Progresszív Rock

[Aszpirin]

Tudtam, hogy beelőzöl ezzel
LaBrie említette a lelkes közönségnek a FEZEN-en, hogy februárban terveznek jönni. Most már hivatalos.
Ma délután írt rám a barátom fia, hogy el kellene menjünk, és azonnal IGEN-t írtam vissza.
Egy “ránkszabott” plakátkép:
.

5675BD37-56DE-4C8D-B54D-32AE894AE858.png (564.95 KiB) Megtekintve 2917 alkalommal

.
Mi ott leszünk. Ott a helyünk.

[adamthebrave]

70106914_10157688844965439_3025630775849517056_n.jpg (97.58 KiB) Megtekintve 2897 alkalommal

[asebestyen]

Nem tudom, csak remélem, hogy befér ide (én imádom):


youtu.be/7V5KWW-YBJw

[adamthebrave]

Megjelent egy igen jó kritika az új Tool lemezről. Jó abban az értelemben, ahogy sikerült megfogalmaznia, ahogy én is a lemezzel való kapcsolatomat lerínám... Mindenkit buzdítok, hogy hallgassa meg. Nem könnyű, odafigyelést kíván, de minden perce megéri!

A hangzása is számomra etalon. Így kell ma egy rock lemeznek szólnia. Minden hangszer minden rezdülése tisztán hallatszik, a dobhangzás pedig egyenesen tanítanivaló!

Szóval, itt a kritika.

Be is másolom ide, remélem ezzel nem sértek meg semmilyen szerzői jogot.


Nos, a várakozásnak vége: tizenhárom év után ma megjelent az amerikai Tool ötödik soralbuma "Fear Inoculum" címmel, azaz hét (a digitális kiadáson számolttal együtt tíz) tétellel bővült az art metal banda dalválasztéka. Közel harminc év alatt ez nem sok, mondhatni kevés, de ha másról nem is, a Tool története és működése mindig a totális művészi, anyagi és döntési kontroll, illetve függetlenség megőrzéséről és megóvásáról szólt.


Ebbe a függetlenségbe teljes mértékben beletartozik a rajongói-szakmai elvárások figyelmen kívül hagyása vagy akár szembeköpése, ha úgy volt kedvük éppen Keenannek és társainak. Belegondolni is hátborzongató érzés, hogy mi minden történt a világban 2006, a "10,000 Days" megjelenése óta. Csak hogy a zenénél maradjunk és mellőzzünk minden mást: megszűntek a lemezeladások, afféle - bélyeg- és szalvétagyűjtéshez hasonlatos - hobbitevékenységgé vált a fizikai hanghordozók vásárlása, mindenki mobilon hallgatja a streaming-szolgáltatók vagy a közösségi médiafelületek neurális háló elvén működő öntanuló algoritmusai által felkínált ajánlásokat, na és persze a rockzene kiment a divatból. Ez van, felebarátaim.

Erre jön a Tool, ez a banda, mely mintha a saját külön, a Föld körül orbitális pályán keringő mesterséges kisbolygóján élne és ledob nekünk egy majd' nyolcvanperces, negyedórás tételekből álló progresszív metal alkotást, mely egyszerre szól a spirituális felemelkedésről, az egyén lelki fejlődéséről, a logoszról, a szóról és igéről, melynek kimondásával Isten egy pillanat alatt megteremtette a világot, továbbá az emberiség komplett bukásáról, illetve az ennek ellenére történő görcsös élni akarásáról, szóval körülbelül mindenről. Is.

Már a lemez címe is árulkodó: "Félelem elleni oltóanyag". Mintha Keenan azt suttogná vagy éppen kiabálná a fülünkbe, hogy: igen, tudjuk, minden el van cseszve, de mégis élni kell tovább, önmagunkban kel megnyugvást találni, magunkban kell lejátszani saját csatáinkat és ehhez elsősorban nem szabad félnünk. Nem szabad félni a gyalázatos jelentől, a szürke, gomolygó köddel bevont jövőtől, saját magunktól.

