Általában a hifiről

RIEC

Nem arrol van szo, hogy kepesek vagyunk-e egy szuk elitet kitermelni (mert igen), hanem arrol, hogy kepesek vagyunk-e tomegekkel megszerettetni a zenélést. És láthatóan nem, pont ugyanazt tapasztaltam mint fapaci. Te is zenei táboros élményeket hozol, Leho is zenei altalanosba jart, szerintem ez a velemenykulonbseg gyokere.

En az altalanos iskolai, majd gimis enek-zene szenvedes utan kitartoan zenei analfabeta voltam es meggyuloltem (sajnos masok elott tovabbra is) az eneklest. Aztan valahogy gyozott a genetika, vagy a fene tudja, es onszantambol kezdtem kottat olvasni tanulni, hangszerrel foglalkozni. De az a tizenpar ev behozhatatlan veszteseg. Igaz, hogy az USA messze van, de ott egyszeruen nincs olyan iskola, aminek ne lenne sajat zenekara. Es azok a zenekarok olyan zeneket (is) jatszanak, amiket a gyerekek hallgatnak es szeretnek. Nem csontvazaket az elmult evszazadok kodebol, amikhez semmi kotodesuk nincs. Az a motivacio, amikor a kedvencei zeneit kezdheti elemezni, leirni, eljatszani a gyerek, nem pedig az, amikor bevagjak a karot, mert nem birta elszolmizalni az A csitári hegyek alattot. Es ez a megkozelites totalisan hianyzik a magyar oktatasbol, en nem emlekszem ra, hogy az elso 12 évben BÁRMILYEN hangszert láttunk volna ének-zene órán. Lehet fitymalni a magasbol, de a mi korosztalyunk hálószoba falan Depeche Mode, Metallica, Guns n Roses poszterek voltak, nem pedig Bach portrék. HA már megvan az érdeklődés, a kedv, utána nyilván lehet szélesiteni a zenei látókört, de a mostani (na jó, a 90-es évekre alapozok) rendszerbe kódolva volt az érdektelenség, rosszabb esetben az utálat.

Én csak arra emlékszem, hogy egy reggel elrikkantottam magam otthon, hogy zeneiskolába akarok járni és másnap már vittek is a suliba beiratni. Az általános iskolában én írtam meg a fél osztálynak a dogát transzponálásból. A többieknek ez nem ment. Meg nem is akarták megtanulni. 35 osztálytársamból én voltam az egyedüli muzikális lélek.

Tegnap elhataroztam, hogy meghallgatom a 2000.es evekben kiadott Sonic Youth lemezeimet, ha mar megvannak.
Az egyikrol talaltam egy kritikat, ahol megemlitenek egy hosszu nevu zenekart, most ok szolnak. A 9 rongyos 2.1-es szamitogepes renceren.
(Nem kellett eladnom a nagy cuccot, csak igy kenyelmesebb. )

Jo, hogy ennyi zene van egy gomb nyomasra.

https://en.wikipedia.org/wiki/Murray_Street_(album)
https://en.wikipedia.org/wiki/Source_Tags_%26_Codes

Alázatosan elfogadom a gondolataidat, de hadd kérdezzek valamit. Úgy gondolod, hogy a zenei tehetség az az egyik pillanatban még megvan a másikban meg huss, már el is szállt? Volt nincs?
Biztosan sok lappangó tehetség van minden területen, de ha valaki nem fedezi fel őket, vagy ők maguk nem találják meg az útjukat, akkor a tehetség önmagában holt tőke marad. Természetesen nem hiszem, hogy a magyar lakosság genetikusan lenne beoltva a zene ellen, sokkal inkább a közoktatást és a médiát okolom a szomorú helyzet miatt. Egy magasabb zenei kultúrával rendelkező társadalomban nem lenne sem ciki, sem vitaalap, hogy milyen zenét hallgatunk és nem is lenne értelme olyan csonttornyokat építeni, amit nálunk a jazz, meg a komolyzene jelent.

