Lemezjátszó

[viri]

Nem jó módszer, mert teljesen más a tű súrlódása amikor a hegye ér rá a vinylre, s teljesen más, amikor a barázdában fut, s az oldala fekszik fel.


Ez rossz hír, mert logikusan hangzik.
De a Verve Records nem gondolt erre?
ui.: igaz nem teljesen sima az oldal, de azért barázdának nem nevezném.

[Vendég]

Nem jó módszer, mert teljesen más a tű súrlódása amikor a hegye ér rá a vinylre, s teljesen más, amikor a barázdában fut, s az oldala fekszik fel.


Valóban nem jó módszer, bár középiskolai tankönyv szinten, modellezve a súrlódási jelenséget mindegy lenne.
Csak hát a valóság nem középiskolai fizika példa.
A sima felületre helyezett tűhegy súrlódási ereje sokkal kisebb, mivel a tű hegye rendkívül kicsi felületen érintkezik a vinyllel, a nyomás rendkívül nagy, az anyag megfolyik a keletkezett hőtől és mint egy kenő felületen úszik a tű.
Pontosan mint a korcsolya és a jég esete.
Szóval, nem jó módszer.

[Marci bácsi]

Segíts!
És a "mérőlemezt" használva milyen eredmény alapján állítjuk be az antiskatinget


 
Az Ortofon Pick Up Test Record lemezen (én ezt használom, nekem ez vált be) az első oldalon van a 6.tracking ability lateral mérőjel. Ez egy növekvő amplitúdójú vizszintes (lateral) kitérésű szinusz-sorozat. Ott futtatva a tűt addig kell állítani az antiskatingot, mig azonos nagyságú amplitúdónál torzít be először (s egyforma mértékben) a két csatorna.

[Marci bácsi]

Úgy, hogy amelyik mérőjelnél már nem teljesen tiszta a sípolás, hanem picit kezd grízesedni, akkor azt mindkét csatornán egyformán tegye. Nekem ilyen mérőlemezem nincs, viszont mi a véleményetek arról az antiskating beállító lemezről (most vettem egyet), melynek egyik oldalán nincsenek barázdák. Rá kell helyezni 45-ös fordulaton a belső mérő pontra a tűt, és addig kell állítani az antiskatinget, amíg a kar megindul kifelé, és megáll a külső mérő ponton. Ez egy elég finom beállítás, ha kevés akkor nem indul kifelé a kar, ha sok, akkor kifut a lemezről. Ismeri ezt valaki? Azért szívesen vissza ellenőrizném Ortofon mérőlemezzel, bár fülre jónak tűnik.


 
Nem jó módszer, mert teljesen más a tű súrlódása amikor a hegye ér rá a vinylre, s teljesen más, amikor a barázdában fut, s az oldala fekszik fel.

[viri]

Segíts!
És a "mérőlemezt" használva milyen eredmény alapján állítjuk be az antiskatinget


Úgy, hogy amelyik mérőjelnél már nem teljesen tiszta a sípolás, hanem picit kezd grízesedni, akkor azt mindkét csatornán egyformán tegye. Nekem ilyen mérőlemezem nincs, viszont mi a véleményetek arról az antiskating beállító lemezről (most vettem egyet), melynek egyik oldalán nincsenek barázdák. Rá kell helyezni 45-ös fordulaton a belső mérő pontra a tűt, és addig kell állítani az antiskatinget, amíg a kar megindul kifelé, és megáll a külső mérő ponton. Ez egy elég finom beállítás, ha kevés akkor nem indul kifelé a kar, ha sok, akkor kifut a lemezről. Ismeri ezt valaki? Azért szívesen vissza ellenőrizném Ortofon mérőlemezzel, bár fülre jónak tűnik.

[Vendég]

Mert CSAK az oldalsó erő érdekelt. Erre Tenálad beakadt a "fogorgarónyomaték" és a "csillapítás". Az egész eredeti gondolatfelvetésem nem erről szólt. Ott - igaz - megemlítettem a "csillapítás"-t (mintha arra fejtené ki az erőt a tűszár), de később már kockacukrot is mondtam Neked (hogy képzeld a pickup helyébe), de Te még mindig a csillapításon lovagolsz...