Ahogy hallgattam az albumot, önkéntelenül is eszembe jutott David Lynch neve. Mind a zenekar, mind pedig az amerikai filmrendező teljesen öntörvényű alkotó, akinek sem művészi előzménye, pályájuk befejezése után pedig követője sem nagyon lesz, annyira eredeti és egyedi mindaz, amit létrehoztak. Mindösszesen említésre sem méltó utánzóik voltak, akik eszközeik lemásolásával próbáltak a nyomukba érni, művészi mélységük és mondanivalójuk nélkül (félő, hogy annak befogadásáig sem igen jutottak el).



Lynch a 2006-os Inland Empire című monstre mozija után nem csinált semmit a filmezés terén a festészeten és a zenélésen kívül és egészen 2017-ig kellett várni, hogy elkészítse a legendás és ikonikus Twin Peaks tévésorozat harmadik szériáját. Nos, idáig tartott a hasonlóság: Lynch ugyanis valami teljesen mást hozott létre, mely totálisan felforgatta, nevetségessé tette és retrospektív módon értelmezte újra a Twin Peaks univerzumát, míg a csapat új albuma semmiféle változást nem hoz, egész egyszerűen egy következő Tool-korong, a jól ismert Tool-féle zenével, de egészen megdöbbentően szép és megindító dalszövegekkel.

A zenekar mintha saját magára reflektálna: saját helyzetére a rockzenén belül, mindarra, amit képviselnek saját és a rajongóik, a szakma szemében és mindazon elvárásokra, melyeket természetesen nem lehet teljesíteni, ezért csak figyelmen kívül lehet hagyni azokat. Az Invincible című dal szövegét kénytelen vagyok idemásolni, mert ez a korong kulcstétele:

Legyőzhetetlen

Megöregedtem végül, lélekben is. De újabb győzelmemben bízom.
Beletántorgok hát a csatába. Kard ki, has be!
Vén harcosként küzdök, hogy nyomot hagyjak e világban.

Büszke csatakiáltásom mesél arról, egykor ki voltam. De most itt vagyok.
Dobom és mellem verem, fáradt csontjaim újra harcba szállnak.

Az én csatám régi csata. Kard ki, has be!
Megnyert küzdelmeimről, hőstetteimről regéltek már eleget.

Caligula is mosolygott rajtuk sokat.

De most fáradt csontjaim újra harcba szállnak.

Emlékszem, valaha legyőzhetetlen voltam.

Ám páncélom elvékonyodott már.

Nehéz pajzsom földön hever.

Vén harcosként küzdök tovább, hogy fontos maradjak e világban.

Hogy fontos maradjak e világnak.

Büszke csatakiáltásom mesél arról, egykor ki voltam.

De most itt vagyok, itt végzem be.

Könnyekkel a szememben futok a fiatalság forrásának fantomja után.
Eltelve reménnyel szinte már érzem számban a víz ízét.

Talán minden remény hamis.
De most először találkozom az igazsággal.
Érzem a megrendítő csapást, az idő legyőz és magába zár.



Így is lehet dalszöveget írni, így is lehet metalt játszani.

A zene nem változott sokat, talán nyugodtabb, érzelmesebb és kisimultabb lett: az egyetlen húzósabb tétel, melynek hallatán a csapat régebbi dolgai az eszünkbe juthatnak, az a záró 7empest. Egy nap hallgatás után felesleges végigelemezni a dalokat, mert természetesen az lehetetlen feladat lenne: aki eddig szerette a bandát, az a "Fear Inoculum" korongot is szívébe fogja zárni (talán jobban is, mint az előző anyagukat), akit viszont eddig is hidegen hagyott a Tool, az nem most fogja megkedvelni ezt a gyönyörűen távoli, de mégis az emberek legbensőbb érzéseiről szóló lemezt.

