Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Egyébként más téma, csak eszembe jutott erről, hogy sokszor amikor felvételekről nézek "így készült" videókat vagy hangmérnökök nyilatkoznak, azt látom, hogy náluk a mikrofonoknak van olyan nagy kultusza mint a hifisták körében mondjuk a hangsugárzóknak. Legalábbis nagyon sokszor látom, hogy a mikrofont milyen fontosnak tartják, meg megvannak a nagy legendák (méregdrágán), megvannak mindenkinek a preferenciái, stb.

Ha elfogadjuk a HiFi egyik alaptézisét a jelforrás fontosságáról, akkor arra rímelnek a mikrofonok is. Bár bevallom, még nem láttam olyan vérre menő vitákat mikrofonokkal kapcsolatban, mint a HiFi forráskészülékekről. A legtöbb hangásznak megvannak a maga kedvencei, amiket jól ismer és tudja, melyiket milyen feladatra és környezetben lehet jól használni. Szerencsére nem próbálnak egyetlen győztes hirdetni, nem létezik LEGJOBB mikrofon.

[fülelek]

De mi köze az alábbi beírásoknak, ahhoz a tényhez, hogy legolcsóbb Kácsa alapkábelezéssel talán nem kéne komolyzenei kiadók hangminőségét elemezni. Ugyanis ezt tárgyaltuk alább.

Lehet, hogy nem egyszerű felfogni, de ha a forrás, erősítő, hangsugárzó és akusztika fogat kellően jó minőségű (egyszerre), akkor a zene élvezetét és elemzését nem bírja zavaró mértékben lerontani a kábelezés (persze a jó minőségű kontaktusok fontosak). Nyilván jobb kábelekkel lehet srófolni még a hangminőséget, de nem feltétlen szükséges. Ezt valószínűleg azért nem érted, mert soha nem volt igazán jó minőségű audio készüléked egy se. A kicsit véres torkú készülékeken sokkal többet javíthat a kábelezés, mert a hallgathatatlan/hallgatható küszöbön segít átlépni.

[cables]

De mi köze az alábbi beírásoknak, ahhoz a tényhez, hogy legolcsóbb Kácsa alapkábelezéssel talán nem kéne komolyzenei kiadók hangminőségét elemezni. Ugyanis ezt tárgyaltuk alább.

[istvan01]

Hú, akkor most megint kábeles totyikba mentünk át? Megint Radnai kábelekkel van a baj? Micsoda ingovány, amiben lehet valaki lámpás, de lehet veszélyes túra vezető is ...

cables vs Siltech hosszúnál.....
Az igazság az, hogy hosszú korábbi Siltech kábelezése nagyobb része nem gyári szerelésű köpenyes, csatlakozós volt, hanem az Audiovisiontuningtól pult alatt számla nélkül beszerezhető volt G5/G6/G7 maradék végek csupaszon max 1-2m hosszakban. Dokumentum semmi nem járt hozzá, ezért senki nem tudta tényleg melyik fajta, egyedül a keresztmetszet volt mérhető. Nekem is volt, belső kábelezéshez használtam.
Hosszú ebből hogyan épített 3m-nél hosszabb hangfalkábelezést, nem tudom. Egyedül a Ruby Hill emlegette típus szerint, amit szintén lecserélt valami talált Radnai drótokra.
Pár éve Siltech forgalmazás átkerült Limar Audiohoz

[Szalon]

De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Szerintem, illene magadba szállnod kicsit és inkább csöndben maradnod, főleg a saját kis szemétdombodon kívül...
De ha már itt tartunk, kíváncsian várnám a reakciódat a következővel kapcsolatban... Ez melyik kábeled is volt pontosan? Mennyi került ki ebből a kezed közül? Mennyi Ilyen és ehhez hasonló problémával kerestek meg?
Persze gondolom jó szokásodhoz híven, válasz úgy sem fog kérdéseimre érkezni...

[viri]

Már nem tudom szerkeszteni, az utó iratban elírtam, abszolút értelemben akartam írni, nem abszolút értékben.