RIEC

A zenei fogékonyság velünk születik, de ha nem ápoljuk, ugyanúgy elsorvad, mint néhány más képességünk is. A személyes tehetséget én nem keverném az oktatás színvonalával, de persze a tehetség gondozása már oda kapcsolódik. Jól sejtem, hogy Neked nem csak zenehallgatóként van közöd a zenéhez? Én a közállapotokról voltam bátor véleményt megfogalmazni. Ha a közvetlen környezetemből indulnék ki, akkor Magyarország zenei nagyhatalomnak gondolnám, de tartok tőle, hamis kép lenne.

Alázatosan elfogadom a gondolataidat, de hadd kérdezzek valamit. Úgy gondolod, hogy a zenei tehetség az az egyik pillanatban még megvan a másikban meg huss, már el is szállt? Volt nincs?

Én mást tapasztalok. A zenére való fogékonyság az egész életet végigkíséri. Nagyapám nem tanult zenélni, de a templomban ösztönösen tercelt. Olyankor mindig rászóltak a környezetében ülők, hogy XYZ bácsi, nem az van írva a kottában. Erre ő csak legyintett.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

Nem arrol van szo, hogy kepesek vagyunk-e egy szuk elitet kitermelni (mert igen), hanem arrol, hogy kepesek vagyunk-e tomegekkel megszerettetni a zenélést. És láthatóan nem, pont ugyanazt tapasztaltam mint fapaci. Te is zenei táboros élményeket hozol, Leho is zenei altalanosba jart, szerintem ez a velemenykulonbseg gyokere.

En az altalanos iskolai, majd gimis enek-zene szenvedes utan kitartoan zenei analfabeta voltam es meggyuloltem (sajnos masok elott tovabbra is) az eneklest. Aztan valahogy gyozott a genetika, vagy a fene tudja, es onszantambol kezdtem kottat olvasni tanulni, hangszerrel foglalkozni. De az a tizenpar ev behozhatatlan veszteseg. Igaz, hogy az USA messze van, de ott egyszeruen nincs olyan iskola, aminek ne lenne sajat zenekara. Es azok a zenekarok olyan zeneket (is) jatszanak, amiket a gyerekek hallgatnak es szeretnek. Nem csontvazaket az elmult evszazadok kodebol, amikhez semmi kotodesuk nincs. Az a motivacio, amikor a kedvencei zeneit kezdheti elemezni, leirni, eljatszani a gyerek, nem pedig az, amikor bevagjak a karot, mert nem birta elszolmizalni az A csitári hegyek alattot. Es ez a megkozelites totalisan hianyzik a magyar oktatasbol, en nem emlekszem ra, hogy az elso 12 évben BÁRMILYEN hangszert láttunk volna ének-zene órán. Lehet fitymalni a magasbol, de a mi korosztalyunk hálószoba falan Depeche Mode, Metallica, Guns n Roses poszterek voltak, nem pedig Bach portrék. HA már megvan az érdeklődés, a kedv, utána nyilván lehet szélesiteni a zenei látókört, de a mostani (na jó, a 90-es évekre alapozok) rendszerbe kódolva volt az érdektelenség, rosszabb esetben az utálat.

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.

De valamin csak hallgatod....?
Itt az nem lenne túl hiteles, ha azt mondanád, hogy tökmindegy, hogy szól...

Most mar ertem. Hifizest irtal, amit en a hardver csere-berelesevel, a rencer hegyezesevel, mas rencerekkel valo osszevetesevel azonositottam.
Ha a hifizes a konzervzene megszolalasat segito keszulekek hasznalatat jelenti, akkor persze en is hifizek. Valoban a hifizes vezetett jo zenekhez, hifizes nelkul nem tudnek halott eloadok lemezeivel megismerkedni.

Termeszetesen az se mindegy, hogyan szol. Ha a cuccomat el kene adnom, es csak egy par ezer forintos szamitogepre dughato hangfalat tarthatnek meg, akkor nyilvan elkeserednek, de hogy a lemezeim hallgatasarol lemondanek? Kizart.