Mi mást lehetne adni erre az albumra, mint tíz pontot? Hogy a ménkőbe lehetne összehasonlítani a fenti dalszöveget vagy a Fear Inoculum című tételt egy random metalkiadvánnyal? Hát sehogy.


youtu.be/hxsld16TjSU

[adamthebrave]

Alig győzöm utolérni magam... :)

A második szám a Flying Colors lemezről.


youtu.be/bMy8QeDnEXI

[adamthebrave]

Meg is érkezett az első szám az új Leprousról.

Below

Itt az "igazi" klippje is.


youtu.be/4nPwBSaJmgI

[adamthebrave]

Egyre másra záporoznak az új Opethről is a dalok. Ha jól számolom, ez már a harmadik, nekem ez tetszik a legjobban. Ez a szám svéd nyelvű verziója.

Szeptember 27-én jelenik meg 2 verzióban: angol és svéd verzióban. A lemez címe: In Cauda Venenum.


youtu.be/QcMdA7Xs8jE

[adamthebrave]

Meg is érkezett az első szám az új Leprousról.

Below


youtu.be/CsDGyuI23zQ

[adamthebrave]

LEPROUS – “Pitfalls”

Street date: October 25th

Tracklisting:
1. Below (05:53)
2. I Lose Hope (04:44)
3. Observe The Train (05:08)
4. By My Throne (05:45)
5. Alleviate (03:42)
6. At The Bottom (07:21)
7. Distant Bells (07:23)
8. Foreigner (03:52)
9. The Sky Is Red (11:22)

69170958_10157866737490101_494830479321595904_n.jpg (69.02 KiB) Megtekintve 2813 alkalommal

[adamthebrave]

Progressive rock legends The Flower Kings are pleased to announce the release of their brand new studio double-album ‘Waiting For Miracles’ on the 8th November 2019. The album is comprised of 15 new tracks, recorded over the summer at RMV studio in Stockholm, Sweden – a vintage studio space owned by ABBA star Benny Andersson.

Band leader Roine Stolt comments: “We have gone back to the joyful and playful style that made the band famous in the late 90’s. So here ‘more’ is always ‘more’! At time the lyrics have a bit of a serious concern about the state of our world, but overall the theme is full of joy and colour.”

The band, currently comprised of Roine Stolt, Jonas Reingold, Hasse Fröberg, Zach Kamins & Mirko DeMaio (the most recent live line-up), have crafted an adventurous collection of pure prog-rock. Expect boat-loads of vintage keyboards, odd time signatures and long guitar solos – with elements of pop, symphonic and cinematic music.

The album will be released as a 2CD, Gatefold 2LP + 2CD & as digital album, featuring beautiful artwork by American artist Kevin Sloan. Find the full track-listing below:
Disc 1:
1. House Of Cards
2. Black Flag
3. Miracles For America
4. Vertigo
5. The Bridge
6. Ascending To The Stars
7. Wicked Old Symphony
8. The Rebel Circus
9. Sleep With The Enemy
10. The Crowning Of Greed

Disc 2:
1. House Of Cards Reprise
2. Spirals
3. Steampunk
4. We Were Always Here
5. Busking At Brobank

69315700_10157633986770439_7437907428433199104_o.jpg (1.14 MiB) Megtekintve 2843 alkalommal

[adamthebrave]

Hamarosan jön a Flying Colors harmadik albuma!

Én csak az elsőig jutottam el. Azt még elővételben rendeltem meg CD-n, annyira bíztam bennük, de sajnos nem jött be, pedig Steve Morse gitárjátéka nagyon egyedi és amúgy szeretem, Portnoy pedig Portnoy, többet nem is kell mondani róla. Viszont szerintem az első album laposra sikeredett ahhoz képest, hogy milyen nevek vannak benne, a Blue Ocean szuperbanális basszusától meg egyenesen kiakadtam. A második albumig már nem jutottam el... Lehet, hogy mégis meg kellene hallgatnom? :rolleyes

Engem sem fogtak meg annyira. Ez a szám szvsz viszont igen jó...

[Aszpirin]

Hamarosan jön a Flying Colors harmadik albuma!