[viri]

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Amúgy a kábeleidet kb. milyen szintű madzagok mellé pozíciónálod? Szerinted miket 'mos le' vagy 'aláz porrá' egyértelműen?

Én úgytudom a Long egyszer lecserélte a Siltech Ruby-jait Power-R-ekre.
Le is írta a blogjában, de az uj kabeleket nem nevezte meg, most én megnevezem. Szigorúan azzal a kitétellel, hogy állítólag! Meg kell kérdezni őtet.

Én bírom a Longot, de minden tiszteletem mellett azért figyelembe kell venni, hogy ő pszichoakusztikában azért nagyon erős! Gondolok itt amellett hogy pl. meghallja a szomszéd kerítésre ragasztott kék cetlit, de még jobb példa, hogy a magnaplanárjai után elégedetten hallgatja a 8cm-es jvc szélessávúkat. Tényleg nem gúnyből írom, csak a miheztartás végett, bár nem akarok álmokat széttörni, de illűziókba ne ringassuk magunkat, hogy a ruby hilleknél jobb az öreg bontott réz kábel (bár így lenne) mert a Long lecserélte.

Ui. : hozzá teszem, hogy abszolút értékben értettem ezt a jobb rosszabb összehasonlítást, azt simán eltudom képzelni, hogy ár-érték arányban jobb a power-r, főleg egy 8cm-es mini dobozzal.

[ZolaBA]

Robici leírja hogy ő nemigen hall különbséget, legfeljebb hangfal kábelek között, neki jók a pár ezer Ft-os alap Kácsa kábelek, meg a számítógép tápkábel... Ezen az itt olvasók 80%-a már túllépet szerintem és nagyon is érezett különbséget amikor jobb kábelek kerültek a rendszerébe. Pár hete te is írtál erről. Akkor miről beszélünk? Az talán nem vitatéma, hogy jobb kábelekkel több részletet hallunk.

A szerelési anyagok ára (pl Kácsa) jellemzően az anyagköltséget követi. A kész kábelek ára pedig sokkal inkább marketing függvénye. Nem véletlen, hogy miközben szidod a párezres kácsa holmikat, az általad használt anyagok szinte biztosan olcsóbbak. Akkor? miről beszélünk?

[sutemenyx]

Semmi esetre sem szeretnék tiszteletlen lenni, de az jutott eszembe, hogy talán a Rudibá útlevelébe a vezetéknévhez nem az lehet írva, hogy “Power-R”?

[sutemenyx]

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Amúgy a kábeleidet kb. milyen szintű madzagok mellé pozíciónálod? Szerinted miket 'mos le' vagy 'aláz porrá' egyértelműen?

Én úgytudom a Long egyszer lecserélte a Siltech Ruby-jait Power-R-ekre.
Le is írta a blogjában, de az uj kabeleket nem nevezte meg, most én megnevezem. Szigorúan azzal a kitétellel, hogy állítólag! Meg kell kérdezni őtet.

[cables]

Amúgy a kábeleidet kb. milyen szintű madzagok mellé pozíciónálod? Szerinted miket 'mos le' vagy 'aláz porrá' egyértelműen?

Hát erről nem szeretnék itt írni, de ezt egyébként is a vevőim mondhatják el hitelesen. De valamit nem értek.

Robici leírja hogy ő nemigen hall különbséget, legfeljebb hangfal kábelek között, neki jók a pár ezer Ft-os alap Kácsa kábelek, meg a számítógép tápkábel... Ezen az itt olvasók 80%-a már túllépet szerintem és nagyon is érezett különbséget amikor jobb kábelek kerültek a rendszerébe. Pár hete te is írtál erről. Akkor miről beszélünk? Az talán nem vitatéma, hogy jobb kábelekkel több részletet hallunk.

[Robici]

A “digital remastering”-et is lehet jól meg rosszul csinálni, szvsz, igen, vannak nagyon rosszul sikerültek, rengeteg. De emiatt csak a 80-as évek AAD kiadványaira korlátozni a CD-ket, egyenlő azzal, hogy megfosztod magad rengeteg, minden tekintetben jó minőségű kiadványtól - a világ komolyzenei élete ugyanis nem állt meg az azóta eltelt több, mint harminc évben, sőt.

