Általában a hifiről

[Rock60]

Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Mindenki ugyanazt hallja, csak más a véleménye róla
TJ.

Persze.
Az okok listája hosszabb is lehet, csak féltem, hogy mire összeszedem, kifutok az időből.

[chord_]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

...
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Szerintem sokkal-sokkal bonyolultabb a kérdés.
Mert vannak, viszont, akik elengedtük ezt a 'valósághűség keresését'.
Mert nem.
Valami más kell.
A páratlan napokon hajlamos vagyok azt mondani, hogy valami többlet kell. Valami, ami a valóságtól eltér ugyan, bizonyos részeiben kevesebb, de a meta-részeiben meg mégis több. (ld. 'művészet')

Mert ha az úgy volna, ahogyan mondod, akkor örökös elégedetlenség lenne a hifis út, mivelhogy a tényleg valósághű megszólalások, az a kevés, amit én hallottam, ill. annak tartok, az egyszerűen nem-ember-léptékű, giga rendszerekből jönnek ki, otthoni zenehallgatásra teljesen alkalmatlanok.

Ráadásul, a saját számomra, most épp jobban tetsző hang van nálam, mint amazok.

Hogy ez a valóság meghamisítása?
Lehet.
De akkor a Magányos Cédrus is az.

[alto]

"Először is tisztázzuk, Electrocompaiet+Marten rendszer nem volt, e két márkának más-más a forgalmazója."

Jelenleg így van, de korábban ez két márka ugyannál az importőrnél volt.

[zoli73]

- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Ezekre nem nehéz válaszolni, szerintem erősen konvergál a nullához. Leállni meg nyilván nem lehet, akkor már rég bezárt volna ez a fórum is.
Attól tartok, én igazi kocahifista vagyok, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül, csak én vállalom is.
Ahány hifisón jártam, mindig volt 1 vagy 2 hely és rendszer, ahol sok időt töltöttem, mert nagyon tetszett. Volt amikor (tudom, hogy ez itt manapság szégyen) az AN, volt amikor Electrocompaniet+Marten, meg volt amikor egészen más.

Most akkor én milyen hangot keresek? Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, de az biztos, hogy megfogalmazni nem tudom, még magamnak sem. Azt meg tudom mondani, hogy ez tetszik, ez meg nem annyira, van rendszer, ami egyszerűen unalmas - ezt viszont el tudom dönteni. Olyat keresek itthonra, amit szeretek hallgatni. Akkor ez most baj?
És akkor még hozzájön (ami előkerült itt már párszor) a piszkos anyagiak által adódó korlátos lehetőségek problémája. Ez tényleg nem mindegy - no meg lehet azzal áltatni magunkat, hogy sokkal jobb lenne a hang itthon, ha végtelen mennyiségű pénzünk lenne rá.
Szerencsére ilyenkor megnyugtatnak azok a fanyalgók, akik leszólták a hifisón a 150 millás rendszert is.

Először is tisztázzuk, Electrocompaiet+Marten rendszer nem volt, e két márkának más-más a forgalmazója.
Semmiféle szégyelnivalód nincs, ahogy eddig is ezt taglaltuk, mindenkinek más tetszik, mást jelent a jó hang, és ez mindig is így lesz.
Inkább az a kérdés, hogy Te meg tudod-e fogalmazni, hogy milyen hangzás tetszik? Vagy legalább azt a rendszert, rendszereket meg tudod-e nevezni amiknek a hangja tetszik, és mindig is tetszett? Esetleg ezeknek az irányokba tart-e már a rendszered fejlesztése? Ha igen, akkor mennyire érzed jónak már? Vagy biztosan ez-e az az irány ami a legközelebb áll hozzád? Vagy egy ilyen Show alkalmával könnyen elcsábulsz, egy eddig nem, vagy nem ilyennek hallott hang hallatán? Ha ezekre nincs pontos, és határozott válaszod, akkor még bizony keresed az utad, a neked ideális hangot. Nem, ez nem baj.
Ha már szeretnél végre rátalálni a Te hangodra, szeretnél megállapodni, akkor tudatosítanod kell magadban, hogy mi is az, amit keresel, ha majd ez eljön, akkor már talán könnyebb dolgod lesz.
Azok a piszkos anyagiak? Hát igen, sokúnknál ez a legnagyobb gátja, a vágyai megvalósításának.
Aki ebben a cipőben jár, annak türelmesnek kell lennie, és nem egyszer kompromisszumokat is kell kötni.
Ha temérdek mennyiségű pénz állna rendelkezésre? Én ezt a kérdést már elengedtem, józanúl gondolkozva erre nincs is szükség. Szerintem.