Hogy a hifizes Szent Graljahoz, a Pink Floydhoz is kapcsolodjak: az Ummagummat egy ki tudja milyen allapotu lemez orsos szalagra vett masolatanak a ki tudja hanyadik generacios masolataban ismertem meg a 80-as evek elejen, 14 evesen. Imadtam. Rongyosra hallgattam.
Valami azt sugja, hogy meg az a bizonyos szamitogepre dughato hangfal is jobban szolna, mint az a magno azokkal a hangfalakkal.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

A zenei fogékonyság velünk születik, de ha nem ápoljuk, ugyanúgy elsorvad, mint néhány más képességünk is. A személyes tehetséget én nem keverném az oktatás színvonalával, de persze a tehetség gondozása már oda kapcsolódik. Jól sejtem, hogy Neked nem csak zenehallgatóként van közöd a zenéhez? Én a közállapotokról voltam bátor véleményt megfogalmazni. Ha a közvetlen környezetemből indulnék ki, akkor Magyarországot zenei nagyhatalomnak gondolnám, de tartok tőle, hamis kép lenne. A korosztályommal már egészen fiatalon megutáltatták az éneklést és a népzenét, ebből következően a komolyabb műfajokkal is "érdekes" a viszonyuk. Az sem véletlen, hogy ha 3 akkordot le tudtál fogni a gitáron, már sztár lehettél (lásd a magyar 60-70-es évek magyar zenekarait!). Tanulságos azt is összehasonlítani, nálunk és más országokban milyen zenei produkciók vannak egy falunapon, vagy városi ünnepségen. Ez talán többet elárul a helyzetről, mint a szuperképzett és tehetséges zenészcsodáink száma.

RIEC

Egészen konkrét élményeim vannak ezzel kapcsolatban az erdélyi és horvát túráimról, amiken több helyen is találkoztam spontán zenéléssel, énekléssel, na meg az osztrák zenei múlt sem akármi. A hangszeres, vagy legalább ének tudással rendelkező emberek aránya nálunk igen alacsony, európai viszonylatban elkeserítőnek gondolom. Míg mi szolmizálunk heti 1 órában ZS kategóriás tantárgyként, Hollandiában és Franciaországban tucatnyi hangszerből választhat a gyermek már az általános iskolában, sőt sok iskolában kötelező is választania, de már korábban is találkozik a zenéléssel, nem csak a LEGO-val. Hágában egy óvoda mellett laktam heteken át, minden nap volt zenebona. Hát ilyenek jutnak eszembe, de ez messzire vezető téma, nem igazán alkalmas durrantásra.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

Jól beszélt az embör.. Utána végképp átvették a hatalmat a producerek a zene fölött.Mondjuk azért az Opeth kellemes meglepetés.

Raadasul hifis szemmel is jol szolnak.

Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

Most miert, a Saucerful of Secrets szerintem kifejezetten slagerszam.

RIEC

A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet. Kicsit furcsa, de jobban, mint olyan dolgok, amelyekről gondolnánk inkább.
Rengeteg dologba belesodorhat.

Nekem a barokk lant, a theorba és a barokk hárfa hangja okozott nagy rácsodálkozást. Azóta hallgatom őket, hogy van hozzá megfelelő eszközöm. Előtte a világból ki lehetett volna kergetni ezekkel a hangszerekkel.

megint nem tudom, min nyugszik az, h körülöttünk mindenki muzikálisabb... Sztem durrantottál egy jó nagyot a levegőbe...
Egészen konkrét élményeim vannak ezzel kapcsolatban az erdélyi és horvát túráimról, amiken több helyen is találkoztam spontán zenéléssel, énekléssel, na meg az osztrák zenei múlt sem akármi. A hangszeres, vagy legalább ének tudással rendelkező emberek aránya nálunk igen alacsony, európai viszonylatban elkeserítőnek gondolom. Míg mi szolmizálunk heti 1 órában ZS kategóriás tantárgyként, Hollandiában és Franciaországban tucatnyi hangszerből választhat a gyermek már az általános iskolában, sőt sok iskolában kötelező is választania, de már korábban is találkozik a zenéléssel, nem csak a LEGO-val. Hágában egy óvoda mellett laktam heteken át, minden nap volt zenebona. Hát ilyenek jutnak eszembe, de ez messzire vezető téma, nem igazán alkalmas durrantásra.