Ez egy nagyon szerteágazó kérdés. Nekem viszonylag kevés olyan CD-m van ami analóg felvétel átírása és a 80-as években adtak ki először, de mivel szeretek ezzel a kérdéssel is foglalkozni (az egyes átírások, remasterek különbségei), elég sokat olvastam a témában mások tapasztalatait, nameg amim van, azok között végeztem összehasonlításokat (azért van csak kevés mert bár fanatikus vagyok, annyira azért nem, hogy ugyanabból a felvételből direkt több remastert is megvegyek :-). Az általános vélemény inkább az szokott lenni, hogy a korai 80-as évekbeli analóg átírások inkább rosszabbak, gyakran bántó és éles magas hangokkal (nekem is van ilyen "EMI References" sorozatból) és a későbbi remasterek kellemesebbek, kiküszöbölik a korai átírások hibáit. Persze biztos van ellenpélda is. A technika rengeteget fejlődött és ma olyan dolgokat lehet megcsinálni amik még akár 5-10 éve is elképzelhetetlenek voltak. Hátrány persze, hogy a régi szalagok az idővel nem lesznek jobb állapotban. Amikor bejött a számítógépes zajcsökkentés akkor valóban gyakran tönkretettek analóg felvételeket a zajcsökkentés ízléstelen vagy túlzó alkalmazásával (van egy-két EMI kiadványom ami ilyen, de a legtöbb rossz, noname átírásomtól már sok éve megszabadultam. Régen egyébként még én is játszottam zajcsökkentéssel saját régi felvételekkel egy hangszerkesztő programban, nem egyszerű feladat). Ugyanakkor van olyan modern átírásom aminél sejtésem szerint nagy zajcsökkentést alkalmaztak, ami hallható (illetve nem hallható :-) viszont mégis megmaradt a felvétel sajátos akusztikája és finomságai. Etéren én egyértelmű fejlődést tapasztalok. Meg persze vannak ahol külön kiemelik hogy semmiféle beavatkozást nem alkalmaztak hanem egyszerűen csak bedigitalizálták és kész (például az említett Opus Kura, a Living Stereo vagy a Mercury korai CD átírásai). Nagyon sokféle út vezet egy igényes és jó átíráshoz. És sokféle a rosszhoz is. :-)
Ugyanakkor nagyon sokszor látom azt, hogy komoly munkát fektetnek az igényes munkába, amihez modern eszközöket is alkalmaznak. A 78-as lemezeknél például a legritkábban volt pontosan 78 a fordulatszám. Ward Marstonnak vannak például olyan századeleji gramofonlemez restaurálásai, ahol még annak is utánajártak, hogy milyen volt az adott felvételnél a zongora hangolása, majd egy spéci célprogrammal ennek alapján próbálták kijavítani a felvétel nagyon durva sebességingadozásait. Ő a zajcsökkentést is ízléssel alkalmazza. Vagy például Thomas Fine egy modern szoftverrel kiszedte a korai Mercury felvételekből a telefonvonal zaját (de szalagzaj-csökkentést ő sem igazán alkalmazott). Egy másik példát láttam, ahol Bernstein Liszt Fauszt szimfónia-felvételénél a mű végi orgona az eredeti felvételen durván el van hangolva, ezt is modern szoftverrel javították ki. Nekem semmi problémám ezekkel a megoldásokkal és értékelem befektetett munkát, ha a végeredmény esztétikus. Az én felfogásom szerint ezek egyértelmű fejlődést jelentenek és jobbak, mintha a felvételeken ezeket a durva hibákat csakazértis direkt rajta hagynák. Szóval én hajlok arra, hogy a modern remasterek általában jobbak, de ellenpéldát mindenre lehet találni és ez az egész témakör nagyon szerteágazó.