Én csak az elsőig jutottam el. Azt még elővételben rendeltem meg CD-n, annyira bíztam bennük, de sajnos nem jött be, pedig Steve Morse gitárjátéka nagyon egyedi és amúgy szeretem, Portnoy pedig Portnoy, többet nem is kell mondani róla. Viszont szerintem az első album laposra sikeredett ahhoz képest, hogy milyen nevek vannak benne, a Blue Ocean szuperbanális basszusától meg egyenesen kiakadtam. A második albumig már nem jutottam el... Lehet, hogy mégis meg kellene hallgatnom? :rolleyes

[adamthebrave]

Ha már Flying Colors...

Tudtam, hogy Portnoynak jó hangja van, de ezzel a produkcióval nagyon-nagyon kellemesen meglepett.


youtu.be/b06bhnHZs4w

[adamthebrave]

Hamarosan jön a Flying Colors harmadik albuma!

Az első, beharangozó klip:


youtu.be/gNEW042p0CM

[asebestyen]

Basszus, rászoktattok így a prog rock-ra...

[Aszpirin]

Jut eszembe, volt már szó itt róla, hogy jön, de végül elfelejtettem... most pótolom:
öt évvel az első albumuk után idén végre megjelent a túlnyomórészt a “megboldogult” ausztrál Unitopia zenekar (egyik nagy nagy kedvencem!) tagjaiból alakult United Progressive Fraternity banda új albuma, kicsit szofisztikált címmel: Planetary Overload Part 1: Loss

Az album ütősre sikerült, nagyon progresszív, nagyon unitopiás, tehát nagyon egyedi dallam- és hangzásvilágú, és nem utolsósorban nagyon jól is szól egy jó hifi-rendszeren: dinamikus, nagyon széles és mély sztereoképpel rendelkező, változatos zene.
Ezúton is angyon sok vendégzenész is játszik az albumon, köztük jónéhány ismert név, pl. Steve Hackett...
Az album 12 számot tartalmaz, 75 perc hosszú, és mellécsomagoltak egy bónuszlemezt, melyet az első lemezük némikép újrafeldolgozott (re-worked, mem remastered számaiból “gyúrtak”).

Minden progrock-rajongónak ajánlom szíves figyelmébe a teljes albumot, melyről íme egy “apró” ízelítő (ne riasszon el a szám hossza, szerintem ÉRDEMES végighallgatni, igazi komplex progrock a javából):


youtu.be/oEtin_9qYpM

[adamthebrave]

Az első hivatalos szám az új Tool lemezről a címadó Fear Inoculum:


youtu.be/q7DfQMPmJRI

[Aszpirin]

Na, ha már annyi szó esett erről a számról és a zseniális riffjeiről, akkor megérdemli, hogy őt is belinkeljuk.
Több, mint negyven év utá, miért tűnik még ma is zseniálisnak eza rockzene. Ennyit arról hogy csak a klasszikus zene lehet időtálló, meg hogy a rockzene nem dinamikus, stb...
Íme, a Kansas: Carry On Wayward Son, korabeli felvételen:


youtu.be/P5ZJui3aPoQ

[gyszabolcs]

...a Carry On Wayward Son minden idők egyik legismertebb és legjobb gitár-riffjével indít, ami veszélyes is kicsit, mert annyira be tud "mászni" az ember tudatába...

Én ennek a dalnak a riffjével voltam így amikor először hallottam sok évvel ezelőtt, napokig nem ment ki a fejemből:


youtu.be/Loqt3RUivrs

Ha valaki nem ismerné, itt a komplett album (sajnos csak jutyúbos linket tudok adni, a Tidal-on nincs fent):


youtu.be/1PfidYkuy40

[Aszpirin]

Ajánlásodra kerestem rá erre a zenekarra, azóta több albumot is meghallgattam tőlük.