Olyannal is beszéltem, akinek a zene '73-ig (hard rock, prog, psch) zene, talán '75-ig. És utána? Kérdezem. Az már nem zene.

Jól beszélt az embör.. Utána végképp átvették a hatalmat a producerek a zene fölött.Mondjuk azért az Opeth kellemes meglepetés.

chord

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.

De valamin csak hallgatod....?
Itt az nem lenne túl hiteles, ha azt mondanád, hogy tökmindegy, hogy szól...

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.
Par evig szinte csak 50-es, 60-as evekbeli jazzt hallgattam. Aztan egyre tobb free jazzt, zajzenet. Utana alter country-t vagy americanat. Egy honapja hetente ket Bob Marley lemezt.
Idonkent egy-egy regi zene lemezt az avx komolyzenei ajanlojabol. Ezeket sem a hangminoseguk miatt, hanem kivancsisagbol.
Majd egy honapja kolcsonkaptam egy mocskos draga dac-ot. Semmilyen modon nem valtozotatott a repertoaron.

A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet.

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.
Par evig szinte csak 50-es, 60-as evekbeli jazzt hallgattam. Aztan egyre tobb free jazzt, zajzenet. Utana alter country-t vagy americanat. Egy honapja hetente ket Bob Marley lemezt.
Idonkent egy-egy regi zene lemezt az avx komolyzenei ajanlojabol. Ezeket sem a hangminoseguk miatt, hanem kivancsisagbol.
Majd egy honapja kolcsonkaptam egy mocskos draga dac-ot. Semmilyen modon nem valtozotatott a repertoaron.

Meg.

Pláne, hogy nem egy emberkével beszéltem, akinek a Pink Floyd az Ummagummánál meg is állt.

Meg.

Pláne, hogy nem egy emberkével beszéltem, akinek a Pink Floyd az Ummagummánál meg is állt. Meddle, Dark Side, pláne The Wall szóbe se jöhet náluk. Én ezt absz. nem osztom. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy az illetők nagy többsége akkor volt fiatal, nekem meg az összes albumuk "a múlt", nyilván máshoz közelítünk de nincs ezzel gond. Olyannal is beszéltem, akinek a zene '73-ig (hard rock, prog, psch) zene, talán '75-ig. És utána? Kérdezem. Az már nem zene.
Jó, ha van (szándékosan nem írom a "kell" szót) az embernek nyitottsága, és ez ki is tud alakulni. Ha valakinél ez nincs, vagy nem jön, akkor annak úgy kell lennie valamiért. Van olyan zene (Porcupine Tree), amit 10 évvel ezelőtt mutattak, hát na... Aztán motoszkált valami, kis kíváncsiság, mára meg rajongás.
Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

Ahhh... Biztos a Kék Mauritius...

Feltételezem, a kérdést nem komolynak szántad, de minimum beugratásnak tűnik. Milos Forman szórakoztatva tanít és informál, a Kodály módszert és a Bartók(hoz kötött) irányvonalat pedig (talán az alkalmatlan és besavanyodott zenetanárok miatt) leginkább szenvedésként élte meg a fiatal velem együtt. Nem akarok belecsapni ismét ebbe a lerágott témába, de a zenéhez engem egészen más erővonalak, ízek, löketek vittek (pl. az Amadeus). És hát halkan mondom, de Kodály és Bartók országának (talán Ukrajnát leszámítva) összes szomszédjában muzikálisabbak az emberek és mélyebbre hatoló zenei gyökerekkel rendelkeznek. Ez persze számunkra nagyjából mindegy, csak mindig ökölbe szorul a lábfejem, mikor meglátom ezt a hivatkozást. Bocsánat!

