Általában a hifiről

[Robici]

Nekem is van egy kérdésem: gyakran elhangzik/olvasható a "tisztességes hifi" kifejezés. Mit kell ezalatt érteni?

Büntetlen előéletű.

[fülelek]

Engem tényleg csak teljesen elméleti szinten érdekelne kb három egyszerű eldöntendő kérdés, de ahogyan beleolvasgattam az alábbi, igen megbokrosodott vitába (sajnos nem tudtam végigolvasni sem), még ezt a három egyszerű problémát sem értem igazán:
Amikor Zsolt ezt írta:

Itt alább három bejegyzésben közelítőleg elhangzott a teljes megfejtés.
Az a megfejtés, amiről a hifi/high end világában szinte (soha!) nem beszélnek a hobbisták.

azt hittem, csak azt nem tudom, mi az a három dolog, amire utal, de azt gondoltam, hogy azt legalább értem, hogy minek a "megfejtéséről" van szó. Azt hittem, három fontos probléma miatt nem jók a felvételek, vagy nem jók hifik, i.e. 3 dolog miatt nem reprodukálják jól vagy legalább elviselhetően az élő zenét. (Bitrograde, ha jól értem ezt próbálta meg összefoglalni:

Akkor foglaljuk is össze:
1. impulzusok gyorsasága, határozottsága
2. hallójárati és testi érzékelés egyensúlya, a hang "súlya"
3. levegősség, sallangmentesség, fluiditás
Szerintem ehhez még az is hozzájárul, hogy az élő hang mindig - definíció szerűen, hiszen megtanultuk hallani - jól időzített és fázishelyes (bocs a Vandersteen marketing BS-ért), míg a hangsugárzóból érkező konzerv leginkább csak törekszik erre.

Aztán viszont rögtön azt látom, hogy abban talán elég széles konszenzus van a szakértők között, hogy van olyan, hogy élő zene, ezt rögtön meg tudjuk különböztetni a felvételről szólótól, de abban is konszenzus látszik, hogy sem a hangmérnök, sem a hifigyártó nem ezt tartja szem előtt, amikor "alkot". (Itt most tényleg a csak a szakemberek véleményére lennék kíváncsi Kaaef, Fapaci, Zsolt stb), különben megint parttalan lesz az egész.)
1) Ezt jól értem?
2) Ennek az az egyetlen oka, hogy az élő zene úgyis reprodukálhatatlan? (Ha ez az egyetlen ok, akkor mondjuk ezt nem teljesen értem, hiszen ilyen alapon nem kellene pl. arra sem törekednünk, hogy jobb emberek legyünk, hiszen úgysem tudunk teljesen jók lenni stb.)
3) Ha nem az élő zenéhez mérten jobb vagy rosszabb egy hifi, akkor mihez képest? Mi van a hangmérnök/ hifigyártó fejében amikor alkot? Ha jól értem a vitát, az élőzenét, mint ideált pártolók mellett (nevezzük ezt természetességnek) három állápont van még
3.1 Az a fontos, hogy ne legyen fárasztó, idegesítő, legyen sokáig hallgatható stb a felvétel/minél több felvételen sokáig hallgatható stb legyen a hifi. (Feltéve, hogy valamiféle lényeges alapelemek azért megvannak benne a zenéből) Hívjuk ezt a megközelítést praktikusnak a természetessel szemben.
3.2 Az a fontos, amit a megrendelő(k többsége) elvár. A hangmérnök, gyártó csak igazodik a megrendelők statisztikailag konvergáló igényeihez, i.e. ahhoz ami éppen a divat. (ha jól értem ezt nevezte pl Vidor szörnyűnek.) Legyen ez a pragmatikus hozzáállás.
3.3 A hangmérnök, hifigyártó egy művész. Annál jobb amit csinál, minél nagyobb egyéniség, nem kell semmi egyebet (természtesség, praktikum, haszon) szem előtt tartania, csak szabadon alkot. Ahány jó gyártó, hangmérnök, annyiféle felfogás, nincs jobb meg rosszabb, csak vannak olyanok, akik nem képesek egyénit alkotni, meg olyanok akik igen, és a jó hifis az utóbbiak között válogat. Ha jól értem ez pl. ear és chord álláspontja.
Ezt én 'hifis'-nek nevezném. (Azért, mert, ha jól értem, ez vezet a leginkább a rendszerek cserélgetéséhez, és itt, ha jól értem, ezt nevezik hifizésnek. Persze pl mivel a természetes hangot sem tudjuk teljesen realizálni (és a praktikumot, a hasznot is lehet mindig növelni), így ott is végtelen a fejlődés lehetséges, de ezekben az esetekben, mivel elvileg az egyre jobb hangú rendszerek 'konvergálnak' valamihez (természet, végtelen sokáig hallgathatóság stb), van rá esély, hogy a vevő azt mondja: ok. ez az újabb rendszer természetesebb, mint az enyém, de a különbség elhanyagolható (már nagyon sok pénz egy kis előrelépés stb), így nekem az is jó, ami van. Ha viszont az egyik művész terméke pont olyan jó, mint a másiké, akkor a cserélgetés lehetősége örök, és nincs konvergencia.)

Azt is értem, hogy ez az egész probléma csak akkor lép fel, ha nem elektronikusan erősített zenéről van szó, de az elektronikusan rögzített zenék esetében is csak van valami ilyen elvi dolog, valami 'filozófia', ami alapján dönt a hangmérnök/gyártó, hogy mit tart jobbnak, és ez valszeg ebben az esetben is éppan az, hogy az élő zene rögzítéséről/reprodukciójáról mit gondol. (És most tényleg nem ezek technikai megvalósítása (mikrodinamika, impulzus stb) érdekelne, tehát nem az, hogy mikétn valósítja meg az ideálját, hanem hogy mi az ideálja, már ha van ilyen.)