Bocs, de az eredeti kérdésed pontosan a "tűszár csillapítására" vonatkozott.
Tehát: Ha az antiskating erőt nullára állítom, akkor a tűszár csillapítására mekkora oldalirányú erő hat?
Persze ennek a kérdésnek az ég egy világon semmi értelme, ami miatt talán rajtam kívül senki nem reagált rá, mert egyikünk sem gondolatolvasó, hogy kitalálja, mire gondoltál. Aztán jössz a kockacukorba szúrt tűvel, ami nem modellezheti a hangszedőt, mivel a hangszedőben a tű/tűszár nem fixen van rögzítve a testbe, hanem egy csuklón mozoghat két dimenzióban, ráadásul egy felületen még fel is támaszkodik egy rugalmas anyagra a rá merőlegesen rögzített tekercstest.
De tényleg hagyjuk, mert az ég egy világon semmi értelme az egésznek.

[Marci bácsi]

A Jó Isten áldjon meg! Akkor ez micsoda? Ezt Te írtad. Mire gondoltál, mikor ezt leírtad?
 
Feladom. Tényleg. Ne is válaszolj. Leírsz valamit, én válaszolok rá, majd azt írod, másról beszélsz. Így ez elég nehézkes kommunikáció. Gondolatolvasó meg nem vagyok - sajnos.


 
Mert CSAK az oldalsó erő érdekelt. Erre Tenálad beakadt a "fogorgarónyomaték" és a "csillapítás". Az egész eredeti gondolatfelvetésem nem erről szólt. Ott - igaz - megemlítettem a "csillapítás"-t (mintha arra fejtené ki az erőt a tűszár), de később már kockacukrot is mondtam Neked (hogy képzeld a pickup helyébe), de Te még mindig a csillapításon lovagolsz...

[Marci bácsi]

Jogos, bár picit téves, mert hiányos a gondolatmeneted…
Valójában a tű dőlés szög (továbbiakban SRA) a lényeges, mert az SRA függ össze közvetlenül azzal, hogy a gyémánt tű playback felszíne hogyan ül a barázdában. A VTA tulajdonképpen kozmetikázás – a tűszár (cantilever) profilja, és aminek az állító mechanizmusa teszi lehetővé többféle hangszedő gyártó többféle nominális SRA rögzítésének a beállítását. (Az SRA kiemelten fontos például line kontakt tűknél.) Ha az SRA korrekten beáll (beállított) a konkrét VTA taktikailag lényegtelen (az egyes kiadók gyártás minőség ellenőrzésének nagy varianciája miatt is), és alapvetően annak a geometriája, hogy a gyémánt tű és annak ‘élei’ hogyan ülnek a barázdában sokkal fontosabb annál, hogy a tűszár profilban hogyan jelenik meg. Sajnos ez mikroszkopikus értékelést igényel.
 
Ezért az SRA-t praktikusan csak közvetetten tudjuk befolyásolni mégpedig a VTA mechanizmuson keresztül! Az említett 2/100 milliméter tűrést tapasztalatból említettem finom mechanikus VTA beállítót használva pl. egy alább látható XV-1 SRA 92.valamennyi fokos beállítása érdekében. A teoretikusan helyes SRA valahol 91 és 92 fok között van, ám az is ismert, hogy a vágófejek SRA-ja sok változó függvényében változik! Így tökéletes SRA nincs minden kiadott lemezhez. A dolgot tovább komplikálja az SRA, de mondhatom a VTA kisebb-nagyobb változása a függőleges követő erő változásával, amely Δelta alapvetően függ az alkalmazott követő erő nagyságától. Namostakkor??
 
Amit itt (is) érdemes megint megjegyezni, hogy dinamikus rendszerről beszélünk, fülre történő finomhangolásról, ami tapasztalatot igényel, és a tapasztalatok nincsenek konkrét, statikus beállítások nélkül. Azaz, valamit minden beállítható paraméter esetén be kell állítani, anélkül a semmiből csak semmi lesz. És minél finomabb beállításokra alkalmas egy eszköz, annál jobban közelíthető vele az ideális. Szerintem ez (sem) nem ‘csodával határos’ megállapítás.
>


 
VTA állítással Nálad a tűszár vastagsága is változik?

[Vendég]

Segítséget szeretnék kérni.
Lemezjátszó vásárlás előtt állok, de nem tudom, hogy melyik készülékkel járnék jobban, ebben kérnék egy kis segítséget.
 
Az egyik egy Pro-Ject DebutIII-s lenne, a másik pedig egy Thorens TD-280MkII-s.
 
Melyikkel járok jobban???
 
És miért?
 
Üdv.

[akvapark]

Fülre történő antiskating állítást kezdőknek nem javasolnám. Először próbálkozz mérőlemezzel, s azt egészítsd ki zenén való füleléssel. Pár hete erről is volt szó, én is leírtam hogy kell használni...


