Még valami, csatolva a pár napja írt posztomban említett Fletcher - Munson görbéhez.Shimano írta: ↑2025.07.13., vas. 09:33Nem igaz hogy nem érted,szerintem igen,csak valamiért,lehet a te cingár drótjaid korlátai miatt is,csak ezt a lány gitár,+ énekhangot tolod mint etelon egy rendszer tesztelésénél.cables írta: ↑2025.07.12., szomb. 23:32Szerintem alapvető zavar van itt a "komplex" zenékkel. Az a kábel, ami jobban, szebben átviszi az egy lány egy gitár zenét, az jobban átviszi a az ordibálós katyvaszt is. Az elektronok nem válogatnak a zenei stílusokban. Viszont élve az itteni szóhasználattal a xar kábel az elvérzik a finom zenén, viszont katyvaszabb katyvaszt csinál az ordítós zenéből és az tetszik annak aki ezt szereti. De hogy ordítós zenével nem lehet kábel minőségét tesztelni az 1000%.
Az ok hogy ezek legyenek jók,és akár szépek,de ebből nem derül ki az hogy milyen kiegyensúlyozott tud maradni egy rendszer komplexszebb,nehezebb zenéknél nagyobb hangerőn is,+ az sem hogy milyen lazán tudja ezeket közvetíteni,tehát van e erőlködés érzet,vagy nincs,és bármilyen hihetetlennek is tűnik,de van olyan is hogy egészséges nyersesség,+ erő és energia,hihetőség,stabilitás,stb stb,amik egy lány gitár prudukcióból nem jön le,lehet az bármennyire is könnyfakasztóan szép.
Az a rendszer ami minden zenében a szépséget,(ami egy elég hülye megfogalmazás,mert hát a zene alapvetően nem a szépségről szól) tolja,volt ilyenem,nem sokáig,az egyszerűen egysíkú és unalmas.
Kell hogy tudja a változatosságot,ezen belül a különböző zenék hihető tolmácsolását,mert pl az baromi furán adná ki magát ha egy rockoncert végén arról beszélnénk kijövő félben,hogy basszus!,milyen szépen is szólt ez már.![]()
Minél hangosabban hallgatunk zenét (józan és a környezet adta korlátok mellett), az érzékelésünk annál kiegyenlítettebbé válik spektrális viselkedését tekintve.
Az élő, akusztikus zene hangosítással szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az igényes, kis termi hangosítás (max 1-200 főig) szintjén (mint például az alábbi képen látható rendszerben) sokkal kevesebbet számítanak a kábelek (mikrofon, hangfal és táp), mint az otthoni esetében. Ennek valószínűleg köze lehet az említett érzékelési és hangnyomás szint közötti összefüggésnek, hiszen otthoni hangerő mellett általában a középtartományban vagyunk első sorban érzékenyek. Amellett persze, hogy másképpen működik az agyunk is élő zenei eseményen.A Fletcher-Munson görbék azt mutatják, hogy az emberi fül érzékenysége a különböző frekvenciákhoz nem egyenletes, és ez az érzékenység a hangerőtől függően változik. Alacsony hangerőn a fül kevésbé érzékeny a mély (pl. 20–200 Hz) és a nagyon magas hangokra (10 kHz felett), míg a középfrekvenciás tartományt (kb. 1–4 kHz) jobban érzékeli.
Ahogy nő a hangerő, a hallásunk "kiegyenlítődik", és a frekvenciák közötti érzékenységi különbségek csökkennek, miközben növekszenek a különböző harmonikus torzítások a rendszerben. Ezért halk zenehallgatáskor joggal érzehetjük, hogy a basszus kevesebb. Optimális hangerőn - ami általában 75–85 dB körül van a hallgatási pozícióban A súlyozással, szobától és rendszertől függően - a hallásunk közelebb áll a természeteshez, és a zenei részletek jobban kivehetők.
Nagy hangerőn (85–90 dB felett) a fül frekvenciaérzékenysége kiegyenlítettebb, de ez nem jelent az érzékelésünk számára jobb részletgazdagság érzékelést. A túl nagy hangerő gyakran "tömöríti" az érzékelést, mert a fül dinamikatartománya (a halk és hangos hangok közötti különbség érzékelése) beszűkül. Emiatt a zene dinamikája és finom részletei, kevésbé lesznek észrevehetők.