[tunerman]

Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Mindenki ugyanazt hallja, csak más a véleménye róla
TJ.

[sutemenyx]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

Ha ez még igaz is, a reprodukál hang megítélésében nem kellene, hogy szerepet játszon, pedig ez a kijelentés azt igazolná. Tudniillik, hogy azért ítélünk meg különböző képen egy lejátszó rendszert, mert másképp hallunk.
A fülünk, vagy a fejformánk miatt.
Én ezt nagyon másképp gondolom, megpróbálom érthetően levezetni.
Vennünk kell egy stabil pontot, hogy mi, mihez képest.
Mivel hangzáshűségről beszélünk, a stabil pont, a kiindulási alap legyen például a valóságos hangzás.
Ha a kertünkben fütyül a rigó a fán, azt mindenki elfogadja mint kiindulási alapot - mindegy milyen formájú a füle, vagy az orra - elfogadja hogy igen, ez természetes hangzás.
Nem tudhatjuk persze, hogy a tíz különböző ember milyennek hallja a rigót, hiszen mindenki, csak maga nevében beszélhet.
De, bármilyen különbözően is halljanak, mindenkinek az lesz a kindulási alap.
Tételezzük fel - az egyszerűség kedvéért - hogy van egy olyan felvevő készülékünk, amelyik 100 % - ban képes visszaadni a felvett hangot.
Felvesszük a rigó hangját, majd visszajátszuk a felvételt mind a tíz embernek. Azok bármennyire is különbözőképen halljanak, egyöntetűen olyannak fogják hallani, mint az eredetit, hiszen ugyanazzal a fülükkel hallgatták mindkettőt.
Tehát, a valósághoz - vagy bármi más kiinduló ponthoz - képest a felvételt tök egyformán fogja hallani a tíz ember, függetlenül a fülétől.
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Na végre, komplett!

[Shimano]

Nálam, amióta a Heed betette a lábát a rendszerbe, mindjárt 8 éve, azóta leállt a cserélgetés.
Némi drótozás, ilyesmi, játszadozás, az mindig kell azért.

Az még gyerekcipő, engem nem is tudom már mikor,de tizen x éve csapott pofán egy heed si x2 hangja,mert az olyan szinten zenélt csak úgy összedobva is,hogy csak na,azóta sincs más vas itthon.Nem is értettem hogy azt a sok vackot elötte hogyan tudtam hallgatni,de tényleg,meglepődtem,mert nem néztem akkor még ki ezt a hangot belőlük.Azóta persze megy a cserélgetés időnként,mert jönnek az új dolgok amikre kíváncsi vagyok,és meg kell hallgatnom,de már egy jó ideje tisztában vagyok azzal hogy mi az ami kell,és boldogít is,tehát le nem állt a csere bere,csak most már tudom azt hogy merre is van az ami felé érdemes lenne nézelődnöm,és ez egy tök jó dolog,mert nem a kényszer hajt.Régebben kényszeresen cserélgettem rengeteg pénzt beledobva és bukva is,és hát nem kívánom vissza,mert az még az egészségre is káros volt így visszagondolva.
Ha az megvan hogy tudjuk azt hogy mire,és milyen hangra is van szükségünk,az már egyenes úton visz el hozzá,ezt kell mindenkinek megtalálni.