Köszönöm az önkritikát, jól esett :-))).

megint nem tudom, min nyugszik az, h körülöttünk mindenki muzikálisabb... Sztem durrantottál egy jó nagyot a levegőbe... :-))) Az elkeseredést értem, én zenei áltiba jártam, ott mondták, h mi most a Kodály-módszer szerint tanulunk. Gyakorlati szinten nem tudom, milyen lett volna NEM a Kodály-módszer szerint tanulni, megtanultunk szolmizálni, meg a hangnemeket, előjegyzésekkel minden dúrnak a moll párját, stb. Nem tudom, h nem zeneikben, amikor pl egy azaz egy darab énekóra van hetente, hogy lehet emberközelien lehozni a Kodály-módszert. Optimális esetben "sokórás" tantárgyat szoktam volt tanítani, tudom, h a heti EGY óra pont semmire se jó, sajnos az áltis ének-zeneoktatás színvonala a béka alatt van, középsuli dettó, és talán a gimik még hagyján, a többiről nem tudok se belülről, se kívülről.

Én eddig abban reménykedtem, hogy csak a foci ilyen Hazánkban, de már a kézilabda is ilyen, meg sokminden, ami manapság politikai ügy lett. Például a zenepedagógia. :-)))

Ha a Kodály-módszer miatt szorul ökölbe a lábfejed, akkor valóban a módszer pedagógiai implementációjával van/volt gond, Japánban pl. úgy tudom, nem kicsit futott be.

Dorian

Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

Itt ez az Amadeus film. Azóta nagyon sokan tudják, mi az a Requiem, pedig csak egy film volt, semmi több. Az, hogy ezt miért az Amadeus-ból szedte ki a fiatalság, Kodály meg Bartók országában, az egyenesen kínos, erről estig lehetne vitatkozni.
Feltételezem, a kérdést nem komolynak szántad, de minimum beugratásnak tűnik. Milos Forman szórakoztatva tanít és informál, a Kodály módszert és a Bartók(hoz kötött) irányvonalat pedig (talán az alkalmatlan és besavanyodott zenetanárok miatt) leginkább szenvedésként élte meg a fiatal velem együtt. Nem akarok belecsapni ismét ebbe a lerágott témába, de a zenéhez engem egészen más erővonalak, ízek, löketek vittek (pl. az Amadeus). És hát halkan mondom, de Kodály és Bartók országának (talán Ukrajnát leszámítva) összes szomszédjában muzikálisabbak az emberek és mélyebbre hatoló zenei gyökerekkel rendelkeznek. Ez persze számunkra nagyjából mindegy, csak mindig ökölbe szorul a lábfejem, mikor meglátom ezt a hivatkozást. Bocsánat!

...
A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet. Kicsit furcsa, de jobban, mint olyan dolgok, amelyekről gondolnánk inkább....

Segít egy-egy zeneműhöz (sokkal) közelebb kerülni. (Komolyzene esetében gondolok itt arra, hogy én nem zenélek semmilyen hangszeren és ha nem lennének "zenegépek", akkor sokkal-sokkal ritkábban hallhatnám ezeket a műveket és aligha maradna meg az emlékezetemben ennyi részlet. Igazából szinte semmi. Popzene esetében abban segít, hogy az ember ráeszmél, hogy jééé, ennek így kellene szólnia, ha mondjuk a buszon, vagy más TV-jén hallotta az adott számot előtte.)
Amúgy is sokkal nagyobb örömöt jelent ugyanaz a zene, vagy akár film lejástzása egy viszonylag tökéletesebb berendezésen!

A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet. Kicsit furcsa, de jobban, mint olyan dolgok, amelyekről gondolnánk inkább.
Rengeteg dologba belesodorhat.

Nálam abszolút így volt. Az évek alatti jobb és jobb rendszereken kezdett érdekesebbé válni néhány olyan "rágósabb" műfaj is, amikkel előtte eszembe nem jutott barátkozni. A jóféle hifis(ta) környezet segíthet nyitni..., de természetesen nem mindenkinél müxik így. A zenével való foglalatosságnak idővel alapból növelnie kéne a zenei étvágyat.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.