Lehet erre a háromkérdésre egyszerű választ kapni a laikusnak? (Könnyen lehet hogy nem)

Nem, de megpróbálom
1 és 2) Nem. Mindenki szeretne a tudásához képest a legjobbat kihozni a munkájából. De a körülmények ritkán teszik ezt lehetővé. Pénz, idő (ami végülis szintén pénz), mások türelme (hja, ez is pénz kérdés)-, hogy a felvételi technikai körülmények közül mi a legcélszerűbb -többször kell eljátszania a művész(e)knek ugyanazt. A hifi gyártó messze nem mindent maga állít elő, a költség vonzat igen fontos tényező, ahol meg nem annyira (mondjuk pl. Magico), ott is maradnak kompromisszumok bőven.
És a kimaxolt tudások se egyformák, mert a tanulás, tapasztalás és tehetség is legtöbbször valahol limitált.
3.1) A fárasztó hangzás mindig valamilyen torzítás következménye, amibe éppúgy lehet passzív vagy aktív elektronika, hangsugárzó vagy az akusztikai környezet is. De fárasztó lehet egy rossz felvétel vagy előadás is, vagy az, hogy egy adott műfajt nem kedveljünk egyáltalán.
3.2) Igen. De ez a komolyzenében és a jazz nem annyira populáris részében nincs annyira kőbe vésve, mint a könnyűzenében, de kivétel mindig van, ami gyengíti a szabályt...
3.3)A hifi cserélgetésnek három alapvető oka van. Az egyik az új cucc játéka, izgalma. Mivel igazán komoly cuccot nagyon kevesen tudnak megvenni ÉS installálni ÉS ésszerűen használni, ezért a takaró rángatása, nyújtása folyik komoly és komolytalan koncepciókkal megtűzdelve. Az " összes hígend nem ér egy kalap szamócát sem" típusú vélemények (mindig konkrétumok nélkül) elég gyakoriak ezen a fórumon is, ha meg valakinek sikerül az általa hallgatott zenék nagy többségét saját magának bevallva megfelelő minőségben hallgatni, akkor a játéknak vége (legalábbis egy darabig, amíg a hifibogár bele nem mászik az agytekervényekbe... )
A hangmérnök lehet művész, meg lehet szimpla tudású, de gyors és ügyes szaki, a hifigyártó legfeljebb egyensúlyozó akrobata, a hangzás minőség, a dizájn, a költségek, és a marketing között, ahol soha nem az első a legfontosabb. Ezért is egyre népszerűbb a diy high end audio, a sokezer eurós hangsugárzó kitek stb. összerakása.
Nekem is van egy kérdésem: gyakran elhangzik/olvasható a "tisztességes hifi" kifejezés. Mit kell ezalatt érteni?

[Aszpirin]

Hogy jaj-jaj, kinek mi?, meg szubjektív vagy objektív?
Gittrágás. Mert szubjektív még a válasz is...:))

Vagyis bekaptad a gittet és te is rágtál egyet rajta

Amúgy meg egyetértek.

[chord]

Kicsit visszaolvasva, tényleg olyan ízű lett az egész beszélgetés, hogy minden sz@r, rosszak a felvételek, azt sem tudjuk, hogy a készítők a valóságot akarják a nyakunkba sózni, vagy valami kreálmányt, minden kompresszálva meg keverve van, a hifisek maguk sem tudják, mi a referencia, itt tépik egymást, konszenzus szikrája nélkül, össze-vissza vásárolnak, kúp meg alátét meg kábel az menő, meg a woodoo, a hifisipar tönkretéve, a zenehallgatók megriadnak, elriadnak, stb...

Miért nem lehet élvezni ezt a dolgot?
Annyi jó felvétel van, hogy komolyan néha eltátom a szám, pedig hallottam már pár dolgot.
Fantasztikus zenei kínálat van.
Akinek van pénze, eredetiben veheti.
Akinek nem annyira, letöltheti, másolhatja, és jöhet Kínából, az oroszoktól vagy a portugál baráttól, vagy a hifis baráttól, aki mutatta, a kezünket össze kéne tenni, hogy a digitális technika ezt lehetővé teszi.

És jól szól? Jól szólnak a lemezek? Azok is, amelyek nem audiofilek? A többi 70 meg 80 meg 100 kiadó?
Szerintem nagyon-nagyon jól szólnak. Minimális a kivétel. A zenei anyagra meg az előadásra lehet panasz, nem kicsi.
De igazi varázslat az egész. Tökmindegy, hogy klaca a valóságot keresi mögötte, más meg alkotás-többletet, a jó lemez, az jó lemez.

És sokan fogékonyak rá. Sok embert belevittem már a dzsindzsásba, szerintem ti is jópárat, a kereskedő kollégáknak meg ez a foglalkozása.:)

Hogy jaj-jaj, kinek mi?, meg szubjektív vagy objektív?
Gittrágás. Mert szubjektív még a válasz is...:))
Megy a cserélgetés. Nekem is volt olyan korszak. És képzeljétek, szerettem akkor is a lemezeimet.
Ez az evolúció, majd megtalálják a saját dolgukat, én ezen nem aggódnék. Mindenki nagyfiú.
Nem?

[Luxor Audio]

Aztán csodálkozunk hogy a lehallgató szobáinkban a berendezések nem tudják reprodukálni az élő koncertet. Ez persze a berendezések, a szobák, a felvételek miatt van. De egy két kábel, meg kék gyöngy, meg Unicumos üveg, meg mordor vulkánjának kihűlt lávájából készült alátét és máris olyan mintha a koncerten ülnénk.

És ha valakit érdekel az egész miértje, miért nem megy a stúdiólátogatásra? De leginkább ha már ekkora probléma, akkor meg kell kérni fapacit vagy kaefet (lehet hogy még kedvezményes árat is fognak mondani a fórumra tekintettel), meg egy nagy zenekart, kibéreltek egy koncerttermet, hogy készítsenek olyan felvételt ami szerintetek jó. Hogy tényleg az lesz-e majd kiderül. "Kicsit" drágább lesz ugyan mint megvenni egy kész CD-t, de akkor nem lesz kompresszálva, meg masterelve, meg kit tudja milyen átkokkal sújtva, és arról a helyről készül amit szeretnétek.

Nem nehéz észrevenni, hogy a misztikus eszközöket lelkesen használó, terjesztő és a hangfelvételeket leginkább szidalmazó csapat között igen komoly átfedés van. Azért ezen el lehetne filózgatni...

Vannak kis kiadók, akik speciális analóg és/vagy minimális utómunkájú felvételeket készítenek, bár a kiadványaik néha riasztóan drágák és szerintem nem is feltétlenül szolgálják azt a célt, amiért létre jöttek, illetve a zenei kínálatuk nem éppen csábító. Ha van rá igény, idehaza is meg lehet ilyesmit oldani, ha néhány tucatnyian összeállnak és összedobják a költségeket. Kaef már elindult ezen az ösvényen és ha lesz támogatása, biztosan menni fog előre. Bár az ő kezdeményezése szerintem nem arról szól, hogy megkérdőjelezze az utómunka szükségességét, hanem hogy bemutassa a hangfelvétel folyamatát.

Nekem is elég sok saját hangfelvételem van, ezekből közzé tudok tenni nyers és kezelt részleteket, ha ezzel bárki is előrébb jut, de ettől a zenei kiadványok nem fognak változni.