Segíts!
És a "mérőlemezt" használva milyen eredmény alapján állítjuk be az antiskatinget

[Vendég]

Forgatónyomatékról már nem is tettem említést, s a csillapítást sem hoztam szóba már. "Levezetés"-ed egyébként helyes, csak én másról beszéltem.


A Jó Isten áldjon meg! Akkor ez micsoda? Ezt Te írtad. Mire gondoltál, mikor ezt leírtad?
De pl. a tűszár álal a hangszedőtestre kifejtett erő (most mindegy mire hat közvetlenül) természetesen nem függ a tűszár hosszától. A tűszár hosszától a forgatónyomaték függ.
Feladom. Tényleg. Ne is válaszolj. Leírsz valamit, én válaszolok rá, majd azt írod, másról beszélsz. Így ez elég nehézkes kommunikáció. Gondolatolvasó meg nem vagyok - sajnos.

[Marci bácsi]

Kedves NJ!
 
Köszönöm a mindenre kiterjedő leírást, emésztem az olvasottakat, és beszámolok a tapasztalatokról.
 
Üdv, SFI


 
Fülre történő antiskating állítást kezdőknek nem javasolnám. Először próbálkozz mérőlemezzel, s azt egészítsd ki zenén való füleléssel. Pár hete erről is volt szó, én is leírtam hogy kell használni...

[Marci bácsi]

Na, akkor vezessük le: a Fskating erő ugye adott. Jelöljük Fskating-el, nem függ a tűszár hosszától (csak a súrlódási erőtől, kar geometriától). A tűszár hossza legyen Ltűszár.
A forgatónyomaték (Fskating x Ltűszár). De ez a forgatónyomaték a tekercstesten keresztül hat a hangszedő testére, nem a tűszár rögzítési pontjára, ami a forgási(alátámasztási) pont. Na mármost az az erő, amit ennek a forgatónyomatéknak a kiegyenlítésére a hangszedő teste hat a tekercstestre Ftest. A tekercstest nagysága Ltekercs.
Vagyis: (Fskating x Ltűszár) = (Ftest x Ltekercs). Egyszerű emelő, csak a két erőkar merőleges egymásra, a forgási(alátámasztási) pont a tűszár befogásának a pontja.
Ha csökkented a tűszár hosszát, csökken a forgatónyomaték, csökken a tekercs által a testre ható erő.
(Természetesen a tekercs nagysága csak egy modell, hiszen nem a legvégső pontjára hat az erő, hanem a teljes alátámasztási felületre, de a probléma szempontjából lényegtelen ez az idealizált modell, mivel ez a felület állandó.)


 
Kár volt ennyit írnod. Forgatónyomatékról már nem is tettem említést, s a csillapítást sem hoztam szóba már. "Levezetés"-ed egyébként helyes, csak én másról beszéltem. Személyesen, papír-ceruzával 10 másodperc alatt megértenénk egymást...

[Marci bácsi]

 
Visszatérve a korábbi kérdésre,
 
A lézeres Reed hangkarnál: a headshell (a hangszedő szerelési) síkja párhuzamos a hangkar szerelési/ a tányér síkjához HA, a hangkar forgatása után a lézer sugár a B pontra mutat. Ami azt jelenti, hogy az azimuth a zero pozícióhoz van állítva. HA a lézer sugár nem jelenik meg a B pontban, az azimuthot aszerint kell beállítani.
 
Viszont a lézeres segéd is csak segéd. RITKA a tökéletes azimuth szerelésű hangszedő. Ezért semmiféle segéd nem helyettesíti például a füllel történő (pl. mono lemezes) finomhangolást. De jó segéd, mert a párhuzamos felületek fixálása után (zero pozíció) nagyon gyorsan elvégezhető.
 
A torziós merevséggel kapcsolatos aggály jogos (lehet). Viszont az is igaz, hogy a Reed nagy hangsúlyt fektetett a hangkarjai strukturális rezonanciáinak mérésére és kezelésre. Konstrukcióját sajátos kompromisszumok mentén tervezete, kiemelt figyelemet szentelve a mindenre kiterjedő és précíz beállíthatóságra úgy, hogy a hangkarjai akusztikus csillapítása mérve is közel a legjobb legyen. És nem túlzottan drágán. Rövidre zárva azt mondom, az én tapasztalataim is alátámasztják az igyekezetük sikerét, ma kicsivel a Durand hangkarok respektje alatt, de a Da vinci Grandezza fölött… megosztott véleményekkel a Schröder hangkarokkal partiban, kiváló választást jelentenek.
De azt is értem, pontosan mit keresel, és összefoglalva;
 
