Dream Theater @ FEZEN 2019, Székesfehérváradamthebrave írta: ↑2019.03.29., pén. 07:24Én is megyek :)Aszpirin írta: ↑2019.03.28., csüt. 21:13Na, már itt figyel nálam az elektronikus jegy. Szóval én ott leszek.adamthebrave írta: ↑2019.03.28., csüt. 19:22396480F7-6B61-41F4-87A0-87E41070A9CD.jpeg
Július 25, Székesfehérvár
Köszi mégegyszer, hogy felhívtad rá a figyelmet!
Ha esetleg mégsem ez lesz a setlist, kéretik nem engem hibáztatni...
Nem az itt előre sejtett volt a setlist végül, nem játszották le a Metropolis Part 2: Scenes from a Memory-t, és persze nem is hibáztatlak ezárt
, fura is lett volna, ha ezt egy fesztiválon adják elő... de azért picit reménykedtem, na.És így sem vagyok csalódott. Mert a program így is nagyszerű volt. A Dream Theater tényleg imád nálunk koncertezni, és látszott is, hogy kedvből és élvezettel csinálják. LaBrie nem is felejtette el megemlíteni kb valahogy így: "We f.cking LOVE You. This is our 7th time we visit your beautiful country, and every time, EVERY time we come here, THIS is what we get"... és végigmutatott a tízezres közönségen, amelynek egy részét persze az extázis kerülgette (bocs, ha esetleg nem idéztem pontosan, az emlékezetem már nem a régi, de az agyamba beégtek a szavai. SZERETNEK MINKET, MAGYAROKAT).
Aztán később, egy csendesebb pillanatban bejelentette, hogy februárban ismét jönnek, és akkor fogják lenyomni a Scenes from a Memory-t. Remélem tényleg így lesz, akkor én tuti ott leszek...
Érdemes volt végigszenvednem az Arch Enemy koncertet (a Lord nem volt rossz, de bocs az Arch Enemy rajongóktól, egyrészt a zenéjük nem az én műfajom, másrészt meg olyan brutálisan túl volt hangosítva, hogy az egészből csak egy nagy ütemes katyvasz meg értelmezhetetlen hörgés hallatszott, harmadrészt meg pont bekerültem egy pogózós területre, és én már öreg vagyok ahhoz, hogy ezt a brutális lökdösődést élvezzem) szóval érdemes volt szenvedni a jó helyért, lényegében a korlátig eljutottam (egy alacsony csajszi volt már csak előttem a korlátnál), majdnem teljesen középen, szóval még az arckifejezéseiket is láttam...
Rudess volt a csapat nagybohóca; Mangini-n is látszott, hogy eszméletlenül élvezi (mondjuk kíváncsi lennék annak a dobszerkónak az árára úgy en bloc ☺︎); Myung arcán látszanak talán a legjobban az eltelt évek, de az ujjai a régiek, és úgy a világon kevesen érzik és értik a basszusgitárt, mint ő; Petrucci szokás szerint ki-kibiccentgetett a fejével a tömegbe, hogy aztán megint belemerüljön a lehetetlenül komplex riffjeibe és szólóiba, LaBrie pedig igazi frontember, maximálisan együtt "lélegzik" a közönséggel, megmozgatja azt, és - szerintem a hangja is jó irányba "öregszik", bár néha határozottan az volt az érzésem, hogy pár taktusra kiesett a hangnemből és hamisan énekelt - pl az Under Peruvian Skies első refrénje alatt. Itt azonban a környékemen szinte mindenki teli torokból üvöltötte a refrént (beleértve engem is, és tettük ezt pl. az As I Am refrénje alatt is), szóval meglehet, hogy ezért hallottam LaBrie hangját hamisnak.
Ami a hangosítást illeti, itt is örültem volna egy pár decibellel lennebb vett hangerőnek, néhány zenekari "totálnál" - viccen kívül - fájtak a füleim, és a gatyám meg az összes szőrszálam a testemen ritmusra lobogott a hangnyomástól. De legalább ez nem csak hangos, hanem tiszta is volt - legalábbis ott, ahol én álltam.
Tanulságként és erős kontrasztként az Arch Enemy után: hatalmas külsőségek, nagy fényeffektusok, füst és gőz meg fantasztikus jelmezek nélkül, öt világklasszis, a hangszerét testrészeként kezelő eszméletlen nagy tudású zenész jókedvvel kiáll farmerban-pólóban egy tízezres közönség elé, és egyszerűen lenyűgözik azt a zenéjükkel. Ennél több tényleg nem is szükségeltetik.
Ismét és ismét és ismét, annyi év után, fáradhatatlanul. A progresszív műfaj élő legendái. Szerintem.