[Klaca]

Engem tényleg csak teljesen elméleti szinten érdekelne kb három egyszerű eldöntendő kérdés, de ahogyan beleolvasgattam az alábbi, igen megbokrosodott vitába (sajnos nem tudtam végigolvasni sem), még ezt a három egyszerű problémát sem értem igazán:
Amikor Zsolt ezt írta:

Itt alább három bejegyzésben közelítőleg elhangzott a teljes megfejtés.
Az a megfejtés, amiről a hifi/high end világában szinte (soha!) nem beszélnek a hobbisták.

azt hittem, csak azt nem tudom, mi az a három dolog, amire utal, de azt gondoltam, hogy azt legalább értem, hogy minek a "megfejtéséről" van szó. Azt hittem, három fontos probléma miatt nem jók a felvételek, vagy nem jók hifik, i.e. 3 dolog miatt nem reprodukálják jól vagy legalább elviselhetően az élő zenét. (Bitrograde, ha jól értem ezt próbálta meg összefoglalni:

Akkor foglaljuk is össze:
1. impulzusok gyorsasága, határozottsága
2. hallójárati és testi érzékelés egyensúlya, a hang "súlya"
3. levegősség, sallangmentesség, fluiditás
Szerintem ehhez még az is hozzájárul, hogy az élő hang mindig - definíció szerűen, hiszen megtanultuk hallani - jól időzített és fázishelyes (bocs a Vandersteen marketing BS-ért), míg a hangsugárzóból érkező konzerv leginkább csak törekszik erre.

Aztán viszont rögtön azt látom, hogy abban talán elég széles konszenzus van a szakértők között, hogy van olyan, hogy élő zene, ezt rögtön meg tudjuk különböztetni a felvételről szólótól, de abban is konszenzus látszik, hogy sem a hangmérnök, sem a hifigyártó nem ezt tartja szem előtt, amikor "alkot". (Itt most tényleg a csak a szakemberek véleményére lennék kíváncsi Kaaef, Fapaci, Zsolt stb), különben megint parttalan lesz az egész.)
1) Ezt jól értem?
2) Ennek az az egyetlen oka, hogy az élő zene úgyis reprodukálhatatlan? (Ha ez az egyetlen ok, akkor mondjuk ezt nem teljesen értem, hiszen ilyen alapon nem kellene pl. arra sem törekednünk, hogy jobb emberek legyünk, hiszen úgysem tudunk teljesen jók lenni stb.)
3) Ha nem az élő zenéhez mérten jobb vagy rosszabb egy hifi, akkor mihez képest? Mi van a hangmérnök/ hifigyártó fejében amikor alkot? Ha jól értem a vitát, az élőzenét, mint ideált pártolók mellett (nevezzük ezt természetességnek) három állápont van még
3.1 Az a fontos, hogy ne legyen fárasztó, idegesítő, legyen sokáig hallgatható stb a felvétel/minél több felvételen sokáig hallgatható stb legyen a hifi. (Feltéve, hogy valamiféle lényeges alapelemek azért megvannak benne a zenéből) Hívjuk ezt a megközelítést praktikusnak a természetessel szemben.
3.2 Az a fontos, amit a megrendelő(k többsége) elvár. A hangmérnök, gyártó csak igazodik a megrendelők statisztikailag konvergáló igényeihez, i.e. ahhoz ami éppen a divat. (ha jól értem ezt nevezte pl Vidor szörnyűnek.) Legyen ez a pragmatikus hozzáállás.
3.3 A hangmérnök, hifigyártó egy művész. Annál jobb amit csinál, minél nagyobb egyéniség, nem kell semmi egyebet (természtesség, praktikum, haszon) szem előtt tartania, csak szabadon alkot. Ahány jó gyártó, hangmérnök, annyiféle felfogás, nincs jobb meg rosszabb, csak vannak olyanok, akik nem képesek egyénit alkotni, meg olyanok akik igen, és a jó hifis az utóbbiak között válogat. Ha jól értem ez pl. ear és chord álláspontja.
Ezt én 'hifis'-nek nevezném. (Azért, mert, ha jól értem, ez vezet a leginkább a rendszerek cserélgetéséhez, és itt, ha jól értem, ezt nevezik hifizésnek. Persze pl mivel a természetes hangot sem tudjuk teljesen realizálni (és a praktikumot, a hasznot is lehet mindig növelni), így ott is végtelen a fejlődés lehetséges, de ezekben az esetekben, mivel elvileg az egyre jobb hangú rendszerek 'konvergálnak' valamihez (természet, végtelen sokáig hallgathatóság stb), van rá esély, hogy a vevő azt mondja: ok. ez az újabb rendszer természetesebb, mint az enyém, de a különbség elhanyagolható (már nagyon sok pénz egy kis előrelépés stb), így nekem az is jó, ami van. Ha viszont az egyik művész terméke pont olyan jó, mint a másiké, akkor a cserélgetés lehetősége örök, és nincs konvergencia.)

Azt is értem, hogy ez az egész probléma csak akkor lép fel, ha nem elektronikusan erősített zenéről van szó, de az elektronikusan rögzített zenék esetében is csak van valami ilyen elvi dolog, valami 'filozófia', ami alapján dönt a hangmérnök/gyártó, hogy mit tart jobbnak, és ez valszeg ebben az esetben is éppan az, hogy az élő zene rögzítéséről/reprodukciójáról mit gondol. (És most tényleg nem ezek technikai megvalósítása (mikrodinamika, impulzus stb) érdekelne, tehát nem az, hogy mikétn valósítja meg az ideálját, hanem hogy mi az ideálja, már ha van ilyen.)

Lehet erre a háromkérdésre egyszerű választ kapni a laikusnak? (Könnyen lehet hogy nem)

[Luxor Audio]

... egyre többen szeretnének inkább zenészek lenni mint bármi más, persze minél gyorsabban és egyszerűbben. Ha a többség ezt így akarja, ez is lesz, ezen a szinten.

Nem zenészek, hanem sztárok szeretnének lenni. Rühellem ezt a vonalat, de a mai zenei ipar igen nagy mértékben támaszkodik a tehetségkutató versenyeken felbukkanó, majd kifacsarásuk után elsüllyesztett szerencsétlenekre. De 'míg a nép két pofára zabálja őket, addig gondoskodni is fognak a táplálásukról. Részben ezért hagytam ott a médiát.

[Luxor Audio]

... jó lenne ha állításod szerint 98%-nyi műfajban előforduló énekesek 90%-a tudna énekelni, ordibálás, és torokba dugott mikrofonozás nélkül, vagyis az énekeljen, akinek van hozzá hangterjedelme, tanulta is, legyen hangkaraktere.

Tudom, tudom, ez sem a hangmérnökök felelősségi területe.

