avl2 írta: ↑2021.07.28., szer. 11:44
revox írta: ↑2021.07.28., szer. 10:28
...teljes mértékben átavanzsáltam turístába. múlt héten úgy mentünk a bükkben, hogy nem tekertük,csak kényelmesen és láttam 10 év után a bükköt is,nemcsak az aszfaltot
teljesen jó.
en tegnap özet (mintha már csak egymásra figyelnének az özek), ma nyulat (az erdeszeti uttol 1m-re sem) lattam a Pilisben
már erre is majdnem megpróbáltam:
revox írta: ↑2021.07.26., hétf. 13:03
...ezek olyan izé célok,előrébb nem visz.....a p@csötök nő 2-3 centit
hogy: mi a cél ? kinek mi a cél ? mi a "helyes" cél ? komolynak szánom a kérdést, de azért humor is:
pl.
erö ?
erösnek érezzük magunkat ? - nem ugyanaz mint az elözö ;-) kihez képest ? 1 honappal ezelötti önmagunkhoz ? kortársasághoz ? mindenkihez ? :))))
fejlödés ?
minél nagyobb tempó ? - - az elözöekhez nem is kell "rendes" felszerelés, ehhez már számít picit a lánc s´rlódása stb.
egészségi állapot - megörzése fenntartása javítása ?
"fitness" ?
"súlykarbantartás" / fogyás ?
testösszetétel javítása ?
just for fun, érezzem jól magam ? ...a tekereskor es utana is illetve ezek aránya ?
..és: ehhez a célhoz hogyan érdemes menni, tekerni ?
azt a pöcsnövekedést pozitívan értettem. Edzőbá minidg azt mondta, 40-el bárki tud menni. és igaza van. én is akkor kezdtem el érezni,hogy gurul a bringa,amikor egyrészt,már nem estem ki az 50-es résztávokból, de főleg akkor,amikor már teljesértékű csapattagként be is forogtam 50-el,vagyis ugyanúgy levezettem a rámeső részt,mint a többiek. sőt,mikor én kezdtem és hallottam, hátulról, a "megint a hülye kezdi?!" rosszallást, még gonosz mosoly is kiült a szám szélére, ugyanis a reacto baromi hirtelen felrántotta a tempót 50-re,ami nem mindenkinek esett jól
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mielőtt találkoztam a debreceni fiúkkal, előtte alakult az egyesület 1 évvel, korábban máshol versenyző 20-23 éves fiúkkal és olyan öregebbekkel (kb 40évesek), akik fiatalon bajnokok voltak, válogatottak és mai napig olyat tudnak menni,hogy csak pislognánk rajta. ide becsöppenve hamar fel lehetett zárkózni. a minőségi edzések eredménye volt,hogy ahol elindultunk, domináltuk a mezőnyt és ez élvezetes volt. Szóval én pl kimondottan élveztem a versenyzést és a kemény hajtást. Szerencsére erő is volt hozzá és jó csapat. De, amikor ezek közül valami megszűnik, már nem élvezi az ember annyira. Nálunk aztán jött egy időszak,amikor az edző már az utábpótlással foglalkozott, sokan a csapatből elköltöztek BP-re, az edzések színvonala kezdett hanyatlani,ami a versenyeken is meglátszott. pl a 2016-os hajdú kupára már úgy mentem ki, el se indulok. A végén csak elindultam, de igazából csak letekertem, de a lábamban még ott volt a sprint és lett egy bronz (bár valójában szabálytalan versenyzésért az első kettőt ki kellett volna zárni,ellenük nem is mentem,ki ne zárjanak
de a végén nem zártak ki senkit...), de ezt már nem élveztem, mert nyögve lett meg, nem lazán. Illetve nem igazán dolgoztam meg érte,csak sprinten jót mentem. Kb itt van az a pont, ahol már nem élvezetes a versenyzés, akkor ki kell szállni. Igaz,még mentem egy páros időfutamot az egyik u19-essel elitben,azt megnyertük,de annyira szenvedtem, éreztem,hogy OK, arany, de ha nem muszáj, mégegyszer nem indulnék el.
Amíg valaki ezt nem érzi,addig nyugodtan nyúzza magát és hajrá, mert versenyezni szép dolog, de én már nem akartam kínlódva dobogós lenni, főleg nem akartam leszállóágon 5. meg 6. vagy tizedik lenni.
Aztán az emberben még él kicsit a versenyszellem,de az egyre többet kihagyott tekerés, a felszálló kilók a végén egy teljes leépüléshez vezetnek és elengedi, keres más értelmét a bicajozásnak, mert azért bicajozni kell. Itt persze lesznek fokozatok, nekem most pl tetszett a Bükkben, hogy lefele csak finoman gurultam, semmi rátekerés. le is vettem a szemüveget,hogy normálisan lássam a tájat. ne lencsetorzítva
felfele is csak kényelmesen, 50/21-23, lazán, semmi kapkodás. mára kb annyi maradt meg a versenyszellemből,hogy majd tervezek jó kis fingatós útvonalat és teljesíteni kell, de nem időre,csak legyen meg
De aki még az elején van, annak azt kívánom, igenis, növeljék azt fütyköst, mert jó az,míg felfelé ágon vagy, sok élményt ad
egyszer, még sihederkoromban az egyik buxa, meg is sértődött,amikor azt ecseteltem neki,hogy nincs annál szebb dolog, amikor a dobogón állsz (szerinte itt a helyes mondat az lett volna, hogy nicsn annál szebb, hogy az enyém lehet, már a csaj
). De ne feledjük, van élet a versenyzésen túl is. ahogy szoktam mondani, már mentem sokat gyorsan, most menjen más
aki meg sose akart versenyezni, nyilván megtalálta a számítását a kerékpárban, mert itt van a topicban, a lényeg, kölcsönösen tiszteljük a másik céljait
Attit én azért szoktam rúgdosni néha, mert versenyezni akar és azokat hajtani kell, mint a lovat
(bár Attit inkább néha visszafogni kell
)
Talán nem nagyon off. Túl a covidon, egy csúnya, valószínűsíthetően oltási szövődményen - no meg az ötvenen is bőven, plusz családi rizikó - úgy döntöttem, hogy elmegyek. egy terheléses EKG vizsgálatra. Bár jól érzem magam a bőrömben, nem szeretném, hogy egy esetleges rosszullét után két nappal csak a medverágta maradékom találják meg a hegyekben az út szélén. Ehhez képest azzal szembesültem, hogy nem értik, mit keresek ott. Ha nem szúr, nem szorít, akkor nincs is miért aggódnom; szórakozásból ne terheljük a rendszert. Ha már baj van, majd akkor szépen utánajárnak. Én azt gondoltam, hogy mindenkinek jobb (nekem kiváltképp), ha egy esetleges veszély ismeretében már óvatosabb vagyok, és nem terhelem túl magam. Végül csak meglett a vizsgálat - szív ultrahanggal kiegészítve - de azt hiszem, hogy csak félig, mert a célzott max. HR közelébe sem sikerült jutni; annyi idegen komponens volt a jelekben már 175W-nál, hogy ott véget is ért a vizsgálat. Érzékelők vagy mérési hiba miatt? Passz. Nagyon nem stesszelem magam, de négy és fél óra folyosón ücsörgés után nem igazán tudtam meg többet magamról, történetesen, hogy meddig is feszíthetem a húrt.
Célozzatok meg nyugodtan többet! 