Házi Bono? Oh, NO!
Nagyon sokszor nem reagálok, témákra, hozzászólásokra, mert tudom mi lenne belőle, vagy mivé fajulhat. Sajnos az íratlan, általános netes etika nem üti meg az érdemi vita, de többségében még az értelmes társalgás belépő szintjét sem.
Még itt a fizetős, saját ValhallA topicban sem szólok hozzá bizonyos jellegű rifröf megnyilvánulásokhoz, pedig sokszor remeg a billentyűzet felett a kezem, de úgy vagyok vele, hogy jobb a békesség.
Inkább ne legyen egy poszt sem, mintsem valami nívó alatti sárdobálás, személyeskedés bontakozzon ki, ráadásul akaratomon kívül.
Legtöbbször már az is nehezemre esik, hogy az ellenségeskedő, itt-ott megszólítgató, leminősítő DIY kábel"ellenmestereket" a szintjüknek megfelelő viszontválaszban részesítsem. Magyarul, hogy megvédjem magam a nagyobb nyilvánosság előtt...
youtu.be/HzH5VeuXvFA
Olyan húsz évvel ezelőtt még akadt pár unatkozó, valós tudással felvértezett, ízig-vérig szakember a fórumokon, de ma már a többség ignorálja a tudás alapú fórumozást, így a régi gárda szinte teljesen elpárolgott.
Manapság egyesek a sajáttól eltérő véleményt a személyük ellen irányuló, erőszakos cselekedetként élik meg, legyenek bármilyen gyér tudásanyag, valós tapasztalat hiányában.
Sokszor látni egy adott emberen, hogy segítségre szorul, szinte kiált érte, de az sokkal inkább lejön a stílusból, hogy nem képes tanácsokat, sem pedig építő jellegű kritikát, nem, hogy elfogadni, meghallgatni sem.
Nyilván azokból az önjelölt, egyben önhitt polihisztorokból is túlkínálat van manapság, akik „mindenhez is” értenek, közben pedig a saját, drága komponensekből építkező láncaik nem képesek egy elfogadható, belépő high end szintű prezentációra sem.
Persze mások felé azt kommunikálják, hogy "világlegjobb", "agyonverte", de az otthonuk magányában az asszony távollétében , de annak engedélyével a rendszert kritikusan hallgatva, remélhetőleg legalább maguknak nem hazudnak…
Szerintem a rendszerépítés művészet és mellé valós szaktudást is igénylő elfoglaltság, de még egyszer sem találkoztam olyan hobbistával aki saját bevallása szerint ne értett volna hozzá. Szerintem én is értek hozzá!
A Coltrane Supreme Extreme, mint ahogyan azt az elnevezésben is jelzi a gyártó, nem az áruházi hifi kategória.
Aki legalább felületesen követi, hogy milyen agymenésekkel terhelem az ide látogatókat, tudhatja, hogy minden erőmmel ellene vagyok a mai High End Audio piac nonszensz árpolitikájának.
Több alkalommal kőkemény kritikát fogalmaztam meg a dologgal kapcsolatosan, vagyis egyetértek a hozzászólókkal.
Mindezek ellenére, amikor bárhol feltűnik egy lőtávolon kívüli, extrém drága termék, még nem kellene, hogy minden egyes adandó alkalommal, kollektív (le)hurrogást generáljon.
Gondolom gyerekkorában mindenkinek volt posztereken szuper-sportkocsi, vagy fotómodell kitéve a falakon. Vagy akkor is ment a durci, mert túl drága és nem lehetséges birtokolni?
Gondolom ha így lett volna, senki nem ragasztja ki a posztereket, ahol a Ferrari, RUF Porsche vagy Cindy Crawford néni pislogott vissza bután, keserédes mementókén!.
Szerintem érdemes elfogadni, hogy vannak, lesznek olyan dolgok, amiket soha az életben, de még reinkarnáció után sem fogunk birtokolni.
Számtalanszor előjön, hogy én ennyi meg annyi pénzből, sokkal inkább zenészeket hívnék az otthonomba. Szerintem ez minden létező oldalról totális téveszme!
