ötletes a koncert helyszíne:
youtu.be/JAyROGRwhiU
Azért is bátorkodtam ilyen részletesen jellemezni a saját szemszögemből, mert tudtam (pontosabban nagyon reméltem), hogy lesz, akit pont eme leírás tesz kíváncsivá, és mivel a fórumlakók zenei ízlése nagyon eltérő tud lenni, biztos voltam benne, hogy van, akinek tetszik is. Tényleg őszintén örülök neki, hogy nem volt hiábavaló a hosszú pötyögésJester írta: ↑2019.11.23., szomb. 11:40Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.Aszpirin írta: ↑2019.11.23., szomb. 09:44....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:
Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá![]()
![]()
Azért én nem lennék annyira szigorú, hogy nem számít a zenészek közötti szinergia és a ritmus. Persze lehet ízlés kérdése ez az egész, nem tudok belemenni zenetudományi okfejtésbe, mert nem értek hozzá, de az én értelmezésemben ez egy tipikusan olyan dallamok nélküli (azt valóban nehéz felfedezni benne) jazz amiben meghatározó a ritmusok lüktetése. Aztán lehet hogy rosszul értelmezem, mindenesetre nekem tetszik.
A másik dolog ami fontos lehet, hogy nem feltételenül kell hogy egy zenének előre eltervezett mondanivalója legyen. Nem biztos, hogy az ihlette, hogy mondanivalót akar átadni. Lehet egy zene teljesen öncélú, csak önmagáért való, ami inkább csak érzéseket, impulzusokat kelt az emberben. Talán filmes párhuzamokat lehetne rá találni, amik látszólag teljesen értelmetlen agymenések, mégis van akinek tetszik :)
Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.Aszpirin írta: ↑2019.11.23., szomb. 09:44....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:
Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá![]()
Wow. Einstein relativitáselmélete inspirálta, nem semmi. Ez csak jó lehet. Szóval, jöjjön a zene."Twin Paradox", the debut album of the Dutch composer Loran Witteveen (piano), who completed the Amsterdam Conservatory with summa cum laude, reveals a fascinating listening experience after a thought experiment by Albert Einstein. Witteveen deals with time and its relativity. Inspired by the twin paradox, he creates 12 musical pieces with a significant signature that interweave composition and improvisation and open up a journey through time and space. With Clemens van der Feen (bass) and Tristan Renfrow (drums), who are among the most impressive musicians in Holland, he realizes this recording with an ideal line-up. (forrás: highresaudio.com)