[Rock60]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

Ha ez még igaz is, a reprodukál hang megítélésében nem kellene, hogy szerepet játszon, pedig ez a kijelentés azt igazolná. Tudniillik, hogy azért ítélünk meg különböző képen egy lejátszó rendszert, mert másképp hallunk.
A fülünk, vagy a fejformánk miatt.
Én ezt nagyon másképp gondolom, megpróbálom érthetően levezetni.
Vennünk kell egy stabil pontot, hogy mi, mihez képest.
Mivel hangzáshűségről beszélünk, a stabil pont, a kiindulási alap legyen például a valóságos hangzás.
Ha a kertünkben fütyül a rigó a fán, azt mindenki elfogadja mint kiindulási alapot - mindegy milyen formájú a füle, vagy az orra - elfogadja hogy igen, ez természetes hangzás.
Nem tudhatjuk persze, hogy a tíz különböző ember milyennek hallja a rigót, hiszen mindenki, csak maga nevében beszélhet.
De, bármilyen különbözően is halljanak, mindenkinek az lesz a kindulási alap.
Tételezzük fel - az egyszerűség kedvéért - hogy van egy olyan felvevő készülékünk, amelyik 100 % - ban képes visszaadni a felvett hangot.
Felvesszük a rigó hangját, majd visszajátszuk a felvételt mind a tíz embernek. Azok bármennyire is különbözőképen halljanak, egyöntetűen olyannak fogják hallani, mint az eredetit, hiszen ugyanazzal a fülükkel hallgatták mindkettőt.
Tehát, a valósághoz - vagy bármi más kiinduló ponthoz - képest a felvételt tök egyformán fogja hallani a tíz ember, függetlenül a fülétől.
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

[pali923]

- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Ezekre nem nehéz válaszolni, szerintem erősen konvergál a nullához. Leállni meg nyilván nem lehet, akkor már rég bezárt volna ez a fórum is.
Attól tartok, én igazi kocahifista vagyok, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül, csak én vállalom is.
Ahány hifisón jártam, mindig volt 1 vagy 2 hely és rendszer, ahol sok időt töltöttem, mert nagyon tetszett. Volt amikor (tudom, hogy ez itt manapság szégyen) az AN, volt amikor Electrocompaniet+Marten, meg volt amikor egészen más.

Most akkor én milyen hangot keresek? Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, de az biztos, hogy megfogalmazni nem tudom, még magamnak sem. Azt meg tudom mondani, hogy ez tetszik, ez meg nem annyira, van rendszer, ami egyszerűen unalmas - ezt viszont el tudom dönteni. Olyat keresek itthonra, amit szeretek hallgatni. Akkor ez most baj?
És akkor még hozzájön (ami előkerült itt már párszor) a piszkos anyagiak által adódó korlátos lehetőségek problémája. Ez tényleg nem mindegy - no meg lehet azzal áltatni magunkat, hogy sokkal jobb lenne a hang itthon, ha végtelen mennyiségű pénzünk lenne rá.
Szerencsére ilyenkor megnyugtatnak azok a fanyalgók, akik leszólták a hifisón a 150 millás rendszert is.

[Luxor Audio]

Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

A beszéd közbeni érzelmek nem a felharmonikusokban jelennek meg. A felső sávot lekaszáló, gyenge minőségű készüléken lejátszva, de még a szomszéd helyiségből hallgatva is stabilan átjön a beszélő hangulata és érzelmei a ritmus, ütem, artikuláció, hangsúly, hangmagasság, hanglejtés, hangerő által. Ezek nem hangminőségi paraméterek, de a jó minőségű lejátszó berendezés természetesen több réteget megmutat ezekből a jellemzőkből.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Pedig könnyen lehet, hogy nem mindenki érzékelné, de a többiek sem feltétlenül ugyanolyan irányúnak ítélnék meg a változást. Menj el néhány csoportos tesztre (kábeles zacskót sem kell vinned magaddal) és meg fogod tapasztalni, mennyire eltérőek a vélemények ugyanarról a hangeseményről. Vagy olvass koncertbeszámolókat, azok is jól szemléltetik a jelenséget!

Egy tavalyi lemezbemutató rendezvényen volt lehetőségünk a zenei anyagot többféle hordozóról is lejátszani, számítógépről, CD-ről és analóg szalagról is. Aki ott volt, talán emlékszik rá, hogy néhány vendég nagyon várta az analóg verziót, kimondottan amiatt jöttek el. Forgott is a szalag, de a bemenetválasztót (tényleg véletlenül) rossz helyre állítottam, így a számítógépes forrás után a CD-t hallottuk, nem a bemondott analóg verziót. És láss csodát, a két analóg rajongó szinte felkiáltott, hogy na ugye, ez az igazi! Ennyire erősek az előítéleteink. Az már csak hab a tortán, hogy a lejátszó rendszerben egy komoly DSP szolgálta ki az aktív Danley Signature hangsugárzókat, tehát a lejátszott analóg műsor is átment egy A/D és D/A átalakításon, mire megszólalt a teremben. Kínos, de nagyon tanulságos eset volt, aminek súlyát jellemzi, hogy még a szokásos beszólások, poénkodások is elmaradtak.

