Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Az ehhez hasonló beszélgetéseket követve bennem rendszeresen felmerül egy örökzöld kérdés:
 
Azok a hobbitársak, akik valamilyen lejátszási módszerrel szimpatizálnak, elköteleződtek a digitális vagy analóg hordozók felé, vagy valamilyen megszólalási paramétert különösen fontosnak tartanak, miért tartják lényegesnek, hogy mások egyetértsenek velük, átvegyék a módszerüket, hozzájuk hasonlóan hallgassanak zenét? Miért érezzük bántásnak, néhányan még személyes támadásnak is, ha valakinek más a lényeges, más felé hajlik? Vannak ennek itt egészen fura megnyilvánulásai is, bűnbakok kreálása, ellenséges csapatok névsorának összeállítása, személyeskedésig menő kötekedések, sőt még moderátori kitiltásért is kiáltott itt valaki pár napja... Valójában miért olyan nehéz elfogadni az eltérő véleményt? Az otthoni magányos zenehallgatás során van-e bármi szerepe, hogy a fórumon hány hasonszőrű van jelen? Ennyire nem merjük egyedül járni az utunkat? Vagy valójában nem is a személyes élvezet a lényeg, hanem a  csorda  csapatszellem?

[chord]

Próbáljuk azt a tévképzetet elkerülni, hogy a hifis közönség a régi dicső LP-kről CD-re emelt verziókon tengődik.
Nem.
Nagyon nem.
Klasszikus zenében egészen elképesztő hangmérnöki munkák hallhatók, javarészt 2000 utániak.
 
A francia kiadó, Alpha, megvan?
Kevésmikrofonos felvételek, olyan hangminőséggel, hogy én, (hangsúlyozom, én) nem hallottam LP-t, ami megközelíti, mondjuk egy kontratenor árián.
 
Az idézett Monteverdi SACD egyetlen pár omnidirekcionális mikrofonnal történt, a hangmérnök keze nyoma ott a rengeteg AliaVox, Astree korongokon.
 
Kicsi kiadók mesterműveit össze nem lehetne számolni.
Az egyik erős hifis referencialemez, pedig egyáltalán nem hifis lemeznek  készült,:
 

 

[juliush]

Nagyon kevés kiadvány van, amit az LP-re másképpen maszterelnek, mint CD-re. A digitális felvételekben ott van ugye az a fránya 0 dB, mint korlát és az ebből következő összes dinamika processzálási kérdés
 


A napjainkra általánosan elterjedt 24-bites felvételi/jelfeldolgozási felbontásnak pont az az egyik gyakorlati haszna - mégha az otthoni lejátszáshoz a 16-bit is tökéletesen elegendő, hogy bőven tudunk headroom-ot kialakítani pár bit "feláldozásával"!!! -24dB-re állítva a 0dBFS-t, praktikusan a felső 4 bit headroom, alatta még mindig marad 20 bitnyi dinamika tartomány! Aminek jelentős részét aztán megfelelő dithering és noise shaping alkalmazásával még akár CD-re is átvihetjük.
Ez a "fránya 0 dB, mint korlát" nyilván még a digitális őskorszakból bent ragadt, amikor a rendelkezésre álló 16-bites büdzsé sokkal több kreativitást igényelt. De mint azt a tegnap felsorolt pár lemez fényesen demonstrálja, az igazán jó szakemberek már akkor is nagyszerű eredményeket tudtak felmutatni.

[cables]

Tiszteletem mindenkinek!
 
Ha LP-ről van szó, annak hangminőségéről, akkor figyelembe kell venni pár dolgot.
 
Az egyik az, hogy a jelenlegi gyártott LPk (beleértve a méregdrága audiofil nyomatokat) meg sem közelítik a 60-as évek lemezeinek színvonalát.
 
A másik, amire érdemes gondolni, hogy az LPk a sorozat nyomás közben elhasználódó nyomólemezeről készülnek és igen nagy hangminőségbeli különbség lehet, attól fűggően, hogy az adott példányt ötödiknek, vagy ezrediknek nyomták.
 
Amire még érdemes gondolni az, hogy jelemleg gyártott LP lejátszók és hangszedők egy része valamilyen okból egyszerűen rosszul szól. Ennek magyarázatát én nem tudom. A jelenséget több kábel vevőmnél is tapasztaltam, de idén februárban egy gyári bemutatón is nagyon rossz volt a hang. Számomra ez azért érthetetlen, mert a régi lemezek egy viszonylag egyszerű rendszeren is csodálatosan szólalnak meg.k

[kaef2]

A puding próbája az evés ugye.
 
