Jól érzed magad a szakmádban?
A másik: az addig rendben van, hogy tanító tanárod rongyos volt, de egy kivételes úton indított el, ami nem jut mindenkinek.
Jól érzed magad a szakmádban?
Nem mondod komolyan, hogy nem értetted a "magvas" gondolataimat! Sebaj!
Ez mekkora hülyeség már. Ennyi erőből miért nem mész ki a szabadba, ahelyett hogy filmeket nézegetnél? Az pedig nem érv, hogy azt akkor is meg tudod tenni, amikor kint sötét van, mert ugyanez igaz a bélyegek nézegetésére is.
Alapvetően egyetértek.
Érdekes dolog a látszat és lehet, sok fórumos kommunikáció félre is megy, mert személyes ismeretség nélkül, metakommunikáció nélkül a bejegyzésekből eredő benyomások félrevezetőek lehetnek.Elég régóta irigyellek (jó értelemben) amiatt, hogy látszólag rengeteg időd van filmeket nézni
...
Várom azt a csodát, amit gyerekkoromban a Hófehérke, az Óz és az E.T., tinédzser koromban a Fantasztikus labirintus és A mélység titka, felnőtt koromban meg A két torony és a Batman: Kezdődik! hozott el.Azt, hogy ennyi filmézés mellett teljes időpocsékolásnak tartod, kicsit ellentmondásosnak érzem
...
Láttam, anno, moziban a Soderbergh-féle Solarist.A Tarkovszkij-féle Solaris-szal kapcsolatban: ennél jobban már nem is tudok egyetNEMérteni
...
Engem sem hat meg sok régi, mások által cult filmnek tartott alkotás. Sőt, néha elcsodálkozom, ezen mi a franc akkora durranás, amitől itt is szinte mindenki lehasalscaurus írta: ↑2023.09.01., pén. 06:34
Azért talán még nem vagyok (teljesen) gomba, nagyon ritkán bepróbálok pl. egy-egy orosz vagy keleti (indiai, japán, koreai) opuszt is, jellemzően rettenetesek, de pl. a Netflix-en a Stranger (vagy Secret Forest, magyarul Másképp gondolkozók) meglepően szórakoztató volt, most kezdem a 2. évadot.
Egyébként meg, VÉLEMÉNYEM szerint, a filmnézés időpocsékolás, még ha jól is esik, de valójában oly mindegy, hogy ún. művészfilmet vagy ún. trash-t néz az ember, nem igazán van jelentősége.![]()
A kultúra olyan szerintem, mint a számok: végtelen. Többé-kevésbé mindenki tud számolni, de a végtelen megismerésére csak kevesek vágynak.
A "szégyen" szó eszembe sem jutott, leírásra sem került részemről. Ellenben leírtam, hogy a tegnapi beszélgetéssel túlléptük a topik megszokott kereteit, mert nem a filmek kép/hangminőségét firtattuk. Most akkor mi ellen tiltakozol?
De, megvetésből írodfapaci írta: ↑2023.09.01., pén. 00:46A törzsgárdát jobban érdekli, melyik film mennyire dolgoztatja meg az Atmos hangsugárzókat, meg hogy a hang spektruma lement-e 22 Hz-ig. Nem megvetésből írom ezt, hiszen nekem ez a szakmám, de hogy a házimozis filmes beszámolókban ezek a visszatérő szempontok, az elég durva egy hangmérnök számára is.
A filmnézés pont annyira időpocsékolás, mint a többi nem-kreatív tevékenység: könyvolvasás, zenehallgatás, színházbajárás, stb. Meggyőződésem, hogy ezek formálják a személyiséget, befolyásolják kognitív képességeinket, hozzájárulnak a stresszoldáshoz illetve a regenerálódáshoz, stb, de mindezt pozitív vagy negatív irányban is kifejthetik (bármit is jelentsen a pozitív vagy negatív irány), vagyis annyira lesznek hasznosak, haszontalanok, vagy károsak, amennyire magunknak azzá tesszük. Nem fekete-fehér eset.