[chord_]

Nálam, amióta a Heed betette a lábát a rendszerbe, mindjárt 8 éve, azóta leállt a cserélgetés.
Némi drótozás, ilyesmi, játszadozás, az mindig kell azért.

A fentiekhez, Cables felvetéséhez még annyit, hogy szerintem is mindenkinek kb. 'ugyanaz' a jobb hangzás, legalábbis a 'vektora'.
A trükk ott van, ami miatt ezt sokan nem értik, hogy a második tagmondatnak azt kellene betenni, hogy az 'adott koordináta-rendszerben'.
Vagyis, az hihető, hogy az adott rendszerben pl. egy vezeték okozta hangi fejlődést hasonlóan hallanánk. De csak ott. Csak ez nem egyenlő azzal, hogy pl. nekem megtetszik az egész hang, úgy, ahogyan van. Mert mondjuk továbbra is tévedésnek gondolom.

Jó példa erre a szénné tuningolt berendezés esete, amikor jön egy mezítlábas másik, ami ab ovo jobb, akármilyen alap kábelezéssel is, és fájdalmasan jobb. Vagyis, a tuning az nem hazudott, és nem volt pénzkidobás, mert az adott berendezés hangját valóban javította. Ugyanakkor mégis csak pénzkidobás volt, mert a másik, össz-pénzszámolások után kiderül, hogy olcsóbban, mégis csak jobb hangú.

Vagy a Hifisón, a beillesztett M-t meghaladó kategóriás hálózati kábel. Annak a rendszernek a hangját javította, valószínűleg itt is egyetértenénk. De benyitva a szobába, már ki is jöttünk, mert egyszerűen nem jó a hang, itt meg valószínűleg nem értenénk egyet.

Vagyis, az irány jó lehet, akkor is, ha az egész nem jó irányú. :)

[Luxor Audio]

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Az otthoni zenehallgatás illúziókra épül, hiszen egy olyan eseményt próbál virtuálisan a szobánkba vinni, ami nem ott zajlik. Szerintem sokan tudják, vagy tudni vélik, milyen hangot keresnek (a magam részéről ezt tévútnak tartom, de ez most mindegy), csak nagyon kevesen tudják megfogalmazni, konkretizálni. A hallásunk és a hangélmények feldolgozása nagy mértékben befolyásolható, nem tud tartósan stabil alapot adni az ítélkezéshez. Hangstúdiókban rendszeresen lehet találkozni azzal, hogy az ott dolgozók munka előtt "behangolják" a fülüket, "átöblítik" a hallásukat, de az is bevált gyakorlat, hogy nem ugyanazon a napon készítjük a felvételt és a masteringet. Hifisták is tapasztalják, hogy ugyanazon a rendszeren ugyanazt a muzsikát hallgatva különböző időpontokban az aktuális lelki és fizikai állapotunktól, meg a pár perccel/órával korábbi történésektől függően eltérően éljük meg az elvileg változatlan hangzást. Ez is jelzi, hogy a zenehallgatás részben fizikai/testi, de részben érzelmi/lelki tevékenység is.

Egyik hobbitársunk éveken át konkrét célok irányába, szokatlanul tudatosan fejlesztette a rendszerét és egy idő után el is érkezett oda, egészséges méretű, kellően csillapított szobában komoly minőségű, jól összeválogatott készülékei voltak korrekt módon telepítve. A folyamat közben többször is jártam nála segíteni és minden alkalommal éreztem, hogy rendkívül hatékonyan lépegetett felfelé, míg végül egy olyan hangminőséget kapott, amivel szerintem nagyon kevesen találkoznak, szerintem az egyik legjobb budapesti HiFi rendszert hozta össze. Ekkor én már csak kellemes zenehallgatást kívántam neki és javasoltam, hogy becsülje meg, amit elért! Szomorú meglepetésként ért, mikor pár hónappal később ismét elhívott magához és szembesültem vele, hogy a fél rendszerét lecserélte. Fizikai fájdalmat éreztem tőle, hogy ennyire nyughatatlan és kielégíthetetlen, de próbálom elfogadni, hogy ez a folyamatos cserélgetés is egy szórakoztató hobbi.