1/ van vintage cserélhető headshelles hangkarod (Micro seiki), láttad, tapasztaltad, hogy az azimuth beállításban nagy segítségek a cserélhető hedshellek, de pepecs meló. Kérdés: érzed az általad vizionált torziós merevség csökkenését a clearaudio satisfy titan vagy alu, nem emlékszem pontosan univerzális headshellel?? Próbáltál egyéb más headshell csavarokat?? Próbáltál más headshell vezetéket?? Próbáltál más headshellt?? Yamamoto boxwood, african ebony, Audio technica technihard Alu, Nagaoka, Belldream magnezium, Ortofon carbon polymer, Denon carbon, magnesium, stb.?? Ha majd megtapasztalod ezt a fajta finomhangolást rájössz, hogy minden hangszedőnél, minden hangkarnál más és más összeállítás adja a legjobb hangot. Azután pedig a újabb kérdés: mit áldoznál fel, az univerzalitást, vagy a torziós merevséget, amelyről egyébként csak úgy sejted, hogy csorbul a headshellnél a kar kötés megtörésével?? Mert jó konstrukciójú headshellel és kiegészítőivel nem csorbul annyira, sőőt, mint amennyit ellenkező esetben veszíthetsz az univerzalitásból. Tipikus trade-off, valamit valamiért dilemma. Remélem érthető mire akarok kilyukadni… (Ezzel az erővel a legjobb vintage Fidelity Research, Technics, Audiocraft, Lustre, Audio Technica, SAEC, Micro seiki, Grace, stb. vintage hangkarok mind tévedések…)
 
2/ a pivotnál állítható valódi és biztonságos azimuth on-the-fly mechanizmussal CSAK a Durand Thalea, ThaleaII, a legújabb Telos, és kettő Reed model, a prototípus Reed Mag, és a legújabb Reed 3P rendelkezik, lásd. képek. Egy hátrányuk, drágák.
 
3/ a pivotnál, inkább úgy mondom a karszár pozícióját állító nem valódi on-the-fly mechanizmussal, azaz fel kell emleni a tűt a lemezről a gyors finombeállításhoz, a Triplanar, a Graham, a Basis, és a Continuum rendelkezik. Ezek közül emberi áron (újonnan 4000$ körül, használtan kábé 2/3-a, jobb esetben fele) a Graham, a Triplanar és a Basis kapható. Kábé a beállítás egyszerűsége is a felállított sorrend.
 
Számomra a Basis az első, és nem azért mert a leguniverzálisabb és legkönnyebben beállítható… pont nem, a három közül az utolsó, node hangban azokkal a hangszedőkkel amelyeket én szeretek, pl. Titani, Orpheus, XV-1… a Vector4 a befutó! Ha most én lennék egy esetleges vásárlás előtt, és tudva mit keresek, mihez veszek hangkart, nem csak úgy adhoc… akkor Vectort vennék. Ám ha nem ennyire behatárolt lenne a választási kényszerem, akkor elgondolkodnék a Reed 3Q-n, esetleg ha jó áron jön ki a Reed 3P-n, illetve a Graham phantom supreme-n, végül, igen utolsó sorban, a Triplanar VII-en. Ez az én sorrendem. (És még a dynavector DV is beleférne abba a csapatba, amelyben a fent említett LOMC hangszedők szerepelnek.)
 
4/ a headshellnél egyedül álló módon állítható a Reed 3Q.
 
Megvizsgálva például a Graham phantomII magneglide stabilizációs rendszerét:
egy klasszikus probléma az unipivot csapágyakkal, hogy az egy pontos kapcsolatuk egy gördülő hatást (rolling) hoz létre, amelyben a tű szó szerint oldalról oldalra ‘gurul’ a barázdafalakon belül. (A.J. Conti a Basis audiotól ‘azimuth hibaként’ azonosítja a jelenséget). Több unipivot hangkar, közöttük a korábbi Graham karok is, oldalsúlyokat használnak az oldalsó stabilitás érdekében. A Graham magneglide rendszere kicsi de erőteljes vonzású neodymium mágneseket használ, amelyek ugyanabban a síkban helyezkednek el, mint a kar forgócsap pontja. Bob Graham szerint az állítható magneglide rendszer nem csak az oldalsó stabilitásról gondoskodik, hanem az azimuth korrekcióról, a tűcsúcs valódi függőleges helymeghatározásáról gördülés nélkül, akár a barázdában van a tű, akár kiemelt, a rezonancia csillapításról, valamint a mechanikus elcsatolásról, és a mágnesesen alkalmazott anti skate korrekcióról is. Lásd. utolsó kép.
>


 
Köszönöm a hosszas és kimerítő válaszodat. (Bár a lézeres azimuth állítást most sem értem, de nem baj, annyira úgysem izgat.) Sok olyan márkát említettél, melyeket nem ismertem. Néhányra rákerestem a neten, nagyon szépek és érdekesek is vannak közöttük.
 