A Kansas lehet, hogy nálunk nem olyan ismert, de régi nagy öregek, és a progresszív rock egyik nagy figurájaként tartják számon ezt a zenekart, és eléggé összetéveszthetetlen a stílusa egyrészt az énekes hangjáért, másrészt a gitáros nagyon egyedi stílusáért (a korabeli Kansas-dalokban három-négyszer annyi jellemző és leleményes gitár-riff van, mint egy átlag rockzenekar számaiban), harmadrészt pedig - és ez talán a leglényegesebb - a hegedű alkalmazásáért a rockzenében (ami náluk olyan jellegzetes kb, mint a Jethro Tull-nál a fuvola).
Legalább egy számukat biztosan hallottad Te is már korábban: a Carry On Wayward Son minden idők egyik legismertebb és legjobb gitár-riffjével indít (ami veszélyes is kicsit, mert annyira be tud "mászni" az ember tudatába, mint mondjuk a Deep Purple-féle Smoke On The Water kezdő riffje). Ez a lghíresebb számuk, és egy modernebb változata az általad ajánlott 2018-as albumon is rajta van.

[Aszpirin]

Ajánlásodra kerestem rá erre a zenekarra, azóta több albumot is meghallgattam tőlük.

A Kansas lehet, hogy nálunk nem olyan ismert, de régi nagy öregek, és a progresszív rock egyik nagy figurájaként tartják számon ezt a zenekart, és eléggé összetéveszthetetlen a stílusa egyrészt az énekes hangjáért, másrészt a gitáros nagyon egyedi stílusáért (a korabeli Kansas-dalokban három-négyszer annyi jellemző és leleményes gitár-riff van, mint egy átlag rockzenekar számaiban), harmadrészt pedig - és ez talán a leglényegesebb - a hegedű alkalmazásáért a rockzenében (ami náluk olyan jellegzetes kb, mint a Jethro Tull-nál a fuvola).
Legalább egy számukat biztosan hallottad Te is már korábban: a Carry On Wayward Son minden idők egyik legismertebb és legjobb gitár-riffjével indít, ami veszélyes is kicsit, mert annyira be tud "mászni" az ember tudatába, mint mondjuk a Deep Purple-féle Smoke On The Water kezdő riffje. Ez a lghíresebb számuk, és egy modernebb változata az általad ajánlott 2018-as albumon is rajta van.

[asebestyen]

Úgy látszik, tényleg le vagyok maradva, mert erről sem tudtam:
Kansas - Leftoverture Live and Beyond
Most futottam bele az egyik MM-ben, egy egész nagy doboz, ami 2 CD-t és 4 LP-t tartalmaz. 2017-es, USA-beli koncertfelvételek gyűjteménye és nagyon-nagyon jó, ajánlom minden progrock-rajongü figyelmébe! A régi nagyöregek is tudnak még...


youtu.be/Edmo3bBAt-s

Ajánlásodra kerestem rá erre a zenekarra, azóta több albumot is meghallgattam tőlük.
Ez a 2018-as is marha jó, lehet többeknek már kicsit túl soft, de nekem nagyon bejön:

[adamthebrave]

2 nap múlva jelenik meg a Tool új albuma Fear Inoculum címmel.

A hangszeres tagok maximalzmusa lett a legutolsó fő ok a 13 éves várakozásra.

ToolFI.jpg (116.18 KiB) Megtekintve 2671 alkalommal

A stream szolgáltatóknál már elérhető a katalógusuk, így könnyebb a munkásságukkal ismetkedni.

[Aszpirin]

Úgy látszik, tényleg le vagyok maradva, mert erről sem tudtam:
Kansas - Leftoverture Live and Beyond
Most futottam bele az egyik MM-ben, egy egész nagy doboz, ami 2 CD-t és 4 LP-t tartalmaz. 2017-es, USA-beli koncertfelvételek gyűjteménye és nagyon-nagyon jó, ajánlom minden progrock-rajongü figyelmébe! A régi nagyöregek is tudnak még...


youtu.be/Edmo3bBAt-s

[arzachel]

Jó kis buli lehetett a románoknál:

https://artmaniafestival.ro/ro/