Ezzel nem tudok vitába szállni, igazad van. Bár ismerünk olyan művészeket, akik komoly énektudás nélkül is igen sokra vitték, szerintem jogosan.

[Úttörő]

A mai felvételi technikákkal már szinte bármit meg lehet valósítani. Könnyedén készülhetnének olyan természetes felvételek, mint a 60-as években, ami sok hifistának tetszene. Hogy, miért nem készül? Mert nem erre van igény. Ez a fejlett technika lehetőséget ad új sokkal hatékonyabb munkamódszerek alkalmazására, mely a zenészeknek nagyon kedvező. Ez nagyon nagy alkotói szabadságot ad a művészeknek. Egy esetleges belejavítás, módosítás lehetőségéről egyik zenész sem szívesen mondana le egy természetesebb hangzás miatt. A végtelen lehetőséget nyújtó utómunkáért pedig a mű megalkotásában érdekelt minden résztvevő nagyon hálás.
Ez van. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de ilyen ez az iparág.
90 lóerő eléréséhez nincs feltétlenül szükség kilencven lóra.

[zz7]

Az eddigi hozzászólásokat olvasva felmerülnek a kérdések.
Ha a hozzáértő szakemberek elmondják hogy a felvételek bizony igényelnek bizonyos korrekciókat, utómunkát, belenyúlást, dinamika kompresszálást. Aztán kiderül, hogy ezt élőben hangosított koncerteken is alkalmazzák! Sőt ha nyersen meghallgatjuk lehet nem is tetszene...
Ezek után van aki mégis inkább nyersen szeretné. (Megjegyzem azért mert egy gulyásleves összetevői nyersen természetesek, kevesünknek jut eszébe úgy fogyasztani). Csak nincs lehetősége, mert a gonosz "ipar" miatt csak feldolgozottat tud fogyasztani.
Aztán csodálkozunk hogy a lehallgató szobáinkban a berendezések nem tudják reprodukálni az élő koncertet. Ez persze a berendezések, a szobák, a felvételek miatt van. De egy két kábel, meg kék gyöngy, meg Unicumos üveg, meg mordor vulkánjának kihűlt lávájából készült alátét és máris olyan mintha a koncerten ülnénk. Olyanokat hallunk amiket nem is akartak rögzíteni, mert nem lehet, vagy nem cél. Például keressük hogy honnan szólnak a hangszerek, hogy hol az énekes, hogy mekkora teste van a zongorának stb. Ezek igazából kiderül nincsenek is rajta a felvételen. Aztán ha pedig kreált a tér, és "tényleg kell" hallani ezeket, akkor az nem természetes. Persze hogy nem. Ezt mondják a hangmérnökök is. Nem is értem mi ez az ellenszenv, nem ellenségek, csak a rossz hír hozói :) Mert ha eddig azt hitte valaki hogy "belenyúlásmentes" felvételeket hallgat, akkor kiderül hogy már az analóg felvételek sem voltak azok régen sem...

Nem lehet hogy pont ez a parttalan vita riaszt el sok fiatalt?
Nem lehet hogy a zene (és hallgatásának) élvezete nem függ össze hogy hány dB a dinamikatartomány, hány bit, meg Herz?
Hogy egy elegendően jó lejátszó berendezés esetén kb tök mindegy hogy a kreált térben hol vannak a hangszerek? Mert nem az érdekel hol a gitár, hanem a zene?
És egyébként meg attól hogy szomorúnak és elkeserítőnek tartja valaki hogy a felvételek márpedig így készülnek mi fog változni?
És ha valakit érdekel az egész miértje, miért nem megy a stúdiólátogatásra?
De leginkább ha már ekkora probléma, akkor meg kell kérni fapacit vagy kaefet (lehet hogy még kedvezményes árat is fognak mondani a fórumra tekintettel), meg egy nagy zenekart, kibéreltek egy koncerttermet, hogy készítsenek olyan felvételt ami szerintetek jó. Hogy tényleg az lesz-e majd kiderül.
"Kicsit" drágább lesz ugyan mint megvenni egy kész CD-t, de akkor nem lesz kompresszálva, meg masterelve, meg kit tudja milyen átkokkal sújtva, és arról a helyről készül amit szeretnétek.

De mindez csak egy költői kérdésfeltevés/vetés...

Szerintem ez az egész ilyen szinten annak a problémája leginkább akinek vagy valahol erősen el van csúszva a lehallgató rendszere, vagy a hangfelvételek valósága helyett valamilyen idealizált hangképet keres és azt szeretné minden hangfelvételből visszahallani, mindenre ráerőltetni.
Ahol az első hiba nem áll fenn, vagy a második igény helyett valahol a hangfelvételek élvezete a cél úgy ahogy azok vannak, amiért vannak, már fejben eldöntve is, ott ez az egész amiről írtál nem lesz probléma.
Amúgy mindkettőért mint probléma leginkább a mai specializált hifi, a high-end audio a felelős és bizonyos hifis körök, akik mindketten olyan dolgokat sugallnak a hifit vásárolni akaróknak, a többi hobbistának mintha ezeken múlna a nagy hang és mintha úgy kellene működnie ennek az egész történetnek.

[vkz]

Az eddigi hozzászólásokat olvasva felmerülnek a kérdések.
Ha a hozzáértő szakemberek elmondják hogy a felvételek bizony igényelnek bizonyos korrekciókat, utómunkát, belenyúlást, dinamika kompresszálást. Aztán kiderül, hogy ezt élőben hangosított koncerteken is alkalmazzák! Sőt ha nyersen meghallgatjuk lehet nem is tetszene...
Ezek után van aki mégis inkább nyersen szeretné. (Megjegyzem azért mert egy gulyásleves összetevői nyersen természetesek, kevesünknek jut eszébe úgy fogyasztani). Csak nincs lehetősége, mert a gonosz "ipar" miatt csak feldolgozottat tud fogyasztani.
Aztán csodálkozunk hogy a lehallgató szobáinkban a berendezések nem tudják reprodukálni az élő koncertet. Ez persze a berendezések, a szobák, a felvételek miatt van. De egy két kábel, meg kék gyöngy, meg Unicumos üveg, meg mordor vulkánjának kihűlt lávájából készült alátét és máris olyan mintha a koncerten ülnénk. Olyanokat hallunk amiket nem is akartak rögzíteni, mert nem lehet, vagy nem cél. Például keressük hogy honnan szólnak a hangszerek, hogy hol az énekes, hogy mekkora teste van a zongorának stb. Ezek igazából kiderül nincsenek is rajta a felvételen. Aztán ha pedig kreált a tér, és "tényleg kell" hallani ezeket, akkor az nem természetes. Persze hogy nem. Ezt mondják a hangmérnökök is. Nem is értem mi ez az ellenszenv, nem ellenségek, csak a rossz hír hozói :) Mert ha eddig azt hitte valaki hogy "belenyúlásmentes" felvételeket hallgat, akkor kiderül hogy már az analóg felvételek sem voltak azok régen sem...