Nekem a Clearudio titan headshellem van, előtte az eredeti Mico Seikiket használtam (303-as, ha jól tudom). Mást nem próbáltam, de nem is áll szándékomban. Úgyis lesz még más karom is (ennél komolyabb, meg ott az airtangentem is), erre már költeni nem szeretnék. A Clearaudió titán nagyon bevállt, igaz, az ára is ennek megfelelően borsos volt. De utólag életem egyik legjobb hifiberuházásának bizonyult.
 
Te hogyan állítod be a monolemezzel az azimuthot? Röviden tudnád vázolni? Vagy, ha már leírtad, copyzd be légy szíves. Nemrég írt valaki arról, hogy műszetesen hogyan nézi a Hungaroton mérőlemezzel. Azt olvastam. Aztán más, hogy az egyik csatorna fázisát felcseréli, s mono lemeznél megnézi, hogy mikor a leghalkabb a zene. Te hogyan csinálod?

[Vendég]

Segítséget szeretnék kérni.
Lemezjátszó vásárlás előtt állok, de nem tudom, hogy melyik készülékkel járnék jobban, ebben kérnék egy kis segítséget.
 
Az egyik egy Pro-Ject DebutIII-s lenne, a másik pedig egy Thorens TD-280MkII-s.
 
Melyikkel járok jobban???
 
És miért?
 
Üdv.

[elektrorudi]

Centiben vagy milliméterben elfogadhatóbb lenne? Mi és miért?
(Na, ez most engem érdekelne, de nagyon!)
>


 
A mértékegység számomra egyáltalán nem zavaró. Szándékom szerint, erről nem is kérdeztem. Felőlem, akár parsec-ben is kifejezhetjük...

[elektrorudi]

Egyébként még valami. Higgadtsággal, nyugalommal, csak beszélgetés szintjén. És hagyjuk a tapasztalatot, meg a rutint, meg a blablát, maradjuk szárazon a számok világában. Most is felmerült, korábban is felmerült, mindig felmerül, amit sem tegnap, sem ma nem értek, és holnap sem fogok. Hogy van a barázda mikronos vájata, mikronos oldalfalakkal, és van a gyémánt tű, mikronos polírozott szárnyakkal, vagy ha úgy tetszik mikronos 'élekkel', mikronos kiterjesztéssel szemből, hátulról, és még oldalról is, stb. Nagy tételben feltett kérdésem: ilyen viszonyok között miért 'aggályos' a század pontosságú beállítási igyekezet?
Centiben vagy milliméterben elfogadhatóbb lenne? Mi és miért?
(Na, ez most engem érdekelne, de nagyon!)
>

Bocsánat a gagyi rajzért, esküszöm, tudok sokkal szebbet is. :-)
Szóval nagyooon erősen túlozva próbálom érzékeltetni, hogy szerintem milyen nagyságrendben változhat a tű magassága a pillanatnyi helyzetétől, és milyen tényezők változtatják azt nagyon (a sok-sok egyéb tényező mellett).
Véleményem szerint ez, akár tizedeket is jelenthet, miközben mi a 0,02mm -en belül hangoljuk a kar magasságát. Aki esetleg nem tudná, az emberi hajszál kb. 0,05mm vastag. ... és ez a változás minden fordulatnál bekövetkezik, miközben a karmagasságot csak lemezenként kellene (lehetne) állítani.
Tehát nem a kar magasságának fontosságát vonom kétségbe abszolut értelemben, hanem a dinamikus változás miatti "feleslegességét". A "felesleget" idézőjelbe tettem!
A rajzon direkt nem szerepeltettem a tű szögének változását, mert az evidens és csak követhetetlenné tenni a móricka ábrámat. :-) Természetesen a 2 fokos tengely ferdülést sem gondolom komolyan, csak láttani szeretném, hogy az is mennyire befolyásolhatja a "karmagasságot".
kar.pdf

[NJ_]

Összességében, a 0,02mm-es precizitást enyhén szólva is illozórikusnak tartom, előre bocsájtva tudatlanságom, és kevéske tapasztalatom (ami ebben a kategóriában, a nullával egyenlő).