[Robici]

1. Komoly zenét - ha fontos hangminőség - CDről nem érdemes hallgatni szvsz.

Írja ezt egy olyan ember akit saját bevallása szerint nem igazán érdekel a komolyzene. Szerintem csak provokálsz, de nincs kedvem bemenni ebbe az utcába.

[earforce]

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Amúgy a kábeleidet kb. milyen szintű madzagok mellé pozíciónálod? Szerinted miket 'mos le' vagy 'aláz porrá' egyértelműen?

[Robici]

Klassz összefoglalót hoztál össze, amit semmiképpen sem szeretnék gyengíteni, inkább kiegészíteném az alábbiakkal.

Igen, köszönöm a kiegészítést! Valóban sokszor változó a nagy kiadók produkciója.
Egyébként más téma, csak eszembe jutott erről, hogy sokszor amikor felvételekről nézek "így készült" videókat vagy hangmérnökök nyilatkoznak, azt látom, hogy náluk a mikrofonoknak van olyan nagy kultusza mint a hifisták körében mondjuk a hangsugárzóknak. Legalábbis nagyon sokszor látom, hogy a mikrofont milyen fontosnak tartják, meg megvannak a nagy legendák (méregdrágán), megvannak mindenkinek a preferenciái, stb.

[tonee73]

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Most erre mondjam azt, hogy a te szekrénysorba integrált rendszereddel meg nem kellene kábelt "fejleszteni", hogy aztán ez alapján te summa summarum kijelentsd, hogy ő az általa használt kábelekkel ne mondjon véleményt?
Mondom, "szvsz".

[asebestyen]

Ehhez, ha hangminőség a téma, nem kell komment. szvsz.

Miért is? Attól mert ő nem fegyverezte fel magát bármely neves kábelgyártó sem valamely garázsmester kábelével még lehet fogalma arról, hogy neki mi jó, és ugyanúgy felfedezheti a kiadványok hangzása közötti különbségeket kedvelt zeneművei hallgatása során.

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

Ez marhaság. Csak így egyszerűen. Szvsz.

[Aszpirin]

1. Komoly zenét - ha fontos hangminőség - CDről nem érdemes hallgatni szvsz.

Pontosítanék.
Miután elkezdték a "digital remastered" hangminőségrontó tevékenységűket a szagértők - ez sajnos nagyon így van. Ezért a '80-as évek AAD kiadványait gyűjtöm amíg csak lehet
TJ.

A jó öreg digitális kontra analóg vita (Rudolfnál erről van szó). Az örök gumicsont. Rágjuk hát még

Tehát:
Azzal eygszerűen nem tudok egyetérteni, hogy “komolyzenét CD-ről nem érdemes hallgatni”. Ismerem Rudolf eme véleményét, de - a saját tapasztalatom alapján - nem tudok vele azonosulni. Tudnék rá példákat mondani elképesztően gyönyörű felvételekről, amelyek csak digitális formában (digitális korongon vagy streamelve) jelentek meg, és így, hogy már ismerem őket, hiányérzetem lenne, ha nem hallgathatnám őket.
A “digital remastering”-et is lehet jól meg rosszul csinálni, szvsz, igen, vannak nagyon rosszul sikerültek, rengeteg. De emiatt csak a 80-as évek AAD kiadványaira korlátozni a CD-ket, egyenlő azzal, hogy megfosztod magad rengeteg, minden tekintetben jó minőségű kiadványtól - a világ komolyzenei élete ugyanis nem állt meg az azóta eltelt több, mint harminc évben, sőt.
Azzal persze lehet érvelni, hogy “nekem pont elég az, ami a 80 évekkel bezáróan született”. De ez még nem támasztja alá a “CD-n nem érdemes hallgatni komolyzenét” véleményt, csak egy személyes preferenciát (adott esetben megkötött kompromisszumot) állít fel.
Felmerült korábban olyan vélemény is, hogy a modern, már digitális felvételek is jobban szólnak LP-n (nevezhetjük ezeket az LP-ket DDA vagy DDD kiadványoknak? ), mint CD-n. Ennek alátámasztására akár szakmai(nak hangzó) érveket is el tudok képzelni, bár ezek az érvek szerintem eléggé ingatagok. Nem mennék bele. Mindenesetre ezt nekem még nem sikerült megtapasztalnom, egyrészt mert nagyon kevés ilyen összehasonlítást végeztem személyesen, másrészt meg, ha pontosan ugyanazt a felvételt is hallgatom LP-ről is, meg CD-ről is, bármerre dőljön a mérleg, honnan tudjam, hogy a hangminőségbeli különbséget az eltérő formátumok okozzák, és nem az elkerülhetetlenül más lejatszóim, vagy éppen a személyes preferenciám/hangulatom?
Nekem még nem sikerült pálcát törni egyik formátum felett sem, ami az általuk képviselt hangminőséget illeti (az LP-zést mostanában ismét nagyon hanyagolom, de ennek nincs köze a hangminőséghez, inkább a nyilvánvalő kényelmi szempontokhoz, az új felvételek/megjelenések iránti kíváncsiságomhoz, na meg az LP-beszerzések terén szerzett nagyon keserű tapasztalataimhoz - itt a túlzó árakat és a rengeteg selejtet említeném ismét).