Első körben azért, mert a sztereó high end audió és a valós előadás nem vethető kritikus szinten össze. Valószínűleg a stabil, több évtizedes gyártói (hasba)marketing hintette el azt a tévképzetet a köztudatban, hogy a sztereó rendszer a „valós” előadás konkurenciája, vagy legalább hasonlatos hozzá.
A kettő dolog úgy viszonyul egymáshoz, mint a füstölt csülök koviubival a színes kígyó gumicukorral megszórt tejbegrízhez!
A valóságos tér érzetét kettő csatornás lánc, soha nem lesz képes úgy érzékeltetni, mint mondjuk egy 9-12csatornás surround rendszer a megfelelően rögzített forrásanyaggal. Már ha itt, ilyen összevetésben a zene valósága, zenei tér, vagy „élő jelleg” élvez prioritást.
Mielőtt még azzal jön valaki, hogy menjek el GyárfásPicibácsihoz Galgamogyoródra az utánépített Ongaku rendszerét meghallgatni vagy a deltafone audióhoz Kakasházára, „mert ott van" és "besz@rsz, behugyozol tőle”.
Köszönöm, de nem szükséges, mert ma már ürítettem és van közel harminc éves hallgatási, tesztelési referenciám, élő, hangosított egyaránt , de még ma is napi szinten foglalkozom a témával, munka és hobbi szinten egyaránt.
Ennek ellenére, sokkal inkább találom kielégítőnek, hogy tegyük fel egy ultra sokcsatornás surround rendszer, bénácskán imitálja a valóság érzetet, mint azt, hogy hús-vér zenészek legyenek a maguk rigolyáival, "színes egyéniségükkel" a béke szigeteként funkcionáló lakásomban.
Mivel relatíve sokat foglalkozom, „dolgozom” zenészekkel, színpadi emberekkel a magánvéleményem az, hogy nagy többségük igazán nehéz, míg kisebb hányaduk meg egyenesen elviselhetetlen személyiség.
Ki akarna ilyen embereket a lakásán vendégül látni? Vagy amint leteszik a hangszert, azonnal dobjam ki őket?
A másik oldala a dolognak, hogy magában a zenész a klasszis előadás, művészi és előadói képesség maximalizmusának a lehetőségét hordozza, de a kiszolgáló szakembergárda nélkül annak minőségi megnyilvánulása szinte teljesen kizárt.
A hangszertechnikusok és egyéb járulékos szakembergárda, elektronika, színpadtechnika elengedhetetlen részei a produkciónak és magának a zenész(ek)nek is.
Szóval lehetséges, hogy akik vágyják az extravagáns, magamutogató zenészek közelségét az első alkalom után nagyra értékelnék a valós előadás kvalitásához mérten szegényes otthoni sztereó láncukat és azon is leginkább az OFF gombot.
Amikor ezt az egészet logikusan átgondoljuk és összekombináljuk, akkor az jön ki, hogy egyetlen nívós alkalom is többe kerülne, mint egy Ultra High End lánc vagy hangdoboz, pláne ha az MTV Unplugged-hez hasonló hangminőségű privát előadásokra vágyunk, mint amilyen a mára audiophile hanganyaggá nemesedett, Eric Clapton - Unplugged korong.
youtu.be/kseSoguuiCs
Eric Capton báttya, aki a referencia Coltrane doboz sokszorosába kerülő (Philippe Patek)órákat gyűjt és visel a koncerteken, ráadásul mindegyiken másikat, vajon mennyiért vállalna egy hazai hifisnek privát haknit?
Segítek a nagyságrend belövésében egy linkkel.:
https://superwatchman.com/eric-clapton-patek-philippe/
No de még ha nem is megyünk ennyire messzire exkluzivitásban, vajon egy A-HA vagy az azóta klasszikus felállásban már régen nem is létező Queensryche mit kérne?
youtu.be/xKM3mGt2pE
youtu.be/RDkS2je4mFo
Vagy időgép is akad a sarokban? Magyarán a High End Audio pont arra való amire kitalálták.