Egyébként még valami. Higgadtsággal, nyugalommal, csak beszélgetés szintjén. És hagyjuk a tapasztalatot, meg a rutint, meg a blablát, maradjuk szárazon a számok világában. Most is felmerült, korábban is felmerült, mindig felmerül, amit sem tegnap, sem ma nem értek, és holnap sem fogok. Hogy van a barázda mikronos vájata, mikronos oldalfalakkal, és van a gyémánt tű, mikronos polírozott szárnyakkal, vagy ha úgy tetszik mikronos 'élekkel', mikronos kiterjesztéssel szemből, hátulról, és még oldalról is, stb. Nagy tételben feltett kérdésem: ilyen viszonyok között miért 'aggályos' a század pontosságú beállítási igyekezet?
Centiben vagy milliméterben elfogadhatóbb lenne? Mi és miért?
(Na, ez most engem érdekelne, de nagyon!)
>

[NJ_]

Nagy érdeklődéssel olvasom a mélyreható ismeretek megszerzését lehetővé tevő erősen szakmai hozzászólásaid. Van amit megértek, és van amit nem. Ezt a mondatot mometán nem...
Úgy gondolom, a függőleges hangkar-pozíció valamint a rekord / tű által bezárt szög összefüggésben van egymással. Ha ez így van, akkor a rekord magasságváltozása miatt, folyamatosan változik a szög is. Ebből következhet, mindegy, hogy a rekord magassága változik vagy a hangkar függőleges pozíciója, a tű által bezárt szögre mindkettő egyfoma hatással van.
Ha pedig ez utolsó állítást elfogadjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mekkorát változik a reprodukálás során a rekord magassága a tű érintésének helyén. (?) Ha a tányér tökéletesen van megmunkálva (tegyük fel) és teljesen rigid, akkor is a tengely vízszintes irányú "lötyögése", görbesége a lemeztányér függőleges pozícióváltozásában jelentős szerepet játszik. ... és akkor hol van még a (sosem) tökéletesen sík rekord, illetve a valószínűleg semi-rigid lemezalátét?
Összességében, a 0,02mm-es precizitást enyhén szólva is illozórikusnak tartom, előre bocsájtva tudatlanságom, és kevéske tapasztalatom (ami ebben a kategóriában, a nullával egyenlő).


Jogos, bár picit téves, mert hiányos a gondolatmeneted…
Valójában a tű dőlés szög (továbbiakban SRA) a lényeges, mert az SRA függ össze közvetlenül azzal, hogy a gyémánt tű playback felszíne hogyan ül a barázdában. A VTA tulajdonképpen kozmetikázás – a tűszár (cantilever) profilja, és aminek az állító mechanizmusa teszi lehetővé többféle hangszedő gyártó többféle nominális SRA rögzítésének a beállítását. (Az SRA kiemelten fontos például line kontakt tűknél.) Ha az SRA korrekten beáll (beállított) a konkrét VTA taktikailag lényegtelen (az egyes kiadók gyártás minőség ellenőrzésének nagy varianciája miatt is), és alapvetően annak a geometriája, hogy a gyémánt tű és annak ‘élei’ hogyan ülnek a barázdában sokkal fontosabb annál, hogy a tűszár profilban hogyan jelenik meg. Sajnos ez mikroszkopikus értékelést igényel.
 
Ezért az SRA-t praktikusan csak közvetetten tudjuk befolyásolni mégpedig a VTA mechanizmuson keresztül! Az említett 2/100 milliméter tűrést tapasztalatból említettem finom mechanikus VTA beállítót használva pl. egy alább látható XV-1 SRA 92.valamennyi fokos beállítása érdekében. A teoretikusan helyes SRA valahol 91 és 92 fok között van, ám az is ismert, hogy a vágófejek SRA-ja sok változó függvényében változik! Így tökéletes SRA nincs minden kiadott lemezhez. A dolgot tovább komplikálja az SRA, de mondhatom a VTA kisebb-nagyobb változása a függőleges követő erő változásával, amely Δelta alapvetően függ az alkalmazott követő erő nagyságától. Namostakkor??
 
Amit itt (is) érdemes megint megjegyezni, hogy dinamikus rendszerről beszélünk, fülre történő finomhangolásról, ami tapasztalatot igényel, és a tapasztalatok nincsenek konkrét, statikus beállítások nélkül. Azaz, valamit minden beállítható paraméter esetén be kell állítani, anélkül a semmiből csak semmi lesz. És minél finomabb beállításokra alkalmas egy eszköz, annál jobban közelíthető vele az ideális. Szerintem ez (sem) nem ‘csodával határos’ megállapítás.
>

[elektrorudi]

Ez az optimum nagyon keskeny, úgy a függőleges hangkar pozíció 2/100 milliméterén belül van.
 


