alkotók művei tehetnek. Béke legyen.

Én moderáljam magam mert fújolok a művészfilmekre, de neked nem kell moderálni magad, miközben fújolsz az általad trashnek kategorizált filmekre. Ismét nem kicsit lóg ki a lóláb. Nem mellessleg csak görbe tükröt mutattam, az ég világon semmi bajom a művészfilmekkel. Én magam is szeretek néhányat, még ha nem is ez a fő irányzat, amit sűrűbben nézni szoktam. Korábban pl. Kasumiba szálltak bele itt a fórumon néhányan azok közül, akik az általad trashnek nevezett filmeket nézik inkább, mert egy számukra érthetlen/érdektelen/értékelhetetlen művészfilmről írt pozitívat, és ugyanúgy visszataszítónak tartottam a jelenséget. Azóta nem is nagyon írt újabb hozzászólást, vagy csak ritkán, és szűkszavűan. Csodálkozunk? Ahogy a fórum hifis részén is jelen van sokaknál akik főképp klasszikus, szimfonikus, jazz stílusú zenéket hallgatnak, némi, és egyénkent eltérű mértékű fújolás ill. szó szerint lenézés, a könnyedebb, durvább, populárisabb műfajok és azok hallgatóik felé. Sőt, egyeseknél maga a házimozás is ugyanez a kategória. Szerintem ez elfogadhatlan mindegyik irányból. Mindegyik zenei stílust lehet jól és rosszul csinálni, és mindegyik stílus esetén kevesen vannak azok, akik kiemelkedően művelik. Illetve nem tarom szerencsésnek filmeknél sem, ezt a fajta gondolkodásmódot.
Itt is az élni és élni hagyni elv kellene érvényesüljön.

Az eredeti hozzászólást nem is te írtad, ki kötelez, hogy magadra vedd? Mint írtam, népjelenség, így még érthetetlenebb, hogy lesz ebből személyes benyomás... Gondolkozz.

Az azért megvan, hogy én hozzászólásom idézted be, és arra válaszoltál?

Sóhaj. Továbbra is saját magadra reagálsz, velem szalmabábozva, ami nem korrekt. Még csak nem is a valamihez képest való trash-ről volt szó, hanem ami effektíve az. Megvan ennek a felvállalt kultúrája, a torrentkínálatból sem tud kikopni. Az, hogy te mit nézel meg vagy bárki mit néz meg az meg ha jól gondolom nem az én döntésem. Ha jól látom ez itt egy hosszú idő alatt felgyülemlett feszültség kiadása, gondolom nem haragszol ha nem veszem a nyakamba a világ összes bűnét. Felmerül továbbá a dilemma, hogy a megfelelő közegben érvényesíted-e a nézeteidet, mert bizony mindig lesznek olyanok, akik a egyéb műfajok fölé helyezik a jazzt és nem szükségszerűen sznobizmusból. Feletted higgadtan, okosan kifejtették a véleményeket, valami olyan párbeszédre gondoltam.

Aztán jött a Tik-tok a 30-60 mp-es videókkal és már a Youtube videók is hosszúak lettek.

Nincs ez kőbe vésve, ha TikTokot pörgetsz felpörögsz, de ott a közlés is olyan. Igaz, aki már ebbe született bele az nehezebben fog végigülni egy régi iskola szerinti koncepciót, lásd beletekerési kényszer.

Nekem a gyerekeim is úgy nézik a filmeket itthon, hogy mobiloznak közben (de név nélkül több itteni fórumozót ismerek, aki notebookkal a kezében filmezik és fórumozik egyszerre).

Ők csak hiszik, hogy filmet néznek. Ha kikérdeznéd nem tudnák visszamondani a látottakat maximum nagyon nagy vonalakban, tehát mondhatjuk kidobott időnek, az alkotás háttérzajjá silányításának a dolgot. Igaz, vannak filmek amik nem is vállalnak többet, ilyen formán szinkronban van minden...

Egy óriási pénzcsináló,

Próbálkoztam régebben eldugott, független filmek ajánlásával itt, pusztába kiáltott szó volt. Sebaj, jobbik eset. Ez a mai viszont nem kedvez egy néha, esetlegesen beeső csemege közzétételének.

minden másodlagos és belemagyarázás csupán.

Ütős kritika ez a kritikusok összességének. :) Részemről nincs szekértábor. Van a Spongyabobban egy kiváló jelenet a végletes filmélményre, mikor egy asztalt néznek másfél óráig a vásznon, mint nagyon felnőttek és értők, jól elkapja a jelenséget amiről viszont itt, ezeken a hasábokon szerintem nincs szó.