[cables]

Ehhez, ha hangminőség a téma, nem kell komment. szvsz.

Miért is? Attól mert ő nem fegyverezte fel magát bármely neves kábelgyártó sem valamely garázsmester kábelével még lehet fogalma arról, hogy neki mi jó, és ugyanúgy felfedezheti a kiadványok hangzása közötti különbségeket kedvelt zeneművei hallgatása során.

Persze hogy lehet fogalma arról, hogy neki mi a jó és a neki tetsző hang a rendszerében. Azért hangsúlyoztam, hogy szvsz. De ilyen kábelezéssel nem kéne minősíteni semmit, mert sok olyan részletet nem hall meg, ami fontos a zenében.

[tonee73]

Ehhez, ha hangminőség a téma, nem kell komment. szvsz.

Miért is? Attól mert ő nem fegyverezte fel magát bármely neves kábelgyártó sem valamely garázsmester kábelével még lehet fogalma arról, hogy neki mi jó, és ugyanúgy felfedezheti a kiadványok hangzása közötti különbségeket kedvelt zeneművei hallgatása során.

[tunerman]

1. Komoly zenét - ha fontos hangminőség - CDről nem érdemes hallgatni szvsz.

Pontosítanék.
Miután elkezdték a "digital remastered" hangminőségrontó tevékenységűket a szagértők - ez sajnos nagyon így van. Ezért a '80-as évek AAD kiadványait gyűjtöm amíg csak lehet
TJ.

[cables]

Egy gondolat a kiadókról.....

Lemezkiadók komolyzenei CD hangminőségéről szól ez a nagy anyag. Ehhez két nagyon személyes megjegyzésem.

1. Komoly zenét - ha fontos hangminőség - CDről nem érdemes hallgatni szvsz.
2. Robici ezt írta a rendszere kábeleiről pár hete:
Én egyértelmű különbséget csak hangsugárzó kábelek között szoktam hallani (illetve egyetlen esetben volt hogy tápkábelnél is hallottam), az IC-k és a tápkábelek 99%-a nálam a "mintha" kategória vagy még annyi se, ezért számomra ez a kérdés megállt az olcsó kábeleknél, de persze én is végjártam az utamat. Nekem teljesen alap párezer forintos Kácsa IC és hangfal kábeleim vannak, illetve van egy Dunaudio szénszálas IC-m is (a márka miatt). Az erősítőm tápkábele "gyári", a lejátszómé meg normál számítógépes tápkábel, abból is az ami L alakú dugós, hogy ne nyomjon ki egy csúnya puklit a függönyön.
Ehhez, ha hangminőség a téma, nem kell komment. szvsz.

[Alex_Aston]

Igen nagy hibát követnénk el, ha azt a következtetést vonnánk le, hogy a Tom-Tom Stúdió, a Hungaroton, vagy a Polygram gondozásában született kiadványok basszusban problémásak lennének.

