KLajos írta: ↑2024.08.31., szomb. 07:02
Az újabb (talán '90-es?) évektől beindult skandináv metálhullám (pláne némi szimfonikus jelleggel megtámogatva) meg egyenesen a tiltott kategória (nekem, természetesen).
A skandináv metál nem azonos a progmetállal, bár vannak komoly átfedések, természetesen.
A "progresszív (rock)" szerintem egy gyűjtőfogalom, leginkább olyan (elektronikus hangszereket is tartalmazó) zenékre, amelyeket vagy nem lehet műfajilag másként kategorizálni (erre talán a legismeretebb példák a Yes, a Pink Floyd, a Genesis és a Jethro Tull, de szerintem idetartozik a nagyon dallamos, tehát neked biztosan tetsző Solaris is), vagy jellemzően szokatlan tempókat és/vagy bonolult, esetleg kromatikus (meghatározhatatlan hangnemben mozgó) vagy hangnemeket is sűrűn váltó dallamokat (jellemzően így lesz a "sima" metálból progmetál, aminek talán stílusteremtő és máig legismertebb képviselője a Dram Theater) és/vagy a dallamvilághoz szokatlan hangszereket használ (ld, pl Kansas vagy a már említett Jethro Tull), vagy furcsa stíluskeverék (a crossoverek nagy része, ilyenek pl. a magyar After Crying, a szntén magyar Djabe ill. Kormorán, de hogy nemzetközi nagy nevet is említsek: a Nightwish). A "vagy" itt nem "kizáró vagy".
Általában mindegyiknek van alapműfaja, de kell legyen valami szokatlan, ami kiemeli az alapműfaj "fölé", és ami megadja neki a "prog" jelzőt. Így aztán ez a progresszív dolog lényegében bármilyen könnyűzenei műfaji keretek közül való kiemelésre használható (bár sem progresszív rap-ről, sem progresszív dzsessz-ről nem hallottam még /ha lenne ilyen műfaj, a Djabe-t biztosan oda is sorolnák).
A fentiekből viszont egyenesen következik, hogy nagyon széles a progreszív paletta, igen nagy különbségek lehetnek prognak titulált előadók zeéi között - méylebb zeneelméleti tudást igénylű analízis nélkül elég nehéz közös pontot találni pl. az Ozric Tentacles és mondjuk a Polyphia zenéje között, annyira másként szól a kettő, én mégis mindkettőt szívesen meghallgatom (bár egyiket sem tudnám orákon-napokon keresztül hallgatni, ellentétben pl. a Solaris-szal vagy a Dream Theaterrrel vagy a szintén nagyon dallamos Ayreonnal).
Ebből a szélességből pedig az következik, hogy elég természetes, hogy valaki egy progrszzív zenét imád, a másikat pedig ki nem állja. Nem szeretem az "ízlés kérdésé"-t emlegetni, mert érzésem szerint mindig van benne egy kis "lenéző" vagy "lasajnáló" felhang, elsősorban annak köszönhetően, amilyen kontextusban és ahogyan manapság használják. Én inkább azt mondanám: egyéni preferencia kérdése. Vagy valami hasonló
, CD-n így kiadták. Ennek ellenére Tidal-on nincs fent így sem, de lehet máshol elérhető.