A gyakorlati tapasztalatok szerint az elmúlt egy-két évtizedben kiadott LP-k jelentős részét digitális hordozóról és CD-re maszterelve préselik és természetesen digitálisan vágják, maszterelik, számítógépeken, szoftveres plugineken, neadjisten akár többszörös A/D, D/A konverziókon keresztül.
 
Nagyon kevés kiadvány van, amit az LP-re másképpen maszterelnek, mint CD-re. A digitális felvételekben ott van ugye az a fránya 0 dB, mint korlát és az ebből következő összes dinamika processzálási kérdés
.
Hiába tudna az LP rövid időre (megfelelő kar és pickup beállítás mellett) akár +20 dB csúcsszintű zenei történést is lejátszani, ha nem igy dinamika processzálják a felvételeket, mert hogy az utómunka lánc egy LP kiadvány esetén is digitális, magán hordozva a 0 dB korlátot és annak minden következményét. 
 
Mainstream kiadó évtizedek óta nem használ full analóg produkciós folyamatot és a kis cégeknek sem nagyon éri meg, vannak műfajok, ahol ez gyakorlatilag lehetetlen is lenne. Ráadásul a sok fejhallgató, meg mobil zenehallgatás valamint a streamelés elterjedése miatt meg is változott a megszólalási igény. Ezt pedig tömegesen nem lehet csak analóg felvételi és reprodukciós lánccal kiszolgálni. 
 
Aki igazi analóg felvételre kiváncsi megveheti (ha még van belőle) például Lyn Stanley mester szalag másolatait.
 
https://lynstanley.com/product/interludes-reel-to-reel/
 
Nem véletlen, hogy 675 USD az ára (nettó)
 
 
 

Nem.
Aki ismeri a mágnesszalagot és a vinyl compound alapanyagot és dolgozott velük, az tudja, hogy felvételkészítés szempontjából az utóbbinak nincsenek korlátai. Számos mítosz kering, tisztázzuk: dinamika tartomány, alapzaj, torzítás és sávszélesség.
 
- az LP dinamika tartománya simán meghaladja a CD-t, mindegy "mi van ráírva". Alapvetően azért, mert nem lehet a vágófejet hajtó mastering erősítőket túlterhelni (a teljesítményük 5-10 -szerese annak ami a vágófejeket "megégetné"), sem magát a vágófejet. Tehát az LP dinamika tartománya szempontjából a lejátszó lánc a szűk keresztmetszet. A vágófej tud olyan torzítatlan barázdákat vágni, amiket nincs hangszedő ami követni tudna.
 
- mivel az LP mastering rendszert nem lehet túlterhelni, ezért a torzítás elsődleges forrása is a lejátszó láncban keresendő. Ez nem a formátum hibája, ez jóval inkább a rossz beállítás hibája. Utóbbi megállapítás a CD esetén is igaz, akárhányszor új lézerfejet állítunk be..  
 
- az LP alapzaja a nyomási (prés) folyamatokból adódik, nem a mastering eredményezi. A lathe vágó munkája, ha jól csinálják, halkabb anyagot eredményez mint a leghalkabb elektronika a lejátszó láncban. A korábban említett QRP plant az Acoustic Sounds-tól pl. képes olyan halk nyomás minőségre, ami egy CD-vel is partiban van.   
 
- az LP-k sávszélessége simán meghaladja a Redbook formátumét és az összes szalag formátumét. Könnyen rögzíthető 30kHz 50 évvel ezelőtti gyári elektronikákkal és vissza is játszhatóak hétköznapi lemezjátszó rendszerekkel. A legtöbb phono fokozatnak hasonló a sávszélessége, ami sokszor az 50kHz-et is meghaladja. A gyári (értsd. átalakítás nélküli) vágófej elektronikák sávszélessége korlátos (a Westrex 3D megjelenése óta), értéke 45kHz, hogy az elő-kiemelés miatti vágófej forrósodásból eredő stabilitási problémáktól védjék a vágófejet. Ennek az eredménye kevesebb fázis késés az audio átviteli sávban, hacsak nincsenek jelentős hibák az LP lejátszó equalizációban (pl. túl nagy inverz RIAA eq eltérés).
 