[juliush]

Szigorúan "magánösvény", de hát melyikünké nem az?
Egy ideje lelassult nálam is a rendszer "fejlesztése", leginkább az erősítés oldalán volt néhány "kalandozás" új irányokba, kipróbáltam a D-osztályt és Süti "végfokját", de a Harbethek 8 éve tartják magukat, mögöttük a 10 év birtokolt REL-lel és forrás oldalon se sok minden történt úgy 5 éve. Jómagam két tényezőre vezetem ezt vissza:

• Egy ideje nem cserélem az eszközöket, hanem csak újabbakat szerzek be melléjük. Ha időről-időre elkap a kísérletezgetés vágya, akkor visszakötök valamit. Tegnap például a Nait került be a Micromega MyDac-kal és piszkosul élvezem. Ez segít felismerni és kezelni azt, hogy a javulás élménye sokszor a tudatos változtatás és a tőle "remélt javulás" pszichés hatása. És az így "visszafelé" lépegetve szerzett "fejlődés" élmény segít ezt helyre rakni a fejemben. Meg a tapasztalt különbségek mértékét, amelyek - nyilván egy bizonyos szint felett - sohasem "ég és földdel", meg "nagyságrendekkel", meg "hirtelen kinyíló terekkel" jellemezhetők.

• A másik és talán még fontosabb az, hogy a rendszerem gyakorlatilag bármelyik konfigurációban arra sarkal, hogy minél több előadást hallgassak végig rajtuk. A pénzem túlnyomó része inkább arra megy el, hogy könyékig koszosan turkáljak a Lemezkuckó, a Rózsavölgyi, vagy épp a Kodály Antikvárium kínálatában, csak hogy párat említsek. A streaming elterjedésének áldásos mellékhatása, hogy a fizikai médiumok kiestek a divatból, remek régi CD-k kerültek olcsón az ilyen kereskedők polcaira, vagy épp az online piacterekre. Olyan csodák kerültek "fillérekért" a birtokomba, amelyekről azt hittem, már lemaradtam. Csak kedvcsináló illustrációként:

[Tctronic]

....
Személyes okokból vagy 2 éve downgradelni voltam kénytelen a rendszert. Féltem, nagyon nagy visszalépés lesz, de nem. Magyarán: Jól összeválogatva olcsón is lehet jót találni. Egyedüli félelmem, hogy mivel korosak a készülékek, mi lesz, ha megadják magukat.

Persze olcsón is lehet jót találni, említettem hogy volt kb 150E Ft-ért olyan mini másod rendszerem, ami előtt megemeltem a kalapom, de ami hangzás nekem nagyon bejön na azt azért olcsóból nem lehet megúszni. Én is azt vallom, hogy az ár önmagában nem mérvadó, de azért a jobb hangok valahogy mégis csak a drágább rendszerekből jönnek ki. (persze ott is van rengeteg ami nem tetszik)

[akvapark]

[/quote]

Amikor az ember saját mércéje szerint nem ,vagy csak iszonyatos pénzszórás és utánajárás árán tud esetleg minimálisat előre lépni. De még ez sem biztos, jóval nagyobb eséllyel jobb esetben oldalra de inkább vissza lép, na akkor ott sok értelme nincs a készűlék cseréknek.
[/quote]
Személyes okokból vagy 2 éve downgradelni voltam kénytelen a rendszert. Féltem, nagyon nagy visszalépés lesz, de nem. Magyarán: Jól összeválogatva olcsón is lehet jót találni. Egyedüli félelmem, hogy mivel korosak a készülékek, mi lesz, ha megadják magukat.