Nem lehet hogy pont ez a parttalan vita riaszt el sok fiatalt?
Nem lehet hogy a zene (és hallgatásának) élvezete nem függ össze hogy hány dB a dinamikatartomány, hány bit, meg Herz?
Hogy egy elegendően jó lejátszó berendezés esetén kb tök mindegy hogy a kreált térben hol vannak a hangszerek? Mert nem az érdekel hol a gitár, hanem a zene?
És egyébként meg attól hogy szomorúnak és elkeserítőnek tartja valaki hogy a felvételek márpedig így készülnek mi fog változni?
És ha valakit érdekel az egész miértje, miért nem megy a stúdiólátogatásra?
De leginkább ha már ekkora probléma, akkor meg kell kérni fapacit vagy kaefet (lehet hogy még kedvezményes árat is fognak mondani a fórumra tekintettel), meg egy nagy zenekart, kibéreltek egy koncerttermet, hogy készítsenek olyan felvételt ami szerintetek jó. Hogy tényleg az lesz-e majd kiderül.
"Kicsit" drágább lesz ugyan mint megvenni egy kész CD-t, de akkor nem lesz kompresszálva, meg masterelve, meg kit tudja milyen átkokkal sújtva, és arról a helyről készül amit szeretnétek.

De mindez csak egy költői kérdésfeltevés/vetés...

[asebestyen]

Bizonyos részein érdekes a beszélgetés, ugyanakkor nem értem a hangfelvételeken való állandó nyűglődést. Olyanok, amilyenek, mit tudunk csinálni velük? Semmit. Jó eséllyel nem is kell a java részükkel.
Ahogy már korábban írta is valaki, az internet óta mindenki ért mindenhez is.
Feleségemhez is a rendelőbe úgy jön a beteg, hogy neki ez és ez a baja, megnézte az interneten. Aztán foggal-körömmel ragaszkodik is a hülyeségéhez, nem törődve sokszor azzal, hogy az így elpocsékolt idő akár az életébe is kerülhet. Mindezek a dolgok addig működnek csak persze az ilyen embereknél, míg nem a saját szakterületükről van szó, hisz az az egyetlen ahol ez nem működik és pont. Becsülöm az itt jelenlévő szakemberek kitartását, mikor próbálják a hifistát - akár annak akarata ellenére is - képbe hozni, de erre semmi esély. Ők a saját hitükben érzik magukat komfortosan, bástyáik annak alapjain állnak.
A nagyon elvadult hifista szemlélet, mikor mindent a hifis szemüvegen át nézünk a világban, az meg már egyenesen gáz. Némely fokozatát elszenvedtem én is sajnos.

[Aszpirin]

Másik oldalon meg a könnyű műfajban léteznek olyan énekesek, zenészek mint például Mark Knopfler. Hogy neki milyen szinten nincs hangterjedelme és hangenergiája se az köztudott és ennek ellenére az is hogy valami piszok jó dolog őt hallgatni énekelni.

...hát még gitározni!

[zz7]

Másik oldalon meg a könnyű műfajban léteznek olyan énekesek, zenészek mint például Mark Knopfler. Hogy neki milyen szinten nincs hangterjedelme és hangenergiája se az köztudott és ennek ellenére az is hogy valami piszok jó dolog őt hallgatni énekelni. Kár lenne ha másik oldalon meg az ilyenek nem kaphatnának publicitást. Sok ember sok élménytől lenne megfosztva.

[zz7]

Másik easpektus pedig, a szerinted 98%-nyi nem klasszikus zenei műfajban az énekesek kényszerülnek mikrofont harapdálni, mert borzasztó az erősítés, meg kontroll hangszóró ... milyen érdekes, az opera énekesek képesek tisztán énekelni kontroll hanszórók nélkül is élőben. Szóval jó lenne ha állításod szerint 98%-nyi műfajban előforduló énekesek 90%-a tudna énekelni, ordibálás, és torokba dugott mikrofonozás nélkül, vagyis az énekeljen, akinek van hozzá hangterjedelme, tanulta is, legyen hangkaraktere.

Ebben azért van valami. A manapság kiadott, pénzért árusított zenei hangfelvételeken éneklők nagyobb része nem érdemelné meg hogy kiadják. Énekelni énekeljen bárki akinek jól esik és szereti. De tömegesen kiadni mert hogy művészet és terjesztésre érdemes, az más kérdéskör.
De hát tudjuk a nép nagy részének igény szintje eddig terjed. A média pedig azt nézi miből lehet üzletet, pénzt csinálni. Plusz egyre többen szeretnének inkább zenészek lenni mint bármi más, persze minél gyorsabban és egyszerűbben. Ha a többség ezt így akarja, ez is lesz, ezen a szinten.
Persze mindez Fapacin és a kollégáin múlik a legkevésbé.
Egyszer régen hallottam felvételről Montserrat Caballét akkori sláger könnyűzenei számokat énekelni. Hát az a könnyed lazaság, kristálytiszta hangon, nulla erőlködés és erőltetés, az valami hihetetlen jó volt.

[istvan01]

Csak egy apró szösszenet. Mint operarajongó, koncert előadáson még soha nem láttam olyat, hogy a szoprán/bariton/basszus énekes harapdálná a mikrofont, sőt, azt látom, kb 60-80cm távolságban van az énekesektől a fránya mikrofon, és mégis. A rendes nagyszínpados előadásban még mikrofont sem látni és ennek ellenére a felvétel énekhangra optimális. Szoktam volt figyelni, talán fejükön, fülükön van-e rejtett mikroportos mikrofon, és nem látom. Aztán persze látok olyat, főleg szabadtériben a portos mikrofont a fejen-fülön, de ez a ritka kivétel nálam, ami tetszene is.

/Biztos hogy jó irányba fejlődik ez a minél kommerszebb annál eladhatóbb stílusú felvétel technika?/

Sajnálom, de a Te szempontjaid szerint bizonyára nem jó irányba fejlődik, bár szerintem manapság jobb a helyzet, mint 10-20 évvel ezelőtt. Tisztelettel jelzem, a zenei ipar tevékenységének 2 %-a kötődik a komolyzenéhez. Logikusnak gondolom, hogy a főbb tendenciák alakulását a másik 98 % nagyobb súllyal vezérelje, de ha a felszín alá nézünk, akkor belátjuk, hogy annak a 2 %-nak is hasonlóak az érdekei: siker, eladhatóság, profit.