 
Nagy érdeklődéssel olvasom a mélyreható ismeretek megszerzését lehetővé tevő erősen szakmai hozzászólásaid. Van amit megértek, és van amit nem. Ezt a mondatot mometán nem...
Úgy gondolom, a függőleges hangkar-pozíció valamint a rekord / tű által bezárt szög összefüggésben van egymással. Ha ez így van, akkor a rekord magasságváltozása miatt, folyamatosan változik a szög is. Ebből következhet, mindegy, hogy a rekord magassága változik vagy a hangkar függőleges pozíciója, a tű által bezárt szögre mindkettő egyfoma hatással van.
Ha pedig ez utolsó állítást elfogadjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mekkorát változik a reprodukálás során a rekord magassága a tű érintésének helyén. (?) Ha a tányér tökéletesen van megmunkálva (tegyük fel) és teljesen rigid, akkor is a tengely vízszintes irányú "lötyögése", görbesége a lemeztányér függőleges pozícióváltozásában jelentős szerepet játszik. ... és akkor hol van még a (sosem) tökéletesen sík rekord, illetve a valószínűleg semi-rigid lemezalátét?
Összességében, a 0,02mm-es precizitást enyhén szólva is illozórikusnak tartom, előre bocsájtva tudatlanságom, és kevéske tapasztalatom (ami ebben a kategóriában, a nullával egyenlő).

[SFI]

Kedves NJ!
 
Köszönöm a mindenre kiterjedő leírást, emésztem az olvasottakat, és beszámolok a tapasztalatokról.
 
Üdv, SFI

[NJ_]

SFI,
 
a követő erő (VTF) valójában a hangszedő lágyan felfüggesztett mozgó komponensének egy függőleges eltérése; az antiskating ugyanaz oldalsó irányból. Ha a mozgó összetevő megfelelően van igazítva a tekercsekhez vagy mágnesekhez, és a felfüggesztő guminak is *ugyanolyan* a viselkedése bármilyen irányban, annak lesz a legjobb makro –és mikro dinamika az eredménye, amit az adott hangszedő hangkar kombinációtól kaphatsz.
 
(!)Feltételezve, hogy a túlnyúlás (overhang) és eltolás (offset) helyesen beállított, a követő erő és a skating kompenzáció pedig a gyártók előírt értékeihez állított:
 
1/ állítsd be a helyes függőleges irányszöget (azimuth) a headshell vagy a kar kis mértékű forgatásával és pl. egy stereo lemez hallgatásával, figyelve, hogy a hangtér hogyan változtatja a méretét, perspektíváját és az egyensúlyát; VAGY
mérd meg a bal és a jobb csatorna közötti áthallást (crosstalk), és állítsd be úgy, hogy az L->R áthallás egyenlő legyen az R->L áthallással. Ez pl. Ortofon teszt lemezzel füllel is elvégezhető.
 
2/ válassz ki egy dinamikus mono felvételt női hanggal, és viszonylag sok hangszerrel (pl. Ella Fitzgerald felvételei).
 
3/ helytelen VTA/SRA esetén a női hang egyre szélesebb lesz, ahogy a szólista hangosabban énekel. Teljesen hibás követő szög pedig kvázi ’megengedi’ a női hangnak, hogy az a bal hangsugárzótól a jobb hangsugárzóig mintegy cinemascope, anamorf módon menjen.
 
Állítsd be úgy a függőleges követő szöget (VTA), hogy a női hangnak maximális fókusza legyen (minimális méret a virtuális hang források maximális alakjával). Mondhatni minél hangosabban énekel, annak virtuálisan annál kisebb szájból kellene megjelennie; ez világosan hallható a helyes VTA/SRA pozíciónál. Ez az optimum nagyon keskeny, úgy a függőleges hangkar pozíció 2/100 milliméterén belül van.
 
4/ hangold be a legjobb dinamikájú és mikrodinamikájú követő erőt (VTF), és vele a leghihetőbb hangszíneket. Ez az optimum szintén nagyon keskeny.
 
5/ a 3. és 4. lépést érdemes megismételni, mert maximális felbontás szükséges a továbbiakhoz.
 
6. válassz ki egy kiváló sztereo felvételt, hatalmas faltól-falig hangtérrel.
 