A kultúra nem csak a tehetősebb réteg eledele. Mindenkinek jár és mindenki számára elérhető, csak kevesen vágynak rá. Nem feltétlenül értek egyet vele, de van olyan álláspont, hogy ha rájuk hagynák és nem mutatnának nekik más irányt, az emberek többsége egész életében egy langyos pocsolyában fetrengve chipset zabálna kólával, míg bele nem halnának az elhízásba. Végülis kb ebbe az irányba haladunk, tehát akár igaz is lehet.venomer írta: ↑2023.08.31., csüt. 22:04Ha már pénz, én azt tapasztalom, hogy a (szub)kultúra bizony nem jár mindenkinek vagy nagyon nyögvenyelősen. Ha van az elé tolt tartalmon kívül, pontosabban helyett igénye az embernek, azt kielégíteni nem a legegyszerűbb. Értem ezalatt rögtön azt, hogy eleve illik nagyvárosban lakni, hiszen távol a művészmozitól, egymagában az igény nem tud kapcsolódni semmihez és senkihez. Mindig valahogy a legdrágább konstrukcióban lapul a csemege. Így sokszor és sokaknak egyszerűbb kimaradni a vágyott kultúrából és inkább a lényegesen könnyebben beeső ballasztművekkel elütni a kikapcsolódásra szánt időt.
Rendben van ez. Spielberg kb így képzelte el az ideális nézőt, ennek szellemében alkotta a filmjeit is. Én kibabráltam vele, mert ha érzelmekre vágyom, nem filmet nézek, kikapcsolni sem a szobában kuporogva szoktam. A filmnézés az olvasáshoz hasonlóan nekem intellektuális tevékenység. Ez van.
Ahogy ezt a beszélgetést sem. Az álláspontjainkat nehéz pár mondatba zanzásítani, a tömörített szöveg rengeteg félreértésre ad esélyt, ráadásul beszélgetésünkkel már rég túlléptük ennek a topiknak a kereteit. A törzsgárdát jobban érdekli, melyik film mennyire dolgoztatja meg az Atmos hangsugárzókat, meg hogy a hang spektruma lement-e 22 Hz-ig. Nem megvetésből írom ezt, hiszen nekem ez a szakmám, de hogy a házimozis filmes beszámolókban ezek a visszatérő szempontok, az elég durva egy hangmérnök számára is.Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.
Ezt konkrétan nem a mai fiatalokra értettem. A mai filmeket nem fiatalok készítik és nem fiatalok a producerek sem. Sőt, még csak azt sem mondanám, hogy a filmeket csak fiataloknak készítik. Ahogy említettem, több fórumtagok ismerek, akik notebokkal az ölükben filmeznek és egyikük sem fiatal. Beszéltünk a Tik-tokról, én napi 2-3 órát lógok rajta, ami minimum beteges és én is elmúltam 50, szóval fiatalnak nem tekinteném magam. A hasonló korú ismerőseim többet nyomogatják a telefonjukat, mint egy 20 éves, szóval szerintem ez korszakos probléma és nem generációs.
Ezt szerintem még te sem gondolod komolyan. Elhamarokodottan írtál. Nincsenek emlékezetes filmek komoly mondanivaló nélkül? Persze, hogy vannak!TSanyi írta: ↑2023.08.31., csüt. 22:51
Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Viszont vannak olyan alkotások ami után napokig kattog az agyad, meg lehet vitatni barátokkal.
Mindkettő lehet "jó mozi" a maga tekintetében, csak az egyik klasszikus lesz, míg a másik eltűnik az idő múlásával.
A mozi, a filmipar, a színészek és persze a nézők is az adott kort tükrözik. Generációk váltják egymást, ahol a fiatalokkal szemben mindig sok a kritika: "Ezek a mai fiatalok....Bezzeg a mi időnkben..."
Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Azért nem kell ennyire szigorúnak lenni. Tényleg voltak félreérthető utalások, itt egy link, amin a cikk megmagyarázza a félreértések forrását:BoRRoNeo írta: ↑2023.08.31., csüt. 22:21Ezt konkrétan ne vegye személyeskedésnek az illető, de ebben a topikban hangzott el pár hónapja Michael J Fox-szal kapcsolatban:
Hihetetlen életerő van benne! Le a kalappal!
Jön a Vissza a Jövőbe 4 is, amiben szerepel természetesen.
Mindezt egy állítólagos értő filmes topikban. Évek óta másról sem szól a filmes világ, mint hogy Robert Zemeckis hetente kijelenti, hogy amíg ő és Bob Gale él, nem lesz sem folytatás, sem remake, sem reboot. Mert övék a jog és nem engedik. Sőt, már igyekeznek jogi lépéseket tenni, hogy az örökösök is kötelezettséget vállaljanak erre. Akkor mit várunk a moziba járó 20 évesektől.