A filmkészítők egyáltalán nem őket akarják kiszolgálni.

Lett ez a mobilra gyártott tartalomforma sorozat és film terén is, állókép, szinte csak közelik, szóval teljesen mobilra optimalizálva, remélem nem lesz belőle trend.

Sajnos sok a 2- 4 éves korig és a 6- 8 éves korosztály számára készült film, illetve sorozatok.

Persze jó a minél nagyobb kép, és minél nagyobb hang, de ha ezen múlik a film élvezete, akkor azt a filmet megette a fene.

nem a pixelekre fókuszálva szerintem nem lehet különbséget tenni.

Ma már egész korrekt skálázások vannak, vedd hozzá ezt is.

Vagy legalább is én nem tudok/vagy nem érdekel.

Teljesen jó élmények gyűjthetők be VHS-szerű irányban is. Amúgy meg az a baj, hogy a 6-8 éveseket célzó szuperprodukciók szuperminőségei tényleg ritkán találkoznak a felnőtt tartalommal.

A cápa egy klasszikus, a Meg nem lesz az. Pedig a kettő között több a hasonlóság, mint a különbség.

Azon túl, hogy ez igaz, az egy érdekes kérdés, hogy a mai médiazajban mi tud klasszikussá lenni. Azt hiszem ez a szerepkör ma már nem a filmeknek van kitalálva, már a mémek mennek és vésődnek mélyre.

De Hitchcock is kitalált valamit, amit azóta is rendszeresen újra és újra alkalmaznak.

Sokan kitalálnak valakit, de nagyon kevesekből lesz Hitchcock. Nem vitatom el a tehetségét, mindössze annyit állítok, hogy több érdemes tehetség van mint amennyit érzékelünk.

[mezzo]

A Cápa-MEG2 összehasonlítás is lehetséges, de a Cápa nagyon régi film.
Ne némafilmekkel hasonlítsuk össze a maiakat!
Én az 5-10 évvel ezelőtti alkotásokra céloztam elsősorban.
Egy Transformers 1. ma is nézhető. A mostaniak igen "gagyik".

A témák ismétlődnek, újra vannak gondolva. 40-50 év távlatában azért könnyen lehet látni, amikor már bevált témákhoz nyúlnak vissza. De Hitchcock is kitalált valamit, amit azóta is rendszeresen újra és újra alkalmaznak.

Továbbra is tartom, hogy mi változunk, nem annyira a filmek. A fiatalabb korunkban látott filmekhez máshoz viszonyulunk. Ez meg szerintem generáció független. Minden generációnak megvannak a filmjei, amit újra meg tud nézni és nem biztos, hogy a történet miatt, hanem mert visszarepíti az időben. Ha csak percekre is, de újra "fiatalnak" érezheti magát.

A Transormers engem a Knight Riderre emlékeztet. A 80-as évek sci-fi világából táplálkozik. Lehet rajta mosolyogni, de a beszélő/gondolkodó/high-tech autó, aki (így megszemélyesítve) szuperképességekkel rendelkezik és segít az embereknek nem a 21. századi mozi találmánya. Közben utána is néztem és látom is, hogy maga a történet korban a 80-as évek szüleménye. De még a Terminátor is eszembe jut róla, mert abban az időben a gép/technológia és az ember kapcsolata mozitéma volt. Szóval 30-40 éves a sztori, mindegy mikor és hogyan filmesítik meg. Hogy nézhetőbb vagy sem? Még mindig tartom, hogy attól függ hány évesen látta az ember először

[BoRRoNeo]

Teljesen mindegy, hogy nagyobb arc-e a rendező. A nagyobb arcok kiégtek.

Van rendező és van alkotó. Spielberg, Coppola, Villeneuve, stb alkotók. Kosinski rendező. A nagy arc rendezők nem égtek ki, nem engedik őket alkotni. Ma rendezőkre van szükség. Kershner szabad kezet kapott a Birodalom visszavággal, megcsinálta a legjobb részt. Abrams azt csinálta amit mondtak neki és csinált egy középszerű szart. De azt tökéletesen, mert amúgy nagyon jó rendező.