[zoli73]

Tapasztalt, használt cuccokkal (is) kereskedő barátom ha azt hallja: "ok. Megérkeztem! Kész!" , már kezdi kicsomagolni a következő cuccost... ( zoli73-nak/Tctronic-nak )

Én ezt nem jelentettem ki határozottan, még érzek bizonytalanságot magamban, de ilyen keveset még sohasem, mint mostanában. A részletek ismerete nélkül, ismeretlenűl én nem itélek meg senkit, és a helyzetét, érzéseit sem, de a tisztán látás végett megosztok néhány részletet.
Először is öntsünk tiszta vizet a pohárba, úgy gondolom, hogy itt a legtöbb embernek leginkább az anyagiak szabnak határt abban, hogy olyan rendszeren hallgassák kedvenc zenéiket, amire vágynak, vagy ami maradéktalanúl kielégíti az igényeiket. Felteszem a legtöbben nem puszta időtöltésből cserélgetnik a készülékeiket hosszabb-rövidebb időközönként, bár biztosan van olyan is, akinek ez adja a hobbi sava-borsát. Úgy gondolom egyeseket a kiváncsiság, tapasztalat szerzés hajt, mások kisebb lépésekkel haladnak a végső(?) cél felé, aztán megint mások egy adott keretből próbálják kihozni a maximumot, megtalálni a számukra legjobban tetsző hangot.
Bevallom, én a második, a kis lépésekkel építkezők csoportjába tartozom. Nem titok, és nem is szégyenlem, hogy szegény családból származom, nekem alapvető dolgok is csak nagyon nehezen, nagy áldozatok árán adattak meg, nem hogy hifi készülékek, pláne nem újonnan és komplett rendszerként megvásárolva. Mivel mindig is vonzott a zenehallgatás minőségibb formája, így az egyetlen számomra elérhető megoldás jöhetett számításba, a használt készülékek. Aztán ezekben, ahogy az anyagi lehetősegeim lehetővé tették, fejlesztgettem, lépkedtem feljebb, vagy csak oldalra, de egy idő után a teljesítőképességem határára értem, és jött a helybenjárás. Pedig az igényeim megvoltak a jobb hangzásra, és az irányok is ismertek voltak előttem, merre kellene továbblépni, de hiába. Ez idő tájt "közép hifi" készülékekből összeállitott rendszeren hallgattam a zenét, de olyannyira zsákutcának éreztem, hogy lemezeket is alig-alig vásároltam, pangott az egész, tanácstalan voltam. Még a hobbi teljes elhagyása, felszámolása is felmerült bennem, mondván ennek így nincs értelme, de a zene szeretete tartotta bennem a lelket. A kiállításokra csak sóvárgni jártam, az ott bemutatott készülékek bármelyikének megvásárlása elképzelhetetlen volt. Egy-egy ilyen Show után, napokig rá sem tudtam nézni a rendszeremre. Biztos sokaknak ismerős ez az érzés.
Aztán pozitív változás állt be az életemben, egy jól fizető állás képében, ami sok minden más mellet megteremtette a lehetőséget a hifi terén való, sok éves helybenjárásból továbblépni. Persze hatalmas áttörésre nem kell gondolni, nem kezdtem el rohamozni a hifi/high-end kereskedőket, sajnos még ott nem tarthattam. Mindössze annyi történt, hogy folytathattam a kis lépésekben való építkezést, magasabb régiókba léphettem a hifi ranglétrán. Azt vettem észre, hogy a kiállításokra már nem csak sóvárogni járok, hanem tudatosan keresem az utam, figyelem azokat a rendszereket, készülékeket, amik az ízlésembe vágnak. Ezek hatására egyre tudatosabbak lettek a vásárlásaim, készülékcseréim, már nem az alkalom, a lehetőség szülte a vásárlást. Ez utóbbi csapongás miatt, mindig is olyan "vegyes felvágott", szedett-vedett rendszerem volt, mindig olyan készülék került a rendszerembe, ami éppen szembe jött.
Ahogy gyűltek a tapasztalatok(és a lemezek), már egyre tudatosabban vásároltam, cseréltem készülékeket, már megvolt a cél, hogy mit, milyen hangzást szeretnék elérni, és ehhez mely készülékek, márkák felé kell orientálódnom. Ez mára többé-kevésbe összeállt, elégedett, és büszke is vagyok az eredményre, ahonnan kezdtem, ahhoz képest ez álom rendszer. Úgy az utóbbi egy évben már nem is keresem a fogást, a hibákat a rendszeremben, mert valahogy úgy erzem megtaláltam azt a hangzást, amit már régóta kerestem. A sok év helybenjárást, sajnos minden tekintetben elvesztegetett időnek érzem, de mivel tudom az okát, így beletörődöm.
Úgy érzem, a jelenlegi rendszeremmel, hosszú időre ki tudom elégíteni az igényeimet, és tényleg csak a zenehallgatásra, és annak élvezetére koncentrálhatok. Ezt szerencsés momentumnak is érzem, mert anyagiakban már többet nem is nagyon szeretnék, és csak áldozatok árán is tudnék fordítani.
Igen, mindig van feljebb, és soha ne mondjuk, hogy soha, de most valahogy más ézrés van bennem, mint korábban bármikor, most határozottan ki merem mondani, hogy ezzel a rendszerrel már együtt tudnék élni, akármeddig. Ilyen elégedettséget talán még sohasem éreztem. Ma már a kiállításra sem sóvárogni megyek, és az az érzés sincs bennem mint régen, hogy napokig be sem kapcsoltam Show után a rendszert. Ellenkezőleg, inkább még jobban inspirál a zenehallgatásra, és a mostani Show után sem az jár a fejemben, hogy minn kellene változtani, mi nem szól úgy, mint az ott hallottak, hanem elégedettség van bennem, mert úgy érzem semmi szégyekezni valóm, hiányérzetem nincs.
Tehát én hiszek benne, hogy el tud jönni a megérkeztem érzés.