Kimagasló konstrukciók inverz RIAA eq eltérése nem lehet(ne) nagyobb mint ~0.05dB, 20Hz-től 20kHz-ig. Lényegében azért, mert Dr. Stan Lipshitz óta létezik a technológia, és több előnye mellett szinte tökéletes csatorna egyensúlyt eredményez a teljes audio sávban.
(A High Accuracy Inverse RIAA Network' by Stanley Lipshitz and Walt Jung – The Audio Amateur, Issue 1/1980, pp. 22–24.)
http://waltjung.org/PDFs/A_High_Accurac ... etwork.pdf
 
 
Valószínűsítem, az említett extra sávszélesség az egyik fő oka az LP maradandó népszerűségének.
 
 
Szóval, az LP, ha tényleg jól van elkészítve, szól úgy mint a mesterszalag, sőőt, néha kicsit jobban is (a D2D-ről nem is beszélve..)
 
Ha pedig a digitális master mérnök jól végzi a munkáját.. gondolat is akkor igaz, ha az LP nem jól van "megcsinálva". Egyébként eredendően nem igaz.
>

[juliush]

A B.I.S kiadótól vannak LP-id? Nekem van egy pár, a teljes felvételi láncot rá írták. Elképesztő minőséget képviselnek!
 
Szia! LP-im nincsenek a BIS-től, de mivel sok-sok éve a digitális formátumok mellett döntöttem, amúgy sem hallgatnám őket (a meglevő százegynéhány LP-m, amivel a hobbit kezdtem is a szülőházban "porosodik"). Viszont számtalan CD-m és SACD-m van tőlük. Egytől-egyig nagyszerű minőségű felvételek és előadások! Mivel 1983-tól kezdve digitális felvételekkel dolgoznak, nem is igazán érzem szükségét, hogy LP-átiratokon hallgassam őket!
Sibelius az egyik nagy kedvenc zeneszerzőm és a BIS skandináv kiadóként mindig is szívügyeként kezelte a finn szerző műveinek remek felvételeit (Neeme Järvi, Osmo Vänskä vagy Okko Kamu, csak hogy pár karmestert említsek). De vannak más finomságok is a repertoárban, mint például az alábbi lemez Mahler "Dal a Földről" ciklusának kamarazenekari átiratával. Ez tényleg elképesztő lemez!

[juliush]

Nem.
Aki ismeri a mágnesszalagot és a vinyl compound alapanyagot és dolgozott velük, az tudja, hogy felvételkészítés szempontjából az utóbbinak nincsenek korlátai. Számos mítosz kering, tisztázzuk: dinamika tartomány, alapzaj, torzítás és sávszélesség.

 
De.
Nemrég olvastam a BIS alapítójával készített interjút (még 1993-ból a Fanfare júliusi/augusztusi számában a 20. oldalon FYI). Ennek a hangminőségre közismerten érzékeny kiadónak a vezetője 1983-ban (tehát még a 16/44.1-es korszakban) pont azért döntött a CD-re való áttérés mellett, mert az első digitális felvételüket (ami a Kroumata Ütősegyüttessel készült egyébként) egyszerűen NEM LEHETETT LP-re áttenni a dinamika manipulációja nélkül!!!

[Tctronic]

A térről jut eszembe. Mi az összefüggés az idő, a tömeg és a tér között?
 
Ha jó az idő a tömeg lemegy a térre.  
 
Off.

[zz7]

Amennyiben tényleg ez a hobbink lényege szerinted, akkor a legmegnyugtatóbb megoldás számodra a szabványosítás lehetne, mondjuk mint a THX.
De hiszen épp ezt próbálom elmagyarázni jó ideje hogy nem ez a lényeg. Vagyis nem az hogy akkor vegyük bizonyítottabbnak a hifink pontosságát, jóságát amikor a tere számunkra jobbnak tűnik. És főképp nem a mi általunk ideálisnak megálmodott tér jellemzők milyensége (amikor lehet a felvételen nem is az van rajta valójában) kell hogy emelje vagy elrontsa egy rögzített zenei előadás értékét.