7. nullázd le az antiskating mechanizmust! Így a jobb csatorna nem fog egyáltalán dinamikákat mutatni, unalmas és figyelmen kívül hagyható hangot produkálva. A bal csatorna viszont szinte minden pillanatban és váratlanul erőteljes (dinamika) ütésekkel, támadásokkal fog hatni. A zene nagyon dinamikusan fog szólni, de oly módon, hogy valójában zsibbasztja a tested bal oldalát. Mindazonáltal a dinamika (fül)sértően mesterséges, mondhatni szintetikus ízű (lesz).
 
Növeled az anti skate erőt egy negyedével majd a felével a hangkar gyártó által előírt értéknek. Érzékelni fogod, hogy a jobb csatorna több-és-több élettel és elevenséggel ’jön fel’ és a bal csatorna (már) kevésbé dinamikusan, ijesztően, azaz kevésbé mesterségesen szólal meg. Ez a ’károsodás’ csökkenés még kevesebb a jobb csatorna dinamika növekedésénél; az egész rendszer most kezd egyre dinamikusabbá válni.
 
Növeld tovább a skate erő kompenzációt *nagyon* kicsi lépésekben, amíg el nem érsz egy olyan pontot, ahol a bal és a jobb csatorna hangja egyformán dinamikus, teljesen megnyugtató, és nem számít milyen hevesek a tranziensek. Ekkor egy-két még kisebb lépessel növeld tovább az ellenerőt, amíg mindkét csatorna még dinamikusabb nem lesz. Ezt a pontot egy lépéssel is túllépve mindkét csatorna teljesen elveszíti a dinamikáját és a zene döglöttnek fog hangzani. Ez a túlkompenzáció, a tű most (már) a barázda külső falára fejt ki nagyobb nyomást. Ezért visszalépsz az előző pozícióba, ahol a makro és –mikro dinamika maximális volt, és a zene teljesen relaxáltan szólalt meg mindkét csatornán. KÉSZ.
 
8. jegyezz fel minden skála értéket, bemenő impedanciát/kapacitást, stb.
 
Állítás közben lehetőleg ne lépj *tartósan* a skate erő kompenzáció skáláján (grammra derivált forgatónyomaték), a finomhangolt követő erő mérőjén olvasható érték fölé (gramm)! Ezzel a módszerrel először meg fogod tapasztalni, majd megtanulni, hogy a BIAS=VTF állapot általánosan milyen jellemző hanggal jelentkezik mindkét csatornán, ami után tapasztalatok birtokában, egy adott átállításnál már elég lesz csak a felvett BIAS=VTF (lélektani) egyenlőségből párat visszafelé lépni.
 
Lényeges, hogy a füllel történő antiskating finom beállításhoz a rendszernek a lehető legnagyobb felbontásban kell lennie (lásd. a fent említett hangkar hangszedő geometria beállítás, stb., azaz túlnyúlás, eltolás, azimuth, követő erő, stb. fontossága).
>

[NJ_]

-"Éggy életöm, éggy halálom, én a kérdést mögpróbálom!! - mégégyször...." Hátha...


Menni fog az info hamarosan. Addig meg se szólalok, ameddig a kérdésedre nem válaszolok.

[SFI]

Tanulni szeretnék! Hogyan kell a finomhangolást végezni, mire kell figyelni? Üdv, SFI


 
-"Éggy életöm, éggy halálom, én a kérdést mögpróbálom!! - mégégyször...." Hátha...

[NJ_]

Te még a fűcsomóba is belekötsz
Nem a hozzászólással van bajom, hanem ha azt írjuk, hogy 4-es hozzászólás, akkor az már ennek elküldésével 5-ös lesz, tehát nehezen kibogozható.
Már ha megérted.



Hogyne érteném. Elemi alsó. Két dolog lehetett, az én utalásom az akkori #30-as hozzászólásomra, ami valóban elmozog, ezért nem véletlenül írtam mellé a javaslatod szerinti dátumot, ILLETVE H.Gábor 4. ponttal jelzett “Ha elindítod a lemezt” kezdetű megjegyzése, ami történetesen nem új hozzászólás, tehát sehová se mozog. Ami megtévesztő lehetett az a Marci által leírt “kicsit érintetted a 4.-es pontban” és “jól írta HG 4.-es válaszában” mondatrészek! Számomra azonban tökéletesen érthető és követhető utalások voltak. Lehet másnak nem. Szerintem akinek nem, annak a belbecs sem. Én momentán ezt nagyobb bajnak tartom. Viszont meglehet te nem.
 
Egyszónak is egy a vége, nem szoktam fölöslegesen kötözködni, nem szokásom… csak (néha) ragadós!!
>