Elnézést az őszinteségi rohamért, és köszönöm, hogy elolvastad!

[Tctronic]

Tapasztalt, használt cuccokkal (is) kereskedő barátom ha azt hallja: "ok. Megérkeztem! Kész!" , már kezdi kicsomagolni a következő cuccost... ( zoli73-nak/Tctronic-nak )

Amikor az ember saját mércéje szerint nem ,vagy csak iszonyatos pénzszórás és utánajárás árán tud esetleg minimálisat előre lépni. De még ez sem biztos, jóval nagyobb eséllyel jobb esetben oldalra de inkább vissza lép, na akkor ott sok értelme nincs a készűlék cseréknek.

[ANDS]

Én nem hiszek abban, hogy mindenkinek más a jobb hangzás. Kis eltérések lehetnek csak, azt is elmondom, hogy miért gondolom ezt.
Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.
….

Nagyon nem értünk egyet.

1.
A hobbitársak közül hánynak ugyanolyan a hifi berendezése (és a szobájának az akusztikája)?

2.
Az érzékelésünk nem egyforma. (Ennek elég nagy szakirodalma van, mellesleg.)

3.
A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk. Mindenkinek van két szeme, füle, orra, szája, akkor mindannyian egyformán nézünk ki?

4.
Nagyon sokféleképpen kommunikálunk egymással, többek között a zene is egyfajta kommunikáció, akkor is, ha nincs benne szöveg ( ének). Vagy megértjük a zeneszerző üzenetét, vagy nem.

[sutemenyx]

Tapasztalt, használt cuccokkal (is) kereskedő barátom ha azt hallja: "ok. Megérkeztem! Kész!" , már kezdi kicsomagolni a következő cuccost... ( zoli73-nak/Tctronic-nak )

Sok sikert! :)

[new_dualcs5000]

Tapasztalt, használt cuccokkal (is) kereskedő barátom ha azt hallja: "ok. Megérkeztem! Kész!" , már kezdi kicsomagolni a következő cuccost... ( zoli73-nak/Tctronic-nak )

[cables]

Ami érdekes viszont, ha pl. egy kábelt hallgatunk meg és az jó, előre mutató, az mindhárom rendszert azonos irányba mozdítja, nem csak hangolunk ide-oda.