[NJ_]

Tök felesleges a térérzetről beszélni. Akinek jó felbontású és holografikus megjelenítésre képes rendszere van, az élvezni fogja, akinek meg nincs, az meg asse tudja, miről van szó. POnt ugyanúgy, int a kábeleknél. És akkor most jöhetnek a multiméterrel, mérőmikrofonnal élők, hogy bizonyítsd be, h van tér meg leválik a dobozról, meg "hogy méred meg, hogy mennyire válik le, centivel?"-szerű paradox és oxymor kamu kérdésfeltevések fapacis, Saughassys, Jesteres (stb.), stúdiószempontból, gerjesztett trollhányás, aztán a konklúzió, hogy bizony-bizony olyan, h tér, nincs is.
 
Naköszönöm.
 
Audiofília, Uraim. Nem stúdió, megúszom a melót típusú hangzás, hanem örömöt okozó különlegességet megtestesítő lánc, ugyanilyen élményhez.

[NJ_]

... és lenne egy saját vállalatod végtelen tőkével a zsebedben. Tudunk olyan komoly technikai céget, akik tartós, megbízható terméket kínálnak sok éve és piacvezetők a saját területükön?
Tudunk. Pl. Spectral, FM Acoustics, Atma-sphere, ATC, stb.

[NJ_]

Kevés kivételtől eltekintve, amikor tényleg a mesterszalaghoz tudjuk hasonlítani, az "eredetinek" titulált verzió sem más, mint a mesterszalagra rögzített anyag ekvalizált LP-inkarnációja. Vicces, amikor azon fanyalognak, hogy a mesterszalagról készített digitális másolat (ami nem feltétlenül remaster) nem úgy szól, mint az "eredeti" LP! Persze hogy nem, de bizony a helyzet az, hogy az LP sem úgy szól, mint a mesterszalag. Sőt, ha a digitális mastering mérnök jól végzi a munkáját, akkor a digitális másolat közelebb állhat az eredeti mesterszalaghoz.
Nem.
Aki ismeri a mágnesszalagot és a vinyl compound alapanyagot és dolgozott velük, az tudja, hogy felvételkészítés szempontjából az utóbbinak nincsenek korlátai. Számos mítosz kering, tisztázzuk: dinamika tartomány, alapzaj, torzítás és sávszélesség.
 
- az LP dinamika tartománya simán meghaladja a CD-t, mindegy "mi van ráírva". Alapvetően azért, mert nem lehet a vágófejet hajtó mastering erősítőket túlterhelni (a teljesítményük 5-10 -szerese annak ami a vágófejeket "megégetné"), sem magát a vágófejet. Tehát az LP dinamika tartománya szempontjából a lejátszó lánc a szűk keresztmetszet. A vágófej tud olyan torzítatlan barázdákat vágni, amiket nincs hangszedő ami követni tudna.
 
- mivel az LP mastering rendszert nem lehet túlterhelni, ezért a torzítás elsődleges forrása is a lejátszó láncban keresendő. Ez nem a formátum hibája, ez jóval inkább a rossz beállítás hibája. Utóbbi megállapítás a CD esetén is igaz, akárhányszor új lézerfejet állítunk be..  
 
- az LP alapzaja a nyomási (prés) folyamatokból adódik, nem a mastering eredményezi. A lathe vágó munkája, ha jól csinálják, halkabb anyagot eredményez mint a leghalkabb elektronika a lejátszó láncban. A korábban említett QRP plant az Acoustic Sounds-tól pl. képes olyan halk nyomás minőségre, ami egy CD-vel is partiban van.   
 
- az LP-k sávszélessége simán meghaladja a Redbook formátumét és az összes szalag formátumét. Könnyen rögzíthető 30kHz 50 évvel ezelőtti gyári elektronikákkal és vissza is játszhatóak hétköznapi lemezjátszó rendszerekkel. A legtöbb phono fokozatnak hasonló a sávszélessége, ami sokszor az 50kHz-et is meghaladja. A gyári (értsd. átalakítás nélküli) vágófej elektronikák sávszélessége korlátos (a Westrex 3D megjelenése óta), értéke 45kHz, hogy az elő-kiemelés miatti vágófej forrósodásból eredő stabilitási problémáktól védjék a vágófejet. Ennek az eredménye kevesebb fázis késés az audio átviteli sávban, hacsak nincsenek jelentős hibák az LP lejátszó equalizációban (pl. túl nagy inverz RIAA eq eltérés).
 
