istvan01 írta: ↑2023.03.10., pén. 10:38
Létezik ebben a végtelennek látszó ezo mániában fájdalom küszöb? vagy maradandó mellék hatás, ( a ráfordított idő/pénzen kívül) amiből már nincs vissza, kötelező mint a vérhígító/vérnyomás csökkentő/ritmus szabályozó? Most ezt komolyan, no offence.
Bizonyára tudnánk néhány hobbitársat említeni, akik extrém (?) módon rápörögtek a témára és szinte bármit hajlandóak egy kis javulásért megtenni.
Arra jutottam az évek során, hogy mindenkinél van egy ingerküszöb és egy komfortküszöb. Ezeket nem feltétlenül kell jelzőkkel illetni, de ha valakinél bármelyik skálán a sajátunktól erősen eltérő az érték, akkor ráncoljuk a homlokunkat, igénytelenséget, elmebajt valószínűsítünk, rosszabb esetben direktben lehülyézzük az illetőt és persze meg vagyunk győződve róla, hogy mi vagyunk a normálisok, a másik a bolond.
- Az
ingerküszöb (érzékenység) a különbségeket, változásokat szelektálja érzékelhetőség és jelentőség szerint. Pl. hogy mit tudunk/akarunk hallani (a kettő erősen összefügg!), mit tekintünk jelentős különbségnek, mire vagyunk hajlandóak pénzt, energiát áldozni. Sokan sokféle különbséget hallanak (főleg ha valamennyire meg is tudjuk magyarázni az okát), de nem feltétlenül repülnek rá minden nüansz-ra, míg néhányan totálisan ráfeszülnek egészen apró különbségekre is, néha durván felnagyítva azt.
- A
komfortküszöb (tűrőképesség) az eszközöket szűri aszerint, mit vagyunk hajlandóak a szobánkban tudni, nézegetni, elviselni a jobb hangzás reményében. Akinél ez az érték magasan van, annál belefér 6-8 db egymásra tornyozott LAN switch, karvastagságú kábelek, kerámia darabkák elszórva a padlón, vagy 10-15 készülékből épített rendszer, míg mások semmilyen kábelt sem hajlandóak nézegetni, minél kevesebb készüléket akarnak látni, esetleg néhány akusztikai panel is vállalhatatlan részükről. Ide sorolnám a kényelmi szintet is, hogy mennyi kényelmetlenséget vállalunk zenehallgatás közben, pl. hajlandóak vagyunk-e 20 percenként lemezt cserélni, fapados szoftverekben matatni, ragaszkodunk-e a távirányítóhoz, teljes mobilitáshoz.
Lelkes, ezotériára hajlamos hobbitársaknál az első érték alacsonyan van, ők szinte bármire rá tudnak ugrani, míg mások sok éven át nem cserélnek semmit, még akkor sem, ha tudják, hogy van jobb. Alacsony ingerküszöb és magas komfortküszöb találkozásakor alakulnak ki a tinédzserek barlangjára hasonlító zenehallgató szobák ezernyi kütyüvel, érthetetlen kacatokkal, békamájjal, tyúkepével, amikkel hatékonyan lehet döbbenetre, vagy hangos röhögésre bírni a laikusokat.
Én be tudom sorolni magam és az ismerős hobbitársakat a két skálán, de szerintem sokatoknak szintén könnyen menne ez.
Őszintén örülök e topiknak, be ne zárjátok. Aki használja az eszközöket elégedetten hátradől, az ellenoldal arcán szintén mosoly látható, ők is elégedettek, bár más indíttatásból. 