Aki színpadra áll egy opera előadására, vélhetően kellő énektudással rendelkezik (bár bőségesen vannak kellemetlen emlékeim e műfajban is), nem üvölt tőle pár méterre 4 db Marshall erősítő és olyan akusztikai környezethez van szerencséje, ahol saját hangja betölti a nézőteret, nincs szükség 1000-szeres erősítésre. Hangosított koncertnél a gerjedések elkerülésére a mikrofont sokkal közelebb kell tenni a hangforráshoz. 12 évig dolgoztam színházban, becsukott szemmel is felragasztom a microportot bárkire, ebből sejtheted, milyen gyakorisággal használtuk. Ha nem láttad a mikrofont, akkor jó munkát végzett a kolléga és/vagy volt pénzük megvenni a korszerű megoldásokat. Egy modern, testre szerelhető mikrofon mérete kb 5 mm, a nézőtérről csak vadásztávcsővel fogod észrevenni.

Persze, az opera énekesek általában nem ugrálnak előadás közben, így mechanikai mikrofonzajoktól sem kell tartani, de ha a fortissimo jelszintjét nem szabályozzuk vissza a felvételen, akkor pianissimot alig hallanád. Ugyanis az énekestől pár arasznyira lévő mikrofon sokkal nagyobb dinamikai ugrásokat kell feldolgozzon, mint amit Te a nézőtéren tapasztalsz.

Nem akarom az énektudásra szűkíteni a témát, de ez sem fekete-fehér. Ha minden esetben lenne az opera énekes fején 5mm-es mikrofon és mikroport, akkor nem változna meg a hangja, hangereje, ha nem a nézőtér felé tartja az arcát, amire általában ügyelnek is az énekesek.
Másik easpektus pedig, a szerinted 98%-nyi nem klasszikus zenei műfajban az énekesek kényszerülnek mikrofont harapdálni, mert borzasztó az erősítés, meg kontroll hangszóró ... milyen érdekes, az opera énekesek képesek tisztán énekelni kontroll hanszórók nélkül is élőben. Szóval jó lenne ha állításod szerint 98%-nyi műfajban előforduló énekesek 90%-a tudna énekelni, ordibálás, és torokba dugott mikrofonozás nélkül, vagyis az énekeljen, akinek van hozzá hangterjedelme, tanulta is, legyen hangkaraktere.

Tudom, tudom, ez sem a hangmérnökök felelősségi területe.

[istvan01]

Csak egy apró szösszenet. Mint operarajongó, koncert előadáson még soha nem láttam olyat, hogy a szoprán/bariton/basszus énekes harapdálná a mikrofont, sőt, azt látom, kb 60-80cm távolságban van az énekesektől a fránya mikrofon, és mégis. A rendes nagyszínpados előadásban még mikrofont sem látni és ennek ellenére a felvétel énekhangra optimális. Szoktam volt figyelni, talán fejükön, fülükön van-e rejtett mikroportos mikrofon, és nem látom. Aztán persze látok olyat, főleg szabadtériben a portos mikrofont a fejen-fülön, de ez a ritka kivétel nálam, ami tetszene is.

/Biztos hogy jó irányba fejlődik ez a minél kommerszebb annál eladhatóbb stílusú felvétel technika?/

Sajnálom, de a Te szempontjaid szerint bizonyára nem jó irányba fejlődik, bár szerintem manapság jobb a helyzet, mint 10-20 évvel ezelőtt. Tisztelettel jelzem, a zenei ipar tevékenységének 2 %-a kötődik a komolyzenéhez. Logikusnak gondolom, hogy a főbb tendenciák alakulását a másik 98 % nagyobb súllyal vezérelje, de ha a felszín alá nézünk, akkor belátjuk, hogy annak a 2 %-nak is hasonlóak az érdekei: siker, eladhatóság, profit.

Tudod, ez az erősen degresszív tendencia, amit te bemutatsz és képviselsz a hatalmas technológia fejlődés ellenére, akár hangrögzítés, akár fogyasztói lejátszó oldalon, az ide tévedő fiatalt, kezdő hifi érdeklődőt, bármelyik műfaj legyen is a kedvence, el fog borzadni, nagy ívben soha nem fog ide közénk tévedni. Megmarad ő az utcán/metrón telefonnal fülbedugva tuc-tuc agyzsibbaszttó zenéknél, mert azt mondják, ez az ő ízlése, igénye. Ja, persze az óriás fesztiválokon is ezt nyomják, persze hogy az a jó.
Szomorú, elkeserítő, ezt mondta vidor2009 is.

[avl2]

...nem mondtunk ellent egymásnak, legfeljebb kiegészítve a másik dolgát....

regen HFM-ben volt a cikk: mik vagyunk inkabb: http://www.hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM1403.HTM
esetleg ebben a kerdesben is: X-nek ez, Y-nak az a jellemzö a fontosabb

(szokasos autos hasonlat: fogyasztas vs. teljesitmeny, nehez vs. könnyü auto, tucattipus, hogy mindenhol legyen hozza cucc, vagy egyedi, mindenki megnezi, de szakszerüen javitani senki)

hajlok az itt felvetettre: a rendszer dinamikagradiense lenyeges jellemzö.
de erre vonatkozo meresekröl sokat nem tudok, frekvenciavalasz, torzitas, stb. vannak, o.k. 1-1 impulzusválasz merese, abraja van, de azert az messze van a dinamikagradiens alapos mérésétöl.
- egyik szintröl a masikra ugrani mennyi ideig tart (a rendszernek, egyes elemeinek) ? ..mindez több szintröl indulva, különbözö ugrasi mertekek es frekvenciak eseten ?
- milyen csillapitasu a felugras ? mennyire ugrik tul ? hany ciklus utan cseng le, allandosul,...

szuper erdekes lenne, hogy csakugyan ez (mennyire) hatarozza-e meg az "élö" érzést ?

en ugy gondolom, hogy müszakilag irgalmatlan sok dolog megtehetö (minden persze nem, es lehet nem lesz olcso sem), de ha nincs fizetökepes kereslet, tarsadalmi igeny, akkor nem megy arra senki, nem ruhaz be annyi eröforrast oda. a hifi, a "szuper pontos" hifi szerintem ide esne, marginális csoport igénye lenne ez (valljuk be: szerintem mi is jol elvagyunk az ilyen-olyan kompromisszumrendszerünkkel, ami néha megtéveszt [hol ugat az a kutya, ablak csukva], de legtöbbször könnyü megmondani, hogy nem "élö").