Kimagasló konstrukciók inverz RIAA eq eltérése nem lehet(ne) nagyobb mint ~0.05dB, 20Hz-től 20kHz-ig. Lényegében azért, mert Dr. Stan Lipshitz óta létezik a technológia, és több előnye mellett szinte tökéletes csatorna egyensúlyt eredményez a teljes audio sávban.
(A High Accuracy Inverse RIAA Network' by Stanley Lipshitz and Walt Jung – The Audio Amateur, Issue 1/1980, pp. 22–24.)
http://waltjung.org/PDFs/A_High_Accurac ... etwork.pdf
 
 
Valószínűsítem, az említett extra sávszélesség az egyik fő oka az LP maradandó népszerűségének.
 
 
Szóval, az LP, ha tényleg jól van elkészítve, szól úgy mint a mesterszalag, sőőt, néha kicsit jobban is (a D2D-ről nem is beszélve..)
 
Ha pedig a digitális master mérnök jól végzi a munkáját.. gondolat is akkor igaz, ha az LP nem jól van "megcsinálva". Egyébként eredendően nem igaz.
>

[chord]

Van egy kultlemez, úgymond mai, ami nyomán háború tört ki.
 

 
Kiadták SACD-n:
 

 
A válaszcsapás nem késett; kiadták LP-n:
 

[chord]

A lenézett 80-as évekből:
 

1985/02-08 között, Gothenburg Concert Hall
Hangmérnök: Michael Bergek
Sony PCM F1 Digital Recording Equipment , 1 Neumann SM69 & 2 Neumann M269 Tube Microphones, Swedish Radio Mixer
DDD
 

1988/11, Concertgebouw, Amsterdam
Hangmérnök: John Dunkerley
DDD
 

1988/08 London, Watford Town Hall
Hangmérnök: Klaus Hiemann
DDD
 

1981/09/14, Church of St Jude-on-the-Hill, Hampstead, London
Hangmérnök: Tony Faulkner
DDD
 
...

 
Én ezt nagyon hosszan tudnám folytatni csak-CD sorral.
Az LP-sek meg a maguk dolgait nyomnák, nyilván.
 
Én mondanám, hogy egy komplikált szoprán a belső barázdákon igen szerencsétlenül érzi magát, sok díva komoly hisztériákat rendezett a régi időkben, amikor lemezoldal-végen kellett valami bonyolultat énekelni.
Ők mondanák, hogy a CD steril és száraz és minden érzelmet kiöl; próbálnák az analóg letapogatás végtelen(-nek gondolt) jellegét szembeállítani azzal a szerencsétlen 44.100-al.
stb...
És egyszer csak reggel lenne, pedig az holnap pont nagyon későre esik...
 
Sokat rágtuk már ezt a gittet.
 
 
Szerintem jó lemezek léteznek mindkét oldalon; nem minden macera nélkül lehet őket beszerezni, az bizonyos.

[DHT1]

A lenézett 80-as évekből:
 

1985/02-08 között, Gothenburg Concert Hall
Hangmérnök: Michael Bergek
Sony PCM F1 Digital Recording Equipment , 1 Neumann SM69 & 2 Neumann M269 Tube Microphones, Swedish Radio Mixer
DDD
 

1988/11, Concertgebouw, Amsterdam
Hangmérnök: John Dunkerley
DDD
 

1988/08 London, Watford Town Hall
Hangmérnök: Klaus Hiemann
DDD
 

1981/09/14, Church of St Jude-on-the-Hill, Hampstead, London
Hangmérnök: Tony Faulkner
DDD
 
...
A B.I.S kiadótól vannak LP-id? Nekem van egy pár, a teljes felvételi láncot rá írták. Elképesztő minőséget képviselnek!

[DHT1]

Én is egy pár CD-t már ajánlottam, ahol megugrották...a teljesség igénye nélkül... De a CD nem naftalin szagú, tehát nem lehet jó ugró.

[juliush]

A lenézett 80-as évekből:
 

1985/02-08 között, Gothenburg Concert Hall
Hangmérnök: Michael Bergek
Sony PCM F1 Digital Recording Equipment , 1 Neumann SM69 & 2 Neumann M269 Tube Microphones, Swedish Radio Mixer
DDD
 

1988/11, Concertgebouw, Amsterdam
Hangmérnök: John Dunkerley
DDD
 

1988/08 London, Watford Town Hall
Hangmérnök: Klaus Hiemann
DDD
 

1981/09/14, Church of St Jude-on-the-Hill, Hampstead, London
Hangmérnök: Tony Faulkner
DDD
 
...
 