Lehet egy film azért is érdekes, mert gondolatokat ébresztő és azért is, mert nem az. Egy film szerintem elsősorban az érzelmekre hasson. Borzongjak, nevessek, hatódjak meg, sírjak vagy csak szippantson be és felejtsek el mindent közben. Gondolkodni nem feltétlenül akarok rajta. Sőt, inkább szórakozni szeretnék, kikapcsolni és kikapcsolódni.
Ez tiszta sor, de én alapvetően az üzleti modellre gondoltam a közönségfilmek tekintetében. Ma a biztos, kiszámítható, még elfogadható profitra mennek. Patikamérlegen adagolnak mindent és ha a 100 millió befektetés mellé 50-80 millió profit járul, akkor mindenki boldog. 20-30 éve kockáztattak és ha az évi 20 filmből 10 veszteséges, 5 nullszaldós, 4 enyhe profitos és 1 kasszasiker volt, akkor az egy jó év volt. 1989-ben biztos ezer családi film készült, a TriStar legalább egy tucatot csinált, de egy közülük, a Nicsak ki beszél bankot robbantott. Jelzem 8 évig (a Titanic-ig) vezette a magyar mozibevételi listát. Az az egy film behozta a TriStar teljes éves költését. És ezért mertek kockáztatni és az alkotókra bízni a filmkészítést. Mindig volt egy Indian Jones, egy Vissza a jövőbe, de akár egy Home Alone, amely bőven nyereségessé tette az évet. Voltak alkotók, voltak színészek, voltak értő nézők. Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.
Ha már pénz, én azt tapasztalom, hogy a (szub)kultúra bizony nem jár mindenkinek vagy nagyon nyögvenyelősen. Ha van az elé tolt tartalmon kívül, pontosabban helyett igénye az embernek, azt kielégíteni nem a legegyszerűbb. Értem ezalatt rögtön azt, hogy eleve illik nagyvárosban lakni, hiszen távol a művészmozitól, egymagában az igény nem tud kapcsolódni semmihez és senkihez. Mindig valahogy a legdrágább konstrukcióban lapul a csemege. Így sokszor és sokaknak egyszerűbb kimaradni a vágyott kultúrából és inkább a lényegesen könnyebben beeső ballasztművekkel elütni a kikapcsolódásra szánt időt. Te ilyen tekintetben is láthatóan a jó, illetve a legmegfelelőbb körökben mozogsz, bizonyára egy jó kapcsolatépítő képesség is szerepet játszott ebben. Ilyenje és pénze nem mindenkinek van, szóval felmerül a kérdés, hogyan lehet közel kerülni és közel is maradni egy ilyen érdemibb, tartalommal bíró világhoz. Párhuzamként: bigdewil jelenik meg előttem, mikor örvendezve terítette az igét, hogy a stúdiószalagok hallgatása mekkora flash. :) Kétségkívül, csak hát kevesek öröme.
A művészet mindig is támogatásra szorult, mert a tömeg soha nem volt rá vevő, így nem tudta eltartani magát. Hogy a mecénások eltűntek-e, nem tudom megítélni, mert az igazi támogató mindig rejtve marad, de szerintem manapság is vannak ilyenek, csak talán nem látványfilmekre adják a pénzüket. Dokumentumfilmes műfajban jelen vannak, bár jellemzően nem magánemberek, hanem szövetségek, intézmények. Vannak független kiadók, stúdiók (zenei és filmes területen egyaránt), ezek nem kis kockázatot vállalva támogatnak elsőfilmes, elsőlemezes alkotókat, akik a nagyobb vállalatoknál a portáson sem jutnak túl.BoRRoNeo írta: ↑2023.08.31., csüt. 20:37Szerintem az az egy probléma, hogy az alkotást kivették az egyenletből. Régebben voltak a mecénások (nyilván nem minden pénzügyi érdek nélkül) megbíztak száz festőt, hogy fessenek ki egy kápolnát. És százból egyet Michelangelónak hívtak. Ez volt a kockázat és összességében ez volt a siker.
...
Nagyon hasonló sztorikat tudnék mondani még legalább 50 mára klasszikussá vált filmről. Közös bennük az alkotói gyártás és a studió részéről vállalt ésszerű kockázat. Ez mára mindkét oldalról teljesen megszűnt.