Összességében nem panaszkodom a hangra, de a kíváncsiság megvan.
A kábel már használtként érkezett, némi használati nyommal a külsején. Ksl ki, Aura be. A woow helyett legörbült száj. Sajnos az Aura nem árnyékolt kábel, így a bekötéskor kiderült, hogy a brummja van és így nem alkalmas oda, ahová szántam. Sebaj gondoltam megy a CD-játszó előfok közzé, bár a CD harmadannyit ér, mint a kábel. A döntésem jó lett, mert bár az első este kissé fedett, "zaklatot" hangot produkált, de járatva másnap egy kiváló kábelként mutatkozott be. Szinpadkép, sávszélek, felbontás, tisztaság, egységesség, mélyhangreprodukció stb. mindenben óriásit mutatott.
Érdekes tapasztalás nekem, hogy milyen az a hangzás, amit Ákos úgy jellemez, hogy „felrakódás mentes”. Minden tisztán szólal meg, nincs olyan flow érzés, hogy egy kb. 64 fős szimfonikus zenekar 90 főst mutat. Nagyon sok részletet hallok, de a 1. hegedűk 10-en, 2. hegedűk 8-an, brácsák 6-an, csellók 8-an, nagybőgők 6-an stb. vannak. Nagyon gyorsak a megindulások, levegős a megszólalás.
Mindez még szokatlan a fülemnek, mert nehéz 15-20 évnyi otthoni zenehallgatást követően elfogadni ezt a hangzást. Tudomásul venni, hogy nem csak a zenét hallgattam az elmúlt években, hanem a komponensek és kábelek hangját is. A kábelek felrakódásai, torzításai elvittek egy irányba, ami nekem a leginkább tetszett. Az egységes kábelezés nálam sok egyforma típusú, azonos gyártótól származó kábelt jelentett. De nem volt mindig jó a hang és szinte mindig elindult a kábel cserélgetés.
Ákos írta a minap: „A kábel egységesítésen én mindig azt értem, hogy legyen koncepció, egy kialakított, tudatos hangzásideált képviselő gyártótól. Nem feltétlen egyforma kábelek minden posztra, hiszen a készülékeink sem egységesen azonosak...”
Voltak réz, ezüst, és ezek keveréke alapanyagú kábeleim, az utóbbi időkben szénszál alapanyagú kábelek. Cserélgettem, vettem, eladtam őket, de most ezt a kábelt „kicsit” hagyom a rendszerben. Látok benne fantáziát.
A CD ezzel a kábellel fellépett a SME nyomába, még nincs ott, de közelít és ez nagy szó!
Nem, szerintem abszolút nem, Beth Hartnak olyan hangja van mint Beth Hartnak, attól még, hogy érces, erőteljes, nem lesz Janis Joplin, és nem is kell annak lennie. Akit érdekel, utána olvashat, neki az élete is olyan, mint ahogy a színpadon előadja, bár állítólag jócskán szelidült az évek alatt. 
) 
Thijs van Leer 