Megidézni, rég letűnt korszakokat, elmúlt szép zenei pillanatokat, előadásokat, nyilvánvaló, de még észszerű kompromisszumok mellett.
Természetesen lehet egy jobb napokat is látott, simléder, zenebohócot is hívni a flaszterról élő performanszra, egyetlen szál, viharvert, hangosítás nélküli dobozgitárjával egy korsó sörért, de az meg nem fog úgy szólni mint a Marten referencia dobozából a U2 vagy Clapton.
Róka fogta csuka!
Annyiban rehabilitálnám a Marten Design-t, hogy a jelenlegi áraikkal csak az aktuális piaci trendeket követik le.
Többségében arról van szó, hogy manapság a nímand, sok esetben hanyagul összeácsolt, extrém designer cuccokat gyártó cégek, millió USD körüli összegekért kezdték el árulni a térplasztikáikat.
Nagyon kritikusan véve, számomra alig egy tucatnyi gyártó van jelenleg a piacon, akiknek a termékei egyáltalán szóba jöhetnének és hajlandó is lennék a készülékeikért pénzt adni.
Jorgen Olofsson és Leif Olofsson jogosan érezhette kicsit sértve magát München-ben, hiszen ott vannak évtizedek óta a piac ütőerén a referencia dobozaikkal...
Érzésre benne van ebben az árazásban a felhígult szegmensre való reflektálás, vagyis a vételárral is nyomatékosítani szeretnék dobozaik, valós felsőbbrendűségét, egyben megerősítve a piaci pozíciót.
A Marten-re sok mindent lehet igaz, de hogy sz@rok lennének a dobozaik azt pont nem!
Ezt a kalibert hazai, környékbeli kereskedőknél lehetetlenség meghallgatni, mert a forgalmazó, nagyon érthető okokból nem vállal megtérülés hiányában semmiféle kockázatot. A hazai piacunk pedig még a középkategóriás Marten-t sem biztos, hogy elbírná... Hobbiból egyetlen kereskedő sem fog ilyen extrém minőségű, méretű, áró hangsugárzót készletezni, még akkor sem, ha valamilyen csoda folytán megtehetné.
Egyébként ismerve a hazai hifis virtust, egy nyilvános demónak, mindössze annyi lenne az eredménye, hogy az ingyen kávé felhörpintése és a katalógusok, szórólapok begyűjtése után, röhögve fetrengő emojis hozzászólásokkal fikáznák agyon a terméket az összes még működő hifis fórumon. Nem feledve az örökzöld "agyonvertézést" és az "enyém jobb" típusú,, dedós, „építő jellegű” megnyilvánulásokat, amelyeket képes beszámolókkal színesítve görgethetnénk tucatszám.
Még ha lenne, vagy lesz is valahol, kizárólagosan magánszemélynél van realitása meghallgatásnak.
Akinek pedig ilyen kaliber van otthon, nem fogja telefirkálni a netet, nagyon is érthető okokból.
Amennyiben valaki ilyet akar meghallani, akkor jelenleg az egyetlen valós, napjainkban is dinamikusan fejlődő High End piactéren teheti meg, vagyis Ázsiában.
Nem véletlen, hogy az összes komoly gyártó általában ott mutat be mindent és az ottani kereskedők élveznek abszolút prioritást a világ egyéb részein találhatóakkal szemben.
Ott lépten-nyomon fel lehet bukni az ilyen cuccokban, de még a Marten-től lényegesen drágábbakban is!
Ellenben itt a versenyképtelen, jelenleg a saját gazdaságát elföldelő EU régióban szerintem ez már lassan esélytelen.
Talán a Perfect Sense-nél lesz egy mutogatós darab meg a Marten saját demó szobájában, de kb. ennyivel ennyi.
Egyébként megvolt a világpremier és többségében pozitív kritikát kapott, nem mellékesen pedig hatalmas tömeget vonzott a cég jelenlegi zászlóshajója.:
https://www.facebook.com/photo?fbid=115 ... 8486483001
A vágyakozás a mai napon még nem kerül pénzbe, úgyhogy durcizás helyett, ha javasolhatom vágyjon mindenki inkább egy Marten - Supreme Extreme-re!