 

[kaef2]

A különböző típusú, karakterisztikájú és felépítésű mikrofonok teljesen másképpen közelítik meg a teret és annak rögzítését.
 
A sztereó, két mikrofonos felvételeknek is jelentős korlátai vannak például a zenekar méreteit tekintve, a ribbon mikrofonok egy része, leginkább a Royer sztereó mikrofonjai azok, amik az élőnek megfelelő hangszer és hangosság arányokat rögzítik egy teljes nagy zenekar esetében is. A többi sztereó mikrofon és kétmikrofonos felvételi eljárás (általában és tisztelet a kivételnek) ettől csak sokkal kisebb méretű zenekarok esetében működik megfelelően. A ribbonokkal viszont az a baj, hogy általában már 12 kHz felett esik a magasuk. Az ötvenes, hatvanas évek (klasszikus zenei) felvételeinek jelentős része RCA ribbon mikrofonnal lett felvéve, azoknak is csökken 12 kHz felett a magasa és anno ezeket az eredeti kiadásokban még nem EQ-zták vissza, a hatvanas évek közepe felé jelentek meg az első "mastering" EQ-k amik ehhez kellettek és ugye akkor még igen minimális vot az utómunka, gyakorlatilag komplett take-ket kellett rögzíteni élőben és azokat egymás után vágni a többségükben max 3 csatornás szalagos magnókkal. 
 
Ma már ahogy ezt már párszor irtam, igen ritkák a kevés mikrofonos felvételek, még opera esetében is. Általában külön rögzítik az énekeseket és utómunkában zengetik őket össze. Tehát valós térélményre azóta mióta elterjedt a sokcsatornás (24 vagy több) felvételkészítés és utómunka, egyre kevesebb az esély. 
 
https://we.tl/zhEBxs0ODf 
 
A fenti linken december 28-ig letölthető egy olyan felvétel 3 perces részlete (lebutítva 48 kHz, 256 kbit/s AAC file-ra az eredeti 96 kHz/24 bitről), ami 3 mikrofonnal készült kb 8 éve. Egy sztereó Royer SF24 ribbonnal a teljes zenekar kb 2 méterre a karmester háta mögött (ez kb a 2-3 sor) és egy kondi mikrofonnal, ami csak a szóló hegedű hangját rögzitette.
 
Az ott készült HD videó egy képkockája mutatja a zenekar, a nézők, a mikrofonok elhelyezését. Sokkal több mikrofon van a képen, de azok a Magyar Rádióhoz tartoznak, mi rögzítettük őket, de nem használtuk egyáltalán. 
 
Ez nem a végleges vágott, dinamika processzált, maszterelt  file, hanem a ribbon hang első eq-jával korrigált verziója az eredeti felvételnek. A mikrofon előfok és az A/D konverter egy RME volt. A hegedű mikrofon még csak nagyjából volt hozzáigazítva a sztereó mikrofonhoz szintben, de talán igy is tanulságos meghallgatni. Semmiféle zengetés nincs benne és elég jó volt a terem akusztikája is, tele emberrel. Kb ez az a természetes tér, amit egy igen kiváló és erre az egyik legalkalmasabbnak tartott sztereó ribbon mikrofon rögzíteni tud, nyilvánvalóan az AAC tömörítés sokat elvesz az élményből, de az eredetit nem tölthetem fel, mert még nem jelent meg, de nálam aki ott voltam a felvételen és a próbákon is, így is visszajön az a (tér)élmény, amit a koncerten és a próbákon is kb a negyedik sorból hallottam. 
 
 
 
 
 