A Tom-Tom adta ki az összes Bonanza Banzai lemezt is, ha jól tudom. A zenébe nyilván bele lehet kötni, de a minőségbe szerintem nem. Kifogástalan a stúdió és a koncert felvétel is szerintem. Nem profi szemmel vizsgálva persze.

[Alex_Aston]

Egy gondolat a kiadókról. Saját tapasztalat és saját gyűjtemény alapján.

Nekem megvan a Depeche Mode összes albuma 1981-től 2009-ig. Utána számomra már erősen véleményes a zenéjük, és 2001-től is eléggé hullámos volt számomra. Ezen felül megvan még tőlük kb. 25 maxi CD is. Ezek alapjan talán mondhatjuk, hogy ismerem a zenéjüket, és eléggé lefedi ez a mennyiség a teljes aktiv időszakot, amikor alkottak.

A minőség eltérés az átlagtól az első albumon tetten érhető, de azt betudom indulási nehézségnek, hisz akkor még nem volt mögöttük akkora stáb, és pénz, csak miután befutottak. Illetve érdekes módon én még a 6. albumuk minőségével nem vagyok kibelulve, pedig ott már a pénz hiányáról biztosan nem beszélhetünk.
De amikor hallgatom őket, sz@rok a különbségekre, csak élvezem a zenét. Számomra fontosabb a zene élvezete, mint a tökéletes minőség. Persze a kettő kombinációja a legjobb, de van olyan?

[Luxor Audio]

Egy gondolat a kiadókról...

Klassz összefoglalót hoztál össze, amit semmiképpen sem szeretnék gyengíteni, inkább kiegészíteném az alábbiakkal.

Nem gondolom, hogy sok értelme van kiadók által képviselt hangminőségről beszélni, főleg a nagyobb vállalatok esetében. Az egészen kis kiadók - akik évente 5-10 kiadványt küldenek a piacra - megtehetik, hogy ugyanazzal a producerrel és ugyanabban a stúdióban készül az összes felvételük, így azok bizonyára sok hasonlóságot is mutatnak. De már a közepes méretű kiadók is több száz szakembernek, stúdiónak adnak munkát, az (általad is említett) igazán nagyok pedig több ezer stábot foglalkoztatnak, naponta tucatnyi kiadványuk jelenik meg. Erős csoda kellene ahhoz, hogy ezeket betereljék egy konkrét minőségi, hangzási előírás kereteibe és így erősen hasonlatos produkciók szülessenek a világ sok táján felvett, kevert, masterelt anyagokból. Egy McDonalds talán meg tudja oldani, hogy a sajtburgernek ugyanolyan íze van Tokióban, Párizsban és Sao Paulóban, de a hangfelvétel készítés több nagyságrenddel összetettebb és szubjektívebb tevékenység, amit eddig (szerencsére) elkerült a szabványosítás és konfekcionálás.

Most éppen egy magyar zenekar koncertalbumát hallgatom a 90-es évekből. A Hungaroton/Polygram kiadók megrendelésére a helyszíni (BS) rögzítést, majd a keverést is a Tom-Tom Stúdió csapata végezte, akiknek sokszáz kiadványt köszönhetünk, hiszen az egyik legkomolyabb hazai intézmény a szakmában évtizedek óta, illetve az érintett kiadók sem kispályások. Na most ennek a felvételnek elég sok nyűgje van, pl. kompletten hiányzik a szubbasszus tartomány. (A háttérben számos koncerthelyszíni technikai probléma áll, ezeket nem részletezném, magam is küzdöttem némelyikkel.) Igen nagy hibát követnénk el, ha azt a következtetést vonnánk le, hogy a Tom-Tom Stúdió, a Hungaroton, vagy a Polygram gondozásában született kiadványok basszusban problémásak lennének. Egy EMI, Sony, Columbia esetében sem beszélhetünk tipikus sajátosságokról. De ha nagyon akarnánk ilyesmit mondani, akkor maximum annyit lehetne megállapítani, melyik kiadó mennyire szűkmarkú a felvételek költségvetését illetően, de ez sem feltétlenül érhető tetten a kiadványok hangzásában.