[Tom40]

Nálam ez a téma a főzésre hasonlít. Vegyünk egy gulyás levest, amit mindenki ismer. Van egy általános kép, hogyan is néz ki egy igazi gulyás. Eddig többé-kevésbé objektíven látjuk a dolgot, de a kép ott bonyolódik, amikor mélyebbre megyünk (csakúgy, mint a hifiben).

Az egy dolog, hogy muterom mindent agyon sóz. Apám a zsíros, cupákos húst szereti én a soványat. A bátyám meg telepakolja chilivel. Aztán vannak a tajakhoz kapcsolódó szokások, pl tejföl a lebesbe, mert ugye az úgy jó.

De ha megkóstolsz egy gulyást itt Svédországban, magyarként nem érted és nem ízlik, de a svédek ezt imádják. Sőt, ha magyarként tovább lépsz és elfogadod, hogy ez nem az a gulyás, ami az eredeti recept szerint készül (elő zene) hanem egy leves, akkor rájössz, hogy ez a leves igazából nagyon finom leves, akárhogy is hívják. Mellesleg ki tudja már megmondani, hogy mi az eredeti (régen minden jobb volt). De ha tudjuk is, hogy mi az eredeti recept, belszínnel sokkal jobb (digitális világ).

[zz7]

...ha egy mérés módszer nem a valós működést modellezi hanem valami mást, ahogy az a cucc éppen működni otthon soha nem fog, akkor az a mérés kb. annyit is ér.
Valahol volt már itt korábban, bocs hogy nem keresem meg, egy mérnök ember hozzászólása ami részben arról szólt hogy a hang elektronikai tervezés milyen szinteken van tele egyszerűsítésekkel, elhanyagolásokkal, hogy egyáltalán dolgozni lehessen vele. Nem én mondom, nem vagyok elektromérnök, de olyantól olvastam aki az.
Na és persze ezeket az egyszerűsítéseket, vagyis azok eredményeit fel lehet használni simán marketingre is. Ami ma megy az meg talán még rosszabb, amikor már ennyi se kell.

en mernök vagyok ...de ezt gondolhattad is, pláne a lenti után :-))

a mérésnek sok tulajdonsága van; fontos, hogy reprodukalhato legyen, könnyen kivitelezhetö, stb.
sokszor: akik megmondjak mit kell mérni, nem azok fejlesztenek
ezert bizony nem mindig azt merjük, ami a tutti valos müködest irja le
(klasszikus pelda az autok normafogyasztása, ami egy menetciklus szerint törtenik- rövid idö ota epp modositott a ciklus a korabbi sok évhez képest. de ez nem a "tervezömernök" hibaja !!!
nincs is olyan ciklus, ami leirhatja mindenki "valóságát", esetleg X-et jobban, Y-et kevésbé; hifiben is lehet ez hangerö, hallgatási táv, zenei stilus is, mi van a rendszerben elötte-utana; szoba, ...pl. hangsugarzo: süketszoba vs. lakoszoba ...tehat szerintem nincs is olyan meres, ami mindenki sajat hasznalata mellett leirna a valosagot)

a müszaki eletben mindig van egyszerüsites, elhanyagolas, es kompromisszum is.
nincs olyan, hogy atomfizikusi szintröl indulva (es nyilván Ök is azt mondanak: hogy tudjak kezelni a modellt, muszaj egyszerüsiteni) indulva tervezödik egy bonyolult müszaki eszköz ..és sikerül türesek nelkül abszolut pontosan le is gyartani ....plane ugye nem csak 1 darabot hanem sokat.

Rendben, értem. Igazából ezekkel nem tudok vitába szállni, de szerintem nem is kell, nem mondtunk ellent egymásnak, legfeljebb kiegészítve a másik dolgát.
Itt inkább az került felvetésre Fapaci és általam is, hogy mennyi az ami tényleg valós tartalom amit a gyártók elmondhatnak, el szoktak mondani az érdeklődőknek, vásárlóiknak és mennyit kell abból és milyen szinten fenntartással kezelni.
Igazság ebben se volt valószínűleg soha, hiszen mindent a pénz irányít, de mondjuk ami ma van felső szintű hifi körökben az a régebbi rossznál is rosszabb.

[avl2]

...ha egy mérés módszer nem a valós működést modellezi hanem valami mást, ahogy az a cucc éppen működni otthon soha nem fog, akkor az a mérés kb. annyit is ér.
Valahol volt már itt korábban, bocs hogy nem keresem meg, egy mérnök ember hozzászólása ami részben arról szólt hogy a hang elektronikai tervezés milyen szinteken van tele egyszerűsítésekkel, elhanyagolásokkal, hogy egyáltalán dolgozni lehessen vele. Nem én mondom, nem vagyok elektromérnök, de olyantól olvastam aki az.
Na és persze ezeket az egyszerűsítéseket, vagyis azok eredményeit fel lehet használni simán marketingre is. Ami ma megy az meg talán még rosszabb, amikor már ennyi se kell.

en mernök vagyok ...de ezt gondolhattad is, pláne a lenti után :-))

a mérésnek sok tulajdonsága van; fontos, hogy reprodukalhato legyen, könnyen kivitelezhetö, stb.
sokszor: akik megmondjak mit kell mérni, nem azok fejlesztenek
ezert bizony nem mindig azt merjük, ami a tutti valos müködest irja le
(klasszikus pelda az autok normafogyasztása, ami egy menetciklus szerint törtenik- rövid idö ota epp modositott a ciklus a korabbi sok évhez képest. de ez nem a "tervezömernök" hibaja !!!
nincs is olyan ciklus, ami leirhatja mindenki "valóságát", esetleg X-et jobban, Y-et kevésbé; hifiben is lehet ez hangerö, hallgatási táv, zenei stilus is, mi van a rendszerben elötte-utana; szoba, ...pl. hangsugarzo: süketszoba vs. lakoszoba ...tehat szerintem nincs is olyan meres, ami mindenki sajat hasznalata mellett leirna a valosagot)

a müszaki eletben mindig van egyszerüsites, elhanyagolas, es kompromisszum is.
nincs olyan, hogy atomfizikusi szintröl indulva (es nyilván Ök is azt mondanak: hogy tudjak kezelni a modellt, muszaj egyszerüsiteni) indulva tervezödik egy bonyolult müszaki eszköz ..és sikerül türesek nelkül abszolut pontosan le is gyartani ....plane ugye nem csak 1 darabot hanem sokat.

[Aszpirin]

Szerintem ott van a hifiben szubjektivitás mindenek felett csapdája, hogy azt nagyon sokszor olyan emberek mondják, akik fejében igazából nem is a hangfelvételeken lévő tartalom visszanyerésének lényege van, hanem valamilyen idealizált hangképek keresése a hifiben.