Ma a producerek diktálnak. Addig-addig íratják a forgatókönyvet, amíg nekik nem tetszik. Felvesznek hozzá egy báb rendezőt és szerződtetnek 2 sztárt a főszerepre. Leforgatják a filmet és addig-addig vágatják, amíg az egysejtűek is meg nem értik. Utána levetítik egy kontrol-csoportnak és azok kifogásai alapján újraforgatják, újravágják a filmet. Újabb kontrol-csoport és mehet a moziba. Ha kiváncsi vagy milyen egy ilyen folyamat következménye, akkor töltsd le az ncore-ról a Payback (Mel Gibson) című film rendezői és mozi változatát. A rendezői volt az eredeti (és moziban sosem vetített), amit a kontrol-csoport vontatottnak és unalmas talált és a negatív főszereplőt sem érezték ütősnek. Kerestek egy új főgonoszt, újraírták a filmet a felétől és újraforgatták. Az ment a moziban.

Csak a nagy rendezők (akiket egy kezemen meg tudok számolni) engedhetik meg maguknak, hogy megkerüljék a fenti folyamatot és valódi alkotást hozzanak létre.

[mezzo]

Teljesen mindegy, hogy nagyobb arc-e a rendező. A nagyobb arcok kiégtek.

Ez a régen minden jobb volt életérzés egyik alteregója. Nem biztos, hogy Spielberg cápája ( A cápa) minőségibb alkotás, mint a Meg. A cápa egy klasszikus, a Meg nem lesz az. Pedig a kettő között több a hasonlóság, mint a különbség.

[mezzo]

Viszont ez a hozzáállás, amit írsz, nekem kicsit olyan, mint amikor azt mondja valaki, hogy klasszikus zene nélkül nem lehet hifit tesztelni.

Szerintem félreértettél. Pont az ellenkezőjét akartam kifejezni, azt, hogy lehetünk mindenevők és képesnek kell lennünk helyén kezelni a dolgokat. Én ilyennek tartom magam, de ezt a topikot egyáltalán nem találom olyan helynek, ahol egy mindenevő leírja, hogy mit látott és miért alánlja másoknak. Attól, hogy valaki mindenevő, még lehet ízlése vagy mondjuk zeneileg stílusa.

Tőlem áll a legtávolabb, hogy rangsoroljam vagy minősítsem például a különböző zenéket. Aki szerintem csak egy fajta zenét hallgat, az nem is szereti a zenét. És pont így vagyok a filmekkel is.

Elnézést, ha nem elég pontosan fejeztem ki magam. Azt hittem érthető vagyok, de ez az írás/olvasás kockázata

[Alex_Aston]

Már évtizedekkel ezelőtt észrevettem máson és magamon is, hogy egy mozifilm hogyan hat az emberre.

Tudnék erre sok ellenpéldát mondani.

A tanú című filmet fekete fehérben, 37cm-es TV-n is bármikor, bármennyiszer megnézem, hatalmas élvezettel, míg egy fent említett Meg filmet max 1x, de azt meg csak nagy vásznon (képernyőn). Persze jó a minél nagyobb kép, és minél nagyobb hang, de ha ezen múlik a film élvezete, akkor azt a filmet megette a fene.

Nekem egy 75"-os TV-m van otthon, de sokszor 720p felbontással nézek filmeket, és bevallom, nem nagyon számít, hogy 720p, vagy 1080p e a film. 4m-ről nézve, a filmre figyelve, nem a pixelekre fókuszálva szerintem nem lehet különbséget tenni. Vagy legalább is én nem tudok/vagy nem érdekel.

[Den]

Már évtizedekkel ezelőtt észrevettem máson és magamon is, hogy egy mozifilm hogyan hat az emberre.

1- Nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között nézem,
2- mekkora a vászon, képernyő, annak minősége,
3- milyen hangrendszerrel nézem.

1- Fapados, középkényelmes, vagy rendkívül kényelmes lábtartós fotelben...
2- Lehet egy 55- ös tv, lehet 4- 5 m2- es vászon, valamint 9- 10 m2- es felület 4K- ban 50Hz- el...nagyon nem mindegy.
3- Sztereo, vagy 5.1 vagy 19 minőségi hangfalas térhatású atmos hang, nálam a térhatású hang az első számú elvárás.

Az mozifilm élményfaktort a hang milyensége határozza meg a legtöbbszőr. A képminőség 1080p- től eleve nagyon jó már- minél nagyobb a kép, annál nagyobb az élvezet-.
Ha pedig a tartalom is elfogadható, akkor minden a helyére került.
Sajnos sok a 2- 4 éves korig és a 6- 8 éves korosztály számára készült film, illetve sorozatok.
Meg 1- megtartottam- láttam már ezerszer rosszabb filmet és nagyon jó a t.hangja- képe.
Meg 2- 4K képminőség, hang is jó, a tartalom: miért kellett a 2 jó nőt kihagyni a 2. részből?