Pont ezt írtam én is, csak nem mertem kábel cserét írni... :)

[PgSpa]

Én idén döbbentem rá, hogy mennyire különbözhet az általunk megszokott rendszerünk hangja a másokétól, és mivel a kombinációk, variációk száma végtelen, az lenne a furcsa, ha azonosak lennének. Nagyon röviden leírom a rendszereket és használójukat:
1. színházi szakember: öreg DD lemezjátszó, egykor majdnem high-end CD, modern kb. 1millás olasz hibrid erősítő, szekrény méretű monitor, a stream másodlagos -laptop. Zenei ízlés: prog rock,blues, '70-'80-as évek
2. építőiparos újgazdag csemete: csak stream, chi-fi streamer, angol mindenes erősítő, nagymonitor. Zenei ízlés: tesztlemezek, meg cool jazz
3. saját: angol vágódeszka lemezjátszó, univerzál disc játszó (SACD), magyar erősítő, mini monitor. Stream módjával, célgéppel. Zenei ízlés: klasszikus, régizene, barokk, kevés jazz
Mindhármon lehetőségem van/volt azonos zenéket hallgatni. Persze az enyém tetszik legjobban , de az elsőből irigylem a nagy hangtömeget, a másodikból a nagymonitor terét, de ugyanúgy érzem a hiányosságaikat is. Ami érdekes viszont, ha pl. egy kábelt hallgatunk meg és az jó, előre mutató, az mindhárom rendszert azonos irányba mozdítja, nem csak hangolunk ide-oda.
Egy hifi kiállításnak is hasonlóképp kellene működnie, csak a sok ember, a stressz, a rossz szobák miatt ez nem igazán működik.
A talán Chord által említett önbecsapás módszer korábban nagyon jól működött nálam, de megtaláltam rá az ellenszert: rosszkedvűen, fáradtan kezdek tesztelni egy új komponenst. Ha akkor is van valami pozitív, azt biztosan észreveszem...

[Sosztakovics]

Olvasgatva a legutóbbi gondolat futamokat - amelyekhez már nem nagyon tudok kapcsolódni, mert mintha kissé kezdenének szerteágazni a szálak - megfogalmazódott bennem egy kérdés (főleg egyik kedvenc zeneszerzőm, Sosztakovics “jó hang” témájú kommentje megerősítésével).
Valójában nem most először és nem is egy kérdés, de szorosan egymásra épülnek.

Szóval:
- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

A saját hangzásvilág kialakítása akkor lenne lehetséges, ha az alapanyag, a felvétel, mindenkinél ugyanaz volna és egyazon magas minőségi szintet képviselne. Pl ha kizárólag Signor Ricci vagy a prof Reference Recordings anyagait hallgatnánk. Akkor tényleg volna értelme áthívni a szakikat átbeszélni a hallott különbségek okait. De ahány kiadó, annyi mikrofonozás, annyi utómunka, annyi belenyúlás.

Komolyan úgy gondolod, hogy egy hifista rendszerének kialakítására csak az említett kiadók anyagai alkalmasak?

Ezt az alapanyagot képzeld el úgy, mintha főzni kellene. Mindenkinek ugyanaz van a kosarában, ugyanazt az ételsort kell elkészítenie, de a technológia és az eszközök szabadon választhatók hozzá.

[zoli73]

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

Audióban nem kell mérget venni semmire, csak találgatunk, kapargatjuk az igazság falát.

A vélemény különbségekről: Hát nem mindenki ugyanazt a zenét hallotta, másrészt mindenki a saját rendszere hangjából ítél.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Pedig szerintem sokan hallhattuk ugyanazt a zenét 1-1 rendszerből. Sajnos több szobában is hallottam ugyanaztan a zenét többször is, és azt sem tudhatod, hogy éppen Ki, menyik fórumtársad ült melletted, hallgatta veled közösen az adott zeneszámot. Nem mellesleg, sok közismert zenét hallhattunk, mint közös nevező, ennek ellenére ahogy olvashattad, nagyon megoszlanak a vélemények.

[asebestyen]

Erre ne vegyél mérget!
Jó példa erre a Shown hallott rendszerekről alkotott vélemények különbözősége!

Audióban nem kell mérget venni semmire, csak találgatunk, kapargatjuk az igazság falát.

A vélemény különbségekről: Hát nem mindenki ugyanazt a zenét hallotta, másrészt mindenki a saját rendszere hangjából ítél.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Rudi bácsi! Picit frissítsd fel kérlek azokat az emlékeket, amikor az egyik fórumtárshoz együtt mentünk a kábeleiddel és akkor egyből világos lesz, miről írnak a többiek, hisz Te magad is megtapasztaltad azt.