Minden bizonnyal így van, és ezt a hozzászólásod arra a részre is írom, amit nem idéztem.

Nem idézek mindent, hogy rövidebb legyen.
Nem vagyok a szubjektivitás ellen, jó az, van értelme természetesen. De nem mindenek felett és nem akkor amikor már tényleg mindennek a működését azzal akarjuk elmosni. Azon a szinten alkalmazva már nem nagyon vezetne semmire a csak tisztán szubjektivitás. Sőt aki csak azt veszi figyelembe az már a kérdések feltevését is értelmetlennek fogja tartani, mert hogy "úgyis csak az számít ami nekem tetszik" és a hangászat és hifi, zene ennyi. Azért szerintem nem ennyi, vagy nem csak.

Szerintem van egy pontja amikor lehet gyanús hogy valami a lejátszó cuccal nincs egyenesben valahol. Az egyik ilyen történet az erős zenei műfaj, hangszerelés stb. függőség. Mert hogy egy sok más ember által kedvelt zenei hangfelvétel, amire mások tudnak élvezni, tud máshol működni, de valahol én meg nem, nálam nem, az két dolog miatt lehetséges. Vagy nem vagyok vevő, befogadó arra a fajta zenei történésre, vagy a lejátszó cuccom van valahol nagyon elcsúszva. Ennek a kérdésnek helyes feltevése és legalább a magunk számára őszinte megválaszolása már segíthet a helyére tenni ezt a kérdéskört. Igen, tud jól szólni az AC/DC is, meg ugyanazon a rendszeren az akusztikus jazz is, meg a nagy zenekar és a szóló zongora is.

Ezzel így teljesen egyetértek.

Szerk.: Azért ne feledjük el, hogy itt a hifis világban sokszor olyan nüanszokról van szó, ami bizony felveti a szubjektivitás hmmm... legarábbis erős gyanúját. Arról nem is beszélve, hogy ezekre a nüanszokra, és a körülöttük kialakult szubjektív nimbuszokra egész jól jövedelmező vállalkozásokat lehet építeni, és ez meg is történik.

[zz7]

...Az se volt éppen hitelesnek elfogadható. Ha csak egy egyszerűbb komplex terheléssel mérték volna meg őket már jelentősen rosszabb eredményeket kaptak volna, és az még mindig csak egy statikus terhelés, nem az amit a dinamikus hangszóró művel.

joreszt egyetértek, de a beidezettel nem; fontos a pontos fogalmazas !

valoszinü korrekt, hiteles mérések, csak épp nem jo jellemzöt, nem a karakterisztikus jellemzöt vagy a karakterisztikus jellemzöt nem mérve/mutatva

Szerintem meg egyszerűen arról van szó hogy ha egy mérés módszer nem a valós működést modellezi hanem valami mást, ahogy az a cucc éppen működni otthon soha nem fog, akkor az a mérés kb. annyit is ér.
Valahol volt már itt korábban, bocs hogy nem keresem meg, egy mérnök ember hozzászólása ami részben arról szólt hogy a hang elektronikai tervezés milyen szinteken van tele egyszerűsítésekkel, elhanyagolásokkal, hogy egyáltalán dolgozni lehessen vele. Nem én mondom, nem vagyok elektromérnök, de olyantól olvastam aki az.
Na és persze ezeket az egyszerűsítéseket, vagyis azok eredményeit fel lehet használni simán marketingre is. Ami ma megy az meg talán még rosszabb, amikor már ennyi se kell.

[zz7]

...Nem vagyok a szubjektivitás ellen, jó az, van értelme természetesen...

nem tudom. én inkább / erösen ellene vagyok. épp azért mert szubjektív. X szubjektív velemenye legalább ismeretlen jelentöségü Y számára (lehet egyikük szereti a makos tesztat, a masik nem, egyikük cukorral a turos tesztat, masikuk pörccel; egyikük tér"fetisiszta", masikuk "csilingelesfetisiszta", lehet reszben hasonlo, lehet majdnem teljesen egyforma de lehet majdnem teljesen más is ...és ennek a különbözöségnek/egyezésnek a mértéke sem ismert !!!!)

a szubjektiv velemeny objektiven semmire sem jo !!! :-)

azaz a szubjektiv velemeny hasznalhatatlan (kiveve, ha tutti tudjuk, hogy a velemenyezövel most is [!!] egyezik az izlesünk, preferenciaink).

a szubjektiv velemeny "fogyasztast gerjeszteni jo" ...azaz a gyartoknak, eladoknak jo, a vevöknek becsapás inkább, de minimum legjobb (lenn) figyelmen kivül hagyni.

Nem tudod kihagyni ebből a történetből. Mivel maga a zene amit közvetíteni kellene eleve tele van szubjektivitással. A művészet egyik lényege. Sőt, még a hangfelvételeken a hangzás teremtő hangászok munkája is vastagon tartalmaz ilyet is, az objektív hangminőség dolgokon kívül, hiszen hangzás újrateremtés van a felvétel készítésekor és nem csak kizárólag a technikailag objektíven jó hangminőség a cél. Aztán a végén a hallgató ember mindenképpen, sokfélék vagyunk. Az embert nehéz kihagyni a zene élvezete témakörből, hiszen az egész végének a célja hogy érzéseket keltsen bennünk hallgatókban. Az érzések se egyformák, emberenként változók. Szóval nehéz lenne szubjektivitás nélkül működtetni zene reprodukciót, zene hallgatás történeteket. De persze ennek is ott a másik oldala, amikor a szubjektivitás mögé van bújtatva már majdnem minden, amiről Fapaci is írt. Na az meg a megfordítása, kifordítása, kihasználása a történetnek mindenféle egyéb célok érdekében. Ami célok sokszor nem nagyon szólnak a zene hallgatásról, de néha valójában még a hangminőségről se különösebben.
Szóval megint csak nem az objektív vagy szubjektív dolgokkal van a gond, hanem azzal ahogy, amire néha használják, jól vagy rosszul, a helyén vagy nem a helyén kezelve.

[avl2]

...Az se volt éppen hitelesnek elfogadható. Ha csak egy egyszerűbb komplex terheléssel mérték volna meg őket már jelentősen rosszabb eredményeket kaptak volna, és az még mindig csak egy statikus terhelés, nem az amit a dinamikus hangszóró művel.

joreszt egyetértek, de a beidezettel nem; fontos a pontos fogalmazas !

valoszinü korrekt, hiteles mérések, csak épp nem jo jellemzöt, nem a karakterisztikus jellemzöt vagy a karakterisztikus jellemzöt nem mérve/mutatva