Az a baj, hogy az egész térképzés gondolatmenetből kifelejtitek a legeslegfontosabb összetevőt, a hallgatót! A térélmény valójában függetlenül a hangsugárzó milyenségétől a bennünk zajló pszichoakusztikai folyamatok eredményeképp létrejövő mentális interpretációja az egymástól tízegynéhány cm-re elhelyezkedő érzékszerveink által keltett ingereknek. A folyamat során az egyes hangszerek, hangszercsoportok térbeli elhelyezkedését a fent említett két  szenzorunk által hihetetlenül nagy pontossággal érzékelt fáziskülönbségek, illetve relatív hangnyomások alapján fordítjuk le pozícionális információra, tulajdonképpen a háromszögeléshez hasonló módon.
Már két (ideális esetben pontszerű forrásként modellezett, a valóságban ennél sokkal komplexebb viselkedésű) hangsugárzó a fázisokkal történő megfelelő zsonglőrködés esetén elképesztő térélményt képes közvetíteni, ezt kiaknázandó több technológia is született, pl. a QSound. Ha valaki még nem ismerné, hallgassa meg Roger Waters "Amused to Death" c. lemezét, lehetőleg az effektek térbeli elhelyezkedésére koncentrálva!
Visszautalva a Fesztiválzenekar példájára a Zeneakadémián (ami ritkaságszámba megy ugyan, mert az esetek túlnyomó többségében a MüPában játszanak), a koncertteremben igenis tökéletesen hallható az egyes hangszerek, hangszercsoportok  helye, csakúgy mint a Channel Classics kiadónál megjelentetett gyönyörű felvételeiken (amelyeket nem kisebb név fémjelez, mint Jared Sacks). Nagy baj lenne ennek hiánya, hiszen a zeneszerzők tudatosan és előszeretettel játszanak ezzel a lehetőséggel (lásd a legutóbbi koncertjükön előadott Brahms 3. szimfónia első tételében a szétszórt vonósegyüttesek között hangról-hangra ide-oda cikázó egyik melléktémát, csak egyet kiemelve a sok közül!).

 

[Luxor Audio]

Ha én mérnök lenék, tartós és megbízható termékeket terveznék. Ha én mérnök lennék... 
... és lenne egy saját vállalatod végtelen tőkével a zsebedben. Tudunk olyan komoly technikai céget, akik tartós, megbízható terméket kínálnak sok éve és piacvezetők a saját területükön?

[Tctronic]

Ha én mérnök lenék, tartós és megbízható termékeket terveznék. Ha én mérnök lennék... 
Tönkre is mennél.

[Indy]

Kérdés következik:
 
Azok a szakemberek és eszközök, akik/amik állítólag a 60-as években elkészítették a mai napig legjobbnak tartott hangfelvételeket, hirtelen hova tűntek a 70-es, 80-as években? Kétlem, hogy hirtelen mind elhunyt, vagy szakmát váltott volna. Kinek mi oka volt a leváltásukra, a változtatásra? Miért nem folytatták áldásos tevékenységüket, ha arra a minőségre más nem volt képes azóta sem?

Ha én mérnök lenék, tartós és megbízható termékeket terveznék. Ha én mérnök lennék... 

[Tctronic]

Kérdés következik:
 
Azok a szakemberek és eszközök, akik/amik állítólag a 60-as években elkészítették a mai napig legjobbnak tartott hangfelvételeket, hirtelen hova tűntek a 70-es, 80-as években? Kétlem, hogy hirtelen mind elhunyt, vagy szakmát váltott volna. Kinek mi oka volt a leváltásukra, a változtatásra? Miért nem folytatták áldásos tevékenységüket, ha arra a minőségre más nem volt képes azóta sem?

Régen is és most is vannak jó (jobb) felvételek és rosszabb felvételek, úgy ahogy vannak jobb és rosszabb készülékek..... Azért valljuk be őszintén egy lemez kiadásának elsődleges célja a profit szerzés. (Kivéve reklám stb céllal készülteket). Ezt úgy is el lehet érni, hogy a legolcsóbb, legtöbb számára elérhető legyen. Ne legyenek illúzióink, mindent az üzlet mozgat.... 

[arzachel]

De csakis a kék cimkéseket, azok közül is azokat, melyeknek prím a matrica-száma!
 
Jó lesz a fekete is. 
 

[Luxor Audio]

Kérdés következik:
 
Azok a szakemberek és eszközök, akik/amik állítólag a 60-as években elkészítették a mai napig legjobbnak tartott hangfelvételeket, hirtelen hova tűntek a 70-es, 80-as években? Kétlem, hogy hirtelen mind elhunyt, vagy szakmát váltott volna. Kinek mi oka volt a leváltásukra, a változtatásra, ha minden rendben volt? Miért nem folytatták áldásos tevékenységüket, ha arra a minőségre más nem volt képes azóta sem?

[chord]

Sajnos azok a naftalin szagú LP-k némelyike igen magasra tette a lécet, és sajnos a technikai atombombákkal amiken már potik sincsenek valahogy nem bírják azt a szintet meg ugrani. Majd egy pár LP-t ajánlok a teljesség igénye nélkül...
 
Én is egy pár CD-t már ajánlottam, ahol megugrották...a teljesség igénye nélkül...